A túravezető elkövette azt a hibát, hogy képzetlen, ám túrázni szerető személyemet kérte meg készítsek egy kis "beszámolót" fotókkal, míg Ő távol van a számítógéptől pár napig. Nagy kihívás ez nekem, mert a tárgyi adatbázisom nem elegendő e terjedelmes anyag megfelelő szintű továbbadásához. Tehát elmesélem. 2009 július 24-26-ig három egész napot töltöttünk a Bakonyban.

17-en indultunk el, négy autóval, Zsámbok, Isaszeg, Gödöllő, és a Budapestiek biatorbágyi csatlakozással kb 7,15-kor. Csákvár, Bodajk, Dudar útvonalon haladva tájékoztatást kapunk Bélától a túravezetőnktől, miszerint Dudaron van Éva barlang. Ennek örűltem. Körülötte nagyra fejlett csertölgyek és bükkök hívják fel a figyelmet. Útközben megálltunk az Óceánrepülők emlékműve előtt.

Itt adtam át a túravezetőnek egy közönséges sípot, amivel a népes csapatát indulásra tudja fütyülni.(Ezt korábban eldöntöttük, hogy jó lenne egy ilyen.) Már messziről magára hívta a figyelmet a 82-es út szerpentinje mellett emelkedő XIII.század eredetű gótikus építésű cseszneki vár romja. A csák nemzetiség építette, a tatárjárás után, a XV-ik százdban a Garaiéké volt, utolsó tulajdonosai az Eszterháziak voltak. 1820-ban villámcsapás érte, tűzvész rombolta le. Az állagmegőrző munkákat a mai napig is folyamatosan végzik. Itt nagyon sokat időztünk, fotóztunk, megnéztük a Kőmosó-szurdokot, majd sípszóra indultunk tovább a szálláshelyet elfoglalni Fenyőfőre.

Fenyőfő jelentése fenyővel benőtt magaslati település. Már 1237-ből származó oklevél említi "Feneufey" formában. Garai birtokba került a XV század végén, a törökök bejövetele után nem sokkal elpusztult, 1773-ban német jobbágyokkal telepítik be, majd Eszterházy család birtoka lett. 1961-ben jelentős mennyiségű bauxit mezőt fedeznek fel. Ma kb. 150 lakosa van. A tervezett túravonalra Pápalátókőre igyekeztünk volna, ha nem tévedünk el. (Nem baj van itt más látnivaló is, legfeljebb nem látjuk Pápát a kőről.) Nem haragszunk a túravezetőre, mert szóban azért mindent elmond. :), sőt Péter társunkkal üres óráiban meg is nézték ketten.

A Hódos ér irányába vettük az utat, de itt a Likas követ csak Juti és Béla látták. Nem baj 2:0 Béla javára. A Likas kő egy környezetéből elkülönített mészkőszirten található, a Z barlang túrajelzés vezet hozzá. A szirtet átlyukasztó barlang átjárható alacsony folyosó, mindkét végén 3-3 ágra szakadt. Falait nagy számban borítják gömbüstök. Bezáró kőzete eocén mészkő, hossza 18 m. Este lángos sütés volt, hadtáposunk megfelelő mennyiséggel gondoskodott rólunk.

A szombat reggel 5 órakor megkondultak a harangok a 8 méterre lévő templomtoronyban. Egyik ágyról sem esett le senki, hála az égieknek. Reggeli után Vinyére mentünk az autókkal, és elindultunk Cuha völgybe. Vinyéről tudni kell, hogy hajdanán az Eszterházy család fűrészüzeme volt itt.(Vinye Sándormajor néven) Cuha völgy szurdokához az irányt több percig kerestük, a jelzést nem találtuk , bár Béla előtte mondta, hogy folyás iránnyal ellentétes irányban kell haladni.

Végre gyönyörű uton a Cuha völgyi vasutvonal mellett haladtunk . Majd a ritka helyi vasutvonal építésének idejét mutató (1896) obeliszket láttuk meg. Porva-Csesznek-Vinyétt összekötő vasútvonal három alagúton robog át két völgyhídon átlag 37 km-es sebességgel. Az eredeti támfalakat az első világháborúban olasz hadifoglyok építették, kötőanyag nélkül. A lábazatát alámosás ellen betonküszöbökkel, kőfalazatokkal erősítették meg.

Azt hogy ettünk is és ittunk a Lovász kútból meg sem említem. A szurdokon átkelve egyik oldalról a másikra köveken és ágakon veszélyes helyzetek adódtak. Béla megcsúszott, de hadtápos társunk előző életében főnővér volt, és kitűnő szakértelemmel ellátta a sebet. Vissza a szállás felé vettük az irányt, a vezetők még megtoldották 1-2 km-rel az autóig a távot, mert azt Vinyén hagytuk. Jó volt. Késő du. kezdtünk bográcsban főzni, szorgos kezek hámoztak, daraboltak, kavartak.

Vasárnap ismét harangszóra ébredtünk, de már megszoktuk Reggeli után indulás a Cuha völgy és a barlangok látogatására. Ismét Vinyén hagytuk az autót, és most már előre megfontolt szándékkal a jó irányban jó jelzés mentén haladtunk tovább. Ez kissé izgalmasabb volt mint a tegnapi. Különösen dicséretes volt Mariann kitartása, aki lázasan is de társai segítésével átcsimpaszkodott a függőleges kőfalakon, indákba kapaszkodva, és a három lábán (bottal együtt) sikeresen megoldotta a feladatot. A Bakonyban, mint tudjuk 850 barlang található. Mi ebből kettővel találkoztunk:

• a Zsivány-barlanggal (Szinonima: Cuha-völgyi 9. sz. barlang. Bakonyszentkirály határában, a Cuha völgyének jobb oldalában, a vinyei vasúti megállótól délkeletre 950 m-re található kb. 6 m relatív magasságban, 14 m hosszú, 8 m magas, felső triász dachsteini mészkőben. Cseppkőlefolyások.)
• Remete-likkal (Szinonima: Cuha-völgyi 4. sz. barlang. Bakonyszentlászló határában, a Cuha völgyének bal oldalában, a vinyei vasúti megállótól délkeletre 950 m-re található kb. 15 m relatív magasságban, 14 m hosszú, 8 m magas, felső triász dachsteini mészkőben. Cseppkőlefolyás és borsókövek.)

Az előzőt 3-an, az utóbbit 6-an látogatták meg a túristatársak. Egyedül Béla a vezetőnk volt mindkét helyen, - nemhiába nézünk fel Rá!

Vinye felé visszafelé Kitaibel Pál emlékoszlopa mellett időztünk. A magyar botanikus és kémikus Nagymarton született 1757 fer.3. Pesten 1817 dec.13.án halt meg. Összegyűjtötte és leírta Magyarország növényeit és ásványvizeit. Mattersburgban, majd Sopronban Győrben végezte iskoláit. Tudományos munkáknak élt. Egyetemi tanári kinevezést 1802-ben I.Ferenc császártól kapta meg. Előadásokat nem vállalt, a tudományos munkának élt. Ő állított elő a világon először klóros meszet. 1807-ben nevezték ki a Fűvészkert igazgatójává. Vegyészeti munkájáról keveset tudunk 20 ezer km-t járt be a Kárpát medencében, közel 150 növényfaj első tudományos leírója.

Korán du indultunk vissza, de még beugrottunk volna Balácapusztán a villagazdaság I-III-ik századi mozaikpadlóit és falfestményeit megnézni, de vasárnap lévén be volt zárva?! Igy csak a kerülete mentén haladva itt-ott bekukucskálva láttunk valamit. A kertjében gyógynövényeket és a napórát igen. Elbúcsúztunk és mindenki hazament, vagy nem. Nézzétek meg a fotót is.

Egyik turista: Dalmi Éva 

Június 13-án 21 fő jelentkezett túránkra, mely a Börzsöny kevésbé ismert tájára a Salgóvárba vezetett.  Ezt a túránkat azért is erre a napra szerveztem, mert ezen a hétvégén tartják a Pest-megyei egyesületek a PTSZ népszerű volt elnökének – Georgiades Gábornak – szentelt emléktúráikat.

Negyed 7-kor találkoztunk Isaszegen, majd fél hétkor Gödölőn. A szokott módon – telekocsi akcióban – 5 kocsival indultunk. Vácrátóti vasútállomáson megvártuk Pest felöl vonattal jövő három túratársainkat, közben előkerültek a kocsik mélyéből frissen szedett cseresznyék, meggyek, még meleg palacsinták, sütemények. Vácrátótról Diósjenőn át Királyházára autóztunk. Itt a parkírozótól pár méterre lévő Georgiades Gábor kopjafához sétáltunk. Elhelyeztük az Isaszegi Természetbarát Klub koszorúját, megkértem Georgiades Évikét, hogy férjéről meséljen nekünk elfogultan – hiszen klubtagjaink legnagyobb része nem ismerte őt. Az őszinte szavak után visszamentünk a kocsikhoz, és folytattuk utunkat Perőcsényig. A buszfordulóban hagytuk autóinkat és elindultunk.

A P sáv jelzés vezetett ki minket a faluból. Állandóan emelkedve, de csodálatosan szép úton először az Ökörvágó nevű területen mentünk. A P négyszög jelzés elhagyása után még meredekebb lett az út. Ezt a jó szokását fel sem adta egészen a Jancsi-hegyig (586 m). Itt egy kicsit hosszabb pihenőt tartottunk, élvezve a Godóvárra, Miklós-tetőre nyíló szép kilátást. Hollókőig még változatosabb lett a terep, az állandó emelkedő mellett egy-egy lejtő is becsúszott. Az út mellett hatalmas sziklák voltak, pompázott az írisz. Holló-kőről ((685 m) még pompásabb kilátás várt ránk, itt van az egész Börzsöny szinte legszebb kilátóhelye. A levegő az előző napi esőzések és erős szele miatt nagyon tiszta volt, a Csóványos tornya is egész közelinek látszott. A kilátóhely környéki sziklákon sokféle kövirózsa található. A Holló-kő magasságát kicsit megfejelve sziklás úton értünk a Kövirózsás 696 méteres csúcsára. A csúcs neve mindent elmond a táj flórájáról. Innen kicsit leadva megszerzett magasságunkból a P+ jelzéshez értünk. Nem a legrövidebb úton mentünk fel innen a Salgóvárhoz, hanem egy kis kerülővel a P+ jelzésen indulva. A szép vezetésű út mellett az első látnivalónk a Bagolyvár-vadászház volt, mely mint egy mesebeli mézeskalács-ház áll az erdő közepén. Az ajtaja nyitva volt, még nincs egészen lerobbanva belül sem, kár volna átadni azt az enyészetnek. Míg mi a házat néztük meg, egy galamb tőlünk egy méterre mit sem törődve velünk, az esőcsatornából oltotta szomját. A P háromszög jelzésen mentünk a  Salgóvárhoz. A várat már 1424-ben leromboltatta Zsigmond király, mert gazdája – Salgói Miklós – hamis pénzt veretett. A 715 méter magasan lévő várromból néhány falmaradvány jól kivehető, a kilátás innen is pompás.

Visszatérve a P és a P+ jelzés találkozásáig innen folyamatosan lejtős szép erdei úton, keresztező horhosok, időszakos patakmedrek mellett értünk vissza Perőcsénybe, gyalogtúránk célállomására. Egy kis izgalmat csak a Büzmöd-réti magasles környékén ravaszul erdőbe kanyarodó jelzésünk megtalálása volt. Egyébként el kell mondanunk, hogy a jelzések ezt leszámítva végig példaértékűen jól követhetők voltak. Gratulálunk a festőknek!

Hatan az Isaszegi Természetbarát Klubból ezúttal nem a hegyekbe, hanem az Alföld két tájegységére - Hortobágyba és Sárrétre - utaztunk a pünkösdi ünnepeken.

Szombat reggel hat órakor a nagyobb pakkok miatt mindenkit lakása előtt vettünk fel. Az autópályán jó tempóban Füzesabonyig mentünk, majd a 33-as úton folytattuk utunkat. Először Hortobágy-Halastónál álltunk meg. Csábító lett volna kisvonattal beljebb menni a tavak mentén, és onnan bejárni a Öreg-tavi tanösvényt, de az első vonat 11 órakor indult volna. Ez a lehetetlenné tette volna, hogy aznap akármi mást is megnézzünk.

Pedig olyan program várt ránk, mint a XIII. Országos Gulyásverseny és Pásztortalálkozó. Ezért a Öreg-tó melletti rövid séta után a Pusztai Állatpark területére mentünk. Megérkezésünk után hamarosan kezdődött is a program. Nagyon jó volt, hogy a szokásos pusztai látnivalók (szürke marha-, bivaly- és öszvérfogat bevonulása, lovak fektetése, ültetése, marhabefogás, vízhúzás, pányvadobás, stb.) mellett a műsort népi táncosok bemutatói is színesítették. A bemutatóval párhuzamosan főzőverseny is volt hagyományos pásztorételekből. Az ételeket bírálat után – fizetés ellenében - kiporciózták, így megkóstolhattuk a slambucot, szürke marhából, mangalicából készített pörkölteket. Két óra után Hortobágy központjába mentünk, ahol megnéztük a Pásztormúzeumot, Körszínt, Látogató-központot. Ekkor kezdett esni az eső, de ez már a mi programjainkat nem zavarta, sőt abban a reményben futottunk a kocsikhoz, hogy talán otthon is esik. Estefelé értünk Füzesgyarmaton lefoglalt szálláshelyünkre, az Ildikó Vendégházhoz. Jó választás volt ez a hagyományos épületben berendezett - két szobából, felszerelt konyhából, nagyon szép kertből álló – ház foglalása.

Vasárnap reggeli után a Zsadány után lévő Kisvátyoni-tanösvényhez autóztunk. Az országúttól kb. három km-re kezdődik a tanösvény, odáig autóval be lehet menni. A kijelölt útvonal bemutatja a vidék legfontosabb élőhelyeit: az erdőségeket, a mocsarakat, a halastavakat, valamint a száraz- és nedves gyepterületeket. A túra során sok védett, értékes növény és állatfajt láttunk. A magas vízállás miatt a területen csak kisebb foltokban volt régebben (1920-ig) erdő. Akkor kezdődött az erdőtelepítés, amely létrehozta Geszt - Zsadány térségében a természetszerű erdőségeket, új élőhelyeket hozva létre. A tanösvény hossza 6 km, de annak végétől még vissza kell a kocsihoz gyalogolni, így jön ki az a 9 km-es össztáv. Ami viszont minden hegyen fújtató túratársunk álmai netovábbja, az a 22 méteres teljes szintkülönbség, amit „leküzdöttünk”.

A tanösvény bejárása után Gesztre mentünk, ahol megnéztük a Tisza-kastélyt, valamint a református templomot a parókiával egyetemben. A kastélyra ráférne egy felújítás, mert annak ellenére, hogy „lakják” (iskola üzemel benne), elég lehangoló képet mutat.
Geszt után a Vésztő-Mágor Történelmi Emlékhely látnivalói vártak ránk. A kettős Mágor-halom egyrészt az újkőkortól a bronzkorig itt élő emberek történeti emlékeit hordozza, másrészt a Csolt nemzetség monostorából (XI. század) átépített kolostor templom (XII. század) romjait őrzi. A kettős domb területén végzett feltáró munka eredményeként őskori települések maradványai, Árpád-kori templomok, valamint a monostorrom maradványai kerültek napvilágra. A restaurált monostorfalak alatt húzódó 1810-1812-ben épített Wenckheim-féle borospincében a templomok építészeti múltját és leleteit bemutató múzeumot rendeztek be, a vele szemben lévő dombban pedig a megtalálási helyükön feltárt őskori telep részleteit láthattuk. A látnivalók (a fentieken kívül, még Pákásztanya, szoborpark, Holt-Körös) egy szépen megépített tanösvény mellett találhatók

Hazaérve a lányok előkészítették a vacsorához való finomságokat, majd elmentünk a melegvizű fürdőbe lubickolni. Megfiatalodva – Mariann például 20 km gyaloglást vállalt be vasárnapra - mentünk haza, ahol nagyon finom vacsorát készítettünk – bocsánat a fejedelmi többesért, én csak a számat tátottam. A menü a következő volt: gyümölcsleves, sült csirke, göngyölt csirkemáj, sült krumpli, uborkasaláta, borocska.

Hétfőn reggel összepakoltunk, elbúcsúztunk kedves házigazdánktól, majd Füzesgyarmat nevezetességeit (Városháza, református templom, Szent Borbála-szobor, neobarokk díszkút) néztük meg a központban, majd a Simonyi utcában lévő Tájház következett.
Szeghalmi városnézésünk rosszul kezdődött, mert egy rendőri ellenőrzésnél kiderült, hogy két hete lejárt a jogosítványom orvosija. 3.000.- Ft-om bánja a találkozást. Azért szebb dolgokat is láttunk Szeghalomból, így a református templomot, Kárász-kastélyt, a volt magtárat, ahol emléktábla hirdeti az utolsó sárréti boszorkány elégetését 1724-ben. Sajnos maga az épület nagyom lepusztult állapotban van, csakúgy mint a mellette lévő Kántortanítói lak, és a messzebb lévő Wenckheim-D’Orsay-kastély. Megnéztük még a katolikus templomot és a hozzátartozó fa harangtornyot.

Dévaványán át a Réhelyi látogatóközponthoz mentünk. Itt a fő attrakció a túzokrezervátum, de látható itt magyar szürke marha, bivaly, rackajuh, mangalica, csacsi, és különböző baromfifajták is. A látogatóközponttól indul egy 1,5 km hosszú tanösvény, mely bemutatja a terület jellemző növény- és állatvilágát. A kiállítás bemutatja a terület egyedülálló értékét az európai túzokot, valamint a tájegység élővilágát és történetét. Megnéztünk még egy kb. 20 perces videót is. Fél négykor indultunk el hazafelé.

Ennyi fért bele a három napba, ami – azt hiszem – nem is kevés.