Isaszegi Természetbarát Klub
Kerka-vidék
Notter Béla, 2018. június 21. 11.04Első (és valószínűleg egyben utolsó) olyan négynapos túrát tartottunk, ahol felváltva voltak a gyalogtúrák és az egyéb látnivalókat kínáló programok. 5 kocsival 24-en voltunk, kellemes időt fogtunk ki.
06.14. csütörtök
A kocsik miután különböző helységekben felvették utasaikat, az M7-es tárnoki pihenőhelyénél találkoztak. Kölcsönös üdvözlések, kávé elfogyasztása után indultunk tovább. Úgy terveztük, hogy az autópálya egy pihenőhelyén megreggelizünk, de a csepergő eső miatt arra kényszerültünk, hogy egyenesen a szállásunkra hajtsunk. Ez kb. 10 órakor meg is történt. Nagyon jó szállásunk volt a szécsiszigeti Andrássy-Szapáry kastélyban. Elfoglaltuk szobáinkat, reggeliztünk, aztán meghallgattuk Bernadett ismertetőjét a faluról és a kastélyról.
Már dél lett, mire elindultunk túránkra. A faluban elhaladtunk a bivalyrezervátum és a malom mellett, átmentünk a megduzzadt Kerka hídján. Az aszfaltút után szőlők, présházak közé értünk, és az út is elkezdett emelkedni. A tormaföldei szőlők felé haladtunk szép erdei úton. Az előző napokban sok eső esett, ezért nagy víztócsákat kellett kerülgetnünk. Előbb egy lejtmenet, majd ezt követően egy emelkedő tetején felértünk a Háromszenteki-kápolnához. A kisméretű kápolna mellett szőlőfeldolgozó eszközöket állítottak ki, és volt egy szépen megépített pihenő is. Ha már ott volt, kicsit megpihentünk. Takaros présházak mellett vezetett az utunk. Következő megállónk a XIII. századból való Mároki-kápolna volt. Sikerült belülről is megnézni, mert Bernadett elkérte a kulcsát nekünk a szomszédos iklódbördöcei önkormányzattól. Innen már lejtett az út Szécsisziget felé. Mire visszaértünk a kastélyhoz 15,5 km-t tettünk meg 396 méter szintemelkedéssel. Félpanziós ellátást Pákáról rendeltem, úgyhogy visszaérkezésünk után nemsokára vacsorához ülhettünk. Utána még beszélgettünk, sütiztünk, borozgattunk-sörözgettünk.
06.15. péntek
Reggeli után kocsival 9 órakor indultunk Szlovéniába, mert 10 órára foglaltam időpontot a dobronaki Óceán Trópusi kertbe. Itt van Európa legnagyobb termálvízzel fűtött orchidea termelő üzeme. Magyar nyelvű vezetéssel bejártuk az egzotikus növényektől hemzsegő bemutatótermeket. Az eladótérben vásárolni is lehetett, a belépőjegy árának felét beszámították. Ezt követően a közeli Bakónaki-tóhoz autóztunk. A szép fekvésű tó mellett ez az energiát sugárzó pontok miatt nevezetes – már annak, aki hisz ilyen dolgokban. Következő állomásunk Lendva volt, ahol megnéztük a Szt. Katalin templomot, felsétáltunk a várhoz, onnan lejőve pedig a zsinagógát és a Makovecz-tervezte Színház- és Hangversenytermet jártuk be. A napi látogatóprogramok betetőzéseképpen felmentünk kocsival a szőlőhegyen lévő különös alakú Vinarium toronyhoz. Az 53,5 méter magas toronyba vagy 240 lépcsőfokon, vagy lifttel lehet felmenni. Fentről csodálatosan szép a kilátás, elhelyezése folytán négy országba lehet bekukkantani.
Visszatérve Magyarországra, azon belül a kastélyszállásra, megint ízes zalai ételek vártank ránk. Vacsora után Jani gitárkísérete mellett énekelgettünk, jól éreztük magunkat.
06.16. szombat
Ez a nap megint a túráé volt. Reggeliztünk, majd kocsival Gosztolára mentünk. A kocsikat leparkolva előbb aszfaltúton indultunk nyugat felé. A Liponyak-patak után hamarosan balra fordultunk és a Ledvadedesi-víztároló mellé értünk. Fényképezgetések után továbbindultunk. A falu után szép bükkerdőben haladtunk, majd megint aszfaltozott útra értünk. Azon is tovább emelkedett az út. Mikor letértünk róla, hamarosan felértünk a Nagy-Tenkére. Van ott egy geodéziai torony sok antennával, de sajnos nem lehetett felmenni rá. Művelt szőlők után megint erdőbe értünk. Egy tarvágás miatt sokat kellett keresgélni az utat, miközben a szeder és egyéb szúrós növények jól összekaszaboltak. Utóbb derült ki, hogy már felfestették az új útvonalat, de az az általunk használt navigációs térképeken nem szerepelt. Elértünk a Bakarend nevezetű szőlőkhöz, présházakhoz, aztán egy nyiladékon megebédeltünk. Az út végéig várt még ránk egy erdőirtás okozta susnyás. Mikor visszaértünk a kocsikhoz (eddig 11,6 km-t tettünk meg 337 m-es szintemelkedéssel), Budafapusztára, az arborétumhoz utaztunk. Szép fák, bokrok között sétáltunk, voltunk a vendégháznál és a játszótérnél, felkerestük az alsó- és felső tavat is. Láttunk még el nem virágzott rododendront is. Mikor visszaértünk Szécsiszigetre, elmentünk a vízimalmot megnézni idegenvezetéssel. Közben szóltak, hogy Kati néni vár a templomban. Átmentünk oda is, ahol tényleg nagy élmény volt Kati nénit hallgatni, miközben bemutatta a templomot és a sekrestyét. Szállásunkon már vártak ránk a vacsorával. Utána megint zenés estet tartottunk.
06.17. vasárnap
Reggeliztünk, összepakoltunk, kifizettük tartozásainkat és kocsival hazafelé, de nem haza indultunk. Első megállónk Somogyvár volt. A Látogatóközpontnál álltunk meg, de végül továbbmentünk az I. László által alapított bencés monostorhoz. Mindenkinek tetszett a nagy kiterjedésű monostor, a rekonstruált kerengőrészlet, a sok levendula lepkék százaival. A méretek érzékelhetőbbek lettek a kilátó megépítésével.
Mikor innen továbbmentünk Somogyvámosra, mindenki eldönthette, hogy mit akar megnézni: a Krisna-völgyet, vagy pedig a Pusztatemplomot. Természetesen az előbbire sokkal több jelentkező volt, mert aki még nem látta, annak mindenképp érdemes volt megnéznie. Öten egy rövid 4 kilométeres úttal megjártuk a templomhoz vezető utat oda-vissza. Ezután a Krisna-völgy bejáratánál megvártuk a többieket.
Még egy programunk volt hátra, ez pedig a dégi Festetics-kastély meglátogatása. Útközben történt egy kis affér. Mindigokos utastársunk viszályt próbált szítani köztünk egy benzinkút-keresési akció végén. Szerencsére ez csak részben sikerült neki. A Dég határában lévő Festetics-kastély felújítás miatt június elejétől sajnos belülről nem látogatható, de az épület körbejárása, az angolpark, a tó, a Holland-ház megtekintése miatt mégis érdemes volt odautazni. Hazafelé - egy M7-esen kialakult 8 kilométeres dugó miatt - a tervezettől eltérő úton jöttünk.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Pilisszentkereszt - Csobánka
Notter Béla, 2018. június 4. 12.13Nagy szerencsénk volt, mert a beígért esőből semmit se kaptunk, csak ijesztésképpen egy kicsit buszozás közben oda- és visszaútban. 34 en voltunk, 13 km-t gyalogoltunk 354/464 m szintkülönbséggel. Az út több mint 90 %-át zárt erdőben tettük meg, így a nagy melegre sem panaszkodhattunk.
2018.06.02-án kerítettünk sort erre a túrára. A buszról a pilisszentkereszti temetőnél szálltunk le. Az út elején a 2016-ról már ismert piros jelzésen haladtunk, ekkor a Pilis-tetőre és a Vaskapuhoz igyekeztünk. Most a Trézsi-kút előtt letértünk balra erről egy jelzetlen útra. Előbb az Orosdy-kastélyt érintettük, mely a XIX. század végén épült vadászkastélynak, ma pedig zarándokszállás funkciója van. A kastély után lefelé menve szép kilátás nyílt Pilisszántóra és a környékére. A Mészégetők-kútjánál is érdemes volt a kilátás miatt megállni.
A kúttól felkapaszkodtunk a Boldogasszony-kápolnához. A teljes egészében kőből épült kápolna 2006-ban készült el, két tornya pálos szerzeteseket szimbolizál. Innen, aki nem volt lusta, felment a Pilis Keresztjéhez és a Jézus-szoborhoz. Fentről lehetett látni a Pilis kapuját és egy nagy elegyengetett placcot, amelyre műkedvelők különböző alakokat raktak ki terméskőből. A Mészégetők-kútjához visszatérőben több hatalmas faszobrot láthattunk kálvária-szerűen kialakított úton. Pilisszentkereszt felé mentünk, de mivel a tervezett sárga jelzésű utat elvétettem, az Orosdy-kastélytól ugyanazon az úton voltunk kénytelenek haladni, mint amelyiken jöttünk.
A piros jelzést ismét elérve, most a Csobánka felé vezető Z jelésen haladtunk egészen utunk végéig. Hosszasan, de enyhén emelkedett az út, míg a Hosszú-hegy oldalában lévő nagyon szép kilátóhelyet elértük. Alattunk Pilisszántó üdülőterülete, a Placskó látszott a Határ-réti tóval, távolabbra pedig Pilisvörösvár. Míg csodáltuk a kilátást, meg is ebédeltünk. Innen szép árnyas erdőben haladtunk Csobánka felé. Csak az az utolsó ötszáz méteren nem voltak fák, de akkor már láttuk a ránk váró buszt, ez pedig erőt adott a meleg leküzdéséhez. Hazafelé közkívánatra még megálltunk Pomázon egy fagyizóban.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
2018, ITK-majális
Notter Béla, 2018. május 28. 17.04Mint minden évben, idén is május utolsó hétvégéjén majálist tartottunk, melyen ezúttal 67-en vettünk részt. Szép időnk volt, de a végén jött kis eső gyors távozásra serkentette a jelenlévőket.
A rendező Szekeres- és a Pusztai-házaspár már pár napja azon ténykedett, hogy minden sikerüljön, a főzéshez is sok mindent előkészítettek. Vasárnap fél nyolckor elmentünk a padokért és az asztalokért. jó páran már kinn voltak a szokásos erdei pihenőben, és segítettek a terepet előkészíteni, szemetet gyűjteni, a bográcshelyeket kiépíteni, asztalokat, padokat felállítani. Mire a többség megérkezett, már minden készen állt, elkezdődhetett a főzés. Ez alkalommal pincepörkölt volt a főétel többféle húsból és szalonnából. A süteményekről, italról (kivéve a kávét és az ásványvizet) és egyéb csemegékről tagjaink gondoskodtak. Mondanom se kell, a felhozatal most is meghaladta fogyasztóképességünket.
Ebéd után levezetésképpen egy jó sétát tettünk a környéken, voltunk a Honvéd-szobornál is. Visszaérve folytatódott a beszélgetés, evés-ivás. Aztán csöpörögni kezdett az eső, mire pánikszerűen mindenki pakolni kezdett. Mire visszavittük a padokat-asztalokat, már ismét teljes intenzitással sütött a nap.
Köszönetet mondok a főszervezőknek és mindenkinek, aki munkájával hozzájárult a sikeres majálisunkhoz, valamint azoknak is, akik hozták a finomságokat, italokat.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Örményország, Grúzia
Notter Béla, 2018. május 27. 22.11Szűk körben Örményországban és Grúziában jártunk, melyről 2018.11.17-én élménybeszámolót fogok tartani az isaszegi Falumúzeumban. Addig is ízelitőül pár kép az útról.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Csütörtökön Malonyán, szombaton a Gortva-völgyben jártunk
Notter Béla, 2018. május 15. 10.06Május 10-én, csütörtökön két busszal a Malonyai Arborétumot majd a garamszentbenedeki templomot és kolostort látogattuk meg, míg szombaton a régen várt Gortva-völgyi túrát tettük meg. Az előbbin a Nyugdíjasok Baráti Körével együtt 101-en, az utóbbin 41-en voltunk.
2018.05.10. csütörtök
Még január első napjaiban vetettem, fel, hogy májusban menjünk el a malonyai arborétumba a nyugdíjasokkal közösen. Aztán akkora lett az érdeklődés, hogy már két nagybuszt is majdnem megtöltöttünk.
Hosszú évek statisztikája alapján a rododendronok virágzása miatt május 10-e körül a leglátványosabb a park. Sajnos az idei őrült hőségben nagyon hamar kezdődött és gyorsan lefutott a virágzás. Igazán szép virágokat már csak az árnyékosabb helyeken láthattunk. Az arborétum így is szép volt, végigjártuk az Ambróczy-tanösvényt, az Észak-Amerikai, Kelet-Ázsiai és a koreai fagyűjteményt. A következő látnivalónk a kistapolcsányi várkastély és angolpark meglátogatása lett volna, de mivel a hat órai indulás ellenére is csak háromnegyed tizenegyre értünk az arborétumhoz, ezt most kihagytuk. 2 órára a garamszentbenedeki apáttal beszéltem meg a templomlátogatást, így arra az időpontra oda kellett érnünk. Ez meg is történt. Megnéztük a Géza fejedelem által alapított templomot, a Szent Vér-kápolnát, a kolostorudvart.
2018.05.12. (szombat)
A túra előzménye az, hogy a tavalyi kívánságtúrák között szerepelt ez is, de egy ismételt szavazás után mégis az Őrdög.árkot választók lettek többségben. Azért hogy mégse maradjon ki a Gortva-völgy, betettem az idei túrák közé. Hat órai indulással Isaszeg, Gödöllő, Hatvan felszállóhelyekkel 8 óra előtt Rónabányán voltunk. Innen indult kalandtúránk, melyet 10 évvel ezelőtt páran már megtettünk. Kalandtúrának azért merem nevezni, mert az első szűk két kilométert leszámítva jelzetlen, úttalan utakon, bedőlt fák, mélyen szabdalt patakvölgyek között kellett gyalogolnunk. Három nagyobb oldalággal és sok kis csermellyel is találkoztunk, mielőtt elértük a Gortva-patakot. Sokszor kellett átkelnünk a vízen és legnagyobbrészt sikerrel tettük ezt meg. A meredek partoldalakon minden segítő kézre szükség volt. Az út leglátványosabb részének egy vízesés mutatkozott. Mikor a szlovák határ közelébe értünk, megcsendesedett a patak. Egy nagy tisztáson megebédeltünk. Még egyszer átkeltünk a patakon, aztán hamarosan a tó mellé érkeztünk. Innen tábla jelezte a kilátót, melyre fel kellett kapaszkodnunk. Megérte a fáradtságot, mert nagyon szép volt a kilátás a Medves-hegységre, Tajtira, Ceredre, Vecseklőre, Egyházasbástra. Nem a felvezető úton mentünk vissza, hanem toronyiránt. Tajtiba beérve a melegben nem lehetett kikerülni a kocsmát, a becsapott pohár sör jól esett. Átgyalogoltunk Ceredre, ahol buszunk várt. 11,5 kilométert gyalogoltunk, javarészt lefelé, de a terepviszonyok miatt ez többnek véltük.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Bakonyi túrák
Notter Béla, 2018. május 3. 12.03A Május elsejéhez kapcsolódó hosszú hétvégén négy napig a Bakonyban túráztunk. Egy csepp eső nélküli ragyogó időben 19-en élveztük a hegyvidék szépségét, miközben azért gyalogoltunk is 57 km-t, összesen 1585 méteres szintemelkedéssel.
04.28. szombat
Különböző településekről 6 órakor indultunk, és az M7-es tárnoki pihenőjében találkoztunk 7 óra után. Innen megállás nélkül Bakonybélbe autóztunk, ahol 3 éjszakára szállást foglaltam. Készen is voltak szobáink, így be tudtunk pakolni. Jó félóra múltán lettünk készen, és indultunk első gyalogtúránkra. A kék, majd a kék kereszt jelzésen a bővizű Gerence-patak mentén haladtunk észak felé. Meglepődtünk a hatalmas mennyiségű medvehagyma láttán. Volt a pataknak egy olyan szakasza, ahol kötelet feszítettek ki a biztonságos haladás végett. Az Odvaskő hotel környékén megpihentünk kicsit, majd áttértünk a piros jelzésre, és egyúttal a Boroszlán-tanösvényre. A közel 20 méter összhosszúságú Odvaskői-barlang volt a következő megállónk. Népes denevérállománya van, valamint kezdődő cseppkőképződményei. Leereszkedve a barlangtól áttértünk a Z+ jelzésre, és a Bakonybéli-Szarvad-árokban haladtunk. Azon a ponton, ahol jelzésünk találkozott a Z háromszög jelzéssel, megebédeltünk. A továbbvezető út egy pontjáról kis kitérő után meglehetősen jó kilátás nyílt a környező hegyekre. Bakonyújvárra csak ketten tettek kitérőt, mert a várból már semmi se látszik. Ezután a Likas-kő barlangot kerestük fel. Ez tényleg csak egy kis lyuk. Körülbelül másfél kilométer megtétele után visszaértünk a szállásunkra. 12 km-t tettünk meg. Vacsoráig még volt időnk, így beszélgettünk, borozgattunk. Vacsora után még elmentünk sétálni, mert le kellett adni a vacsorával bevitt sok kalóriát.
04.29. vasárnap
Reggeli után indulunk túrázni. Bakonybélt hátunk mögött hagyva kereszteztük az OKT-t, majd a Hideg-völgyön mentünk tovább. Az út egyik nagy látványossága a felhagyott bauxitbánya volt. Innen meredek úton leereszkedve, egy félkörívet megtéve a bánya másik oldalát is láttuk. Később az út bal oldalán a Vaskapui-kőfülkét néztük meg. Királyszállásnál kerestük a Király-kutat, de az áthatolhatatlan bozótosban feladtuk a küzdelmet. Az út további szakaszában nagy erdei siklókat és rézsiklót is láttunk. A Vörös János-séd mellé értünk, majd elértük a régi vasútvonal nyomvonalát. Míg emelkedtünk a piros négyszög jelzésű úton, nagyon mély vízmosásokat kellet kikerülnünk. A Z+ jelzésen láttuk a leggyönyörűbb medvehagymás területet, majd elértük megint az OKT-t, azon értünk vissza szálláshelyünkre. 15,3 km-t tettünk meg. Vacsora után az előző napinál is nagyobb sétát tettünk.
04.30. hétfő
Reggeli után útra keltünk. A Szent Mauríciusz monostor mellett elhagytuk a Fő utat, majd hamarosan a falut is. Nagy legelők mellett elhaladva értünk a Borostyán-kúthoz. Körbesétáltuk a kis tavat, bekukkantottunk a kápolnába, felkapaszkodtunk a Lourdes-i Mária-szoborhoz. A P+ jelzésen felértünk a Csúcs-hegyre, ott jelzést váltottunk. A Bányász-kút vizét kipróbáltuk, ezután pedig hamarosan elértük a Kerkes-kői-szurdokot. Eredetileg innen a Judit-forráshoz mentünk volna, de a patak felől nem találtuk meg a felvezető utat. A látványos, izgalmakban gazdag, de nem túl hosszú szurdok után felkapaszkodtunk az Oltár-kőhöz. A megnőtt fák miatt nem lehetett lelátni a szurdokba. Kis pihenő után felkerestük a Judit-forrást, innen pedig meredek, köves úton visszaereszkedtünk a szurdokba. A már ismert szakasz után egy darabig még a Gerence-patak völgyében vezetett az utunk, majd azt elhagyva folyamatos emelkedővel a Bakonybél felé vezető aszfaltozott út mellé értünk. Itt irányt váltva megint a P+ jelzésen mentünk, elhaladva a Borsó-forrás mellett. A forrás vize kis patakká állt össze, amely rengeteg kanyart leírva haladt lefelé, mi pedig libikókázva állandóan kereszteztük a meglehetősen mély völgyét. Megint a Csúcs-hegyre értünk, innen viszont most már a falu felé kanyarodtunk. Jó időben érkeztünk oda, így még megnéztük a tájházat is kedves vezetőnk ismertetőjét meghallgatva. Innen szállásunkra gyalogoltunk (15 km volt a táv idáig), és az előző nap jól bevált programjait ismételtük meg.
05.01. kedd
Reggeliztünk, majd csomagjainkat a szállás egy helyiségbe tettük be. Ezután indultunk túrázni. Eleinte az Országos Kéktúráról ismert Öreg-séd mellett gyalogoltunk aszfaltozott erdészeti úton, majd a Barátok útján lévő emelkedőt küzdöttük le. A kéket elhagyva tovább emelkedett az út, egészen a Tekeres-kútig. Innen lefelé a Tekeres-kút-árokban haladtunk Az út jobb oldalán összesen 226 halomsír található. Letérve az útról olyan helyre figyelmeztetett az ismertető tábla, ahol igen jól kivehetők a temetkezési halmok. Leértünk megint az Öreg-séd völgyébe, ahonnan felkapaszkodtunk a Pörgöl-barlanghoz. A barlang mintegy 18 m hosszú és 3-5 m széles előcsarnokát tudtuk megnézni, a többi részét a védett denevérek miatt lezárták. Jól kivehető cseppkőképződmények láthatók a mennyezeten. A barlang mellett megebédeltünk, majd indultunk vissza Bakonybélbe. Visszaérve szállásunkra nem húztuk az időt, mert el akartuk kerülni a hosszú hétvégék zárásaként mindig kialakuló dugókat. Sikerült is, így időben hazaérkeztünk.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
AK, Kisszállás – Szatymaz (04.19-22.)
Notter Béla, 2018. április 24. 17.55Áprilist meghazudtoló nyári melegben Bács-Kiskun megyét magunk mögött hagyva Csongrád megyébe értünk. A négy nap alatt 63 km-t gyalogoltunk.
04.19. csütörtök
Vonattal és egy kocsival 11 órára értünk a kisszállási vasútállomásra, illetve arra a pontra, ahol tavaly abbahagytuk a kéktúra szakasz bejárását. Ezen a napon még viszonylag enyhe idő volt 24 fokkal és a szél is fújdogált. A viszonylag sok erdőt legelők, tanyák és mezőgazdasági területek szakították meg. Jártunkban-keltünkben nagyon sok őzet láttunk, volt, hogy 30 fős csapat is elfutott előttünk. A Petróczi-csárdát – ahol bélyegeznünk kellett volna - sajnos zárva találtuk. Ezután két fuvarral szálláshelyünkre Mórahalomra utaztunk. Vacsorát egy pizzériából rendeltünk.
04.20. péntek
Reggeli után kocsival indultunk a Petróczi-csárdához, ahonnan folytattuk az előző napi gyaloglást. A Felső-Ásotthalmi-erdőben, majd a Csorvai-erdőben szerencsére árnyékot adó fák között mehettünk. Az 55-ös út elérése előtt volt egy pihenő, mely Rózsa Sándorról kapta a nevét. Egy hatalmas szürke nyárfa Rúzsafa néven vált ismertté. Borbás-keresztnél értük el az aszfaltozott utat. Ruzsáról busszal és kocsival visszautaztunk szálláshelyünkre, de közben Zákányszéken megvacsoráztunk. Ezen a napon gyalogoltunk a legtöbbet, 19 km-t.
04.21. szombat
Reggeli után busszal Ruzsára utaztunk. Bélyegeztünk a büfében, majd elindultunk. Pár kilométert a Kállai- majd a Pálfí-erdőben gyalogoltunk. Mikor a zákányszéki út közelébe értünk, megszűnt az erdő, a nap meg zavartalanul égethette bőrünket. Felüdülést jelentett a Vágó nevezetű tanya kocsmájában elfogyasztott pohár sör. A pár házból álló tanyán volt egy téglaépület, mely valamikor parókia lehetett, mert egy harangtorony is állt az udvarán. Később alig-alig volt fa az út mellett; a 27 fokos meleget elég nehezen viseltük a homokos, látnivalók nélküli vidéken. A Vágói-csatorna után távolban kinéztünk magunknak egy kis erdőt, gondoltuk ott fogunk pihenőt tartani. Alig hogy leültünk az út szélén, jött egy bunkó autós, és a kerekeket kifaroltatva élvezte, hogy megfulladunk a portól. Tetszett neki a produkció, mert pár perc múlva visszajött megint porfelhőt gyártani. Zákányszék előtt 2 km-el már volt bicikliút, azon értünk be a központba. Az előző napi helyen ebédeltünk megint. Szállásunkon volt idő bőven gyakorolnunk a társas életet.
03.22. vasárnap
Bordányig a kék jelzés az aszfalton vezet. Bélyegzés után Zsombó felé gyalogoltunk tovább. Sok látnivaló nem akadt, fa is alig. A Dorozsma-Majsai-főcsatorna után hamarosan kiértünk a Zsombó felé vezető útra. A bélyegzésre kijelölt vendéglő még nem nyitott ki, várnunk kellett. Az étteremben – ha már ott voltunk -, ettünk egy levest, vagy ittak egyesek az azt helyettesítő sört. Zsombó után megint mezőgazdasági terület, néhány tanya, és nagy meleg (ezen a napon már 29 fok volt árnyékban) következett. Változatosságot a Lápos nevű terület jelentett, itt égerfák álltak a vízben, és néhány fa adott árnyat – no meg persze volt békaszerenád is. A szatymazi úton aszfalton vezetett megint a jelzés. A vasútállomásnál bélyegeztünk, majd a csapat egyik fele vonattal, másik fele kocsival hazautazott.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Királyrét – Magas-Tax
Notter Béla, 2018. április 9. 21.0144-en vágtunk neki Királyrétről a Magas-Tax meghódításának. Odáig az út szinte végig emelkedett, míg visszafelé nemcsak lazsálhattunk lejtmenetben, de még látványos is volt az út. 13.5 km-t tettünk meg 481 méter szintemelkedéssel.
Fél nyolckor indult a buszunk Isaszegről, majd Gödöllőn vált teljessé a létszám. Kilenc órakor már leparkoltunk Királyréten. A gyerekek először megcsodálták a mini-vasutat, aztán indultunk. A Nagy-Vasfazék-patak baloldalt zuhogott mellettünk, míg jobbra étterem és a kastélyhotel volt. Az Erdei iskolánál jobbra felkanyarodtunk a piros jelzésen. Innen kezdett az út is emelkedni. A Taxi-nyiladék nyílegyenes útján haladtunk jó darabig villanyoszlopok társaságában. Nagyjából az egyenes szakasz közepén megálltunk reggelizni. Mikor elhagytuk az egyenes nyiladékot a Grófi útra tértünk. Ez félkörívben megkerüli a Magas-Taxot. A Taxi-rétre már pár méter lejtéssel érkeztünk.
A szebb napokat látott turistaház már régóta zárva van. Többünkben is kellemes emlékek törtek fel, mikor beszélgettünk az itt töltött éjszakáról. A ház mögött új vízvezetéket és csatorna-csöveket láttam – hátha még lesz ismét itt turistaház itt. Némi elemózsia és a Tóth István-emlékmű megtekintése után indultunk tovább. Az út első egy kilométere erősebben lejtett addig, míg el nem értük a Nagy-Vasfazék-patakot. Először avval párhuzamosan haladtunk, majd azokon a helyeken, ahol jobban összeszűkült a völgy, többször át kellett rajta valahogy kelni. Mindenki keresgélte a számára legkedvezőbb helyet az átkelésre. Kora tavasz lévén elég széles volt a patak, csak úgy átugrani sehol se lehetett rajta. Segítettük egymást, mégis előfordult pár esetben, hogy a síkos kövön megcsúszva páran beleléptek a patakba. Ki bokáig, ki térdig, ki még jobban. Elmondásuk szerint nem volt kellemes a víz hőfoka.
A Csesznyefa parkoló (ameddig régebben felmentek a kisvonatok) után már több hidat is építettek. Mivel némelyiknek hiányosak voltak a fokai, sokan ezeken a helyeken is a patak köveit választották. Megálltunk egy rövid pihenőre a Földbe vájt kunyhónál és a boksánál. Kalandos patakparti gyaloglás végén értünk ki megint a P jelzésre, azon pedig hamarosan a buszunkhoz.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
AK, Vaja – Halápi-csárda (03.22-25.)
Notter Béla, 2018. március 27. 19.14Az idei Alföldi Kéktúránk első négynaposát most tartottuk. Igaz hogy tavaszi virágokra és madárcsicsergésre számítottunk, de a helyette kínálkozó havas táj is szép volt. A négy nap alatt 68 km-t gyalogoltunk.03.22. csütörtök
Kocsival most a gödöllőiek utaztak. Ők úgy kalkulálták indulási idejüket, hogy mire a vonattal, busszal érkezők Vajára érnek, meg tudják nézni a Vay Ádám kastélyt. Ez sikerült is, és elmondásuk szerint a kastély nagyon szép, megtekintésre érdemes volt. Majdnem dél volt, mire a tömegközlekedési eszközökkel utazók Vajára értek. Ezután már együtt gyalogoltunk. Szép volt a Vajai-víztározó mellett elhaladni. Majdnem Kántorjánosiig aszfaltozott úton mentünk (ami a hó miatt most nem is volt annyira rossz), csak a falu előtt tértünk jobbra erdőfoltok közé. Nyírderzsig nemigen akadt látnivaló, a faluban viszont bélyegzőhely van a Hangulat büfében. A Nyírcsászári erdészháznál letértünk az aszfaltról és Nyírbátorig akácosok, szántóföldek között egy széles úton mentünk. Nyírbátor szélén kellemetlenül érintett, hogy a gyalogutat teljesen elfoglalja egy most épülő komplexum. Az őr ugyan átengedett, de a bokáig ért sár. Nyírbátorban megnéztük a református templomot. Szerencsénk volt, mert egy csoport épp végzett a látogatással, a lelkész pedig felajánlotta, hogy nekünk is bemutatja a későgótikus, egykor katolikus templomot. Kocsival Nyírvasváriba, a szálláshelyünkre utaztunk. Itt kaptunk finom vacsorát is.
03.23. péntek
Reggeli után visszaautóztunk Nyírbátorba, ahonnan folytattuk előző nap abbahagyott túránkat. A várost elhagyva összefüggő, úgy 10 cm vastag havon gyalogoltunk. A Kuruc-halom és a Nagy-Korpás-hegy „megmászása” jelentett némi változatosságot a fehér alföldi tájon. Istvántanyára érve bélyegeztünk kéktúra füzetünkbe, aztán kocsival két fordulóval ismét Nyírbátorban termettünk. Először megnéztük a Báthori István múzeumot. Szép volt, de a hosszas nézelődést lehetetlenné tette a fagypont körüli belső hőmérséklet. A minorita templom és kolostor mellett elhaladva a várostörténeti sétányon haladtunk a Várkastély felé. Sajnos a Várkastéllyal nem volt szerencsénk, pont a múlt héten volt az zárva. Így dolgavégezetlenül visszautaztunk szálláshelyünkre, ahol – ha lehet – még finomabb vacsora várt ránk. Maradt még idő beszélgetésre, borozgatásra is.
03.24. szombat
Reggeli után kocsival Istvántanyára utaztunk. Szép havas tájon, viszonylag sok erdőben jutottunk el Nyírlugosig, miközben páran felmentünk az Alföld legmagasabb pontjára, Hoportyóra (183 m). Nyírlugoson bélyegeztünk, majd három csoportra szakadva tettük meg az utat Nyíracsádig. Itt is bélyegeztünk, cukrászdában jártunk, akinek szerencséje volt megnézhette a református templomot is. Buzitapusztán volt a szállásunk a Kéktúra-vendégházban. Az önkormányzati tulajdonban lévő vendégház télen nem üzemel, mi voltunk az első vendégei ebben az évben. Hiába fűtöttek be két nappal korábban, az áthűlt falak még sugározták a hideget. Lelkes tagjaink ezért óránként még éjjel is felváltva raktak fát a különálló épületben lévő kazánba. A jó hangulat azért így sem maradt el. Vacsorára pizzát rendeltünk Nyíracsádról.
03.25. vasárnap
Szállásunk közvetlenül a kék mentén volt, így minden külön logisztika nélkül innen indult a túra. A jól járható erdei út önfeledt beszélgetésre csábított, melynek következménye egy eltévedés lett némi többletkilométerrel. Kárpótlásul útba esett a Kővágó-Dulai-kilátó. A vámospércsi országút után a Rabauer-erdőn át ér az út a Zsuzsi gyermekvasút végállomásához. Innen egy kis emelkedővel lehet feljutni az igen látványos Hármas-hegyi-kilátóhoz. A 25 m magas kilátóról szép körpanoráma nyílik, rálátni a Hármas-hegyi-tóra is. Tovább az út a Halápi-erdőn át vezet. A 48-as út mellett lévő Halápi-csárdánál bélyegzéssel ért véget négynapos utunk. Öten kocsival mentek haza, négyen pedig busszal/vonattal.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
PMP túra, Kosd - Csörög
Notter Béla, 2018. március 19. 22.3503.17-én a Pest Megyei Piros egy szakaszát jártuk be Kosd és Csörög között. Mindenféle riasztásokat adtak ki erre a napra, ahhoz képest csak az út vége felé volt egy kis eső. A fő ellenség most a sár volt. 33-an 15,5 km-t gyalogoltunk.
Fél nyolckor indult a buszos gyűjtőjárat, melynek során Isaszegen, Gödöllőn és Veresegyházon vettük fel az utasokat. Háromnegyed kilenckor Kosd túlsó szélén voltunk, ahol a piros jelzés áthalad a Kosdi-patakon. A Szabadság út aszfaltját elhagyva megtapasztalhattuk, milyen is az egynapos eső áztatta, kissé agyagos talaj. Minden lépésnél csak gyarapodott cipőnkön a sár, aztán mikor már súlyánál fogva lepottyant, következett pár könnyű lépés. Aztán kezdődött minden elölről. Lényegesen jobb lett a helyzet, mikor a P négyszög jelzést elhagyva piros jobbra bekanyarodott az erdőbe. A füves talaj nem ragadt. Mikor felérünk a Bakony-hegy tetejére, sajnos ez az erdő végét is jelentette.
Legyalogoltunk Rádra. A meglehetősen elhanyagolt állapotban lévő Muslay-Toperczer kúria után a katolikus templomnál jobbra fordultunk. Bélyegzés után az új nyomvonal elhalad a szabadidő-park mellett és átmegy a Rádi-patak hídján, majd avval nagyjából párhuzamosan halad tovább. Kis időre kiértünk az aszfaltozott útra, majd balra betérve a Burgundia-völgybe jutottunk - eddig sajnos nem sikerült megtudnom, hogyan kapta ezt a nevet. Az út bal oldalán egy-egy házat láttunk, sok helyen nád szegélyezte az utat. Egy kapaszkodó végén a feszületnél elemózsiáztunk. Ekkor kezdett először alig észrevehetően szitálni az eső. Lefelé munkagépek által meggyötört sáros út következett. A Vadasparktól viszont már murvával felszórt út következett.
Vácdukára érve elmentünk bélyegezni, de evvel gondjaink akadtak. Ezután visszatértünk a piros jelzésre, és rövid emelkedővel a Kígyó-hegy tetején voltunk. Innen már csak lefelé mentünk, igaz az eső meg jobban kezdett esni. A lejtőn látható a PMP legnagyobb jelzése – sajnos lassan kikorhad a fa alóla. A csörögi átjárónál szálltunk fel a buszra, legközelebb innen folytatjuk a PMP-t.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges