42 elszánt turista a vészjósló meteorológiai előjelzések ellenére úgy döntött, hogy otthon-ülés helyett inkább gyalogol egyet a jó levegőn. A tervezettől eltérő útvonalon 12 km-t gyalogoltunk.

Fél nyolckor indult a gyűjtőjárat Isaszegről, majd Gödöllőn, Mogyoródon, Pesten egészült ki a csapat. Negyed tíz felé értünk Pátyra. A Virágvölgy utcán kezdtük a gyaloglást, a Mézeshegyen. Alig hagytuk el a települést, máris utunkat állta az első vadkerítés, szerencsére mellette ott volt létra. Később utunk során még négyszer kellett létráznunk. Igazán ez nem jelent nagy fáradtságot, inkább az a gond vele, hogy ilyen létszámú emberrel nagyon lelassul a haladás. Persze még mindig jobb, mintha be se mehetnénk az erdőbe. A Hosszú-hajtás-hegynél irányt váltottunk, és az eddigi Z háromszög jelzésről jobbra letérve az elvileg a P Mária-útra értünk. Azért csak elvileg, mert a több mint öt kilométer alatt, míg ezen az úton mentünk csak egyetlen egy jelzést láttunk, Budakeszi szélén. Sajnos ez egyre általánosabb, hogy a térképen való megjelenést csak évek múlva követi (ha követi egyáltalán) a valóságos útjelzés.

Az út közepe táján elég intenzíves esni kezdett a hó, aztán hamarosan abba is hagyta. Utána egészen kivilágosodott, úgyhogy reménykedtünk, hogy a beharangozott nagy esőből semmi se lesz. Budakeszi széléhez érve egy jelzetlen úton ismét nyugati irányban gyalogoltunk. Megálltunk egy helyen éhségünket csillapítani. Mikor innen továbbmentünk, következett a nap legnagyobb átverése. Azon a helyen, ahol északnak kellett volna fordulnunk a Z+ jelzés felé, a térkép kaput és létrát jelölt, sajnos csak az előbbi volt meg. Így kénytelenek voltunk visszafordulni. Minden északnak tartó úton bementem egy darabig, de egy sem bizonyult járhatónak. Egészen addig mentünk, ahol korábban étkeztünk. Innen már eljutottunk a Z+ jelzésre. Mikor ráértünk, jó darabig egy széles mezőn vitt át az út, itt még ki tudtuk kerülni a sáros kocsiutat. Később ez már egyre nehezebben sikerült, mert az út két oldalán szorosra zártak a tüskés bokrok. Azért is volt olyan sáros az út, mert valami lovas felvonulás lehetett arrafelé. Minket is figyelmeztettek, hogy álljunk félre, mert negyedóra múlva egy 22 fős lovascsapat fog az úton végigmenni. Szerencsére nem vártunk, mert azon a félórán át, míg a sáros úton haladtunk, nem jöttek a lovasok.

Kiértünk a Telki felé vezető aszfaltútra, Ekkor már egyre jobban esett az eső, ezért úgy döntöttem, hogy már nem megyünk végig az eredetileg tervezett úton, és a Budakeszi Erdészetnél felszálltunk buszunkra. Azzal, hogy nem volt létra a lezárt kapu mellett, 2 km-t gyalogoltunk többletként, és sok idő vesztettünk.

 

2017.12.16-án 16 órakor az Isaszegi Falumúzeumban vetítettképes élméybeszámolót tartok. Téma: Klubunk 2017. I. félévi túrái. Kedvcsinálásul általában túranaponkénz egy-egy képet mellékelek időrendi sorrendben a felhíváshoz.. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Ha november vége, akkor Bakancsos-bál. Ezúttal vendégeinkkel együtt 93-an voltunk, és mint mindig, most is nagyon jól éreztük magunkat.

Vendégeink voltak a Nyugdíjasok Baráti Körének tagjai. Velük együtt 5 órakor kezdtünk gyülekezni. Még a délelőtt folyamán a rendezőknek – P. Kati és Ági - a terem berendezésében, kicsinosításában segédkeztek férjeik, Terike és Pali, a Szekeres és a Pusztay házaspár. Tetszetős dekorációkat fundáltak ki, az asztaldíszek mind Ági remekművei voltak. Az estet háziasszonyunk Kati nyitotta meg, ismertette a programot. Az est első órájában műsorszámok voltak, ezt követte a vacsora. Utána már a tánc dominált, tombolával, játékkal megszakítva.

A műsorban felléptek zenészeink Sanyi és Jani, az isaszegi TÁMETO-csoport, Terike, a Nyugdíjasok Baráti Körének tagjai közül Brigi és a táncsoport, valamint ismét közülünk Margó (őt Janin kívül még Pisti kísérte gitáron). Az ízletes vacsora után simán csúszott le a bor-sör-pálinka, finom süteményeket garmadáját kóstolhattuk meg, No és a kávét, melyet Juti főzött és szervírozott. Aztán kezdődött a tánc. 10 óra után tombola-sorsolás volt, melynek fődíját, egy mestermű mézeskalács karácsonyi kompozíciót ezúttal is Babi ajánlotta fel. 11 óra környékén egy lottóhoz hasonló játékot játszottunk. Két órakor volt vége a táncnak, jól ki ugra-bugráltuk magunkat.

Köszönet mindenkinek, aki segédkezett az est megrendezésében, süteményt, tombolára való ajándékot hozott.

Ez évi utolsó kívánságtúránk a Vértes nyugati peremére vitt bennünket. Változatos terep, sok látnivaló, csodás idő: ez jellemezte az utat. 34-en voltunk, 13 km-t gyalogoltunk (aki a kis borkóstoláson is részt vett, az 14-et).

6 órakor szállt fel az első utas a buszra és háromnegyed kilencre értünk Csákberénybe. Közben megálltunk pár percre az Óceánrepülők emlékművénél is. Egy szép kis dísztó mellett kezdődött a túránk, majd az Ezerjó borúton haladtunk. A szőlők felett előbb a Kopasz-hegy, majd az Arany-hegy magasodott. Az út baloldalán a 2011-ben felállított Szent Orbán fából készült szobra nagy tiszteletnek örvend: még fedelet is kapott. Később egy hatalmas prést láttunk szintén az út bal oldalán. Jobb oldalon pedig egyszerű és hivalkodó házak, présházak váltogatták egymást. A hegyoldal fái pedig az ősz minden létező színében pompáztak. 2,5 km megtétele után szerencsére a jelzés elhagyta az aszfaltozott utat. Lejtmenetbe kapcsolva megláttuk a Csóka-hegy alatt lévő különálló sziklaplatón álló Csókakő várát. Természetesen nem hagytuk ki a vár meglátogatását.

Három éve jártunk itt, de nagy örömünkre azóta sokat épült, csinosodott a vár. Most már a kápolna mellett fel lehetett menni a felsővárba is. Körül is néztünk fentről, de ahogy végig napsütésben gyalogoltunk, a távolkép nem volt ilyen szép: párás, kissé ködös időben nem volt igazán szép a panoráma.  A vár bejárása után még tovább emelkedett az út, míg el nem értük a Csóka-hegy gerincét. Itt egy jó kilátást adó tisztáson megpihentünk, ettünk. A további út igen változatos terepen, pár métert állandóan le-és fölmenve folytatódott. Nehezítette a továbbjutást a rengeteg kidőlt fa, amelyek valószínű a múlt heti viharos szél áldozatai. Viszont nem lehet mindent mostani viharra fogni, mert sok fa már láthatóan régóta ott hever. A mintaszerűen jó útfestés egyszer azért kihagyott: Mór felé közeledve a völgyből jobbra kitérő utat nem jelölték. Mi meg figyelmetlenségből kicsit túlmentünk a csábító völgyi úton, szerencsére csak 100 métert. Mór felé közeledve elértük a zöld, majd a piros jelzést.

A városba érve hosszan gyalogoltunk a Széchenyi úton. A Kapucinusok terénél várt ránk autóbuszunk. Aki már elfáradt, felülhetett rá, de a többség még felgyalogolt a Bormúzeumig, hogy megkóstolhassunk egy-két móri bort. Ez a kis kitérő még megemelte a beígért szintkülönbséget: összesen 481 métert mentünk felfelé, és 526-ot lefelé.