Címlap

Külső-Somogy

DDP, Szorosad - Magyaregres

Notter Béla, 2022. május 19. 14.42
Címkék

A Dél-Dunántúli Piros újabb 65 km-es szakaszát (1207/1234 méteres szintkülönbséggel) tettük meg hétvégén, Szorosadtól Magyaregresig. Nyáriasan meleg időnk volt.

05.13. péntek

A túra indulópontjára hárman vonattal és busszal, négyen kocsival utaztunk. A menetrend miatt majdnem fél egy volt, mire Szorosadra értünk. Indulás után előbb a Koppány-patak hídján keltünk át, majd szántóföldek, erdősávok között értünk a már összefüggő erdőben lévő Török-kúthoz. Itt ebédeltünk. Árnyas erdőben haladtunk tovább, így értünk be Somogydöröcskére, amelyben sok szép sváb ház található. Itt volt a szállásunk is, vacsorát pedig Igalról hoztunk A napi táv 12,7 km volt 249/246 m szintkülönbséggel.

05.14. szombat

Reggeliztünk a szálláshelyünkön, majd indultunk. Kocsival Laci Igalra ment, onnan jött szembe velünk. Állandóan emelkedő úton értünk fel a József-hegyre, ahol egy geodéziai torony is található. Sajnos felmenni rá nem lehet, mert hiányzik belőle a létra. Pár kilométer után egy hatalmas, virágzó gesztenyefákkal ékesített erdei pihenőhelyre érkeztünk. A Kócos-hegyről beláttuk a Koppány-völgy jó részét, különösen szépek voltak a gerézdpusztai-tavak fentről. Nemsokára beérkeztünk Somogyacsára, ahol pecsételtünk és eltöltöttünk pár percet avval, hogy egy háznál lévő struccokat figyeljünk. A Kavajai-erdőn át jutottunk Igal határába, majd onnan szálláshelyünkre. Ezen a napon 20,3 km-t gyalogoltunk, 493/436 méter szinttel.

05.15. vasárnap

Szálláshelyünktől mindnyájan együtt indulunk reggeli után tovább. Folyamatos emelkedő végén felértünk a Kánya-dombra. Ezután üde zöld vetések és erdősávok közt egy hatalmas tölgyfát is láthattunk, majd beértünk e napi utunk leglátványosabb részére, a Csillagfürt-szurdokba. A szurdok alján kis patak is csordogált. Ecsenyben szép evangélikus templom mellett mentünk el, melynek tornya később egyedül látszott a völgyben meghúzódó kis faluból. Mernyeszentmiklósig már nem volt látványos az út, egyedüli izgalmat egy korábbi felhőszakadás következtében lezúduló iszaptengeren való átkelés jelentett – több-kevesebb sikerrel. Igalra Kaposváron keresztül busszal jutottunk vissza. Napi teljesítményünk 18,7 km volt 338/400 m szinttel.

05.16. hétfő

Kocsival 2 transzporttal Mernyeszentmiklósra utaztunk, onnan kezdődött a gyaloglás, én pedig Magyaregrestől mentem szembe a többiekkel. Somogygesztiig nem volt túl látványos a táj, azontúl Magyaregresig még kevésbé. Az utolsó 6 km szinte teljesen egyenes út volt, ami szerencsére áthaladt a Csalánosi-erdőn, valamint a Gyenge-fűz nevezetű erdőrészen, így volt némi árnyék. Magyaregres határában volt egy lösz-árok. Az utolsó napon 12,9 km-t gyalogoltunk 127/152 m óriási szintkülönbséggel.



 

Dél-Dunántúli Piros túra, Siófok - Szorosad

Notter Béla, 2021. május 25. 12.12
Címkék

Végre hosszú idő után többnapos túrákra is mehettünk! Ugyan ez időben Ausztriába túráztunk volna, de az még fuccsba ment. Így a Dél-Dunántúli Piros 323 km-es távját kezdtük meg. Tájképileg talán nem vetekedhet az Alpokkal, de ez is nagyon szép volt. A négy nap alatt 64 km-t (+ az apróságok) tettünk meg, 849/926 méter szintkülönbséggel.

05.20. csütörtök

A túra indulópontjára vonattal és kocsival utaztunk, és Siófokon, a vasútállomáson találkoztunk 9 órakor. Az új funkciójú Víztoronyban volt az első pecsételőhely. Sajnos ekkor (és még vagy fél délelőtt) esett az eső. Az első pár kilométer nem volt a legkellemesebb: városi utak, zajos M7-es melletti út, derékig érő vizes fű a Foki-dűlőben. Törekiben sokat javult a helyzet, az eső is elállt. Erdőbe értünk, aztán jobb oldalt egy szép kis erdei tó bújt meg. A Cinege-forrás és pihenőhely nagyon jól karbantartott volt, le is pihentünk a padoknál, asztaloknál elemózsiázni. Aznapi utunkon innentől már végig erdőben haladtunk, már csak a sár volt az ellenség. Az Alirét-vadászház - előtte egy tóval – igazán remek hely. Átkeltünk a Jaba-patakon, majd az ottani kis tóhoz és szaletlihez (nagyon praktikus volt benne a padok, asztalok elosztása) is lesétáltunk. Jabapuszta előtt fejeztük be a napi túrát 16 km megtételével (szint: 206/171 m). Szállásunk Tabon volt, vacsorát is ott rendeltük meg.

05.21. péntek

Reggeliztünk szálláshelyünkön, majd 8 órakor már indultunk is. Kocsival visszamentünk a Jabapusztai-elágazásig, ahonnan kezdődött a gyalogolás. Gyönyörűen sütött a nap. Egy emelkedővel kezdődött az út kacskaringós mélyúton. Több oldalról bejövő völggyel, majd egy kis tóval is találkoztunk. A Nyémi-patak olyan széles és mély volt, mint egy kisebb folyó, de víz nem mindenütt volt benne. Kaszálók és szántóföldek váltogatták egymást, így értünk be Bábonymegyerbe. Itt bélyegeztünk, majd egy 2 km-es aszfaltozott szakaszt kihagyva ebédelés után ismét erdőben folytattuk utunkat. Két helyen is megváltozott nyomvonalon vezetett az út, ebből az egyikben nagyon magas aljnövényzetben bukdácsoltunk. Erdő és egy hatalmas zabtábla után értünk előbb a tabi Szőlőhegyre, majd Tabra. A Nagy Ferenc Galéria közelében bélyegeztünk, mert az már zárva volt. Az előrendelt vacsoránkat szállásunkon faltuk be. Ezen a napon 17,5 km-t gyalogoltunk 210/212 méter szintkülönbséggel.

05.22. szombat

Első programunk Zalán a Zichy Mihály Múzeum lett volna, de – bár a járványügyi helyzet már lehetővé tette volna – zárva volt. A Jaba-patakon átkelve 800 méteren azon az úton jártunk, amit a Fejérkőtöl Tündérvölgyig nevezetű túramozgalom részeként egyszer már megtettünk. Változatos tájakon haladtunk, jó darabig egy hatalmas gabonatábla között is, de a korábbi nagy esők után az is szép üdezöld volt. A túra első felében Kapolyig gyalogoltunk, majd a második felében a Képesfától Andocsig. Ez utóbbi hosszan a Tojári-tó mellett vezetett, de általában erősen takarták a fák. A hangos békakoncertről Inkább csak sejteni lehetett hol van. Napi adagunk 17,5 km hosszú volt, 261/340 m szintkülönbséggel. Vacsorát megint a Százlépcső étteremből vittünk (meg kell említenem a nevét, mert finom és olcsó volt mindhárom napon az étkük).

05.23. vasárnap

Zicsiből indultunk gyalogolni, de előbb még bélyegeztünk és elszórakoztattuk a kocsma érdemes vendégeit. A templomhoz kapaszkodott fel az út, onnan egy széles, de magas fűvel benőtt szakasz következett. Az éjjeli eső után persze térdig-derékig eláztunk. Útközben szép kilátás esett előbb a zicsi-, majd később a miklósi templomra és falura. Miklósi után találkoztunk a Somogy Megyei Természetbarát klub elnökével és egy tagjával, akik éppen egy galagonyás területet tettek járhatóvá. Szorosodra a vártnál korábban érkeztünk (ekkor kezdett el esni az eső), így akik busszal, vonattal jöttek haza, sokat kellett várniuk. És ennél még többet a MÁV jóvoltából kalandosra sikerült hazautazásuk során. Ezen a napon 13,6 km-t gyalogoltunk 172/203 méteres szintkülönbséggel.



 

Fejérkőtől Tündérvölgyig II. rész

Notter Béla, 2017. április 25. 08.36
Címkék

A tavaly ősszel megkezdett túramozgalmat hétvégén egy háromnapos túra keretén belül fejeztük be. Szép tájakon jártunk, több helyről is ráláthattunk a Balatonra. 17-en voltunk,és a három nap alatt összesen 48 km-t gyalogoltunk, miközben 729 métert mentünk felfelé, és 921 m-t lefelé.

04.21. péntek

Vonattal utaztunk Gödöllőről, Isaszegről, Pestről Szántódra. Ott át kellett szállnunk vonatpótló buszra, azzal mentünk Balatonszárszóra. Mivel az késett egy kicsit, alig értük el a Telekibe vivő buszt. Háromnegyed tíz után végre lekászálódhattunk a buszról és kezdhettük a gyaloglást. Pár nappal húsvét után a házak kertjében még többfelé láttuk az ünnep jelképeit, a nyuszikat. Első nevezetesség, amit érintettük a falu temetőjében található XIII. században épült templom volt. Igaz a későbbiekben kétszer is átépítették, de mérete, felépítménye megmaradt a régi. Nagycsepelyig javarészt szántók között haladtunk. Sajnos innentől kezdve viszont végig aszfaltozott úton halad zöld jelzés. Szerencsére nem volt nagy forgalom az úton. Kötcse szélén északi irányba fordultuk. Szóládon nyitva volt egy cukrászda, meg is leptük rögtön. Finomak voltak a sütemények. A busz indulásáig még egy kitérőt tettünk az Európa-díjas löszpincesorhoz. Busszal Szárszóra utaztunk, ahol egy bő hat kilométeres út során megnéztük a József Attila-emlékművet és megkerestük a 7-es kódot is. A két gyalogút együtt 16 km volt. Még egy buszozás várt ránk Földvárig, ahol szállást foglaltunk. Megvacsoráztunk egy közeli étteremben. Szálláshelyünkön mécsesek fénye mellett megemlékeztünk az ITK egyik leglelkesebb törzstagjáról, Ágiról, aki az előző napon hunyt el. Nagyon fog hiányozni nekünk!

04.22. szombat

Szállásunkon reggeliztünk, majd busszal (itt csatlakozott hozzánk Zsóka, akivel 17-en lettünk) Kötcsére utaztunk, ahonnan 10 órakor kezdődött a túránk. Folyamatos emelkedővel kezdődött az út, míg ki nem értünk a faluból, meg még egy darabig. Balra fordulva előbb szőlők mellett haladtunk, majd balról erdő, jobbról szántóföld következett. Így értünk a Csillagó-mérőtoronyhoz. Sajnos csak elenyésző kisebbség szánta rá magát, hogy felmásszon a 26 méter magas toronyba, pedig nagyon szép kilátás nyílt a környékre és a Balatonra. Következő megállónk az Alman-tető volt, amely 316 méterével Somogy-megye legmagasabb pontja. A nezdei kilátóhelynél nassoltunk, majd a Szoborparkot jártuk végig, amelyből először az Irma-keresztet láttuk meg. A piros rom jelzésen mentünk tovább Földvár felé. Egy erdei tisztáson megebédeltünk. A Kőröshegyi-völgyhíd közelében egy egész csorda őzet láttunk. A völgyhíd után szőlők, gyümölcsösök között haladtunk, amelyen előbb Kőröshegyre, majd Földvárra értünk. Napi távunk 17,2 km volt, 362/426 m szintkülönbséggel. Este megint elmentünk vacsorázni, majd a társasági élet gyakorlása következett panziónkban.

04.23. vasárnap

Összepakoltunk és busszal Balatonőszödre utaztunk. A falut elhagyva nemsokára az M7-es felett mentünk át, majd erdőbe értünk. Ahol a Z jelzésünkből kiágazott a Z+ jelzés, ott volt a 9-es kód. Erdők, legelők között értünk Telekibe. Ott rátértünk a sárga jelzésre, amit már el se hagytunk utunk végéig. A vízmű melletti szakasz viszonylag meredek volt, a jelzés is eltűnt, ezért csalitos erdőben balra tettünk egy kis kerülőt. Fent jó kilátás nyílt Telekire és a mögötte lévő erdőségre, ahol előző nap túráztunk. Hosszabb szántóföldi szakaszok után erdőbe értünk, ahol már nem ért a szél. Balról egy mély horhos mellett haladtunk el, majd a Bóbita-forráshoz vezető leágazás következett. Ezután a rádpusztai elágazásnál találtuk meg az utolsó, 13. kódot. Erdei út után egy elhagyott kemping, majd az M7-es aluljárója következett, így értünk Balatonszemeshez tartozó szőlős, gyümölcsös  területre. Szemesen a vasútállomásnál fejeztük be gyaloglásunkat, és ezzel befejeztük a Fejérkőtől Tündérvölgyig nevezetű túramozgalmat is. Köszönet érte a létrehozó Szent Kristóf Természetjáró Egyesületnek! A zenepavilonnál megebédeltünk, majd tisztelgő látogatást tettünk a kocsmában. Vonatpótló busz, gyorsvonat, metró, személyvonat közlekedési eszközökkel értünk haza. Ezen a napon 14,6 km-t gyalogoltunk.

 

Fejérkőtől Tündérvölgyig I. rész

Notter Béla, 2016. október 18. 18.04
Címkék

Minthogy befejeztük a Dél-Dunántúli Kéktúrát, a kéktúrázó csapat egyben tartására (is) elkezdtük a Fejérkőtől Tündérvölgyig elnevezésű túramozgalom (fenntartója a Szent Kristóf Természetjáró Egyesület) teljesítését. Számunkra ismeretlen, de szép tájakon, a Külső-Somogyban tettünk háromnapos túrát tizenketten.

10.14. péntek

Vonattal utaztunk Gödöllőről, Isaszegről, Pestről Siófokra, majd onnan vonatpótló busszal Balatonföldvárra. Mivel két óránk volt a továbbinduló busz indulásáig, lementünk a kikötőbe, majd továbbsétáltunk a vasútállomás melletti parkba, ahol láttuk többek között a Szent Kereszt neoromán templomot. Szálláshelyünkön letettük csomagjainkat, majd busszal Kerekibe utaztunk, ahonnan túránk indult. Háromnegyed tizenkettő után érkeztünk oda.

A buszról leszállva Amáliapusztán keresztül értünk be az erdőbe. A várhoz vezető úton eleinte majdnem szintben haladtunk, de aztán egy 85 méteres szintet kellett legyőznünk elég rövid távon. A Kereki (Fejérkő)-várnál pihenő és ismeretterjesztő táblák voltak. Végigjártuk a XIV. században épült vár megmaradó részeit, viszont az ismertető táblán található kőbe vésett arcot nem találtuk. A vár után még egy darabig emelkedett az út, majd elkezdtünk ereszkedni Pusztaszemes felé. A falu után lefelé menet elértük a Jaba-patak völgyét. Sokáig ebben haladtunk. Idegeinket felborzolta egy szállítmány szemetet lerakó kistraktor. Bálványos előtt még egy emelkedő volt. Jó tempóban mentünk, így elértük a kiszemelt buszt. 12 km-t gyalogoltunk. Este elmentünk vacsorázni.

10.15. szombat

A fél kilences busszal Bálványosra utaztunk, ahol előző nap abbahagytuk a túrát. A falut a Z jelzésen elhagyva szép hétvégi házak, legelők között haladtunk, de egy levendula-ültetvény után sajnos az út kikanyarodott az országútra. Ezen majdnem két kilométert mentünk a Gyugy-tetőig. Itt jobbra kanyarodtunk és egy vadátjárón az autópálya fölött is áthaladtunk. Az Ágasvári-pihenő után egy látványos le, s föl menet következett immár a S+ jelzésen. Ezt követően az út egészen Szántódpusztáig lejtett, miközben egyre nagyobb szeletét láthattuk a Balatonnak. Szántódpuszta már zárva volt, így csak a kerítésen leskelődtünk be. Megebédeltünk, amelynek a végén esni kezdett az eső. Felvettük esőkabátjainkat és folytattuk utunkat. Szántód után visszaértünk Balatonföldvárra, majd Szemes felé folytattuk utunkat. Hazafelé a magaspartra kapaszkodtunk fel és a Kelta sétányon keresztül értünk vissza Földvár központjába. Este megint elmentünk vacsorázni. Aki mindenhol volt, az 20,5 km-t gyalogolt.

10.16. vasárnap

Összepakoltunk, majd szállásunkat elhagyva folytattuk gyaloglásunkat. Karikavölgyön keresztül értünk az erdőbe, ahol toronyiránt értük el a gerincutat, és az állítólagos S háromszög jelzést. Az adótorony után irányt váltva elértük a P rom jelzést. Ezen már jók voltak a jelzések, ismeretterjesztő táblák, padok is voltak az út mentén. Gönnye-tető után elkezdtünk ereszkedni a völgyhíd felé.  Leérve Kőröshegyre gyalogoltunk be. Sajnos itt is tanúi voltunk, ahogy egy ember talicskával a patak mellé hordta a szemetet. A református és a katolikus templom után betértünk egy sörözőbe, mert a busz indulásáig még sok időnk volt. Szántódra a bicikliúton jutottunk be. A keresztnél lévő buszmegállóban egy órával a busz indulása előtt már ott voltunk, ezért úgy döntöttünk, hogy visszagyalogolunk Földvárra. Így is történt, ott szállunk fel a Siófokra igyekvő buszra, eddig 13 km-t megtéve. Siófokon is volt több mint egy óránk vonatunk indulásáig, ezért elsétáltunk a parkba, és a kikötőbe.