kiscsoportos
Sokoró
Notter Béla, 2024. április 20. 20.27A hét első három napján (ebből 2:1 arányban fogtunk ki a jó időt) egy turisták által kevésbé látogatott helyen, Sokorón (más néven Pannonhalmai-dombság) jártunk hatan. Nem voltak nehéz túrák, összesen 36 km-t gyalogoltunk 739/854 m szintkülönbséggel.
04.15. hétfő
A túra indulópontjára, Győrújbarát, Gyerektáborra háromnegyed kilencre értünk vonattal/busszal utazva. Gyönyörű üde zöld erdő fogadott, majd hamarosan egy löszös mélyútra érkeztünk. Az ilyen mélyutak jellemzőek a Sokorói-dombságra, minden nap találkoztunk hasonlóval. Tényő szélére érkezve egy Bunker- múzeum (Polgári Védelmi objektum) előtt mentünk el, de azt zárva találtuk. A Születések parkjában a faluban születetteknek kis emléktáblát helyeztek el, de mikor a terület betelt, az egy évben születettek névtáblái egy-egy emlékoszlopon kaptak helyet. Tényő után egy hatos tölgyfa mellett volt az Eőry Dezső-pihenő, ahol eleget is tettünk a felhívásnak. Pátkapusztáig gyalogoltunk (13,6 km, 287/290 m szint), onnan Győrön keresztül szálláshelyünkre, Pannonhalmára buszoztunk. Erre a napra délutánra már esőt jósoltak szerencsére ez nem jött be, meleg kora nyári időnk volt. A szobák elfoglalása után elsétáltunk vacsorázni, ekkor már erős szél hozta az esőfelhőket.
04.16. kedd
Egész éjszaka esett az eső, majd túránk 80 %-án is, ehhez10 fokos „meleg” is járt. Busszal Sokorópátka széléig utaztunk egy átszállással. Első látnivalónk az út mellett a 2021-ben készült Trianon-emlékmű volt. Az erdőben - ahol nem volt füves az út -, nehezen haladtunk, mert a sok esőtől nagyon csúszott az agyagos, löszös talaj. Elesni mégis csak egyikünknek sikerült, neki is csak bemutató jelleggel. Hatalmas rét szélén, élő és holt tölgyfákkal, pihenőkkel ékesített területen értünk a Jánosházi-vadászházhoz. Később, ahogy ritkult az erdő, és szőlők közé értünk romlott a sárhelyzet, de szerencsére hamar megjelent a különben nem szeretett aszfaltozott út is. Utunk végén felkerestük az egykori Szent Villebald-templom rekonstruált alapját, a Solymos Szilveszter-kilátót. Innen nagyszerű körkilátás nyílt a környékre, benne a pannonhalmi Apátságra, halastavakra. Ravazd, Újtelepnél (eddig 11,4 km, 270/318 m szint) szálltunk buszra, és mentünk szálláshelyünkre. Este négyen új helyre sétáltunk el vacsorázni.
04.17. szerda
Busszal Écs, Hegyi útig mentünk, onnan kezdődött a túra. A házakat elhagyva szőlők következtek, aztán megint egy nagyszerű mélyút, majd állandóan emelkedve a Szent Pál-hegyre jutottunk fel. A csúcsot magunk mögött tudva megreggeliztünk. Tavaszi virágokkal megrakott erdőben alig valamit is változó szinttel haladtunk egy darabig. Ezután kis kitérővel egy kilátóhelyre értünk, ahonnan jól kivehető volt Sokorón kívül Győr és a Kisalföld egy része is. Utána már végérvényesen lejteni kezdett az út: hol erdőben, hol szőlők között haladtunk. Az igen látványos nyúli pincesorhoz értünk, majd a Szurdik elején a Sárkánylik pincét látogattuk meg, és kóstoltuk meg finom borait. Kedves házigazdánk meginvitált, hogy nézzük meg a pincét is, közben jó kis történetekkel szórakoztatott. Köszönjük neki! Ezután indultunk lefelé, épp elértünk egy Győr felé haladó buszt (addig 10,8 km mellett 182/246 m szintet teljesítettünk), majd egy Pestre tartó IC-t is, így korán hazaértünk.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges