Isaszegi Természetbarát Klub

Budai-hegység, Páty – Budakeszi Erdészet

Címkék

42 elszánt turista a vészjósló meteorológiai előjelzések ellenére úgy döntött, hogy otthon-ülés helyett inkább gyalogol egyet a jó levegőn. A tervezettől eltérő útvonalon 12 km-t gyalogoltunk.

Fél nyolckor indult a gyűjtőjárat Isaszegről, majd Gödöllőn, Mogyoródon, Pesten egészült ki a csapat. Negyed tíz felé értünk Pátyra. A Virágvölgy utcán kezdtük a gyaloglást, a Mézeshegyen. Alig hagytuk el a települést, máris utunkat állta az első vadkerítés, szerencsére mellette ott volt létra. Később utunk során még négyszer kellett létráznunk. Igazán ez nem jelent nagy fáradtságot, inkább az a gond vele, hogy ilyen létszámú emberrel nagyon lelassul a haladás. Persze még mindig jobb, mintha be se mehetnénk az erdőbe. A Hosszú-hajtás-hegynél irányt váltottunk, és az eddigi Z háromszög jelzésről jobbra letérve az elvileg a P Mária-útra értünk. Azért csak elvileg, mert a több mint öt kilométer alatt, míg ezen az úton mentünk csak egyetlen egy jelzést láttunk, Budakeszi szélén. Sajnos ez egyre általánosabb, hogy a térképen való megjelenést csak évek múlva követi (ha követi egyáltalán) a valóságos útjelzés.

Az út közepe táján elég intenzíves esni kezdett a hó, aztán hamarosan abba is hagyta. Utána egészen kivilágosodott, úgyhogy reménykedtünk, hogy a beharangozott nagy esőből semmi se lesz. Budakeszi széléhez érve egy jelzetlen úton ismét nyugati irányban gyalogoltunk. Megálltunk egy helyen éhségünket csillapítani. Mikor innen továbbmentünk, következett a nap legnagyobb átverése. Azon a helyen, ahol északnak kellett volna fordulnunk a Z+ jelzés felé, a térkép kaput és létrát jelölt, sajnos csak az előbbi volt meg. Így kénytelenek voltunk visszafordulni. Minden északnak tartó úton bementem egy darabig, de egy sem bizonyult járhatónak. Egészen addig mentünk, ahol korábban étkeztünk. Innen már eljutottunk a Z+ jelzésre. Mikor ráértünk, jó darabig egy széles mezőn vitt át az út, itt még ki tudtuk kerülni a sáros kocsiutat. Később ez már egyre nehezebben sikerült, mert az út két oldalán szorosra zártak a tüskés bokrok. Azért is volt olyan sáros az út, mert valami lovas felvonulás lehetett arrafelé. Minket is figyelmeztettek, hogy álljunk félre, mert negyedóra múlva egy 22 fős lovascsapat fog az úton végigmenni. Szerencsére nem vártunk, mert azon a félórán át, míg a sáros úton haladtunk, nem jöttek a lovasok.

Kiértünk a Telki felé vezető aszfaltútra, Ekkor már egyre jobban esett az eső, ezért úgy döntöttem, hogy már nem megyünk végig az eredetileg tervezett úton, és a Budakeszi Erdészetnél felszálltunk buszunkra. Azzal, hogy nem volt létra a lezárt kapu mellett, 2 km-t gyalogoltunk többletként, és sok idő vesztettünk.

 

Újév-köszöntő túra 2018.

Címkék

Minden év első szombatján túrát tartunk, mely se nem hosszú, se nem nehéz, viszont jókat eszünk-iszunk, együtt köszöntjük az új esztendőt. Idén se volt ez másképp. 29-en voltunk 14 km-t tettünk meg.

Menetrendszerinti busszal Gödöllőről Dányba utaztunk, közben mindenki a lakásához legközelebb lévő megállóban szállt fel rá. Háromnegyed tízre értünk Dányba, ott is Pest-megye legrosszabb buszmegállójába. Rövid lakott részt elhagyva sajnos meg kellett küzdenünk a kihordott mindennemű szemét „látványával”. Borzasztó volt. Szerencsére a lusták csak az út elején, a könnyen megközelíthető helyeken hagyták szemetüket. Ezután már szinte Isaszegig – helyenként igen látványos - erdőben haladtunk. Érintettük a Nagy-hát-erdőt, Senki-erdejét. Fél tizenkettőre értünk az előre kiszemelt tisztáshoz, rajta egy jókora farakáshoz. Ezen egy kis átalakítást végezve asztalt képeztünk ki a rönkökből. Megterítve előkerültek a hátizsákok mélyéről a finom sütemények, ízletes borok, és a köszöntő elmaradhatatlan kelléke a pezsgő. Jól elvoltunk. Ehhez hozzájárult az enyhe idő is. Igaz a nem túl sűrű köd csak az út utolsó harmadában szállt fel. de akkor is szokatlanul meleg volt januárhoz képest. (Tavaly például ehhez hasonló túránkon reggel – 20 fok volt.)

Továbbmenve egy-két cikk-cakk után a Hosszú-nyiladékon, Valkói-úton haladtunk. Itt már sütött a nap. Isaszeg közelébe érve tartottunk még egy pót-evést a maradék süteményekből, mert ilyenkor ritkábban járnak a vonatok, és inkább az erdő szélén töltöttük az időt, mint a vasútállomáson. A városszélre érve megtapasztalhattuk az isaszegi szemetelők „áldásos” tevékenységét is. Ez se volt semmi!

Örvendetes módon az út végére 6 fővel gyarapodott a létszámunk.

 

Hazai tájakon I. rész

Címkék

2017.12.16-án 16 órakor az Isaszegi Falumúzeumban vetítettképes élméybeszámolót tartok. Téma: Klubunk 2017. I. félévi túrái. Kedvcsinálásul általában túranaponkénz egy-egy képet mellékelek időrendi sorrendben a felhíváshoz.. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Mikulás-kereső túra

Címkék

Megalakulásunk óta minden évben tartunk Mikulás-kereső túrát – ezúttal is. Az utóbbi évekhez hasonlóan most két távon. A ragyogóan tiszta, napsütéses időben rekordszámú (78 fő) kis- és nagy turista vett részt azon.

A túrát közösen szerveztük az Isaszegi Nyugdíjasok Baráti Körével. Új Mikulást avattunk, de - az egyáltalán nem gonosz - Krampusz a régi volt. Most is volt a csomagban Babi jóvoltából mézeskalács Mikulás.

A hosszabb távra vállalkozó mintegy 30 fő Isaszeg-vasútállomáson gyülekezett 9 óra után pár perccel. Miután átkeltünk a vasúti aluljárón, a Tőzeg-tavak mellé értünk. Evvel párhuzamosan haladtunk egészen az Ilka-major felé vezető útig. Itt irányt váltva a Tóth Árpád utcai iskolához mentünk. Itt vártak ránk a rövidebb túrát választók.

Együtt indultunk tovább és nemsokára az erdőbe értünk. A fákon egyre nagyobb színes Mikulás-képek segítették a kicsiket a helyes út megtalálásában. Szép volt az erdő, de különösen a József főherceg arborétum. Sok fakülönlegességet láthattunk itt, de persze a gyerekeket már a Mikulással való találkozás izgatta.

Egy szépen kiépített (leszámítva két borzasztó színű mobil WC-t) pihenőben lévő esőbeállóban meg is találtuk őt. A gyerekek énekeltek, verset mondtak a Mikulásnak, ezért külön ajándékot is kaptak. Aztán mindenki megkapta a csomagját is. A Krampusz nehéz percei következtek, mert minden gyerek nekiesett, húzták-vonták, a farkát akarták kitépni. Aztán mindenki megnyugodott, ettünk-ittunk.

Továbbindulva a rövid távot (5,5 km) választók a kocsikhoz, busz- vagy vasútállomáshoz mentek. Mi a kék jelzésen indultunk tovább, majd javarészt jelzetlen utakon értünk vissza Isaszegre, a vasútállomásra. A gyalogtáv addig 15,6 km volt.

 

Bakancsos-bál 2017

Címkék

Ha november vége, akkor Bakancsos-bál. Ezúttal vendégeinkkel együtt 93-an voltunk, és mint mindig, most is nagyon jól éreztük magunkat.

Vendégeink voltak a Nyugdíjasok Baráti Körének tagjai. Velük együtt 5 órakor kezdtünk gyülekezni. Még a délelőtt folyamán a rendezőknek – P. Kati és Ági - a terem berendezésében, kicsinosításában segédkeztek férjeik, Terike és Pali, a Szekeres és a Pusztay házaspár. Tetszetős dekorációkat fundáltak ki, az asztaldíszek mind Ági remekművei voltak. Az estet háziasszonyunk Kati nyitotta meg, ismertette a programot. Az est első órájában műsorszámok voltak, ezt követte a vacsora. Utána már a tánc dominált, tombolával, játékkal megszakítva.

A műsorban felléptek zenészeink Sanyi és Jani, az isaszegi TÁMETO-csoport, Terike, a Nyugdíjasok Baráti Körének tagjai közül Brigi és a táncsoport, valamint ismét közülünk Margó (őt Janin kívül még Pisti kísérte gitáron). Az ízletes vacsora után simán csúszott le a bor-sör-pálinka, finom süteményeket garmadáját kóstolhattuk meg, No és a kávét, melyet Juti főzött és szervírozott. Aztán kezdődött a tánc. 10 óra után tombola-sorsolás volt, melynek fődíját, egy mestermű mézeskalács karácsonyi kompozíciót ezúttal is Babi ajánlotta fel. 11 óra környékén egy lottóhoz hasonló játékot játszottunk. Két órakor volt vége a táncnak, jól ki ugra-bugráltuk magunkat.

Köszönet mindenkinek, aki segédkezett az est megrendezésében, süteményt, tombolára való ajándékot hozott.

Élménybeszámó (Kanári-szigetek, Morva-karszt)

Címkék

2017.11.18-án 16 órakor az Isaszegi Falumúzeumban vetítettképes élméybeszámolót tartok. Téma: Kanári-szigetek (Gran Canaria és Tenerife), valamint Morva-karszt (Katerinská-barlang, Macocha, Jozefov-völgy, Sloup). Minden érdeklődőt szeretettel várok! Notter Béla

Csákberény – Csókakő - Mór

Címkék

Ez évi utolsó kívánságtúránk a Vértes nyugati peremére vitt bennünket. Változatos terep, sok látnivaló, csodás idő: ez jellemezte az utat. 34-en voltunk, 13 km-t gyalogoltunk (aki a kis borkóstoláson is részt vett, az 14-et).

6 órakor szállt fel az első utas a buszra és háromnegyed kilencre értünk Csákberénybe. Közben megálltunk pár percre az Óceánrepülők emlékművénél is. Egy szép kis dísztó mellett kezdődött a túránk, majd az Ezerjó borúton haladtunk. A szőlők felett előbb a Kopasz-hegy, majd az Arany-hegy magasodott. Az út baloldalán a 2011-ben felállított Szent Orbán fából készült szobra nagy tiszteletnek örvend: még fedelet is kapott. Később egy hatalmas prést láttunk szintén az út bal oldalán. Jobb oldalon pedig egyszerű és hivalkodó házak, présházak váltogatták egymást. A hegyoldal fái pedig az ősz minden létező színében pompáztak. 2,5 km megtétele után szerencsére a jelzés elhagyta az aszfaltozott utat. Lejtmenetbe kapcsolva megláttuk a Csóka-hegy alatt lévő különálló sziklaplatón álló Csókakő várát. Természetesen nem hagytuk ki a vár meglátogatását.

Három éve jártunk itt, de nagy örömünkre azóta sokat épült, csinosodott a vár. Most már a kápolna mellett fel lehetett menni a felsővárba is. Körül is néztünk fentről, de ahogy végig napsütésben gyalogoltunk, a távolkép nem volt ilyen szép: párás, kissé ködös időben nem volt igazán szép a panoráma.  A vár bejárása után még tovább emelkedett az út, míg el nem értük a Csóka-hegy gerincét. Itt egy jó kilátást adó tisztáson megpihentünk, ettünk. A további út igen változatos terepen, pár métert állandóan le-és fölmenve folytatódott. Nehezítette a továbbjutást a rengeteg kidőlt fa, amelyek valószínű a múlt heti viharos szél áldozatai. Viszont nem lehet mindent mostani viharra fogni, mert sok fa már láthatóan régóta ott hever. A mintaszerűen jó útfestés egyszer azért kihagyott: Mór felé közeledve a völgyből jobbra kitérő utat nem jelölték. Mi meg figyelmetlenségből kicsit túlmentünk a csábító völgyi úton, szerencsére csak 100 métert. Mór felé közeledve elértük a zöld, majd a piros jelzést.

A városba érve hosszan gyalogoltunk a Széchenyi úton. A Kapucinusok terénél várt ránk autóbuszunk. Aki már elfáradt, felülhetett rá, de a többség még felgyalogolt a Bormúzeumig, hogy megkóstolhassunk egy-két móri bort. Ez a kis kitérő még megemelte a beígért szintkülönbséget: összesen 481 métert mentünk felfelé, és 526-ot lefelé.

Alföldi Kéktúra, Szekszárd – Rém

Címkék

Az Alföldi Kéktúra Gemencet érintő szakaszát direkt októberre terveztem be, hogy élvezhessük az ősz színeit az ártéren. 69 km-t gyalogoltunk a négy nap alatt összességében jó turistaidőben.

10.26. csütörtök

Részben vonattal, részben autóval jutottunk le Szekszárdra. Tíz órakor már mindenki a vasútállomáson volt. Bélyegeztünk füzetünkbe, majd más-más úton értünk a Sió gátjára. A gáton való gyaloglás túl sok meglepetéssel nem szolgált, vissza-visszanézve viszont élvezhető volt a Szekszárdi-dombság vonulatának látványa. Mikor az út délkeletnek fordult, már a gát mindkét oldalán fák vették körül az utat. Bárányfokra érve, elmentünk Frigyes főherceg pavilonjához, mely a millennium évében készült igen szép faépület. Itt van a bélyegzőhely is. Ezt követően a kék jelzés egy darabig együtt halad a kék körút jelzéssel több holtág, fok mellett elhaladva. Egy erdei pihenőhelyen megebédeltünk. Továbbiakban megint a Sió gátján haladtunk. Keselyűs felé közeledve a Sáros nevezetű részen nagy tó mellett kilátó is van. Kár hogy a kék jelzés elkerüli ezt a szép részt, csak egy Kilátó tábla hívja fel rá a figyelmet. Keselyűsnél a Holt-Sión nagy horgászélet zajlott. Itt is volt egy igazolóhely. Kocsival innen két fuvarral Szekszárdra utaztunk, ahol szállásunk volt. Este elmentünk vacsorázni egy étterembe. Napi gyalogtávunk 16 km volt, melyet végig napsütésben tettük meg.

10.27. péntek

Az út folytatásához reggeli után a kocsi két fuvarral Keselyűsi-csárdáig vitte vissza a kis csapatot. A Gemencet is magába foglaló Duna-gátján vezet a kék jelzés. Sejtelmesen szép volt az erdő a reggeli párában. Szomfova helyén állt valamikor Asszonyfalva; ennek emlékére 2014-ben kis kápolnát állítottak. Mellette hatalmas tölgyfa alatt padokat, asztalokat is állítottak fel – ki is használtuk a lehetőséget reggelink elfogyasztására. Tovább haladva elértük a Lankóci Vízügyi Múzeumot és a szivattyútelepet. A Lassi Halászati Múzeumig még a gáton vezetett az út, de itt végre már az erdőbe tért be a jelzés. Elértük a Rezéti-Dunát, gyerekkorom kedvenc nyaralóhelyét. E holtág mellett Kisrezéti-erdésházig jutottunk, itt irányt váltva előbb a Káposztás-Duna eléggé elmocsarasodott partjára, később pedig a Cserta-hídon át a Vén-Dunához értünk. Itt már motorcsónakok is jártak a vízen. Bajafürdőn végiggyalogolva a Duna-parton megebédeltünk egy étteremben (amint beléptünk az ajtón, elkezdett esni az eső). Eddig 22 km-t gyalogoltunk. Már csak a bajai szálláshelyünkre való eljutás volt hátra, és természetesen az esti társas élet.

10.28. szombat

Reggel ragyogó napsütésre ébredtünk. A Duna-parton lévő Vándorpontnál pecsételtünk, majd a Türr István híd lábai alatt áthaladva a Duna bal-parti gátján gyalogoltunk tovább. Elhaladtunk a szintén pecsételőhelynek számító Tanyacsárda előtt. Érsekcsanád Üdülőterületnél van egy kis repülőtér, utána a Vajas-fok szép kis tava, a révtől pedig rá lehet látni a Veránka-szigeti üdülőre (itt ágazik ki a Dunából a Holt-Rezéti-Duna). A gát szélvédett oldalán megreggeliztünk, majd folytattuk utunkat Ósükösdig. Az igen takaros turistaháznál gyönyörködtünk a kis tóban, pecsételtünk füzetünkbe. Az út tovább jó ideig a Vajas-fok csatorna mellett haladt göröngyös terepen. Azután, hogy elhagytuk a csatornát nagyon beborult az ég, és szemerkélni kezdett az eső. A Szent Anna kápolnához érve aztán elkezdett jobban esni. Szerencsére a kápolna előtetője alatt kényelmesen fel tudtuk venni esőkabátjainkat. Sükösdi szállásunkig hátralévő 2 km-t már esőben tettük meg. Ez volt egyébként négynapos túránk egyetlen „rendes” esője. Napi gyalogtúra-adagunk 16,5 km lett. Elfoglaltuk szobáinkat, utána megebédeltünk. Az étterem megoldotta azt a másoknak nehéz feladatot, hogy másfél órai várakozás után mégis félig hidegen hozza ki a feledhető ízű ételt. Elgyalogoltunk még a cukrászdába, feltankoltunk ropogtatni-valókkal, italokkal az esti csevelyhez. Jól telt az este.

10.29. vasárnap

Sükösdről 14,5 km-t kellett megtennünk addig a Rém határában lévő pontig, ahonnan márciusban kezdtük az Alföldi Kéktúrát. Időben indultunk annak ellenére, hogy a délutáni buszindulásig sok időnk volt, viszont délutánra már nagyobb esőket jósolt a meteorológia. Szemerkélő esőből időnként nekünk is kijutott egy kicsi, de nem volt vészes. A falut leszámítva végig erdőben haladt az út. Csodálhattunk az úton őzeket, szarvasokat is. Eddig még sosem látott érdekes jelzéseket is láttunk: egy korábban kivágott - jelzést tartalmazó - fa-cikkelyt feldrótozták, vagy felszegelték új helyére. A gyaloglás befejeztével Rémbe autóztunk, onnan a kis csapat egyik fele, busszal-vonattal, a másik fele kocsival tért haza. A kocsis utazás nem volt mindennapi, mert hatalmas vihar tombolt Kiskunhalas környékén, és az útra dőlt faágakat kellett állandóan kerülgetni a szakadó esőben. A péceli vasúti átjáró előtt egy kidőlt fa miatt vissza kellett fordulnunk, és csak Rákoscsabán, Nagytarcsán keresztül tudtunk hazajutni.

 

AK, Sátoraljaújhely – Vaja

Címkék



Az Alföldi Kéktúrát úgy járjuk, hogy egyszer nyugat felől, egyszer kelet felől teszünk meg egy számunkra teljesíthető szakaszt. A mostani négynapos túra tulajdonképpen az AK utolsó szakasza lenne. Csodás időnk volt, sokszor rövid ujjú pólóban, rövidnadrágban gyalogoltunk. A ténylegesen megtett gyalogtáv 71 km volt 500 m-es (szinte hihetetlen!) szintkülönbséggel.

10.12. csütörtök

Vonattal öten, kocsival négyen utaztunk Sátoraljaújhelyig. Innen a Karos előtt lévő Honfoglaláskori temetőkig mentünk. Az emlékpark a II. feltárt temető rekonstrukciója. Az emlékmű a leggazdagabb ember sírja helyén áll. Továbbmenve letértünk az aszfaltozott útról, és erdősávok, szántóföldek legelők között értünk be Karcsára. Ott a tó mellett megebédeltünk, aztán megnéztük az Árpád-kori román stílusú templomot, valamint kívülről a mellette lévő tájházat. Karcsa után jó ideig erdőben gyalogoltunk, majd kiértünk egy hatalmas legelőre. Itt már egészen közel voltunk a nagykövesdi dombokhoz és településhez, ami már Szlovákiában fekszik. A határt a Felsőberecki-főcsatorna mellett értük el. Pácin felé vitt tovább a kék jelzés, amelyen a Mágocsy-kastélyhoz jutottunk. Még volt annyi időnk a zárásig, hogy belülről is megcsodáljuk ezt a szép reneszánsz kastélyt. Ezután szálláshelyünkre mentünk, majd vacsorázni átugrottunk a határon Nagykövesdre. Visszatérve beszélgettünk még kicsit, aztán lefeküdtünk.

10.13. péntek

Reggeli után indultunk tovább az Alföldi Kéktúrán. Pácin után egy tátikás foltot leszámítva kevésbé változatos úton gyalogoltunk. A gátőrháznál pecsételtünk, majd a Tiszakarádi-főcsatorna mellett haladtunk kb. 2 km-t. Itt jobbra fordultunk és nyílegyenes úton Cigándig jutottunk. Cigánd után a Tisza-gáton haladt a kék. Páran az ártéri erdőn át lementek a Tiszához is. A Tisza-hídon átkelve hamarosan Tiszakanyárra értünk, ahol szálláshelyünk is volt. Kissé megkésett a vacsoránk, de finom volt.

10.14. szombat

Reggeli után indultunk Kisvárdára. A végtelenül hosszúnak tűnő tiszakanyári Fő utcán végig hüledeztünk az elképesztően sok szemét miatt. Ez a település volt a négynapos túránk legkoszosabb települése, a legtisztábbnak viszont Pácin és Gyulaháza bizonyult. Végre erdőbe értünk, de itt se ért végett a szemét-őrület. A faágakra „ötletes” emberek mindenféle csokipapírokat, műanyag flakonokat húztak. Mindezek megtetézésére az út mellett egy zsák csirkefej bűzlött. Rétközberencs után végre szép helyen gyalogoltunk, a Belfőcsatorna mellett. Kisvárdára beérve hamarosan bélyegeztünk a strandfürdő mellett. A kék útvonala le volt zárva, ezért kerülővel jutottunk el a várig. Itt nyaranta színházi fesztivált rendeznek. Kisvárdán megnéztük ezenkívül a református és a katolikus templomot, a volt zsinagógát kívülről (a benne lévő Rézközi Múzeum jelenleg rekonstrukció miatt zárva van), a Bessenyei Gimnáziumot. Busszal mentünk vissza Tiszakanyárra, ahol bélyegeztünk, majd elmentünk az idén átadott szoborparkhoz. Ez végre ápolt és tiszta volt. Este vacsora, borozgatás, beszélgetés volt a program.

10.15. vasárnap

Kocsival 2 részletben visszamentünk Kisvárdára, majd Anarcs után letértünk az aszfaltról. Gyulaházáig egy fasorban vezetett az út, amely tele volt szállító járművekről lepotyogott almával. Őzikéket is láttunk itt. Gyulaházán bélyegeztünk, lefényképeztük az Űrhajós Múzeumot. Következő bélyegzőhely Nyírkarász volt. A falu végétől végre javarészt rendes erdőben haladtunk. Nagy őzlábgombákat is láttunk, szerencsére – gondolom idő hiányában - senki se látott neki a gyűjtögetésnek. Megtapasztalhattuk a nyírségi homok „jóságát” is. Rohodon sok ünneplőbe öltözött emberrel találkoztunk; éppen akkor jöttek ki a templomból. Vajáig tartó úton megebédeltünk. A Bombajó élelmiszerboltban bélyegeztünk, majd a buszos/vonatos csapatot Laci a buszmegállóba vitte, a többiek pedig ezután elindultak haza. A busz indulásáig még volt időnk kis sétára, fényképezésre.

 

Ördög-árok, Kőmosó-szurdok (Bakony)

Címkék

Kívánságlista alapján most a Tarjánka-völgybe mentünk volna, de mivel az nem látogatható már, helyette – szavazás alapján – az Ördög-árkot jártuk végig. Kereken negyvenen voltunk.

Reggel hatkor kezdte a busz összeszedni utasait. Első megállónk Bicske határában az Óceánrepülők emlékműve volt. Itt mindig megállunk pár percre mikor erre járunk. Fél tízre értünk Dudarra. Miután lekászálódtunk a buszról, elindultunk a piros jelzésen. 6-700 métert gyalogoltunk a faluban, majd egy mező szélén értünk be az erdőbe. Az első magányos szikla hamarosan megjelent az út mellett, de itt igazából még csak bedőlt fákat kellett kerülgetnünk. Mikor a völgy mélyülni kezdett, akkor már rengeteg kisebb-nagyobb szikla állt utunkba. Ezekről az össze-vissza elhányt kövekről tartja a monda, hogy ez az ördög műve. Később a teljesen szűk völgyben pár nehezen leküzdhető lépcső, hanyagul egymásra dobált hatalmas sziklák lassították a tempót, ugyanakkor ezek voltak a leglátványosabb részek. A legnehezebb átjáró az Ördög-gát volt. Pár vaslétra segítette a lejutást a szikla legaljánál, de – ellentétben pár neten talált korábbi képtől -, most hiányzott ez. Segítettük egymást le, ahogy tudtuk. Lehetett a sziklába erősített acélkötél mentén is lejutni, de ez sem volt könnyebb. Még legegyszerűbben az árokból kikapaszkodva, a nagy sziklát megkerülve lehetett a gáton túljutni. Ezután már lényegesen könnyebben lehetett haladni. Egy hajtűkanyar és némi emelkedő után kiértünk az árokból.  Bakonyoszlop felé haladva messziről már láttuk a cseszneki várat, a következő úti célunkat.

Buszba ültünk és Cseszneken a vár után, a temetőnél szálltunk ki abból. Visszasétáltunk a várfeljáróig, ahol már várt bennünket Bernadett, az idegenvezetőnk. Vezetésével bejártuk a 700 éves várat, minden részéről értékes információkat kaptunk. Sokan kitöltötték a kvíz kérdéseket tartalmazó lapot, és most várják, hogy azon szerencsések közé kerüljenek, akik valamilyen ajándékot kapnak a vár vezetésétől.

Még egy programunk volt hátra, ez pedig a Kőmosó-szurdok. Ezt a nem hosszú, de igen látványos szurdokot a P+ jelzés igénybevételével értük el, miközben elhaladtunk a zsidótemető mellett. A szurdokba leérve előbb megkerültünk egy hatalmas sziklatömböt, majd egy köves sziklaperemen leereszkedtünk a völgytalpba. Itt már könnyen lehetett haladni. Sokan felmásztak a sziklaoldalban lévő barlanghoz is. Ezután enyhén emelkedve kikapaszkodtunk a szurdokból, és az autóbuszunkhoz gyalogoltunk. Már csak a hazaút maradt hátra. A két gyalogút együtt 11,5 km hosszú volt, de talán a beharangozottnál kicsit nehezebb.