Az elmúlt héten Létavértestől Bakonszegig 60 km-t gyalogoltunk az Alföldi Kéktúrán. Utazásunk előtt pár nappal megváltozott e szakasz nyomvonala, ezért több helyen változtatnunk kellett az előre megtervezett programon. Az út döntő többségét az Ér és a Berettyó gátján tettük meg végig napsütésben. Nem csoda, ha az út végére gát-fóbiánk lett.

03.21. csütörtök

Egy kocsival, valamint vonattal, busszal jutottunk el Létavértesre. Cserekertig aszfaltozott út vezet, onnan először szántóföldek között haladt az út, majd kis emelkedővel a Laponya-halom oldalában. Innen leereszkedve értük el az Ér-főcsatornát. Átkelve a hídon, már a gát fogadott minket, ami Pocsajig kitartott. Némi változatosságot jelentett egy-két őz, nyúl, valamint rengeteg virágzó ibolya és boglárka látványa. No meg az, hogy megjelent két civil rendszámú autó, benne szintén civil ruhás emberek, akik azt mondták magukról, hogy rendőrök. Érdeklődtek mit keresünk arra, honnan-hová megyünk, és miért a határ közelében? Nagy csalódás volt számukra, hogy „echte” magyarok vagyunk, és nem sikerült migránsokat fogniuk. Pocsajon bélyegeztünk a füzetünkbe aztán Kismarja felé vettük az irányt. Gátat váltottunk, áttértünk a Berettyóéra. Itt is akadtak tudálékosak, akik azt kérdezték tőlünk, kértünk-e engedélyt a határőrségtől? Röhej! Pár kilométer után jobbra, a falu irányába elhagytuk a gátat. A Bocskai utca elején - a Várdomb tetején - állt valamikor a Bocskaiak-vára. Most egy szépen faragott székelykapu, egy hajdú faszobra áll itt. A csonkatornyú református templom gondnoka – Nagy Dénes -, szívesen bemutatta nekünk a felújítás alatt lévő templomot. Kiderült, hogy ő faragta a Várdombon, és a templom mellett lévő székelykaput is. Vonattal és kocsival Pocsajra utaztunk szálláshelyünkre, a Sinka Miska vendégházhoz. Gitta és Miska igazi vendéglátók szeretetével fogadtak bennünket, kényeztettek finomabbnál-finomabb ételekkel, sőt még éneküket, Miska citeramuzsikáját is élvezhettük. Három éjszakát töltöttünk ott, de lelkesedésüket mindvégig megőrizték. Köszönet érte nekik! Este ünnepeltük meg Babi születésnapját is. Napi gyalogtávunk 15,2 km volt.

03.22. péntek

Reggeli után vonattal és kocsival Nagykerekibe utaztunk, hogy megnézzük a Bocskai Várkastélyt, valamint itt bélyegeztünk is. A kastélyt – benne a könyvtárat és a múzeumi tárlatot - vezetéssel néztük meg. A XV-XVI. századi várkastély több átalakítás után 1870-ben nyerte el mai formáját. Ezután kocsival két turnussal Hencidára utaztunk. Elmentünk bélyegezni a füzetünkbe, majd folytattuk gyaloglásunkat a Berettyó gátján. Utunk során érintettük Gáborjánt. Kívülről megnéztük a református templomot, elmentünk a Bethlen Gábor szoborhoz. A falut rengeteg szélfútta nejlonzacskó, teherautónyi szemétrakások között hagytuk el. Eseménytelen gáton-haladás után Szentpéterszegnél tértünk le róla. Az út elején több horgásztó is volt, a Berettyóból épp akkor töltötték fel vízzel. Rendezett, szép tiszta falu volt. Megnéztük a frissen felújított Zsellérházat, majd fél órai várakozás után busszal visszamentünk Pocsajra. Az útvonal-változások miatt ezen a napon csak 11,5 km-t gyalogoltunk.

03.23. szombat

Reggeliztünk, majd 8 órakor túrázni indultunk. Pocsajt az Ady E. utcán hagytuk el. Hamarosan oda értünk, ahol az Ér és a Berettyó összefolyik. Lehet, hogy máskor nem így van, de most az határozottan bővízűbbnek tűnt az Ér, a Berettyó viszont sokkal gyorsabb folyású volt. Áthaladtunk a vasúti pályán, aztán egy egyenes szakasz után Esztár szélére értünk. Láttuk egy kúriát és egy templomot, ezért egy kis kitérővel megnéztük azokat. Az út elején egy különös szerkezet volt felállítva, majd a kerítésfalon egy szellemes felirat, egy házfalon pedig ötletes festmények. A XVIII. században épült Erdődy-kúriát most újították fel. Továbbiakban ismét a töltésen baktattunk. Volt egy rozoga magasles az út szélén, erről tudtam a többiekről fotót készíteni. Korábban érkeztünk Hencidára, ahonnan a buszunk indult vissza Pocsajra, ezért kicsi pihiztünk a folyóparton. Pocsajon kis pihenő után házigazdánkkal elindultunk felfedezni a települést. Először a tájházat néztük meg, aztán a görögkeleti templomot. Terveinkben szerepelt még a református templom megtekintése is, de kifutottunk az időből, így az elmaradt. Sietségünknek az volt az oka, vendéglátóink kemencében sült kenyeret és töltött káposztát készítettek nekünk. A kemence felfűtése, az előkészületek sok időt vesznek igénybe. Sütés közben se unatkoztunk, Gittának és Miskának kimeríthetetlen vicckészlete volt. A frissen sült kenyér, a káposzta isteni finom volt. Vacsora után visszasétáltunk szállásunkra. A délutáni sétával együtt 15,5 km-t tettünk meg.

03.24. vasárnap

9 órakor indult a buszunk Szentpéterszegre, a csapat egyik fele evvel utazott, a többiek kocsival. A tavaknál kezdtük a túrát, majd „felkapaszkodtunk” a gátra, hogy azon 15 kilométert tegyünk meg. Nem sokkal indulásunk után az épülő M4-es út Berettyó-hídnál lévő építési területen haladtunk át gond nélkül. Egy sikló és egy-két számunkra ismeretlen növény látványa törte meg az út egyhangúságát. Berettyóújfaluhoz közeledve először a 42-es út, majd a vasúti híd lába alatt kellett áthaladnunk. A városhoz közelítve már nagy élet volt a gáton, sokan kocogtak, futottak. A Vízügynél bélyegeztünk, majd ismét visszatértünk álmaink gátjára. Innen kezdve annyival romlott a helyzet, hogy aszfaltozott út vezetett a tetején. Ezért inkább lementünk a vízpartra. Itt egyszer pihenőt tartottunk, egyszer pedig ebédeltünk. Sokszor kellett kerülgetni a keresztirányú árkokat, de még így is élvezetesebb volt a gyaloglás, mint az aszfalton. Bakonszegre érve a Bessenyei György emlékháznál álltunk meg. A házat és a környékét most hozzák rendbe, látogatni még nem lehet. Bélyegezni viszont tudtunk, mert még a kerítés se készült el. 15,5 km-t gyalogoltunk idáig. Elbúcsúztunk egymástól; négyen busszal, vonattal mentek haza, öten pedig kocsival.

 

Március első túráján a Visegrádi-hegységben voltunk. Az ígért jó időnek is köszönhetően sokan – 43-an – vágtunk neki az útnak. 12,3 km-es utunkon felfelé 173 métert kapaszkodtunk, lefelé pedig 631 métert ereszkedtünk.

Túránk kiindulási pontjára, a Két-bükkfa-nyeregre busszal utaztunk az Isaszeg – Gödöllő – Mogyoród - Budakalász útvonalon. Fél kilencre már ott is voltunk. A zöld jelzésen indultunk. Meglepő módon a parkolóban és az út elején még kevés havat is láttunk. Miután kereszteztük az esztergomi országutat, ráláttunk a Dobogókő környékére, csakúgy, mint később az Alsó-ecset-hegyről is. Körülbelül 1 km-re jártunk az aszfaltúttól, mikor vendégünk, Márti az avaron megcsúszott, és meghúzta a bokáját. Bár F. Pista elsősegélynyújtása sikeresnek látszott, Márti mégsem tudta vállalni a további utat. Kupaktanács végén B. Tündével és két erős fiúval (K. Jani és Nagy B.) visszafordult az országút irányába. Közben telefonon kértem a buszsofőrünket, hogy Pilismarótról forduljon vissza, és vegye fel a két lányt. Ez sikerült is, miközben Margit mindvégig tartotta velük a kapcsolatot telefonon. Mi még egy darabig szép lassan haladtunk, aztán a Suller-hegy után lévő pihenőhelynél bevártuk a segítő fiukat. Ez azért eltartott egy jó ideig.

Mikor már mind együtt voltunk, továbbindultunk. Az első emelkedő itt kezdődött, miközben felkapaszkodtunk az Alsó-ecset-hegyre. Közben becsatlakozott a piros jelzés is, melyen immár utunk végpontjáig haladtunk. Fentről ráláttunk Pilisszentlélekre. Rövid lejtő, majd még egy emelkedő után felértünk a Hirsch-oromra. Elolvastuk az obeliszk két oldalán lévő feliratokat, megcsodáltuk a szép kilátást. A Visegrádi-hegységen túl a Börzsönyt is láttuk.

Továbbindulva eleinte meglehetősen lejtett az út, későbbiekben pedig alig. Elértük a Somos-árkot. Innen kezdve hol közvetlenül a patak mellett, hol kicsit távolabb mentünk attól, de mindvégig a völgyben maradtunk. Elhaladtunk az Aranka-forrás mellett, majd a Miklós-deák-völgyi tavakhoz értünk. Ezt a tórendszert 2012 és 2015. ökológiai szempontok figyelembe vételével újították fel. A padoknál, asztaloknál elemózsiáztunk. Ennek végeztével tovább indultunk. Elhaladtunk a Millenniumi emlékoszlop mellett, majd kb. 2 km megtétele után beértünk Pilismarótra. Itt várt ránk a buszunk.

 

Újév-köszöntő túránk ezúttal igazi téli viszonyok között, szakadó hóesésben zajlott le. Harminchárman voltunk, 11 km-t gyalogoltunk 298/227 méteres szintkülönbséggel.

Gödöllő-vasútállomáson találkoztunk 9 óra után pár perccel. Ide ki gyalog, ki kocsival, vonattal, HÉV-vel érkezett. Újévi jókívánságok és üdvözlések után indultunk az Alsó-parkon keresztül. A kastély után az Erzsébet-parkba érkeztünk. A négyes krimi hársakból álló fasor végén lévő Erzsébet-szobornál összeálltunk egy csoportképre, majd továbbindultunk. Adri és Viki kihasználva a lehetőséget leszánkózott a sziklacsoport dombjáról. A filmes állatkertben éppen etették a vadakat, így nagyszámú őzet és szarvast láthattunk. Felkapaszkodtunk az M31-es felüljárójára, majd a túloldalon az elegesedett úton lecsúszkáltunk.

Balra fordulva elértük Gödöllő híres szánkópályáját, a Nyaktörőt. Páran erről is lecsúsztak gyerek hócsúszkán. Hosszú, egyenes nyiladékon haladva átkeltünk a HÉV-síneken. A Mogyoród felé vezető aszfaltút előtt mindenkit bevártunk, majd átkecmeregtünk a jó magas kerékvetőn. Ismét szép erdőben folytattuk utunkat, felkapaszkodva utunk legmagasabb pontjára, a 325 m-es Szár-hegyre.

Itt tartottuk meg szokásos nagy újévi traktánkat sok-sok finom süteménnyel, forralt borral, pezsgővel. Vannak itt padok is, de a szakadó hóesésben csak az esőbeállóban lévő asztalra tudtuk kitenni az ételeket, italokat. Jóízű falatozás, iddogálás után indulnunk kellett, mert mozgás hiányában fázni kezdtünk. A pihenőnél van a Bozótmíves-tanösvény nagy ismertető táblája is. Most már javarészt lefelé mentük, így értünk ki a mogyoródi HÉV-állomásra. Innen pedig ki Pest, ki Gödöllő felé utazott.

 

Hagyományainkhoz híven Idén is megtartottuk Bakancsos-bálunkat. Vendégünk volt az Isaszegi Nyugdíjasok Baráti Körének 30 tagja is, velük együtt 84-en voltunk.

A bál előkészületi munkáira (asztalok, székek kihordása, elrendezése, terítés, dekoráció, stb.) H. Ági és Jani, P. Kati és K. Jani, a Szekeres-házaspár, Gyula és én gyűltünk össze fél egyre. Ezt követően jöttek a Csata étteremből, és a vacsorához evőeszközöket, szalvétát szervíroztak.

Öt órától volt a gyülekező, fél hat után pár perccel elnöki köszöntővel vette kezdetét az est. Először műsor volt, melyen felléptek: H. Jani és Pisti gitárral, énekkel, Gyula a magyar nyelv szépségeit és furcsaságait mutatta be Gyimóthy Gábor Nyelvlecke c. írásával, Zsuzsa, mint az ITK háziszerzője egy frissnyugdíjas pár napját adta elő, Sanyi és H. Jani követte őket énekszóval, gitárral, én egy mese-átirattal léptem fel. A műsor slusszpoénjaként a nyugdíjasok férfitagjai előadták a Megszorítások az Idősek otthonában c. jelenetet.

Finom vacsora következett, amit kiegészítettek azok a finom sütemények, melyekkel tagjaink és vendégeink rukkoltak ki. Nem maradtak el a nagyrészt házi készítési borok, pálinkák sem. A kávét Juti szolgáltatta. 8 órakor kezdődött a tánc, melyet csak a tombolahúzás és egy lottójáték szakított meg. Negyed háromig bírtuk, aztán az aktívabbak még elrámolták az asztalokat, székeket, összepakoltunk, kihordtuk a szemetet, rendet csináltunk.

A bál megszervezéséért, lebonyolításáért köszönetet szeretnék mondani elsősorban P. Katinak és H. Áginak (ők már hetek óta készítették a dekorációkat, vásárolták, csomagolták a tombolának való tárgyakat, szervezték a műsort, a vacsorát, stb.), azoknak, akik felléptek a műsorban, vagy a terem előkészítését és a rendbetételét végezték, finom süteményeket sütöttek.