Az ITK tízfős csapata ezúttal kelet felé vette az irányt. Július 20-a és 31-e között során túráztunk a Gutin-hegységben, Radnai-havasokban, Moldovában a Raut-, és Saharna-völgyben, a Dnyeszter mellett, valamint Kárpátalján. Rengeteg szépet láttunk, jól éreztük magunkat, csak az utakat tudnánk feledni.... Jelen beszámoló csak nagy vonalakban ismerteti az utat, részleteket a november 9-ei vetítésen láthat a Tisztelt Nagyérdemű!

    Július 20. (szombat). Negyed nyolckor találkoztunk Gödöllőn. Az M3-ason, majd a 49-es úton jutottunk a határra. Szatmárnémetin keresztül kora délután értünk Nagybányára (380 km). Rövid városnézés után Felsőbányán elfoglaltuk szállásunkat, majd egy kirándulást tettünk a Kék-tóhoz és a Bánya-hegyre. Este egy sörözőben tettünk villámlátogatást.

    Július 21. (vasárnap). Reggeli után kocsival felmentünk a Gutin-hágóhoz, ahonnan egésznapos gyalogtúrára indultunk a Gutin-hegység leglátványosabb helyére, a Kakastaréjra. Útközben érintettük az Ökör-rétet, Pintea ugratóját. A Kakastaréj után páran még feljebb gyalogoltunk a Gutin-csúcsra (1443 m). Sajnálatos módon ez a szakasz kiégett borókabokrok között haladt. Táv kb. 15 km, szintemelkedés kb. 600 m.

    Július 22. (hétfő). Kocsival a Suior Turisztikai Komplexushoz hajtottunk. Kiderült, hogy hétfő lévén délelőtt nem közlekedik a libegő, így – az előzetes tervvel szemben - a teljes utat gyalogosan tettük meg. Bódi-tóhoz mentünk fel először. Innen már csak heten mentünk tovább. 970 m magasan értük el a Turisztikai Komplexum felső bázisát. Tovább  kemény emelkedőn szerpentinezve jutottunk fel a Fekete-hegyre (1246 m). A fennsík-szerű hegytetőt körbejártuk, mert minden irányban szép volt a kilátás. Lefelé a természetvédelmi területen egy crosspályán (!) mentünk a libegő középső állomásáig. A lányok libegővel, három fiú pedig gyalog ért vissza a kocsikhoz.

    Július 23. (kedd). Reggeli után indultunk tovább Borsafüred felé, de útközben sokszor megálltunk a gyönyörű látnivalók miatt. Így Krácsfalva szélén a vízesésnél, Deszén a XVIII. századbeli fatemplomnál, Szaploncán a Vidám temetőnél, Barcánfalván a kolostoregyüttesnél. A járhatatlan út miatt sikertelenül próbáltunk a Vasér-völgyön felmenni kocsival. Ezután már csak szállásunk elfoglalása volt hátra (Borsafüred, Medve-panzió - kedves magyar házigazda-hölggyel).

    Július 24. (szerda). Reggeli után libegővel felmentünk 1380 m-re lévő sípályához. Onnan mintegy 150 m-t emelkedve feljutottunk az Asztal-rétre. Kis pihenő után 1900 m-en értünk fel a Gargaló-nyeregre. Innen egy darabig alig változott a szintünk, aztán megmásztuk az 2050 m-es Gargaló-csúcsot. A csúcs után a nyeregből levezető utat nem találtuk, ezért toronyirányt – már ahol lehetett – nekivágtunk a Cimbolyás-patak völgyét megkeresni. Miután ez sikerült, azon mentünk vissza Borsafüredre, közben pásztoroktól vásároltunk finom ordát. Mintegy 900 m szintemelkedés mellett 17,7 km-t gyalogoltunk.

    Július 25. (csütörtök). Busszal felmentünk a Prislop-hágóra. Először megnéztük az ortodox templomot és kápolnát, majd gyalogolni kezdtünk először felfelé, majd az Asztal-rétig lejtmenetben. Erősen lejtős úton a Lóhavas-vízeséshez (ami Romániában a legnagyobb) értünk, onnan a patak mellett végig lejtős úton jutottunk vissza Borsafüredre.

A táv 11,5 km volt. Este még elmentünk sétálni az üdülőhelyen.

    Július 26. (péntek). Szállásunkat elhagyva továbbindulunk Moldva, majd a Moldáv Köztársaság felé. Az első 70 km rémálom volt a kátyúk tengere miatt. Útközben megálltunk megnézni a Voroneţ-i kolostort (világörökség része) és felkerestük az első vulkanizálót. Az út mellett egy étteremben megebédeltünk. Iaşi (Jászvásár) után kiderült, hogy Ungheni, a moldovai határállomás már bezárt. Vissza Jászvásárra, majd egy újabb határátkelő. A határátlépés kb. másfél órát vett igénybe, utána jöttek a szinte járhatatlan utak útjelző táblák és falunevek nélkül. Így nem csoda, hogy csak éjjel 2-re értünk szálláshelyünkre.

    Július 27. (szombat). Reggel persze tovább aludtunk. Délelőtt a környék nevezetességeit jártuk be gyalog. A kanyonszerűen mély Răut-folyó S-kanyarulatában Trebujeni faluból átgyalogoltunk Butucenibe. E két falu között található Ó-Őrhely romterülete (világörökség része), ami az árpád-házi királyok korában a legkeletibb várhelye volt Magyarországnak. Más úton – a gerincre felkapaszkodva – jutottunk vissza panziónkba.

    Július 26. (vasárnap). Reggeli után kocsival Orhei-en keresztül Rezinába, majd onnan a saharnai kolostorhoz mentünk. Istentisztelet miatt hatalmas tömeg volt, alig tudtunk kocsijainkkal leparkolni. Megnéztük a kolostort, utána pedig a közelben lévő Saharna-patak völgyét játjuk be, felkeresve ott két szép vízesést is. Innen embertelen rossz úton Ţipovaba jutottunk. Megnéztük a templomot, a magaspartba vésett sziklakolostort. Ezután lementünk a Dnyeszter-partra. A folyó mellett haladtunk felfelé a patakig, aztán annak mentén felfelé indultunk. Szikláról-sziklára ugrálva azonban rá kellett jönnünk, hogy sötétedés előtt már nem érjük el a vízeséseket, ezért visszafordultunk.

    Július 27. (hétfő). Ezen a napon szétvált a csapat. Marciéknak vissza kellett indulniuk, Ági és Éva átült Péterék kocsijába. Kocsival Kisinyovba mentünk. Az első órák avval mentek el, hogy kinyomozzuk, hol vannak a cricovai bormúzeumba lefoglalt jegyeink. Szegény Klári rengeteget kínlódott a sok értelmetlen ember tesze-toszaságán. Mire már majdnem egyenesbe jutottunk, nem maradt elegendő idő, hogy még a jegyeket is felvegyük, és még Cricovába is kijussunk. Városnézés keretében felkerestük Kisinyov legfontosabb látnivalóit. Hazafelé még megálltunk a Raut-folyó egy szép kilátóhelyén.

    Július 28. (kedd). Reggeli után elindulunk hazafelé. Orhei, Bălţi, Edineţ útvonalon értünk az ukrán határra. Közben a már szokásos felnijavítás, kikalapálás, gumijavító keresése. Az ukrán határon kb. 1 óra jutottunk át. Chernivtsi után ha lehet még tovább romlott az út minősége. Szerencsére ahogy elértük a Kárpátok vonulatát, a táj egyre szebb lett. Megálltunk kicsit Jaremcsében, a Prut-folyó mellett, Európa Geológiai Középpontjánál, a Trufanec-vízesésnél. Késő estére értünk szálláshelyünkre Viskbe.

    Július 29. (szerda). Egésznapos (ami használható utak mellett félnapos lenne) kirándulásra indultunk a Szinevéri-hágóhoz és a Szinevéri-tóhoz. A Szloboda-patak közelében lévő parkolóból először a tóhoz gyalogoltunk fel, majd kényelmes úton körbesétáltuk azt. A Talabor folyó völgyén haladva megálltunk egy szépen kialakított pihenőhelyen ebédelni. Ezután jöttek a rémálom-utak, egy GPS-vezette eltévedés. Azt hiszem örökre megtanultam, nem lehet csak a GPS-re hagyatkozni, főleg olyan helyen, ahol még a cirilbetűs helységnevek átírása is gondot jelenthet. Este 10 felé értünk szállásunkra.

    Július 30. (csütörtök). Házigazdáink kalauzolása mellett megnéztük a festett kazettás mennyezetű református templomot, a haranglábat és a Tájházat. Elindultunk Beregszász felé. Bene szélén megálltunk a Borzsa-folyó mellett egy kicsit nosztalgiázni. Beregszászban elköltöttük maradék hrivnyánkat, majd irány a határ, amelyen másfél óra alatt jutottunk át. Annyi borzasztó út után jólesett végre Magyarországon jó minőségű úton haladni, pedig de sokszor szidjuk azokat is!