Április végén  4 napos túrára indultunk az ország északkeleti hegyeibe. Mindvégig nagyszerű időnk volt. Aki végigjárta a rövid túrákat, az összesen 29,3 km-t gyalogolt 1048 m szinttel, a hosszútúrások összteljesítménye pedig 46,5 km, 1691 m szinttel.04.26.

A találkozó a kerekharaszti pihenőnél volt, 27 en jöttünk össze, 6 autóval érkeztünk oda. Miután összegyűlt a csapat, a megbeszélést követően Tarcalra utaztunk. Első túránk a templom közelében lévő parkolóból indult. A meredek sétányon az Áldó Krisztus szoborhoz értünk, ami a 8,5 méter magasságával kiemelkedik, messziről látható. Kissé elidőztünk, a táj  szépsége magával ragadó volt. A közelben levő  bányatavat néztük meg fentről, majd közelebbről is megtekintettük. Csodálatos türkiz színével igazi gyöngyszem volt ez a tó. A tótól 2 km-re különváltak a hosszú és rövid túrán résztvevők. A hosszú túrások a Kopasz- hegyre indultak. A csúcson (513 m) TV- és telefontorony áll, a kilátás róla elég korlátozott, inkább csak DK felé (Kengyel-tó) felé nyitott. A rövid túra résztvevői ezt a szakasz kihagyva a parkoló autókhoz jutottak vissza. A rövid túra 7,8 km volt 312 szintkülönbséggel, a hosszúé pedig 10,7 km és 468 m szint. Miután mindenki visszatért a parkolóba, indultunk a szálláshelyünkre, ami Sárospatakon, a Huszár panzióban volt. Elfoglaltuk szobáinkat, kis pihenő után várt a finom vacsora. Ezután a társalgóban a kevésbé fáradtak beszélgettek, társasoztak, sőt H. Jani gitárjátékára még énekelgettek is.

04.27.

Második napon a svédasztalos reggeli után Hercegkútra mentünk, a Gombos-hegyi pincesor parkolójában parkoltunk le. A jellegzetes háromszög oromzatú pincék a Tokaj-hegyaljai borvidékkel a világörökség részei. Innen a Kálvária stációi mentén feljutottunk a  Gombos-hegyi kápolnához, ami egyben kilátó is. A rövid túrások autóba ülve a Kőporosi pincesorra mentek, onnan együtt indult a túra az addig gyalogosan  odaérkező hosszú túrázókkal. Folyamatosan emelkedő Sváb úton értünk fel túránk legmagasabb pontjára, a Cifra-kúti pihenőig. Lefelé az OKT nyomvonalán haladtunk. Beértünk Makkoshotykára, a szépen kialakított parkban megpihentünk, majd a - Hotyka-patak üdezöld rétjén - Hercegkútra értünk. A Kőporosi pincesoron hagyott autókkal indultunk a szálláshelyünkre (a hosszabb utat választók pedig előbb gyalog Gombos-hegyig, onnan pedig kocsival). A rövid túratáv 9,5 km volt, 288 m szintkülönbséggel, a hosszú 13,1 km, 300 m szinttel. A finom vacsora elfogyasztása után beszélgetés, társasjáték zárta a napot.

04.28.

A harmadik nap reggeli után Rudabányácska előtt 500 méterrel kezdtük a túrát, majd a Smaragd völgyben folytattuk. Gyönyörűen kialakított  pihenőparkon keresztül vezetett utunk, ahol a mesterségesen felduzzasztott tó és környékének nyugalma marasztalt egy kicsit. A rövid és a hosszú túra együtt indult, de egy jó kis kaptató után a rövidtáv a kék jelzésen visszafordult a kocsikhoz (5,6 km, 127 m szint). Kívánságra lett ilyen könnyű ez a túra, hogy legyen idő még a libegőre, és Sárospatak egyes látnivalóinak megtekintésére is. Az útvonal végeztével a rövidtúrások Sátoraljaújhelyre mentek, ahol kipróbálhatták a Magas-hegyi libegőt, ami az ország leghosszabb (1332 m) libegője. Az útvonal 7 perces, a tetőre érve a kilátóból csodálhattuk a messzi tájat. A rövid túrásoknak még belefért az idejébe, hogy megtekintse kis kitérővel a Megyer-hegyi tengerszemet. Voltak, akik még nem látták, de aki már járt itt, annak is élmény volt. A hosszabb túrát vállalóknak a rövid távosoktól elválva tovább emelkedett az út, egészen a Cserép-tó nyergéig. Ezután kis ideig a P jelzésen haladtunk, majd kanyargós, vadregényes úton értünk le a Fehér-patak völgyébe. Itt ebédeltünk, majd a kocsikat elérve mi is elmentünk libegőzni. Visszaérve Sárospatakra más-más programot választottunk, mi például a Várat néztük meg, de szinte mindenki tett egy sétát a városban. Vacsora után beszélgetés, egy kis zene H. Janitól, és játék.

04.29.

Reggeli után összecsomagoltunk, összeszedtük magunkat, majd Komlóskán kezdődött  az utolsó napi túra. Sajnos az utolsó napra nagyon kifújt a csapat, elfogyott az erő/akaraterő – de az igazsághoz tartozik az is, hogy aki olyan kocsiban utazott, amelyet rövidtúrás vezetett, az kénytelen volt vele tartani. Az előző 3 nap átlagban 12-en vettek részt a rövid túrán, és 15-en a hosszún. Ezen a napon a terv szerinti rövid túrát csak heten, a hosszú túrát négyen tették meg. A rövidtúrások döntő többsége nem ment fel a Pusztavárhoz, ezzel 2,1 km-t és 208 m emelkedőt/lejtőt spórolt meg magának. A túra az általános iskola mellől indult, és állandóan emelkedve hosszú ideig - a falu elhagyása után is – amellett haladt. Aztán egy makadámút következett lejtővel. Egy elágazásnál kellett erről az útról letérni, ez vezetett fel Pusztavárhoz, amely a XIV. században épült, de már a XV, sz. óta romos. A panoráma viszont remek róla, a fél Zempléni-hegységet be lehet látni innen. A lefelé-jövet eleje erősen meredek volt és sziklás, de később már semmi gond nem volt vele. Az erdőből kiérve a faluban kívülről megtekintettük a gerendavázra sárral tapasztott falú, szalmatetős Ruszin tájházat, majd a kocsikhoz érve a rövidtúrások befejezték útjukat (16 főnek 4,3 km, 113 m szinttel, 7 főnek pedig 6,4 km 321 m-el), és indultak hazafelé. A hosszabb túra ezek után még felkapaszkodott a Szkalkára, amely egy 4-8 m magas torony, amit a jég többfelé repesztett, és a fagy által lebontott törmelék határol. Lefelé menet még különleges összetételű sziklatömbökkel is találkoztunk. A teljes túra 10,7 km hosszú volt 550 m szintkülönbséggel. Kellemes túrát nyugtázhattunk, jól éreztük magunkat.

A beszámolót U. Zsuzsa és N. Béla írta, a képeket az utóbbi készítette.