Június 13-án 21 fő jelentkezett túránkra, mely a Börzsöny kevésbé ismert tájára a Salgóvárba vezetett.  Ezt a túránkat azért is erre a napra szerveztem, mert ezen a hétvégén tartják a Pest-megyei egyesületek a PTSZ népszerű volt elnökének – Georgiades Gábornak – szentelt emléktúráikat.

Negyed 7-kor találkoztunk Isaszegen, majd fél hétkor Gödölőn. A szokott módon – telekocsi akcióban – 5 kocsival indultunk. Vácrátóti vasútállomáson megvártuk Pest felöl vonattal jövő három túratársainkat, közben előkerültek a kocsik mélyéből frissen szedett cseresznyék, meggyek, még meleg palacsinták, sütemények. Vácrátótról Diósjenőn át Királyházára autóztunk. Itt a parkírozótól pár méterre lévő Georgiades Gábor kopjafához sétáltunk. Elhelyeztük az Isaszegi Természetbarát Klub koszorúját, megkértem Georgiades Évikét, hogy férjéről meséljen nekünk elfogultan – hiszen klubtagjaink legnagyobb része nem ismerte őt. Az őszinte szavak után visszamentünk a kocsikhoz, és folytattuk utunkat Perőcsényig. A buszfordulóban hagytuk autóinkat és elindultunk.

A P sáv jelzés vezetett ki minket a faluból. Állandóan emelkedve, de csodálatosan szép úton először az Ökörvágó nevű területen mentünk. A P négyszög jelzés elhagyása után még meredekebb lett az út. Ezt a jó szokását fel sem adta egészen a Jancsi-hegyig (586 m). Itt egy kicsit hosszabb pihenőt tartottunk, élvezve a Godóvárra, Miklós-tetőre nyíló szép kilátást. Hollókőig még változatosabb lett a terep, az állandó emelkedő mellett egy-egy lejtő is becsúszott. Az út mellett hatalmas sziklák voltak, pompázott az írisz. Holló-kőről ((685 m) még pompásabb kilátás várt ránk, itt van az egész Börzsöny szinte legszebb kilátóhelye. A levegő az előző napi esőzések és erős szele miatt nagyon tiszta volt, a Csóványos tornya is egész közelinek látszott. A kilátóhely környéki sziklákon sokféle kövirózsa található. A Holló-kő magasságát kicsit megfejelve sziklás úton értünk a Kövirózsás 696 méteres csúcsára. A csúcs neve mindent elmond a táj flórájáról. Innen kicsit leadva megszerzett magasságunkból a P+ jelzéshez értünk. Nem a legrövidebb úton mentünk fel innen a Salgóvárhoz, hanem egy kis kerülővel a P+ jelzésen indulva. A szép vezetésű út mellett az első látnivalónk a Bagolyvár-vadászház volt, mely mint egy mesebeli mézeskalács-ház áll az erdő közepén. Az ajtaja nyitva volt, még nincs egészen lerobbanva belül sem, kár volna átadni azt az enyészetnek. Míg mi a házat néztük meg, egy galamb tőlünk egy méterre mit sem törődve velünk, az esőcsatornából oltotta szomját. A P háromszög jelzésen mentünk a  Salgóvárhoz. A várat már 1424-ben leromboltatta Zsigmond király, mert gazdája – Salgói Miklós – hamis pénzt veretett. A 715 méter magasan lévő várromból néhány falmaradvány jól kivehető, a kilátás innen is pompás.

Visszatérve a P és a P+ jelzés találkozásáig innen folyamatosan lejtős szép erdei úton, keresztező horhosok, időszakos patakmedrek mellett értünk vissza Perőcsénybe, gyalogtúránk célállomására. Egy kis izgalmat csak a Büzmöd-réti magasles környékén ravaszul erdőbe kanyarodó jelzésünk megtalálása volt. Egyébként el kell mondanunk, hogy a jelzések ezt leszámítva végig példaértékűen jól követhetők voltak. Gratulálunk a festőknek!

Hatan az Isaszegi Természetbarát Klubból ezúttal nem a hegyekbe, hanem az Alföld két tájegységére - Hortobágyba és Sárrétre - utaztunk a pünkösdi ünnepeken.

Szombat reggel hat órakor a nagyobb pakkok miatt mindenkit lakása előtt vettünk fel. Az autópályán jó tempóban Füzesabonyig mentünk, majd a 33-as úton folytattuk utunkat. Először Hortobágy-Halastónál álltunk meg. Csábító lett volna kisvonattal beljebb menni a tavak mentén, és onnan bejárni a Öreg-tavi tanösvényt, de az első vonat 11 órakor indult volna. Ez a lehetetlenné tette volna, hogy aznap akármi mást is megnézzünk.

Pedig olyan program várt ránk, mint a XIII. Országos Gulyásverseny és Pásztortalálkozó. Ezért a Öreg-tó melletti rövid séta után a Pusztai Állatpark területére mentünk. Megérkezésünk után hamarosan kezdődött is a program. Nagyon jó volt, hogy a szokásos pusztai látnivalók (szürke marha-, bivaly- és öszvérfogat bevonulása, lovak fektetése, ültetése, marhabefogás, vízhúzás, pányvadobás, stb.) mellett a műsort népi táncosok bemutatói is színesítették. A bemutatóval párhuzamosan főzőverseny is volt hagyományos pásztorételekből. Az ételeket bírálat után – fizetés ellenében - kiporciózták, így megkóstolhattuk a slambucot, szürke marhából, mangalicából készített pörkölteket. Két óra után Hortobágy központjába mentünk, ahol megnéztük a Pásztormúzeumot, Körszínt, Látogató-központot. Ekkor kezdett esni az eső, de ez már a mi programjainkat nem zavarta, sőt abban a reményben futottunk a kocsikhoz, hogy talán otthon is esik. Estefelé értünk Füzesgyarmaton lefoglalt szálláshelyünkre, az Ildikó Vendégházhoz. Jó választás volt ez a hagyományos épületben berendezett - két szobából, felszerelt konyhából, nagyon szép kertből álló – ház foglalása.

Vasárnap reggeli után a Zsadány után lévő Kisvátyoni-tanösvényhez autóztunk. Az országúttól kb. három km-re kezdődik a tanösvény, odáig autóval be lehet menni. A kijelölt útvonal bemutatja a vidék legfontosabb élőhelyeit: az erdőségeket, a mocsarakat, a halastavakat, valamint a száraz- és nedves gyepterületeket. A túra során sok védett, értékes növény és állatfajt láttunk. A magas vízállás miatt a területen csak kisebb foltokban volt régebben (1920-ig) erdő. Akkor kezdődött az erdőtelepítés, amely létrehozta Geszt - Zsadány térségében a természetszerű erdőségeket, új élőhelyeket hozva létre. A tanösvény hossza 6 km, de annak végétől még vissza kell a kocsihoz gyalogolni, így jön ki az a 9 km-es össztáv. Ami viszont minden hegyen fújtató túratársunk álmai netovábbja, az a 22 méteres teljes szintkülönbség, amit „leküzdöttünk”.

A tanösvény bejárása után Gesztre mentünk, ahol megnéztük a Tisza-kastélyt, valamint a református templomot a parókiával egyetemben. A kastélyra ráférne egy felújítás, mert annak ellenére, hogy „lakják” (iskola üzemel benne), elég lehangoló képet mutat.
Geszt után a Vésztő-Mágor Történelmi Emlékhely látnivalói vártak ránk. A kettős Mágor-halom egyrészt az újkőkortól a bronzkorig itt élő emberek történeti emlékeit hordozza, másrészt a Csolt nemzetség monostorából (XI. század) átépített kolostor templom (XII. század) romjait őrzi. A kettős domb területén végzett feltáró munka eredményeként őskori települések maradványai, Árpád-kori templomok, valamint a monostorrom maradványai kerültek napvilágra. A restaurált monostorfalak alatt húzódó 1810-1812-ben épített Wenckheim-féle borospincében a templomok építészeti múltját és leleteit bemutató múzeumot rendeztek be, a vele szemben lévő dombban pedig a megtalálási helyükön feltárt őskori telep részleteit láthattuk. A látnivalók (a fentieken kívül, még Pákásztanya, szoborpark, Holt-Körös) egy szépen megépített tanösvény mellett találhatók

Hazaérve a lányok előkészítették a vacsorához való finomságokat, majd elmentünk a melegvizű fürdőbe lubickolni. Megfiatalodva – Mariann például 20 km gyaloglást vállalt be vasárnapra - mentünk haza, ahol nagyon finom vacsorát készítettünk – bocsánat a fejedelmi többesért, én csak a számat tátottam. A menü a következő volt: gyümölcsleves, sült csirke, göngyölt csirkemáj, sült krumpli, uborkasaláta, borocska.

Hétfőn reggel összepakoltunk, elbúcsúztunk kedves házigazdánktól, majd Füzesgyarmat nevezetességeit (Városháza, református templom, Szent Borbála-szobor, neobarokk díszkút) néztük meg a központban, majd a Simonyi utcában lévő Tájház következett.
Szeghalmi városnézésünk rosszul kezdődött, mert egy rendőri ellenőrzésnél kiderült, hogy két hete lejárt a jogosítványom orvosija. 3.000.- Ft-om bánja a találkozást. Azért szebb dolgokat is láttunk Szeghalomból, így a református templomot, Kárász-kastélyt, a volt magtárat, ahol emléktábla hirdeti az utolsó sárréti boszorkány elégetését 1724-ben. Sajnos maga az épület nagyom lepusztult állapotban van, csakúgy mint a mellette lévő Kántortanítói lak, és a messzebb lévő Wenckheim-D’Orsay-kastély. Megnéztük még a katolikus templomot és a hozzátartozó fa harangtornyot.

Dévaványán át a Réhelyi látogatóközponthoz mentünk. Itt a fő attrakció a túzokrezervátum, de látható itt magyar szürke marha, bivaly, rackajuh, mangalica, csacsi, és különböző baromfifajták is. A látogatóközponttól indul egy 1,5 km hosszú tanösvény, mely bemutatja a terület jellemző növény- és állatvilágát. A kiállítás bemutatja a terület egyedülálló értékét az európai túzokot, valamint a tájegység élővilágát és történetét. Megnéztünk még egy kb. 20 perces videót is. Fél négykor indultunk el hazafelé.

Ennyi fért bele a három napba, ami – azt hiszem – nem is kevés.

Május 16-ára „Mátra bércein” címmel meghirdetett túránkra 19-en jelentkeztek és 22-en jöttek el. Szokásos módon Isaszegen, majd Gödöllőn volt a találkozó negyed-, illetve fél nyolckor. Négy autóval és egy motorral háromnegyed 9-re értünk Mátrafüredre, ahová két túratársunk Pestről busszal jött, hárman pedig ott üdültek és odajöttek érkezésünkre. Sajnos utóbbiaknak csábítóbb volt a gyöngyösi borfesztivál, mint a túránk. Pedig gyönyörű volt a táj és az idő.

Szóval leparkoltuk autóinkat, elájultunk Hajni frissen sült rétesétől, mások finom pogácsáitól, ki-ki kényeztette magát kávéval, capuccinóval és már indultunk is a S sáv jelzésen. Zoli hamarosan vizsgázik túravezetésből, ezért átadtam neki a túravezetés jogát és felelősségét, hadd gyakoroljon! Kb. 170 m szintkülönbség leküzdése után máris fenn voltunk a Muzsla-tetőn és élvezhettük a szép kilátást Gyöngyösre, a Sár-hegyre. Kicsit leadva a megszerzett magasságból nemsokára a Rákóczi-forráshoz értünk, melynek vizét szinte mindenki megkóstolta. Utunk folyamatosan emelkedett, így értünk kis kitérővel egy újabb nagyszerű kilátóhelyre a Hanák Kolos kilátóhoz, és emlékoszlophoz. Tovább folytatva utunkat egyre mélyebben láttuk magunk alatt a Somor-patak völgyét. Elértük a S kör jelzés kiindulópontját, mely a Gyökeres-forráshoz vezet. Nemsokára az Ózon-szálloda építkezése miatt eltereltek bennünket az eredeti útvonalról. A Kékes Turista Egyesületet dicséri, hogy az ideiglenes terelőutat is becsületesen felfestették. A Mátrai Gyógyintézetnél értünk az eredeti útvonalhoz, innen lehet visszamenni a Kecske-bérchez. Mi is elindultunk, de nem voltunk eléggé kitartóak, a S kör jelzés beérkezésénél elbizonytalanodtunk, és visszafordultunk. Így is szépen ráláttunk az 1932-ben épült Mátrai Gyógyintézetre.

Pihenőt tartottunk a Gyógyintézet bejáratánál, majd a S+ jelzésen, immár szinte végig lejtmenetben indultunk visszafelé. A 7. kilométer után meglehetősen kemény lejtő után kezdett kisimulni a Mátra, így értünk a Farkas-kúthoz. A kút környéke rendezett, a forrásvíz finom. Enyhe lejtésű úton a Sás-tóhoz értünk. A jó időt kihasználva rengetegen voltak a tó körül. A tavat nyugatról megkerülve a valamikor fúrótoronyként üzemelő kilátóhoz mentünk, és a legtöbbünk fel is kapaszkodott a 258 lépcsőfokon. Fenn erősen fújt a szél, érezhetően kilengett a torony, a kilátás viszont pazar volt. Sás-tó szigetei között lévő hídról kiskacsákat csodált meg a csapat.

Sás-tótól a S háromszög jelzésen indultunk Mátrafüred felé, a Körtvélyes oldalában. Mikor elértük a Z jelzést, választani lehetett, hogy azon visszasétál valaki a kocsihoz, vagy még egy kis kerülőt téve a Kozmáry-kilátót is felkeresi. Szinte mindenki ez utóbbi mellett döntött, újabb szép panoráma reményében. Ez be is következett. Még egy látnivaló várt ránk Mátrafüreden, mégpedig a Palóc Babamúzeum.
14 km-t tettünk meg, utunk szintvonaltérképét mellékelem.