DDP-túra

DDP, Sikonda - Ibafa

Címkék

Öten voltunk a Dél-Dunántúli Piros utolsó négynapos túráján. Sajnos a törzstagok közül különböző okok miatt négyen nem tudtak eljönni. A túra során 59 km-t tettünk meg 1428/1366 m szintkülönbséggel.

06.14. kedd

Kocsival 6 órai indulással majdnem 10 órára értünk túránk kiindulási pontjára, Sikondára. Első emelkedőnk a Palántaki-erdőben volt. Mikor leereszkedtünk, mindjárt ott volt a Ciframalom, ahol pecsételtünk. Két tó mellett elhaladva beértünk a Nagy-Mély-völgybe. Párszori patakátkelés után az igen látványos Kőlyukhoz jutottunk. A lezárt barlang régebben természetes víztárolóként is működött. Tovább haladva a táj - kiépítettsége révén - kicsit hasonlított az osztrák szurdokvölgyekre, később pedig mésztufa lépcsők látványában gyönyörködhettünk. Mikor a völgy végére értünk folyamatos emelkedésbe (250 m) kezdett az út. Kis lejtő után fakultatív módon felkapaszkodtunk Kantavárba. A várárok és az építmény egy része egész jól kivehető volt. Kis-réten megebédeltünk, majd Dömörkapu felé haladva helyenként szép kilátás nyílt a Keleti-Mecsekre (előtérben a felhagyott szénbánya külszíni fejtésére), jobb oldalon pedig a Misina-tetőre a TV-toronnyal. Dömörkapuról indul a Mecseki kisvasút is. Az Állatkertnél bélyegeztünk, kicsit körülnéztünk a környéken, majd szálláshelyükre mentünk. Napi távunk 14,9 km volt 506/385 méter szintkülönbséggel.

06.15 szerda

Szálláshelyünkön reggeliztünk, majd indultunk. Az utat két részletben tettük meg, mert közben kihagytuk a szentkúti részt, ahol most áprilisban jártunk már. Az út első részében (5,6 km 112/46 m szint) volt a Mandulás Erdei Tornapálya, később a Tubes oldalában keresztező völgyeket szerpentinezve kerülgettük. Így értünk Szentkút közelébe, ahonnan már közel volt Remete-rét: itt ért véget az első szakasz. A második szakaszt (9,9 km, 368/216 m) a szentkúti buszfordulóban kezdtük, először a tavaszról ismert résszel. Sok patak és forrás van ezen a részen. Kétszer is kereszteztük a DDK útvonalát, majd több kilométeres aszfaltozott út következett. Petőczpusztára (itt egy bányászat miatt lebontott faluból már csak egy harangtorony maradt), a bélyegzőhelyre kis kitérővel lehet eljutni, Ezen és a következő napon szállásunk Dinnyeberkiben volt.

06.16. csütörtök

Ott folytattuk túránkat, ahol szerdán abbahagytuk. Enapi út szintén két részből állt. Az első részben (12 km, 148/403 m szint) Bükkösdig döntő részben erdőben haladtunk, sok szép virágot, mohát látva. Az utat azért szakítottuk meg, hogy egy büfében az előre megrendelt ebédünket elfogyasszuk. Ebéd utáni kis ejtőzés után kezdtünk bele a második szakaszba (5,5 km, 142/126 m). Előbb a faluban kívülről megnéztük a Petrovszky-kastélyt, majd egy löszúton emelkedve elhagytuk Bükkösdöt. A dombtetőre felérve jó rá lehetett látni a Mecsekre, déli irányban pedig halastavakra, Szentlőrincre. Később hosszan mentünk a Nádasdy-kastély és arborétum mellett, de az épületek elszórva feküdtek a nagy parkban, így csak villanásnyi kis időre láttuk egy-egy részletét. Dinnyeberki felé közeledve volt egy nagyon nehezen járható szakasz, majd a kis falu elején hatalmas lovasfarm, lovarda mellett mentünk el.

06.17. péntek

Az utolsó napra már csak 10,9 km jutott 168/190 m szintkülönbséggel. A Dél-Zselic lágy dombjai között haladtunk, ahol Ibafáig egykor két falu is állt: Korpádból csak egy feszület maradt, Kiisibafán pedig egyetlen lakóház áll, előtte hatalmas eperfával – szégyenszemre meg is dézsmáltuk. Ibafán még szerettük volna megnézni a Pipamúzeumot, de kedvünket szegte a kiírás, mely szerint a tárgyak jó részét restaurálásra elvitték. Így már csak a hazaút maradt hátra.

 

DDP, Szorosad - Magyaregres

Címkék

A Dél-Dunántúli Piros újabb 65 km-es szakaszát (1207/1234 méteres szintkülönbséggel) tettük meg hétvégén, Szorosadtól Magyaregresig. Nyáriasan meleg időnk volt.

05.13. péntek

A túra indulópontjára hárman vonattal és busszal, négyen kocsival utaztunk. A menetrend miatt majdnem fél egy volt, mire Szorosadra értünk. Indulás után előbb a Koppány-patak hídján keltünk át, majd szántóföldek, erdősávok között értünk a már összefüggő erdőben lévő Török-kúthoz. Itt ebédeltünk. Árnyas erdőben haladtunk tovább, így értünk be Somogydöröcskére, amelyben sok szép sváb ház található. Itt volt a szállásunk is, vacsorát pedig Igalról hoztunk A napi táv 12,7 km volt 249/246 m szintkülönbséggel.

05.14. szombat

Reggeliztünk a szálláshelyünkön, majd indultunk. Kocsival Laci Igalra ment, onnan jött szembe velünk. Állandóan emelkedő úton értünk fel a József-hegyre, ahol egy geodéziai torony is található. Sajnos felmenni rá nem lehet, mert hiányzik belőle a létra. Pár kilométer után egy hatalmas, virágzó gesztenyefákkal ékesített erdei pihenőhelyre érkeztünk. A Kócos-hegyről beláttuk a Koppány-völgy jó részét, különösen szépek voltak a gerézdpusztai-tavak fentről. Nemsokára beérkeztünk Somogyacsára, ahol pecsételtünk és eltöltöttünk pár percet avval, hogy egy háznál lévő struccokat figyeljünk. A Kavajai-erdőn át jutottunk Igal határába, majd onnan szálláshelyünkre. Ezen a napon 20,3 km-t gyalogoltunk, 493/436 méter szinttel.

05.15. vasárnap

Szálláshelyünktől mindnyájan együtt indulunk reggeli után tovább. Folyamatos emelkedő végén felértünk a Kánya-dombra. Ezután üde zöld vetések és erdősávok közt egy hatalmas tölgyfát is láthattunk, majd beértünk e napi utunk leglátványosabb részére, a Csillagfürt-szurdokba. A szurdok alján kis patak is csordogált. Ecsenyben szép evangélikus templom mellett mentünk el, melynek tornya később egyedül látszott a völgyben meghúzódó kis faluból. Mernyeszentmiklósig már nem volt látványos az út, egyedüli izgalmat egy korábbi felhőszakadás következtében lezúduló iszaptengeren való átkelés jelentett – több-kevesebb sikerrel. Igalra Kaposváron keresztül busszal jutottunk vissza. Napi teljesítményünk 18,7 km volt 338/400 m szinttel.

05.16. hétfő

Kocsival 2 transzporttal Mernyeszentmiklósra utaztunk, onnan kezdődött a gyaloglás, én pedig Magyaregrestől mentem szembe a többiekkel. Somogygesztiig nem volt túl látványos a táj, azontúl Magyaregresig még kevésbé. Az utolsó 6 km szinte teljesen egyenes út volt, ami szerencsére áthaladt a Csalánosi-erdőn, valamint a Gyenge-fűz nevezetű erdőrészen, így volt némi árnyék. Magyaregres határában volt egy lösz-árok. Az utolsó napon 12,9 km-t gyalogoltunk 127/152 m óriási szintkülönbséggel.



 

DDP, Magyaregres – Ibafa

Címkék

Némi cserebere után múlt hétvégére került a Dél-Dunántúli Piros négynaposa. Csodás tavaszi napokon a Zselicet jártuk meg, 60 km-t megtéve.

03.25. péntek

A túra indulópontjára vonattal és kocsival utaztunk. A vasútközlekedés korlátozott lehetőségei miatt csak negyed 12 után értünk túránk indulóhelyére, Magyaregresre.

Bélyegzés után indultunk egy hídjavítás miatt megváltozott útvonalon. A Deseda-patak mentén beértünk az erőbe, egyúttal a hasonnevű tó partjára. Sok tavaszi virágban gyönyörködhettünk, a tó túlsó partján pedig az arborétum fái látszottak. Elértünk ahhoz a fahídhoz, melynek javításra szorul – ez vezetne át az arborétumhoz. Már ott volt az új híd acélszerkezete. Aztán egy másik hídon átkeltünk a 8 km hosszú tó túlsó partjára. Egy darabig még a vízparton haladtunk, aztán a turistaút felkapaszkodott a Deseda-erdő gerincén futó – már kevésbé látványos –bicikliútjára. Megint egy híd következett, mely a becsatlakozó Répási-ágon vezetett át. A híd után volt a hajókikötő, később a Vizisport-telep (itt bélyegeztünk is), míg a tó vége felé a Fekete István Látogatóközpont. A gát után beértünk Toponárra, ahol meg is szálltunk. Ezen a napon 12 km-t gyalogoltunk, alig valami (90/71 m) szintkülönbséggel.

03.26. szombat

Reggeliztünk majd Kaposvárra mentünk be. A Fő utca (sétálóutca) látványosságait megnézve a vasútállomáshoz mentünk Kaposvár Gyertyános nevű része már igazi zselici hangulatot nyújtott. Kis kitérővel útba ejtettük a Négy testvér-forrást és a Hódos-tavat is. Egy izgalmas emelkedő után még egy kisebb következett, amely után a Töröcskei-tóhoz értünk (közben bélyegeztünk a Vackor-tanyán). Ezt részben megkerülve már lejtős úton értünk be Töröcskére, ahol napi túránkat be is fejeztük 12,8 km, 234/232 m szintkülönbséggel. Szállásunk (és a következő nap is) Simonfán volt.

03.27. vasárnap

 Kocsival visszamentünk Töröcskére. Az út mindjárt egy látványos mélyúttal kezdődött. A zöld sávval jelzett útig felfelé mentünk, utána pedig Ropolypusztáig (itt pihenőt tartottunk) egy széles, kaszálókkal megszakított erdei úton. Utána sajnos jó két és fél kilométeren - a DDK-val együtt - aszfalton vezetett az út, utána következett egy széles és poros erdei út, majd két kerítésmászás. Az utolsó három kilométer aszfalton vezetett, szerencsére sok látnivaló volt az út mellett: Szarvasfarm, majorságok bivalyokkal, szürkemarhákkal, szamarakkal. Kisbőszénfán bélyegeztünk. Ez volt a négy nap leghosszabb útja (21,1 km, 294/322 m szinttel). Simonfára autóztunk, ahol finom vacsora várt ránk.

03.28. hétfő

Reggeli után visszamentünk Bőszénfára, ahonnan kezdődött az utolsó napi gyaloglásunk. Az első három kilométert zárt erdőben tettük meg. Antalszállásnál kereszteztük a 67-es utat, majd erdősávok, szántóföldek között, de Almamellékig végig a valamikori Kaposvár - Szigetvár közötti vasútvonalon haladt az utunk. Például a terecsenyi bélyegzést is egy régi vasútállomáson ejtettük meg. Innen a terecsenyi halastavak felett haladtunk, és mivel még csak most indult be a lombosodás, jó rá lehetett látni rájuk. Az utolsó három kilométer sajnos megint aszfaltúton haladt Ibafáig. Itteni látnivaló a Pipamúzeum volt. A napi táv 13,3 km volt 115/134 m szintkülönbséggel. A tömegközlekedők öröme is megvolt: a Keletiből nem járt a vonat, így metró, HÉV, busz kombinációjával értünk haza.

A képeket Babi (B) és jómagam készítettük.

Dél-Dunántúli Piros túra, Siófok - Szorosad

Címkék

Végre hosszú idő után többnapos túrákra is mehettünk! Ugyan ez időben Ausztriába túráztunk volna, de az még fuccsba ment. Így a Dél-Dunántúli Piros 323 km-es távját kezdtük meg. Tájképileg talán nem vetekedhet az Alpokkal, de ez is nagyon szép volt. A négy nap alatt 64 km-t (+ az apróságok) tettünk meg, 849/926 méter szintkülönbséggel.

05.20. csütörtök

A túra indulópontjára vonattal és kocsival utaztunk, és Siófokon, a vasútállomáson találkoztunk 9 órakor. Az új funkciójú Víztoronyban volt az első pecsételőhely. Sajnos ekkor (és még vagy fél délelőtt) esett az eső. Az első pár kilométer nem volt a legkellemesebb: városi utak, zajos M7-es melletti út, derékig érő vizes fű a Foki-dűlőben. Törekiben sokat javult a helyzet, az eső is elállt. Erdőbe értünk, aztán jobb oldalt egy szép kis erdei tó bújt meg. A Cinege-forrás és pihenőhely nagyon jól karbantartott volt, le is pihentünk a padoknál, asztaloknál elemózsiázni. Aznapi utunkon innentől már végig erdőben haladtunk, már csak a sár volt az ellenség. Az Alirét-vadászház - előtte egy tóval – igazán remek hely. Átkeltünk a Jaba-patakon, majd az ottani kis tóhoz és szaletlihez (nagyon praktikus volt benne a padok, asztalok elosztása) is lesétáltunk. Jabapuszta előtt fejeztük be a napi túrát 16 km megtételével (szint: 206/171 m). Szállásunk Tabon volt, vacsorát is ott rendeltük meg.

05.21. péntek

Reggeliztünk szálláshelyünkön, majd 8 órakor már indultunk is. Kocsival visszamentünk a Jabapusztai-elágazásig, ahonnan kezdődött a gyalogolás. Gyönyörűen sütött a nap. Egy emelkedővel kezdődött az út kacskaringós mélyúton. Több oldalról bejövő völggyel, majd egy kis tóval is találkoztunk. A Nyémi-patak olyan széles és mély volt, mint egy kisebb folyó, de víz nem mindenütt volt benne. Kaszálók és szántóföldek váltogatták egymást, így értünk be Bábonymegyerbe. Itt bélyegeztünk, majd egy 2 km-es aszfaltozott szakaszt kihagyva ebédelés után ismét erdőben folytattuk utunkat. Két helyen is megváltozott nyomvonalon vezetett az út, ebből az egyikben nagyon magas aljnövényzetben bukdácsoltunk. Erdő és egy hatalmas zabtábla után értünk előbb a tabi Szőlőhegyre, majd Tabra. A Nagy Ferenc Galéria közelében bélyegeztünk, mert az már zárva volt. Az előrendelt vacsoránkat szállásunkon faltuk be. Ezen a napon 17,5 km-t gyalogoltunk 210/212 méter szintkülönbséggel.

05.22. szombat

Első programunk Zalán a Zichy Mihály Múzeum lett volna, de – bár a járványügyi helyzet már lehetővé tette volna – zárva volt. A Jaba-patakon átkelve 800 méteren azon az úton jártunk, amit a Fejérkőtöl Tündérvölgyig nevezetű túramozgalom részeként egyszer már megtettünk. Változatos tájakon haladtunk, jó darabig egy hatalmas gabonatábla között is, de a korábbi nagy esők után az is szép üdezöld volt. A túra első felében Kapolyig gyalogoltunk, majd a második felében a Képesfától Andocsig. Ez utóbbi hosszan a Tojári-tó mellett vezetett, de általában erősen takarták a fák. A hangos békakoncertről Inkább csak sejteni lehetett hol van. Napi adagunk 17,5 km hosszú volt, 261/340 m szintkülönbséggel. Vacsorát megint a Százlépcső étteremből vittünk (meg kell említenem a nevét, mert finom és olcsó volt mindhárom napon az étkük).

05.23. vasárnap

Zicsiből indultunk gyalogolni, de előbb még bélyegeztünk és elszórakoztattuk a kocsma érdemes vendégeit. A templomhoz kapaszkodott fel az út, onnan egy széles, de magas fűvel benőtt szakasz következett. Az éjjeli eső után persze térdig-derékig eláztunk. Útközben szép kilátás esett előbb a zicsi-, majd később a miklósi templomra és falura. Miklósi után találkoztunk a Somogy Megyei Természetbarát klub elnökével és egy tagjával, akik éppen egy galagonyás területet tettek járhatóvá. Szorosodra a vártnál korábban érkeztünk (ekkor kezdett el esni az eső), így akik busszal, vonattal jöttek haza, sokat kellett várniuk. És ennél még többet a MÁV jóvoltából kalandosra sikerült hazautazásuk során. Ezen a napon 13,6 km-t gyalogoltunk 172/203 méteres szintkülönbséggel.