Címlap

Upponyi-hegység

Bükk, Upponyi-hegység

Notter Béla, 2026. április 30. 11.34
Címkék

Április 24-én kora reggel a Bükkbe és az Upponyi-hegységbe indultunk 6 személyautóval, 25 fővel a 4 napos túránkra. A túrákon kb. fele-fele arányban vettünk részt a rövidebb és hosszabb távokon.

Első találkozó a Mátravidéki-erőmű elágazásánál levő benzinkútnál volt. Rövid pihenő és a Marcsi féle tepertős pogácsa elfogyasztása után indulás az első túra színhelyére. A mi autónk kicsit túlszaladt a találkozóhelytől, de útközben bevártuk a többieket, és jutott még nekünk is a finom pogácsából. Upponynál hagytuk a kocsikat, innen indult mindkét túra.  A Csernely- patak partján haladtunk, sokszor kereszteztük a patak medrét. A víz sekély volt, köves mederrel, nem volt nehéz az átkelés. Egy idő után ketté vált a rövid és hosszú túra útvonala. A rövid túra 8 km volt, 190 m szintkülönbséggel. A hosszabb túra az elválás után továbbra is a patakparton folytatódott, sok izgalmas gázlóval. Egy üde zöld rétnél tértünk el attól, majd a jelzetlen út kapaszkodni kezdett a Kőrózsa-tető oldalában. Aztán ismét visszatértünk a patakmederhez, majd a kocsikhoz. Ez a táv 13,2 km volt 231 m szinttel. Miután mindenki megérkezett, a szálláshelyünkre utaztunk Bánhorvátiba, a Bánvölgye-vendégházba. Két és fél éve már jártunk itt, szívesen jöttünk újból a családias szálláshelyre. Hamarosan elkészült a finom vacsora, a kemencében sült Bánvölgye kemencés bőségtál. A vacsora után beszélgetésre, társasozásra, borozgatásra gyűltünk össze a társalgóban, aki még bírta energiával. 

Április 25. szombat.

A szintén bőséges reggeli után a rövid túra lazának bizonyult, a Köves-orom után hazafelé vezetett utunk. Az út mellett a Platthy család elhagyatott kriptáját láthattuk. Majd megálltunk néhány fotó elejéig a Platthy-kastély parkjában. A kastély barokk stílusban, 1752-ben épült.

Mára felújították, magántulajdonban van, sajnos nem látogatható, de a parkja gyönyörű. Mivel a túra (6 km 180 m szintkülönbséggel) hamar véget ért, egy kis pihenő a szálláson, majd néhányan útnak indultunk még plusz túraként a faluba vezető úton. Bánhorváti nagyon igényes játszótérig jutottunk, ahol kulturált WC, pelenkázó hely is volt. Követhető példa lenne. A hosszabb túra 13,8 km hosszú volt, és 342 m szintkülönbség tartozott hozzá. A Köves-orom után Király-kút – Parlag-bérc – Csatorna-hegy érintésével értünk a Hét-tóhoz, aminek csak a neve tó, valójában nem volt benne víz. Itt megebédeltünk, majd leereszkedtünk Nagybarca széléig. Kisbarcán áthaladva értünk vissza szállásunkra. Este vacsora babgulyás, rétes, nagyon finom volt, aminek ma sem lehetett ellenállni. Később a szokásos közösségi élet, és ezennel előkerült H.Jani gitárja, dalolászás kezdődött , a jó hangúak vezetésével.

Április 26. vasárnap

A reggeli elfogyasztása után e napon úgy döntöttünk, hogy együtt megy a két túracsapat, a rövidített táv is csatlakozott a hosszabbhoz. Bár az út hosszabb volt nekünk, de a szintkülönbség lecsökkent kicsit. A Lázbérci-víztározótól indultunk, megkerülve a víztározót. Szép táj, napsütés, horgászok, csönd, amit csak a békák hangos brekegése tört meg. A túratáv 10,5 km volt, 188 szintkülönbséggel. A szállásra érve, hamarosan finom vacsora várt megint, kacsacomb, lilakáposzta, krumplipüré. Vacsora után, társasozás, beszélgetés. 

Április 27. hétfő

Utolsó napon hideg reggelre ébredtünk, a hőmérő mínuszba ment át. Összepakolás, reggeli után Szilvásváradról fizetős erdei úton Olasz-kapura autóztunk, ahonnan mindkét túra indult. A rövid szakasz  Zsidó-rét, Mély-sár-völgy, Huta- bérc után 6,5 km megtételével és 78 m szintkülönbséggel ért vissza a parkolóba. Ott bevárták a hosszabb túra résztvevőit. Mi a hosszabb távosok Zsidó-rét után a felejthetetlen kilátást nyújtó Tar-kőre értünk, majd az Őserdő mellett elhaladva - egy ebédet beiktatva - a Káposztás-kert völgybe jutottunk, ezután pedig egy kitérőt megtéve a Kőrös-barlangba (a Bükk legnagyobb tengerszint feletti magasságon elhelyezkedő barlangja), végül a parkolóba. Még egy utolsó közös programra indultunk, megnéztük a szilvásváradi Millenniumi-kilátót, és legtöbben róla a kilátást. Majd elbúcsúzva, mindenki ment a neki megfelelő, legrövidebb úton hazafelé. Kellemes 4 napot töltöttünk együtt, és az idő is kedvezett nekünk.

A beszámolót U. Zsuzsa és N. Béla (hosszabb túrák) írta, a képeket P. Kati (P.K. megjelöléssel) és N. Béla készítette.

 

Négy nap a Bükkben és az Upponyi-hegységben

Notter Béla, 2018. október 2. 16.00
Címkék

Őszi négynapos túránkon a címben szereplő helyeken jártunk. Napsütéses szép időnk volt, esőt egy szemet se kaptunk. 21 fő élvezhette az őszbe forduló természet szépségét.09.27. csütörtök

Reggel 6 órakor kezdtünk bele túratársaink begyűjtésébe Mogyoródról, Isaszegről, Gödöllőről, Valkóról, Zsámbokról, Turáról. A Szőlőskert pihenőben találkoztunk, majd onnan utaztunk tovább a Nagyvisnyó mellett szálláshelyünkre, a Boróka-táborba. Kipakoltunk, aki éhes volt reggelizett, majd ismét kocsiba szálltunk, és felmentünk Bánkútra. Innen kezdtünk gyalogolni.

A piros jelzésen indultunk Csipkéskút irányába. Szép látvány volt a hatalmas bükkfák között átsütő napfény. A Csipkéskúti víznyelő-barlangnál megálltunk, és a bátrabbak közelebbről is megnézték azt. Továbbmenve elértük az Állami Ménesgazdaság telepét, aztán egy helyen elbeszélgettem egy igen jól álcázott piros jelzést, így továbbmentünk 350 méterrel a S jelzés felé. Később kiderült, hogy ez nevezetes hellyé lépett előre. A Kis-Csipkésre felkapaszkodva megálltunk pihenni, ekkor derült ki, hogy nejemet elhagytuk valahol. T. Mari is keresésére indult egy darabig, aztán ő visszament a többiekhez, én pedig tovább kerestem. Térerő nem volt, legfeljebb időnként foszlányokban, így a telefon nem segített. Elgyalogoltam Jávorkútra, ott érdeklődtem a turistáktól. erdészektől, végül a Jávorkút panzió vezetékes telefonját használva meg tudtam fejteni egy beérkezett üzenetet, miszerint melyik az a kőház, mely mellett van a nejem. A P-on visszamenve végül találkozhattunk. Kiderült, hogy ahol túlmentünk, ott maradt le. Mi már nem mentünk a többiek után, hanem kis ebéd után mindjárt Bánkútra gyalogoltunk.

Kis-Csipkésről a többiek több jelzésváltással Nagy-mezőn keresztül haladtak. Közben olyan szépen sütött a nap (meg úgy gondolták, hogy úgyis várni kell ránk), hogy egy kis heverészést is beiktattak a túrába. Nem sokkal utánunk érkeztek Bánkútra. 12,5, illetve 11,5 km volt a táv, 400 m körüli szintemelkedéssel.

Vacsora a szálláshelyünkön volt, mint ahogy a további napokon is (a reggelivel együtt).

09.28. péntek

Reggeli után Upponyba autóztunk. A Csernely-pataknál parkoltunk, majd egy közös kép elkészülte után először a K jelzésen indultunk. Elhagyva az OKT új nyomvonalát, mi a régin kapaszkodtunk fel a Szilas-tető nyergére. Itt irányt váltva jutottunk el a Háromkő-bérci vadásztanyához. Innen két kilométer távolságra van a környék leglátványosabb része, a Damása-szurdok. Elég meredek úton lehet a szurdok aljára lejutni – nem is vállalta be mindenki -, de lenn gyönyörű mohás sziklaalakzatok, barlangszerű hasadékok, meredek sziklafal látványa várt ránk. Miután bejártuk a szakadék alját, kikapaszkodtunk és megebédeltünk.

Visszagyalogoltunk a vadásztanyához, onnan hamarosan megint a K jelzésre értünk. A Három-kő-bércről két sziklaperemről is pompás kilátás nyílt az Upponyi-hegységre és a Bükkre. Ismét faképnél hagytuk a kéket, és a K háromszög jelzésen felértünk a Katica-tetőre. Innen, és a közeli keresztről pedig a Lázbérci-víztárolóra láttunk rá. A tetőről való lejövetel embert-próbálóan meredek volt, minden lépést meg kellett gondolni. Jó, hogy mindig akadt segítő kéz, jó tanács a már kipróbált szakasz bejárási lehetőségéről. Miután mindenki szerencsésen leérkezett (14 km-t tettünk meg 500 méter szintkülönbséggel), kocsiba ültünk és visszamentünk a táborba.

Vacsora után még sokáig együtt maradtunk, beszélgettünk, borozgattunk.

09.29. szombat

Ezen a napon túránk közvetlenül a szálláshelyünkről indult. A Bán-patak völgyében enyhén emelkedő erdőgazdasági úton haladtunk. Négy kilométer megtétele után egy hajtűkanyar következett, ahonnan tovább emelkedett az út. Így értünk a Zobó-hegyese közelébe. Itt tartottunk egy pihenőt. Továbbiakban időnként nagyon szép kilátás nyílt a Bükkre, azon belül is a dédesi Vár-hegyre. Az út Ω-szerűen körbejárja a Zobó-hegyese 575 m magas csúcsát.  Újabb éles kanyar után északi irányba fordultunk. Mikor elhagytuk a makadámutat, kis kitérőt tettünk egy farakásos ebédlőhely felé. Ebéd után hamarosan leereszkedtünk a Taró-patak völgyébe. Eleinte nagyon jól járható volt, később viszont erősen elgazosodott, szederindákban botladoztunk Pedig egész nap jelzetlen utakon haladtunk, és - ezt a kis szakaszt leszámítva – az végig kényelmesen járható volt. 250 méteres országúti szakasz után már a táborhoz vezető útra értünk. A táv ezen a napon 14 km volt, 340 m szintemelkedéssel. Páran (T. Mari, Ica, Olgi, Robi) még olyan jó erőben voltak, hogy még felgyalogoltak a dédesi várromhoz is. Esténk hasonlóan zajlott, mint előző nap.

09.30. vasárnap

Reggeli után összepakoltunk és indultunk Bélapátfalvára. Az apátság melletti parkolóban tettük le a kocsikat. A Bél-kő-tanösvényen indultunk felfelé, eleinte aszfaltozott úton majd annak egy kanyarját levágva a János-hegyhez értünk. Következő megállónk a Palabánya volt. Itt is körbevezet a tanösvény, van egy esőbeálló. Az ismertető tábla alapján megkerestük a 20 m magas ejtőaknát is.  A következő hajtűkanyar után elhagytuk a tanösvényt, és áttértünk a zöld jelzésre, közben az út egy pontjáról oldalról lehetett a Bél-kőre rálátni, a messzeségben pedig ott volt a Heves-Borsodi-dombság. A Z és P jelzés találkozásánál van a Homonna-tisztás, azon pedig pihenőpad és német katonasír. Később a Fűzfás-patak előtt még megálltunk ebédelni. Ezután az OKT-n értünk vissza az apátsághoz. 13 km-t tettünk meg 485 m szintemelkedéssel. Pár ember kivételével – akik a közelmúltban látták az apátságot és a kolostor romjait – mindenki megnézte azt. Hazafelé már ki-ki a maga választott úton haladt.