18-an gyűltünk össze Pilis e nevezetességének felkeresésére. Az időjárást illetően igen bizakodók voltunk, mert napközben felszakadozó felhőzetet ígért a meteorológia. Ezúttal nem jött be nekik.

Szokásos gyűjtőúton Isaszegen, Gödöllőn, majd a pestiekkel Pomázon teljesedett ki a csapat. 9 óra előtt 10 perccel a szurdok DK-i kijáratánál lévő nagy parkírozóban voltunk. Körbekínálgatások, egyenpóló begyűjtése után tiszta időben indultunk. Az éjszakai eső jótékony hatással volt az út csúszósságára. Mindenkit lenyűgözött – még azokét is akik már többször jártak erre - a szurdok vadregényessége, szépsége. A kb. 600 méteres szurdokvölgyben 8 formás hídon keltünk át, kétszer pedig csak úgy köveken egyensúlyozva. A Szurdok egy "V" alakú, meredek falú völgy, ahol a Dera-patak Dachsteini mészkőbe vájta medrét, talpazata alatt egy kisebb barlangrendszer is kialakult. A párás klíma miatt egy jellegzetes növénytársulás jött létre: a szurdokerdő. A tudnivalókat a tanösvény ismertető tábláiról is beszerezhetjük. Pilisszentkeresztre beérve nagy forgalomban az országút szélén kell bandukolni, bízva abban, hogy nem ütik el az embert. Pedig a két házsor olyan messze van egymástól, hogy bőven elférne akár mindkét oldalon is gyalogjárda. Betértünk a Felsőkocsmába, elsősorban azért, hogy kéktúra füzetünkbe bélyegezzünk (14-en jelentkeztek be a csapatból az OKT teljesítésére).
Átkeltünk a Dera-patak hídján, majd jobbra fordulva a Szabadság utcán kezdtük meg a kapaszkodást. Az utolsó házat 300 méterrel magunk mögött tudva, átkeltünk az országúton. Ahogy haladtunk felfelé, egyre sűrűbb lett a köd. Kakas-hegynél mellénk csatlakozott a K körút jelzés (aztán a Zsivány-szikláknál el is húzott tőlünk). Körbejártuk a Zsivány-sziklákat – mert az útról szinte nem is látszott a ködben. Mellénk csatlakozott a P körút jelzés, később találkoztunk a faluba visszavivő K + jelzéssel is. Tovább emelkedett az út, mindaddig, míg fel nem értünk Dobogókőre.

Megnéztük a Báró Eötvös Lóránd menedékházban berendezett Turista múzeumot. Elmondtam a többieknek, hogy valamikor régen ebben a házban még aludtunk egy túra során. Terveztem, hogy Dobogókőn időzünk egy kicsit, élvezve a szép kilátást, de erre esélyünk se volt a ködben. Elemózsiáztunk, megnéztük a turista emlékpartban álló 1993-ban készült kutat, valamint Jakab György csont-és fafaragó művész 8 m magas tölgyfa zászlótartó oszlopát, melyen 11 királyportré található.

Ezután lefelé indultunk a Hosszú-hegyi P sáv jelzésen. A sűrű ködben egyik túratársunk kicsit lemaradva eltévedt. Hamar észrevettük, keresésére indultunk. A köd viszont szinte teljesen elnyelte a hangokat megnehezítve azt, hogy a kiabálást, sípszót meghallja. Egyetlen telefontársaságnak sem volt térereje, így a telefon is használhatatlanná vált. Módosítottunk a programon és a legrövidebb úton kezdtük leereszkedni Pilisszentkeresztre. Szerencsére egy adott ponton tudtuk fogni a bajbajutott SMS-ét, majd hívását is. Innentől kezdve felgyorsultak az események, ketten visszamentek érte a P jelzésre, amit időközben maga is magtalált.

Pilisszentkereszten híre-hamva sem volt a ködnek. Jutalomfalatkák következtek egy cukrászdában, majd a Z jelzésen felkerestük a ciszterci apátság romjait. Az apátságot II. Béla Franciaországból behívott szerzetesekkel alapította. A hely nevezetessége, hogy itt következett be 1213-ban Gertrúd királyné tragédiája, melyet Katona József Bánk bán című drámájában megörökített. A templom és a hozzá kapcsolódó kolostor a törökdúlás idején megsemmisült, környezete elnéptelenedett. Eléggé későre járt, igyekezni kellett visszafelé a kocsikhoz. Arra azért mégsem számítottunk (de nekem kellett volna!), hogy mire a szurdokon ismét végigmegyünk teljesen besötétedik. A túra vége így átalakult túlélő túrává. Még jó, hogy pár előrelátó embernek volt elemlámpája.

Nem volt tanulságok nélküli ez a túra!