Végre hosszú idő után többnapos túrákra is mehettünk! Ugyan ez időben Ausztriába túráztunk volna, de az még fuccsba ment. Így a Dél-Dunántúli Piros 323 km-es távját kezdtük meg. Tájképileg talán nem vetekedhet az Alpokkal, de ez is nagyon szép volt. A négy nap alatt 64 km-t (+ az apróságok) tettünk meg, 849/926 méter szintkülönbséggel.

05.20. csütörtök

A túra indulópontjára vonattal és kocsival utaztunk, és Siófokon, a vasútállomáson találkoztunk 9 órakor. Az új funkciójú Víztoronyban volt az első pecsételőhely. Sajnos ekkor (és még vagy fél délelőtt) esett az eső. Az első pár kilométer nem volt a legkellemesebb: városi utak, zajos M7-es melletti út, derékig érő vizes fű a Foki-dűlőben. Törekiben sokat javult a helyzet, az eső is elállt. Erdőbe értünk, aztán jobb oldalt egy szép kis erdei tó bújt meg. A Cinege-forrás és pihenőhely nagyon jól karbantartott volt, le is pihentünk a padoknál, asztaloknál elemózsiázni. Aznapi utunkon innentől már végig erdőben haladtunk, már csak a sár volt az ellenség. Az Alirét-vadászház - előtte egy tóval – igazán remek hely. Átkeltünk a Jaba-patakon, majd az ottani kis tóhoz és szaletlihez (nagyon praktikus volt benne a padok, asztalok elosztása) is lesétáltunk. Jabapuszta előtt fejeztük be a napi túrát 16 km megtételével (szint: 206/171 m). Szállásunk Tabon volt, vacsorát is ott rendeltük meg.

05.21. péntek

Reggeliztünk szálláshelyünkön, majd 8 órakor már indultunk is. Kocsival visszamentünk a Jabapusztai-elágazásig, ahonnan kezdődött a gyalogolás. Gyönyörűen sütött a nap. Egy emelkedővel kezdődött az út kacskaringós mélyúton. Több oldalról bejövő völggyel, majd egy kis tóval is találkoztunk. A Nyémi-patak olyan széles és mély volt, mint egy kisebb folyó, de víz nem mindenütt volt benne. Kaszálók és szántóföldek váltogatták egymást, így értünk be Bábonymegyerbe. Itt bélyegeztünk, majd egy 2 km-es aszfaltozott szakaszt kihagyva ebédelés után ismét erdőben folytattuk utunkat. Két helyen is megváltozott nyomvonalon vezetett az út, ebből az egyikben nagyon magas aljnövényzetben bukdácsoltunk. Erdő és egy hatalmas zabtábla után értünk előbb a tabi Szőlőhegyre, majd Tabra. A Nagy Ferenc Galéria közelében bélyegeztünk, mert az már zárva volt. Az előrendelt vacsoránkat szállásunkon faltuk be. Ezen a napon 17,5 km-t gyalogoltunk 210/212 méter szintkülönbséggel.

05.22. szombat

Első programunk Zalán a Zichy Mihály Múzeum lett volna, de – bár a járványügyi helyzet már lehetővé tette volna – zárva volt. A Jaba-patakon átkelve 800 méteren azon az úton jártunk, amit a Fejérkőtöl Tündérvölgyig nevezetű túramozgalom részeként egyszer már megtettünk. Változatos tájakon haladtunk, jó darabig egy hatalmas gabonatábla között is, de a korábbi nagy esők után az is szép üdezöld volt. A túra első felében Kapolyig gyalogoltunk, majd a második felében a Képesfától Andocsig. Ez utóbbi hosszan a Tojári-tó mellett vezetett, de általában erősen takarták a fák. A hangos békakoncertről Inkább csak sejteni lehetett hol van. Napi adagunk 17,5 km hosszú volt, 261/340 m szintkülönbséggel. Vacsorát megint a Százlépcső étteremből vittünk (meg kell említenem a nevét, mert finom és olcsó volt mindhárom napon az étkük).

05.23. vasárnap

Zicsiből indultunk gyalogolni, de előbb még bélyegeztünk és elszórakoztattuk a kocsma érdemes vendégeit. A templomhoz kapaszkodott fel az út, onnan egy széles, de magas fűvel benőtt szakasz következett. Az éjjeli eső után persze térdig-derékig eláztunk. Útközben szép kilátás esett előbb a zicsi-, majd később a miklósi templomra és falura. Miklósi után találkoztunk a Somogy Megyei Természetbarát klub elnökével és egy tagjával, akik éppen egy galagonyás területet tettek járhatóvá. Szorosodra a vártnál korábban érkeztünk (ekkor kezdett el esni az eső), így akik busszal, vonattal jöttek haza, sokat kellett várniuk. És ennél még többet a MÁV jóvoltából kalandosra sikerült hazautazásuk során. Ezen a napon 13,6 km-t gyalogoltunk 172/203 méteres szintkülönbséggel.