Gemenc

Gemenci-erdő

Címkék

Kísérletképpen egy olyan – nem is közeli – egynapos túrát terveztem, melyet nem kocsikkal, vagy busszal keresünk fel, hanem tömegközlekedési eszközökkel. A kísérlet felemásra sikeredett.

Attól való félelmünkben, hogy helyi vonat is késve fog a Keletibe érkezni – Babi javaslatára -, a tervezettnél egy korábbi vonattal indultunk (Gödöllőről fél hatkor). A MÁV előrejelzése szerint szeptember 15-étől a pécsi IC-k ugyan Kelenföldről indulnak a Keleti helyett, de nem kell még vonatpótló buszon is utazni. Ezért tettem az utat 19-ére. Ezzel szemben most is busszal kellett Százhalombattára leutaznunk, ott szálltunk fel az IC-re. Az intercity ugyan késett Sárbogárdig, de a bajai vonat bevárta. Pörbölyre fél 11-re értünk.

Pörbölyön az Őkocentrumnál kettévált a csapat, egyik fele (11 fő) kisvasúttal Malomtelelőre utazott, míg mi a maradék 8 fő gyalog indultunk. A Kerülő-Duna melletti nyári gáton haladtunk a kék jelzésen. Három km megtétele után egy szinte szabályosan kör alakú tó állt, tele sárga vízitök virággal. Tovább haladva a gát mellé kanyarodott a kisvasút. Mi átmentünk a síneken és annak nyugati oldalán haladtunk tovább. A Hármas-tónál kicsit megálltunk pihenni, volt aki bekapott pár falatot. Ezt követően ismét rátértünk az Alföldi Kéktúra jelzésére. A Rezéti-Duna mellé értünk, ismét megcsodáltuk azokat a hatalmas fűzfákat, melyeket egy évvel ezelőtti kéktúránkon már láttunk. A Nyárilegelő vasúti állomásnál kialakított pihenőhelyen ebédeltünk. Kicsit korábban indultam a többieknél, mert kerestem annak a kis horgásztanyának legalább a romjait, ahol gyermekkoromban két évben is voltunk. Nem találtam. A kék jelzést elhagyva ismét jelzetlen utakon haladtunk, így értük el a Cserna-Dunát. Ebben – ellentétben a Kerülő-Dunával – volt víz. Egy helyen olyan hínárok voltak benne, melytől rozsdavörösnek látszott a víz. Visszatértünk a Kerülő-Duna gátjára, azon pedig a kisvasút végállomására. Még fel szerettük volna keresni a Nagyrezéti vadmegfigyelőt, de vadászatok miatt 3 óra után már nem engednek be senkit a Gemenci-erdő területére. A többiek is ott voltak már a kisvasút végállomásánál. Mivel még sok időnk volt a hazafelé induló vonat indulásáig, kénytelenek voltunk egy sört meginni – meg persze szomjasak is voltunk a nyári melegben.

A másik csapat kisvonattal Malomtelelőre utazott. Útközben a kisvonat állt negyedórát Lassi megállóhelyen. Nagy szerencséjükre egy csoport számára éppen akkor nyitották ki a Halászati-múzeumot, így meg tudták nézni azt. Malomtelelőnél végigjárták a tanösvényt, aztán a vasút mellett elkezdtek visszafelé gyalogolni. A vonatra Nyárilegelőnél szálltak fel. A másik csapat útjáról Pusztay Péter (PP) készített felvételeket.

Hazafelé agyon izgultuk magunkat, hogy minden csatlakozást elérjünk. Késett a bajai vonat, de - most szerencsénkre – késett a pécsi IC is. Már úgy nézett ki, hogy nem érjük el a Keletiben a vonatunkat, de a vonatpótló busz nagyon jó időt futott Százhalombattától Kelenföldig, és behozta a vonat késését.

Szép volt a Gemenci-erdő, de a tízórás oda-vissza út a tényleges túraidőhöz képest nagyon sok.

 

Alföldi Kéktúra, Szekszárd – Rém

Címkék

Az Alföldi Kéktúra Gemencet érintő szakaszát direkt októberre terveztem be, hogy élvezhessük az ősz színeit az ártéren. 69 km-t gyalogoltunk a négy nap alatt összességében jó turistaidőben.

10.26. csütörtök

Részben vonattal, részben autóval jutottunk le Szekszárdra. Tíz órakor már mindenki a vasútállomáson volt. Bélyegeztünk füzetünkbe, majd más-más úton értünk a Sió gátjára. A gáton való gyaloglás túl sok meglepetéssel nem szolgált, vissza-visszanézve viszont élvezhető volt a Szekszárdi-dombság vonulatának látványa. Mikor az út délkeletnek fordult, már a gát mindkét oldalán fák vették körül az utat. Bárányfokra érve, elmentünk Frigyes főherceg pavilonjához, mely a millennium évében készült igen szép faépület. Itt van a bélyegzőhely is. Ezt követően a kék jelzés egy darabig együtt halad a kék körút jelzéssel több holtág, fok mellett elhaladva. Egy erdei pihenőhelyen megebédeltünk. Továbbiakban megint a Sió gátján haladtunk. Keselyűs felé közeledve a Sáros nevezetű részen nagy tó mellett kilátó is van. Kár hogy a kék jelzés elkerüli ezt a szép részt, csak egy Kilátó tábla hívja fel rá a figyelmet. Keselyűsnél a Holt-Sión nagy horgászélet zajlott. Itt is volt egy igazolóhely. Kocsival innen két fuvarral Szekszárdra utaztunk, ahol szállásunk volt. Este elmentünk vacsorázni egy étterembe. Napi gyalogtávunk 16 km volt, melyet végig napsütésben tettük meg.

10.27. péntek

Az út folytatásához reggeli után a kocsi két fuvarral Keselyűsi-csárdáig vitte vissza a kis csapatot. A Gemencet is magába foglaló Duna-gátján vezet a kék jelzés. Sejtelmesen szép volt az erdő a reggeli párában. Szomfova helyén állt valamikor Asszonyfalva; ennek emlékére 2014-ben kis kápolnát állítottak. Mellette hatalmas tölgyfa alatt padokat, asztalokat is állítottak fel – ki is használtuk a lehetőséget reggelink elfogyasztására. Tovább haladva elértük a Lankóci Vízügyi Múzeumot és a szivattyútelepet. A Lassi Halászati Múzeumig még a gáton vezetett az út, de itt végre már az erdőbe tért be a jelzés. Elértük a Rezéti-Dunát, gyerekkorom kedvenc nyaralóhelyét. E holtág mellett Kisrezéti-erdésházig jutottunk, itt irányt váltva előbb a Káposztás-Duna eléggé elmocsarasodott partjára, később pedig a Cserta-hídon át a Vén-Dunához értünk. Itt már motorcsónakok is jártak a vízen. Bajafürdőn végiggyalogolva a Duna-parton megebédeltünk egy étteremben (amint beléptünk az ajtón, elkezdett esni az eső). Eddig 22 km-t gyalogoltunk. Már csak a bajai szálláshelyünkre való eljutás volt hátra, és természetesen az esti társas élet.

10.28. szombat

Reggel ragyogó napsütésre ébredtünk. A Duna-parton lévő Vándorpontnál pecsételtünk, majd a Türr István híd lábai alatt áthaladva a Duna bal-parti gátján gyalogoltunk tovább. Elhaladtunk a szintén pecsételőhelynek számító Tanyacsárda előtt. Érsekcsanád Üdülőterületnél van egy kis repülőtér, utána a Vajas-fok szép kis tava, a révtől pedig rá lehet látni a Veránka-szigeti üdülőre (itt ágazik ki a Dunából a Holt-Rezéti-Duna). A gát szélvédett oldalán megreggeliztünk, majd folytattuk utunkat Ósükösdig. Az igen takaros turistaháznál gyönyörködtünk a kis tóban, pecsételtünk füzetünkbe. Az út tovább jó ideig a Vajas-fok csatorna mellett haladt göröngyös terepen. Azután, hogy elhagytuk a csatornát nagyon beborult az ég, és szemerkélni kezdett az eső. A Szent Anna kápolnához érve aztán elkezdett jobban esni. Szerencsére a kápolna előtetője alatt kényelmesen fel tudtuk venni esőkabátjainkat. Sükösdi szállásunkig hátralévő 2 km-t már esőben tettük meg. Ez volt egyébként négynapos túránk egyetlen „rendes” esője. Napi gyalogtúra-adagunk 16,5 km lett. Elfoglaltuk szobáinkat, utána megebédeltünk. Az étterem megoldotta azt a másoknak nehéz feladatot, hogy másfél órai várakozás után mégis félig hidegen hozza ki a feledhető ízű ételt. Elgyalogoltunk még a cukrászdába, feltankoltunk ropogtatni-valókkal, italokkal az esti csevelyhez. Jól telt az este.

10.29. vasárnap

Sükösdről 14,5 km-t kellett megtennünk addig a Rém határában lévő pontig, ahonnan márciusban kezdtük az Alföldi Kéktúrát. Időben indultunk annak ellenére, hogy a délutáni buszindulásig sok időnk volt, viszont délutánra már nagyobb esőket jósolt a meteorológia. Szemerkélő esőből időnként nekünk is kijutott egy kicsi, de nem volt vészes. A falut leszámítva végig erdőben haladt az út. Csodálhattunk az úton őzeket, szarvasokat is. Eddig még sosem látott érdekes jelzéseket is láttunk: egy korábban kivágott - jelzést tartalmazó - fa-cikkelyt feldrótozták, vagy felszegelték új helyére. A gyaloglás befejeztével Rémbe autóztunk, onnan a kis csapat egyik fele, busszal-vonattal, a másik fele kocsival tért haza. A kocsis utazás nem volt mindennapi, mert hatalmas vihar tombolt Kiskunhalas környékén, és az útra dőlt faágakat kellett állandóan kerülgetni a szakadó esőben. A péceli vasúti átjáró előtt egy kidőlt fa miatt vissza kellett fordulnunk, és csak Rákoscsabán, Nagytarcsán keresztül tudtunk hazajutni.