Isaszegi Természetbarát Klub

Fóti-Somlyón

Címkék

Köszönhetően a rövid távnak és a várható jó időnek sokan – összesen 28-an – jelentkeztek szombati kirándulásunkra. Tagjainkon felül pár vendéget is üdvözölhettünk. A sztár természetesen a két és fél éves Ábel volt.

Isaszegi, gödöllői gyülekező után 6 kocsival Fótra mentünk. Itt 9 órától idegenvezető segítségével ismerkedhettünk meg a római katolikus templommal, mely hazánk egyik kiemelkedő műemléke. Az utóbbi évek felújítása során kívülről már teljesen megújult, belső megújhodása is megkezdődött. Szerencsére az építés óta eltelt több mint másfél évszázad alatt alig romlott a belső festés állapota, köszönhetően Ybl Miklós tervezésének és a gondos kivitelezésnek.
    Miután megcsodáltuk a templomot, elkezdődött gyalogtúránk. A nap egyre jobban kezdett melegíteni. Fót utcáin haladva elhaladtunk az iskola, majd több lovarda mellett. A Vörösmarty-kunyhónál megálltunk egy pillanatra, majd a Fáy-présházhoz mentünk. Innen indul a 11 állomásos Fóti-Somlyó tanösvény. Sajnos a 11 állomás valószínűleg csak az átadás pillanatában volt igaz. Többször jártam már erre, mindig máshonnan hiányoznak az oszlopok. Most épp a 4. állomás után a 7. következett, utána már nem is láttunk többet az út végéig. Az oszlopok ellopása mellett további nagy gond a crossmotorosok, quadosok rombolása. Nekünk is volt egy kis afférunk egy quadossal, aki nehezményezte, hogy a tanösvényen gyalogosok is vannak. Szerinte ő teljesen jogosan megy arra, mert az nem természetvédelmi terület - lehet, hogy éppen ő tüzelte el a Természetvédelmi területet jelző oszlopot táblástól?
    De hogy ne csak panaszkodjak, a táj nagyon szép, a „kilátóhegyről” nagyszerű panorámában lehetett részünk, rengeteg szép virágot láttunk, már-már nyári meleg volt. A 3. állomásnál van a gyurgyalagok fészkelőhelye a löszfalban, de még nem érkezhettek meg téli vonulásukból, mert egyet se láttunk. A 7-es pont után továbbmentem párszáz métert, mert kíváncsi voltam, hogy a hegyről levezető út jelzett-e? Egyes térképeken ez mint Z háromszöggel jelzett út szerepel, máshol fel se tüntetik. Azt hiszem az lehet az igazság, hogy - természetvédelmi okokból - ott még mi gyalogos turisták se hiányzunk, ezért van a jelzés leszürkítve. Leereszkedtünk a hegyről, de a tanösvényen már nem mentünk vissza a Fáy-présházig, hanem Z+ jelzésen a Somlyó-tóhoz araszoltunk. Itt még egy kis lábáztatás is belefért az időnkbe. Felfrissülve folytattuk utunkat, a Károlyi kastélyt és szépséges kertjét jártuk be. Persze a kastélyt csak kívülről láthattuk. A tóparton hatalmas platánfák állnak, nagyon szépek.
    Egy cukrászdában még elcsábultunk egy kis fagyira, süteményre, aztán kocsival áthajtottunk Mogyoródra. Itteni célunk a Szent László kilátó és kápolna felkeresése volt. A kilátó a 325 m magas Somlyó (Gyertános)-hegy tetején van, tetejéről teljes a körpanoráma. A kevésbé meredek északi oldalon mentünk fel, és a keleti oldalon jöttünk le. Jól kivehető volt a Fóti-Somlyó, ahol előzőleg jártunk. Sajnos mindenütt gondoskodnak „jóravaló” emberek – az embereket is tehetném idézőjelbe – arról, hogy ne tudjunk maradéktalanul örülni a szépnek. A kilátóban a korlátot törték ki, a fordulóból kiszedték a téglát a falból, teleszórták szeméttel a Szent László szoborral ékesített kápolnát, eltüntették a márványtáblát a bejárat mellől. Novemberben jártam arra utoljára, akkor még a helyén volt. Azért leírom mi állt rajta: Makovecz Imre építész tervei alapján építtette a lakosság segítségével Mogyoródi Nőegylet 2000-2001.
    Azért ezeket a keserűségeket leszámítva jól éreztük magunkat, Fóton 12 km-t, Mogyoródon 1,5 km-t gyalogoltunk. Legközelebb csütörtökön a Mecsekbe megyünk négy napra.
 

Aktív hétvége

Címkék

Szombat-vasárnap két olyan programunk is volt, mely többünknek vonzó lehetőséget kínált szabadidejének eltöltésére. Igaz a vasárnapi inkább kemény munka volt, mint csupán szabadidő eltöltése.

    Szombaton a Tájak Korok Múzeumok Egyesület (TKME) csömöri tagcsoportja által szervezett sétán vettünk részt, mely hazánk egyik legrégibb összefüggő sírkertjében, a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben történt. 10 órakor találkoztunk a Keleti mellett, majd átsétáltunk a Sírkert főbejáratához. Lendvai István a TKME elnöke – aki történetesen az unokatestvérem – rövid ismertetőt tartott a temetőről, majd a Sírkert irodához mentünk. Innen indult a temetői körséta idegenvezetővel. Igaz kis csúszás volt a beosztásában, így várnunk kellett. Szerencsére nagyon szép idő volt, jókat beszélgettünk a vezetés kezdetéig.
    Sétánkat a Vörösmarty Mihál (nem elírás!) sírjánál kezdtük, majd Arany János sírja következett. Belülről is láthattuk a Munkásmozgalmi panteont, Kossuth Lajos, Deák Ferenc mauzóleumát, láttuk Károlyi Mihály, Batthyány Lajos, Antal József, és - kis kitérővel – Jókai Mór síremlékét.
    A sírkerti séta után a Rendőrség-történeti Múzeum meglátogatása következett. Nagyon jó beszélőkével megáldott idegenvezetőnktől sok érdekességet tudtunk meg a rendőrség múltjáról, konkrét bűnesetekről.

    Vasárnap volt a Pest Megye Turistája harmadik 50 km-es szakaszának teljesítménytúraként megrendezett versenye. A cél Isaszeg, Falumúzeum volt, ahová az ötven-kilométeresek, és a Gyömrő vasútállomásról induló 20 km-es távot teljesítők érkeztek. Előző nap, és - a végleges létszám ismeretében -  vasárnap reggel bevásároltunk 180 ember számára. 11-kor kezdtük berendezni a múzeum előterében a regisztrációs helyiséget, az udvaron pedig felállítottunk asztalokat, padokat a turisták étellel, itallal való ellátására. Bokorné Marika és Orosz Zoli Pécelre ment pontőrnek, ott is osztottak édességet. Mi itt zsíros kenyeret (savanyúsággal, hagymával, pirospaprikával), vajas-lekváros (megint vittünk házilekvárt, aminek nagy sikere volt) kenyeret készítettünk, valamint többféle szörpből italt készítettünk.
    Fél nyolc után ért be az utolsó versenyző, ezt követően kezdtünk összepakolni, rendet csinálni. A nagyon fáradt turistákat több fuvarral kivittem a vasútállomásra.

    Nagyon köszönöm Szmolicza József múzeumvezető önzetlen segítségét, valamint klubtagjaink - Bokorné Marika, Budaházi Zsuzsa, Nagy Mariann, nejem, Orosz Tibor, Szabó Olivér, Szmolicza Éva, Péter és István - fáradhatatlan munkáját a sikeres lebonyolításban.
 

Teljesítménytúra Isaszegen - beszámoló az emléktúráról

Címkék

Április 4-én hetedik alkalommal rendezte meg teljesítménytúráját az Útvonalkövetők Klubja és az Isaszegi Természetbarát Klub. A húsvét vasárnapjára eső rendezvényen a létszám csak részben igazolta abbéli félelmünket, hogy a hármasünnepen túrázóink inkább a családjuk mellett töltik túrázás helyett. 459-en indultak a csupa kissé (felhős, szeles, napos) időben.

    A rajt 6 órakor nyitott és a különböző távok függvényében 11:30-ig volt nyitva. A beérkezés 17:30-ig számított sikeresnek. Az indulók közül egyes távokon az alábbi számú versenyzőnek jelentett erőnléténél nagyobb feladatot a túra teljesítése: 15 km-en 13, 30 km-en 5, 45 km-en 1 főnek.
    Ebben az évben először nem csak a regisztráció, hanem a kiértékelés is – Balogh Zoli programjának köszönhetően – számítógépes rendszerrel történt. Így mindenki láthatja, hányadikként teljesítette a vállalt távot.
Ezért itt csak az elsőket emeljük ki:
15 km-en Nacsa Imre György 2 óra 18 perc,
30 km-en Dobi Gyula 3 óra 3 perc (!),
Toma Pál 5 óra 40 perc.
    Köszönjük Isaszeg Város Önkormányzata, Csányi Szőrme Kft, Isaszegi Nyugdíjasok Baráti Köre, Teljesítménytúrázók Társasága, Fincsi 200 Bt., Budapesti Kamaraszínház, Barangolók Bt., Topikos Túrázó Bolondok túrához nyújtott segítségét.
    Minden résztvevőnek köszönjük, hogy megtisztelte rendezvényüket. Reméljük, abbéli erőfeszítésünk nem volt hiábavaló, hogy mindenki jól érezze magát. Várunk/visszavárunk mindenkit jövőre is!
 

Szmolicza István

Címkék
Település: 
Isaszeg

 

Az alábbi túrákon vett részt:

Teljesítménytúra Rajtszám Táv Rajt Cél Teljesítés Eredmény
X. Isaszegi csata emléktúra 1012 15 km retro 08.57 12.28 3 óra 31 perc Sikeres
VII. Isaszegi csata emléktúra 502 15 km retro 09.39 13.46 4 óra 7 perc Sikeres
VIII. Isaszegi csata emléktúra 245 30 km 08.50 15.00 6 óra 10 perc Sikeres

1048 méter felfelé

Címkék

           
Erőnlétünk szerint beosztott kéktúra-szakaszok legnehezebbikét teljesítettük tizenheten szombaton, mikor legyűrtük a Mátraverebély-Galyatető közötti távot. Jól ránijesztettek az időjósok, ezért telepekoltuk hátizsájainkat mindenfélre esővédő felszerléssel. Szerencsénkre hozzájuk se kellett nyúlnunk a megtett 18 km alatt..

    Vonattal érkeztünk Mátraverebélyre. Az állomás hűlt helyén van a kéktúra igazolóhely elég gyenge lenyomatot adó fémbélyegzővel. Pecsételés után ¼ 10 után indultunk. Az út elején a vasúttal párhuzamosan haladtunk egy mező és egy bozótos határán. Jelzések nem segítették tájékozódásunkat, igaz nagyon nem is lehetett volna mire festeni. Aztán jobbra betértünk az erdőbe, innen már jelek is voltak. Az út hol jobban, hol kevésbe emelkedett, de erről a jó szokásáról szinte egész túránk alatt nem mondott le. Agyagos-tetőn tárult elénk az első szép kilátás, itt rövid pihenőt tartottunk. A nap szépen sütött (nem olvasta a meteorológia jelentését!), mi pedig haladtunk rendületlenül felfelé. Ágasvári menedékháznál kávészünetet tartottunk, ezután kicsit nógatni kellett a társaságot, hogy a tervezett buszt nehogy lekéssük  Galyatetőn. Beindult a csapat, így a későbbiekben már nem kerültünk időzavarba, sőt kis tartalék is képződött. A turistaház után a hivatalos OKT-n haladtunk, de páran a K háromszög jelzésen felkapaszkodtak Ágasvár 789 m-es csúcsára.
    Ágasvártól Mátraszentistvánig viszonylag kevesebbet emelkedett az út. Szemben a  mátraszentistváni síparkon még sok hó volt. A Vidróczky csárdánál volt a következő bélyegzőhely.
    Átgyalogoltunk Mátraszentlászlóra, majd onnan tovább haladva a piszkéstetői csillagvizsgáló mellett mentünk el. Sokfelé láttunk még hófoltot, hóvirágot. Galyatetőn felmentünk a kilátóba, a tiszta időben nagyszerű kilátás nyílt északi irányba. A Nagyszállóval szemben lévő villanyoszlopon találtuk a ládikót, melyben ott volt galyatetői bélyegző.
    Annak ellenére, hogy sem a busz, sem a vonat nem késett, több mint három óráig tartott az út Galyatetőről Isaszegig – igaz a távolság is óriási, 88 km!  Az egyik várakozást Vámosgyörkön legalább kellemesen töltöttük egy cukrászdában.
 

Balogh Zoltán

Címkék
Születési dátum: 
1969
Település: 
Isaszeg

 

Az alábbi túrákon vett részt:

Teljesítménytúra Rajtszám Táv Rajt Cél Teljesítés Eredmény
VII. Isaszegi csata emléktúra 227 30 km 11.08 18.15 7 óra 7 perc Sikeres
X. Isaszegi csata emléktúra 431 30 km 11.10 18.34 7 óra 24 perc Sikeres

A Dunakanyar legszebb kilátóhelyén

Címkék

    Mivel Prédikálószékre, szerintem a Dunakanyar legpompásabb kilátóhelyére igyekeztünk, nagyon fontos volt számunkra a tiszta idő. Nem kellett csalatkoznunk, azt hiszem ennél szebb időt ki sem foghattunk volna. Biztosan besegített ebben az is, hogy Jutka – bár eljönni nem tudott – egy imát elmormolt értünk.
    Szokásunkhoz híven telekocsi-akcióban utaztunk, bár ez most – különböző fellépő problémák miatt – nem szó szerint volt értendő. Isaszegi, gödöllői találkozó után 5 kocsival indultunk háromnegyed nyolckor. Áldás számunkra az M0-ás, mert a Pilis, Visegrádi-hegység nagyon könnyen megközelíthető rajta. Szentendrén, Pilisszentlászlón keresztül érkeztünk Lepencére. Ott vártak ránk, akik Pestről busszal jöttek, így vált teljessé csapatunk 20 taggal és 3 vendégünkkel.
    A földből kinőtt hatalmas welness-szálló, és a lassan földdel egyenlővé váló termálfürdő között indultunk el felfelé a Császár völgyben. Az első kilométert aszfaltúton kellett megtennünk. Ez nem volt egészen veszélytelen, mert sok autó a kanyargós úton eszeveszett tempóban jött szembe (pedig a vízátfolyások rendre le voltak fagyva). Az első szép sziklaalakzatot (Bella-szikla) az út jobboldalán láthattuk. Szerencsére hamarosan balra elhagytuk az országutat, és az Ágas-patak mellett folytattuk utunkat. Persze előbb át kellett rajta kelni, ami azért nem volt egyszerű feladat a kövekre ráfagyott jég miatt. Mindenki sikerrel vette az akadályt. Hiába vártam élesre töltött fényképezőgéppel a patak túloldalán egy jó kis vízbecsúszást megörökítendő – az egyetlen ember, aki lecsúszott a kövekről az én voltam.
    Enyhén emelkedő úton - olyan különleges nevű hegyek között, mint a Szatyor- és Disznós-hegy – értünk fel Király-kunyhóhoz. Valóban ilyen kunyhóik lehettek valaha a királyoknak, mert mai felfogásunk szerint már igen szép házakat, és egy kis tavat is találtunk ott. Pár percnyi pihenő után indultunk tovább felfelé. Jelzés egy szál se volt, annak ellenére, hogy rajthelyünktől kezdve térképünk szerint Z+-en jöttünk idáig is, sőt ezentúl is egészen a P háromszög jelig. A Kis- és a Nagy-Disznó-hegy (mennyi disznó a környéken!) között haladtunk. Időnként villanypásztor keresztezte utunkat, de ez nem jelentett nehézséget, mert helyenként kapcsoló volt mellette, máshol kiakasztható volt a vezeték. Tájékozódásunkat segítette, hogy a Google-ról kinyomtattam ennek a területnek műholdképét, melyen jól kivehetőek voltak a kocsiutak, elágazások. Egyszer ugyan 100 m-el túlmentünk, mert a kivágok fák takarta utat nem vettem észre. Felfelé haladtunkban időnként kibukkant a fák közül Visegrád, és a Duna egy-egy szelete.
    Az igazi szép kilátás viszont akkor várt ránk, mikor – immár a P háromszög jelzésen – felértünk a 639 m magas Prédikálószékre. Innen azért olyan csodálatos a kilátás, mert pont szembe állunk a Szent Mihály-heggyel és a Hegyes-tetővel, mögötte ott az egész Börzsöny. A Duna patkójának mindkét szárába belátunk, sőt jobbra jól kivehető a Naszály, balra pedig a Burda-hegység. Miután jól kicsodálkoztuk magunkat a csúcsról, ettünk a kiépített pihenőpadoknál, asztaloknál.
    Az út legizgalmasabb része ezután következett! Hamarosan elértük a Vadálló-kövek nevezetű különleges sziklaalakzatokat, mely vulkáni törmelékes kőzetből áll. Szépen sorjáztak egymás után az Árpád trónja, Felkiáltójel, Függőkő, Bunkó, Széles torony és a Nagy tuskó elnevezésű sziklatömbök. Köztük pedig nagyon meredek út. Szerencsénkre alig olvadt ki a föld fagya, mert ahol kicsit megszorult a meleg, rögtön nyálkássá vált az út. Mariann nem érezte magát annyira szerencsésnek, mert megbicsaklott a bokája. Igazi hős módjára azért leküzdötté magát a hegyről.
    A Kaincz-forrásnál értünk majdnem vízszintesbe. Két éve jártunk erre, mikor a Rám-szakadékban túráztunk. Azóta is sokat szépült a környék. A Malom-völgyön át Dömösbe sétáltunk, ahol buszra szálltunk, és avval mentünk vissza kocsijainkhoz Lepencére.
Gyönyörű szép út volt, a megtett táv 15,5 km, szintemelkedés/csökkenés kb. 650 m.   

 

Téli varázs – Kirándulás a Budai-hegyekben

Címkék

Féltünk a sok lehullott hótól, változtattunk is előre betervezett útvonalunkon, ijedtükben sokan otthon maradtak, mégis ideális időjárási viszonyok között tartottuk téli túránkat 13-án, 13 résztvevővel, 13 km-t megtéve (hát még ha péntek is lett volna!).

    Eredetileg Nagykovácsi – Nagy–Kopasz-hegy – Tarnai-pihenő útvonalat hirdettem meg február havi túránkként. De aztán jöttek a hírek útakadályokról, elzárt falukról, valamint a „jobb, ha kis sem mozdulsz” intelmek. Sok töprengés végén úgy döntöttem, hogy a kirándulást semmiképp se hagyjuk ki, de olyan helyre megyünk, ahol vélhetően többen járnak, besegítve nekünk a hó döngölésébe. Így esett a választás a Szépjuhászné – János-hegy – Virág-völgy útvonalra.
Isaszegi, gödöllői találkozón 11-en voltunk (nagy örömünkre köztük két új résztvevő is), Éva és Juti pedig a Szépjuhászné vasútállomásnál csatlakozott hozzánk. A szokásos kis nass után a piros jelzésen indultunk, először karöltve a sárga jelzéssel. Az út épp csak annyit emelkedett, hogy reggeli vacogásunk elmúljon. A Pozsonyi-hegy oldalában kapaszkodtunk fel a János-hegyre, közben nem győztük csodálni a gyönyörű havas fákat, a tájat.  Drukkoltunk a napnak, mely kísérletet tett a reggeli pára áttörésére. 
    A János –hegyen van a szépséges Erzsébet-kilátó, melyet pár éve végre rangjának megfelelően rendbe hoztak. Végignéztük a földszinti körfolyosón – a kilátó építésével kapcsolatos – kiállítást. Mindent megtudhattunk a tervezés, építés körülményeiről, az 1910-es avatásról, későbbi – időnként – hányatott sorsáról, a 2001-2005 közötti renoválásról. Kettős csigasoron felmentünk a 23,5 m-es torony tetejére. A kilátás most nem volt az igazi, de így is megérte a lépcsőzés. Ha másért nem is, azért a különleges látványért, melyet a hó, szél, zúzmara által átformázott kőcsipkék nyújtottak.
    A kilátó után meglehetősen meredek lejtőn értük el a lépcsőket. Mivel a fokok hóval telítettek voltak, Juti nagy találmányát – miszerint egyszerűen fenéken is le lehet rajta csúszni – többen is követendőnek találták. Másokat udvarias fiaink segítettek le a támfalról. A Libegő felső állomásánál áttértünk a K körút jelzésre. Itt volt egy kis kavar, így mi szó szerint értelmeztük a körutat és 1,3 km után visszatértünk a Libegőhöz. A P sávon mentünk tovább, kereszteztük a Gyermekvasút síneit, majd elértük a S sáv jelzést. A körkérdés után – miszerint visszainduljunk-e a sárgán Szépjuhászné felé, vagy kis kitérővel keressük fel a Máriamakki templomot – egyhangú szavazással délnek vettük az irányt. A Virág-völgyet keresztezve épp Pest megye és Budapest határvonalán gyalogoltunk, így értünk a máriamakki kegytemplomhoz. A kapu nyitva volt, így megnézhettük belülről is templomot. A környéken sok turistaút fut össze, szépen kiépített erdei pihenőhely található.
    Makkosmáriáról a Z+ -en indultunk, majd hamarosan a S sávra váltottunk, mely célpontunkig vezetőnk maradt. A Csacsi-réten nagy élet volt, sokan szánkóztak, síeltek ott. Az út a rétről derékszögben indul tovább, a Meredek-csúcs oldalában látványos horhosok mellett vezet. Henrik errefelé már szokásától eltérően erősen fáradozott, mígnem az út végére hol apukája, hol nagybátyja nyakában kötött ki. Ismét a Virág-völgynél jártunk, majd egy darabig a korábban bejárt pirossal közös szakaszon. Kis emelkedők és lejtők következtek, ismét kereszteztük a kisvasutat, majd a Kis-kőfej csúcsot jobbról megkerülve a Vadaspark megálló közelétől végképp a vasúttal párhuzamosan vezetett utunk.
    Mindenki élvezte a túrát, a jó levegőt, a szépséges tájat! Legközelebb a Visegrádi-hegységbe megyünk március hatodikán, érintve pl. olyan nagyszerű helyet is, mint a Vadálló-kövek.
 

 

Pest Megyei Piros (PMP)

Címkék

A PMP Pest megye leghosszabb, 245 km-es túraútvonala, mely a Börzsönyben lévő Verőcéről indul, végállomása pedig az alföldi Apaj. Közben a következő településeken halad át: Katalinpuszta - Kosd - Rád - Vácduka - Sződ - Vácrátót - Őrbottyán - Vácegres - Gödöllő - Isaszeg - Gyömrő - Péteri - Hosszúberek - Csévharaszt - Ócsa - Délegyháza - Dunavarsány - Szigetcsép - Szigetújfalu - Ráckeve - Dömsöd - Apaj. Az itt leírt szakasz hossza 12,4 km.

Figyelem! Az útvonal módosulásáról az utolsó bekezdésben lehet értesülni!

PMP

Gödöllő felől Isaszeg közigazgatási határához a Bolnokai-dombháton érünk be. Kétszer is magasfeszültségű vezeték alatt megyünk át, közben jobbról földút csatlakozik be. 40 m-re a magasfeszültség alatt történő 2. áthaladásunktól balról bejön a piros kereszt jelzés, mely a Gödöllő-Állami telepek vasúti megállóhelyet köti össze a PMP-vel.

A gerincúton haladva 400 m-re jobbra a fák közé bekukucskálva egy tanyát láthatunk, majd további 1 km-t megtéve balról érkezik a P négyszög jelzés. Ez  Isaszeg vasútállomástól indulva Ilka-majoron keresztül ér ide.

Balra kiteljesedik a kilátás Isaszegre, és a környező dombokra, melyet csak egy kis szakaszon szakít meg egy akácliget. Figyeljük a jelzéseket, mert az akácliget után 100 m-re az út irányt vált, és jobbra letér a gerincről. Egy meredek lejtős, vízmosásos útra térünk. Mikor kiérünk az erdősávból, jobbra egy fenyő csemetekert mellett megyünk el. Ennek végében lévő kereszteződésben balra, a város irányába vesszük utunkat.

1 km-t megtéve ezen az úton, balról megközelítjük a házakat, de mi egyenesen az Öregtemplom irányába megyünk. Ezt követően jobbról 30 és 90 fokos szögben jön be út, mi egyenesen megyünk tovább még innen 650 m-t.  Elérjük a vasúti pályát, a patak partján kiépített padkán átmegyünk alatta és balra fordulunk.

600 m-re innen elérünk a Polgármesteri Hivatal mellett lévő útkereszteződéshez. Itt találjuk a Z és a P+ jelzéseket, melyek balra a vasútállomásra (1 km) vezetnek, valamint a szép Márton-kutat. Tovább megyünk a Rákóczi utcán 350 m-t és a római katolikus Szt. István templomhoz érünk. A körforgalomnál Dány felé indulunk, de előtte mindenképp érdemes egy kitérőt tenni a Madách utcában lévő gazdag helytörténeti, szabadságharci emlékekkel teli Falumúzeumhoz. Közben elmegyünk a több mint 100 éves, vöröstéglából épített emeletes iskola mellett. A múzeum megtekintése után visszasétálunk az Ady E. utcára, ezen indulunk tovább. A út bal kanyarulatában, a feszületnél a Sápi utcába térünk, majd 50 m után jobbra a Csata utcába. A templomtól 600 m az út a Szobor-hegy előtti tisztásig. A felfelé vezető út jobb oldalán szépen karbantartott zsidótemető látható, érdemes ezt is megnézni. A dombtetőn, a 48-as emlékmű mellől szép kilátásban lehet részünk. A padok mellett elhaladva betérünk az erdőbe. Sajnos az utóbbi idők tarvágásai után csak sarjadó erdő található itt. Kacskaringós úton haladunk, majd több mint 1 km megtétele után (baloldalon pihenőpad, asztal található) jobbra 300 m-t erdőirtás helyén már árnyékot adó tölgyerdőben haladhatunk. Ezt követően rövid szakaszon tölgyfaerdőn haladunk át és máris egy sóderral leszórt útra érünk, ahol jobbra fordulunk. Hamarosan elérjük a Honvéd-sírokat. A szépen gondozott sírok mellett itt található a Makovecz Imre által tervezett Emlékező angyal elnevezésű faszobor is. Jobbra-balra esőbeállók, pihenőpadok találhatók.

Innen ágazik ki a zöld sáv jelzés is, mely az Öregtemplom érintésével a vasútállomásra tart.

Elhagyva sírokat 300 m megtétele után egy jobbra kiágazó út az adótorony felé visz, mi azonban egyenesen megyünk tovább. Elérjük az Öreg-hegy hétvégi házait, itt balra, a Felső erdősor útra fordulunk. Követve a P jelzéseket nagyszerű panorámában gyönyörködhetünk. A Felső erdő út jobbra elkanyarodik, mi egyenesen az Alsó erdő úton megyünk tovább. Az út egy jobbkanyar után kereszteződéshez ér, mi balra - az Öreghegyi útra - kanyarodunk. Ebben a kereszteződésben jobbra 100 m-re található egy 2009-ben felállított feszület. A lejtős útról ismét szép kilátás kínálkozik a Pécel-környéki dombokra. Az előbb említett kereszteződéstől 300 m-re - mielőtt a jobban kijárt kocsiút jobbra elkanyarodna - elhagyjuk azt, és balra betérünk az erdőbe. Változatos terepen, le-fel libikókázva 400 m után egy házsor erdőre kifutó végénél haladunk el. Innen 10 m-re elhagyjuk a kocsiutat és jobbra tartó ösvényen befordulunk az erdőbe. 200 m-re egy mély horhos keresztezi utunkat. Óvatosan leereszkedünk, majd a völgytalpon balra térünk, 50 m-re pedig a jelzéseket követve kikapaszkodunk belőle. Kis kanyarokkal tűzdelt úton 700 méter után baloldalon vadkerítés mellé érünk, további 300 m után pedig kiérünk az erdőből, egyúttal Isaszeg területéről is. A PMP még 40 m-t egyenesen megy, majd a kocsiúttal együtt balra kanyarodik a péceli Hársas felé.

Frissítés: a 2019-2020-ban végzett vasúti felújítás során a Rákos-patak hídpadkán lévő átjárási lehetőség megszünt. Ezért az alábbi útvonalat javaslom: A PMP és a P négyszög, vagy a Z+ jelzés kerszteződésétől  a vasútállomásig, onnan pedig a Z sáv és a P+ jelzésen a Polgármesteri Hivatalig haladjunk. Itt már ráérünk az eredeti PMP nyomvonalra.

OKT, Dorog - Piliscsaba

Címkék

Ismét nagy szerencsénk volt, végig havas tájon, tiszta, - az út felétől még napsütéses időben is – tehettük meg a Dorog – Piliscsaba távot. Sajnos több törzs-kéktúrázónk is külföldön van, lábfájással, vagy egyéb nyavalyákkal küszködik, így csak kilencen jöttünk össze.

Korán, 6 órakor indultunk, nehogy a korai sötétedés gondot okozzon. Vonattal utaztunk, a Keleti és a Nyugati között trolival. Szép Siemens motorvonattal utaztunk Dorog felé. Kis szépséghibája a dolognak, hogy a WC-ajtót nemigen lehetett becsukni. Dorogon leszállva a pénztárt zárva találtuk, így az állomásfőnöknél pecsételtünk. Kedvesen beinvitált az irodába, ott ejthettük meg az aktust. Az aluljáró átkelve, a vasút mellet Budapest irányába kezdtük el a kilométerek fogyasztását. Elhaladtunk a Petőfi tér mellett, majd a volt homokvasút (nevét a bányákban használt homokszállítás miatt kapta) töltése mellé értünk. Kiérve a városból, átkeltünk a Kenyérmezői-patak hídján. Nem sokkal később egy lőtérhez értünk. Az eddig járt kocsiút balra elhúzott, mi a térkép szerint jobbra tértünk. Jelzés nem segített ebben, jó 300 m-re volt az első jel egy baloldali fán. Egyébként is jellemző erre a szakaszra, hogy nagyon kíméletesen bántak a festékfelhasználással túratársaink. Pedig 2007-ben az egész OKT-t felújították, így ezt a szakaszt is – legalábbis szerződés szerint.

Kesztölc előtt előbb át kellett kelnünk 117-es úton, majd a falut elhagyva szemben velünk a Kétágú-hegy ágaskodott látványos lefutó sziklabordáival, barlangjaival. Turistautunk végighaladt a hegy „szoknyáján”, innen ágazik ki a Z sáv-, keresztezi a S+, és a Z+ jelzés. Leértünk az aszfaltútra, és hamarosan Klastrompusztán voltunk. Jobbra szép pihenőrét található asztalokkal, padokkal. Mi a pálosok által épített kolostor (1250-1304 között a szerzetesrend központja is volt) romjai mellett álltunk meg, pecsételtünk az igen rossz minőségű nyomatot adó fémbélyegzővel. Ettünk, ittunk kicsit, majd továbbindultunk. Szép erdőben haladtunk, de a munkagépek által felszabdalt hatalmas kátyúk, keréknyomok fagyott, havas változatán sokat csúszkáltunk. Jelzések hiányában megint egy kis bizonytalankodás a Vad-föld mellett és a magaslesnél, de aztán – egy darabig egy mély akácos árok mellett haladva - beértünk Piliscsévre. Elhaladtunk a katolikus templom, Faluház mellett. A főutcát a szovjet katonai temetőnél hagyjuk el. Piliscsévtől Piliscsabáig utunk javarészt homokos mélyúton vezetett, kevés látnivalóval – Tünde szerint ez egy meditációra kiválóan alkalmas út.

Mikor a GPS-em szerint lejártuk az igazolófüzetben erre a szakaszra megadott 18,6 km-t, még nem értünk be Piliscsabára, sőt - mint az út végén kiderült - még 1,2 km volt hátra. Már nem egyszer előfordult, hogy más adatokat kaptam, mint a hivatalosan megadott távok. Pedig nem fizettem le a műholdakat, hogy csaljanak egy kicsit a jobb statisztikánk miatt. Szóval felcsillant a remény, hogy még a korábbi vonatot is elérjük. Belehúztunk. Már benn állt a vonat, mikor mindnyájan odaértünk, de sikerült felszállnunk. Egy szívfájdalmunk volt: már nem maradt időnk a füzetbe pecsételni, jobban mondva nem akartunk e miatt egy órát várni a következő vonatra. No nem baj, majd legközelebb pótoljuk.

Hazafelé megint a szép pirossal utaztunk, kis szépséghibával. Ezen változatosság kedvéért a WC-t nem lehetett lehúzni. Elgondolkodtató, hogy itt vannak ezek a korszerű, szép vonatok, nekünk - karbantartás hiányában – mégis sikerül ezeket balkáni színvonalúra zülleszteni.