Március 4-én elég hűvös reggelen 37 elszánt turista busszal indult a Cserhátba. A Cserhát mindig szép, de ilyen ragyogó, zavartalan napsütésben mindenkit lenyűgözött. A rövidebb táv 6 km hosszú volt 203/316 m szintkülönbséggel, a hosszabb 11 km, 349/371 m-el.

A táj szépsége miatt a túrát talán még többen is választották volna, de az isaszegi nyugdíjasok farsangi bulija többeket elcsábított. A rövid és a hosszú túra első 6 km szakasza megegyezett. Megérkezvén Hollókőre, az Ófalun keresztül vezetett utunk, ami a hangulatos utcáival, kis házaival a Világörökség része. Néhányunkat a finom illatok becsábítottak az út menti  pékségbe, ahol az illat mellett a látvány is elragadó volt. Egy nagyon rövid szakaszt leszámítva végig az Országos Kéktúra útvonalán haladtunk.

A faluból kiérve, egy kis emelkedővel, a Hollókői várhoz értünk, ami sziklára épült, szabálytalan alakzatú, középkori erődítmény volt. Az elmúlt évben adták át felújított formában a látogatóknak. Sajnos ott jártunkkor nem volt még nyitva. Talán nem olyan nagy veszteség, mert a várat már az ITK-túrák során is bejártuk. Innen a Szár hegyen (415 m) haladtunk tovább, ahol érződött a tavasz közeledte, néhány hóvirág már kidugta fejét a szürke avar alól. Felsőtold határán, a Kéz-kilátóhoz, más néven Isten tenyere-kilátóhoz értünk. A 2020-ban átadott, fából készült, a szokásostól kicsit eltérő formájú kilátónál gyönyörködhettünk a táj panorámájában. A rövid útvonalon résztvevők (6 fő) túrája Felsőtoldon ért véget, őket a busz  a harangláb melletti parkolóban várta.

A hosszú útvonalat választók Felsőtold és Alsótold között először a Zsunyi-patak medre mellett, majd szántóföldek között - nagyjából az országúttal párhuzamosan – haladtak. Közben átkeltünk a Dobogó-patak hídján, majd egy létrán is át kellett mászni – igaz csak Endrének köszönhetően. Alsótold szélén kereszteztük a Zsunyi-patakot, majd egy kis pihenő után továbbindultunk. Sajnos majdnem Cserhátszentiván határáig csak aszfalton tudtunk menni, aztán kelet felé letértünk róla. Előbb kopár hegyoldalban (szép kilátással a cserhátszentiváni romtemplomra), majd vegyes erdőben (baloldalon egy nevesincs patak mellett) menve a Bableves csárdához értünk. Itt vártuk meg a buszt és csatlakoztunk a rövidtúrásokhoz, majd indultunk hazafelé.

Tartalmas, szép túrában volt részünk. Különösen az egyik túratársunknak, aki itt nevelkedett, gyerekkorát idézte föl e táj.

Szöveg: Urbán Zsuzsa és Notter Béla, képek: az utóbbi