Szeptember első teljes hetében Szlovéniában egy hetet túráztunk nyolc fővel. Jelen beszámoló csak egy rövid vázlat az útról. Akit érdekelnek a további részletek, az kérem jöjjön el 2018.01.21-én az isaszegi Falumúzeumban tartandó vetítettképes élménybeszámolóra.



09.04. hétfő. 590 km-t autózva a Bohinji-tó mellett lévő Stara Fužinába érkeztünk. Délután gyalogtúrát tettünk a falu közelében lévő Mostnica-szurdokba. A táv 6,1 km volt.

09.05. kedd. Bledbe autóztunk és körbegyalogoltuk a tavat. Közben felmásztunk a Kis-Osojnica-ra (685 m), és a bledi várba. Ez az út 12 km hosszú volt. Ezután autóval átmentünk a Vintgar-szurdokhoz. A szurdok bejárása után más úton mentünk vissza a kocsikhoz. A gyalogtáv 6 km volt.

09.06. szerda. Kocsival az Isonzó-völgybe mentünk, ahol a következő túrákat tettük meg: Isonzó-forrás, Kozjak-vízesés, Tolminska korita (szurdok).

09.07. csütörtök. Gyalogtúrára közvetlen a szállásunktól indultunk. Körbegyalogoltunk a Bohinji-tavat, ezenkívül felkapaszkodtunk a Savica-vízeséshez. A táv: 21,5 km volt

09.08. péntek. Kocsival Škočjan-barlangrendszerhez mentünk. Itt három utat jártunk be. Az első egy földalatti túra volt vezetéssel (3 km). A második a Reka folyó útjának követése volt a föld alatt. Ezt követően a felszíni tanösvényt jártuk be. Ezután a Predjama-várhoz kocsikáztunk. és megnéztük a várat, majd a vár alá befutó patakot.

09.09. szombat. Reggeli után kocsival a Pokljukai-szurdokhoz mentünk, majd azt végigjártuk a patakparton és felette a szirten. A táv oda-vissza 8 km volt. A következő látnivaló Bohibjska Bela-nál az Iglica-hasadék volt. Ezt követően a Bohinji-tó végénél lévő kabinos felvonóhoz autóztunk, és felmentünk rajta 1500 m-re. Szép kilátás nyílt a tóra és a környező hegyekre.

09.10. vasárnap. A várható esőzés miatt megváltoztattuk a betervezett programot és a Kamniki-Alpokon keresztül Mozirje-be mentünk. Itt egy látványos virágos ligetet néztünk meg.



 

Ez a túra júliusi programunkban szerepelt, de akkor visszamondások és a nagy meleg (38 fokot jeleztek) miatt elhalasztottuk. Sokkal jobban most se jártunk, hiszen most is 33 fok volt. Emelkedők nem nehezítették tovább a helyzetünket. 18 km-t gyalogoltunk.

A 20 személyes busz reggel hat órakor kezdte összeszedni a túratársakat. Gödöllő – Isaszeg – Gyömrő útvonalon értünk Csévharasztra. Tavaly ugyanis itt fejeztük be a Péteriből induló szakaszt. Elég nagy ütemben kezdtünk gyalogolni, hogy a déli hőség előtt minél nagyobb távot letudjunk. Halesznél értünk rá a piros sávra. Az út leglátványosabb szakasza itt következett, mégpedig a Csévharaszti ősborókás természetvédelmi terület. 2013-ban már jártunk erre, csak akkor a Pusztatemplom felé kanyarodtunk. Most szigorúan a Pest Megyei Piros jelzésen haladtunk, bár a most bejárt szakaszon sokáig a pirossal együtt fut egy zöld jelzés is. Az Édes-házi pihenőben megreggeliztünk. Ez a pihenő is új, mint ahogy az út nagy részén a jelzések is. Több helyen szép eligazító-táblák vannak. Viszont – már az M5-öshöz közeledve – egy Y-kereszteződésben egyáltalán nincs jelzés, innen pedig 750 méterre ott festették fel a P és Z jelzést, amelyet egyetlen térkép se ott jelöl.  Az M5-ös felüljáróján átkeltünk. Innentől sajnos már alig volt árnyék. Ahol széles utakon erdősáv szélén haladtunk is, a merőlegesen beeső napsugarak zavartalanul elértek bennünket, tikkasztottak. Az ócsai pincék továbbra is kuriózumnak számít. Pár éve itt is jártunk, hasonlóan a református bazilikához és a Tájházhoz. Így most ezeket nem néztük meg egy szomjoltó sör után buszra szálltunk és hazautaztunk.

 

Nagyon ránk ijesztett a túra napján is érvényben lévő hőségriadó, mégis – a résztvevők egyhangú véleménye szerint – nagyon kellemes időnk volt a Mátrában. 27-en voltunk a túrán.

A hőség miatt nagyon nehezen kezdett a buszlétszám összejönni, ezért kínomban még egy túrahelyettesítő fürdés felvetésével is próbálkoztam. Szerencsére többen is úgy szavaztak, hogy fürdőbe semmiképp se menjünk, maradjunk a túránál.

Egy órával előbbre hoztam az indulást is (6 órára), a távot is lerövidítettem, hogy a déli melegben már ne kelljen gyalogolnunk.

Szokás szerint Isaszegen, Gödöllőn vettük fel a túratársakat. 8 órakor már indultunk Mátrakeresztes-Békástói-üdülőtelepről. A házakat hamarosan elhagytuk, és árnyas fák közé. a Csörgő-patakkal párhuzamosan futó útra értünk. Enyhén emelkedő úton 9 órára a szurdok bejáratánál voltunk. A nagy sziklák között, a viszonylag bővizű patak mellett kellemes mikroklíma alakult ki. Számtalanszor kellett a patakon átkelni, kidőlt fák alatt/felett átmászni, ez tette izgalmassá az utat. Nem véletlenül került fel a kívánságtúrák közé. Bal oldalról elhagytuk a Remete-barlangot. 10 órakor reggeliztünk, már csak azért is, mert pár túratársunk lemaradt, és várnunk kellett rájuk. Továbbindulva sajnos a Csörgő-malom romjait nem láttuk. Elhagytuk a Csörgő-patakot, és a Hutahelyi-patak völgyében kezdtük felkapaszkodni Mátraszentistván felé. Az erdőből kilépve a síparknál már ott állt a buszunk. Még annyit várakoztattuk a buszt, míg a közeli Vidróczky-csárdánál nem oltottuk szomjunkat egy üdítővel, vagy egy sörrel.

A túrát követő napon Hajni és Marci meghívására a zsámboki Lecsófesztiválon vettünk részt. Köszönjök nekik!

Háromnapos túrára a tőlünk 400 km-re lévő – barlangokban, patakokban, szép tájakban gazdag – Morva-karsztra utaztunk. Mindhárom nap túráztunk. E beszámolónál többet a 11.25-én esedékes vetítésen lehet majd megtudni.

06.16. péntek

Öt kocsival hat óra körül kezdtük összegyűjteni az utazókat, és negyed 8 felé találkoztunk az M1-es egyik pihenőjében. Rövid üdvözlések után továbbindultunk. Mivel a szlovák autópálya-matricát előre megvettük, legközelebb csak a cseh határon álltunk meg. Itt ettünk is. Brno környékén mindig dugók vannak, most is belefutottunk egybe. 12 órára értünk Skalny Mlýn-be, ahonnan az első napi túránk indult. 12:20-kor indult a vezetés a Kateřinská-cseppkőbarlangba, így előbb ezt néztük meg. A barlangban – melyet egykor egy földalatti folyó alakított ki - található a Morva-karszt és Csehország legmagasabb dómja (nagyon jó az akusztikája), a híres Bambuszerdő, valamint a barlang jelképe a boszorkány. Vezetés csak cseh nyelven volt, ezért csak ízlelgettük a szavakat, de nem értettük. A cseppkőbarlang után száraz barlangokkal bőven teletűzdelt árnyas erdei úton mentünk tovább. Macocha előtt megálltunk ebédelni. Felérve a 138 méter mély beszakadt barlanghoz – melyhez a gonosz mostoha legenda tartozik – kicsit esni kezdett. Behúzódtunk a büfékhez tartozó fedett részre. Előbb a felső kilátóból lestünk le a szakadék mélyére, utána padig az alsóhoz mentünk. Innen látható a Punkevni-barlang azon része, ahol az ún. száraz szakasz után a látogatók kiérnek a szabadba, a szakadék aljára. Mi a kilátótól egy szerpentines úton ereszkedve elértük a Punkva-barlang bejáratát, és a rögtön mellette lévő kijáratot, ahová a barlanglátogatók csónakkal érkeznek. A Punkva-patak mellett haladva értünk vissza a kocsikhoz, a Látogatóközponthoz. Ezután Blansko-ba, a szállásunkhoz hajtottunk, ahol gazdag felszereltségű szobák, és finom vacsora várt ránk. A gyalogtáv 10 km, szintkülönbség 220 m.

 

06.17. szombat

Reggeli után kocsival a 15 km-re lévő Adamovba utaztunk. Letettük az autókat, és elindultunk A házakat elhagyva a Jozefov-völgybe értünk, amelyben jó pár kilométert gyalogoltunk. Az út hol közvetlenül a kimondhatatlan nevű Křtinsky-patak mellett, mikor pedig a völgy összeszűkül, akkor a sziklák közé felkapaszkodva halad. A turistaút egyszer kivezetett bennünket az aszfalt mellé, ahol az Öreg hutát és a kohászati múzeumot lehetett megnézni. Az utóbbira most nem volt időnk, de a nagyhuta, két másik kisebb, és pár darab egészen kicsi (kemenceméretű) olvasztó értékes ipari műemlék, kár lett volna kihagyni látványukat. Visszatérve a völgybe a Jáchymka-barlangon keresztül vezetett az út. Lámpák fényénél kezdődő cseppkőképződményeket is láttunk, a barlang mellett függőleges sziklafalban pedig további barlangnyílásokat. Ideiglenesen elhagyva a patakmedret a Býci Skála-hoz értünk. Itt nagyon sokan voltak, mert meglátásunk szerint valamilyen sziklamászó-verseny lehetett ott. Két barlangba is beláttunk, de sokat kellett volna várakoznunk arra, hogy bejussunk. Kicsit visszasétálva az út mellett egy felszínre érkező búvópatakot is lehetett látni. Még egy darabig a patak mellett haladtunk, aztán elkezdtünk kikapaszkodni a völgyből. A Hradec u Babic-vára mellett mentünk el, de a várból semmit se lehetett látni. Na Újezde makadámútig folyamatosan emelkedett az út, onnantól viszont már jobbára lefelé ereszkedtünk. Stílusosan egy vadetetőben megebédeltünk. Az út végefelé egy – a II. világháborúban meggyilkolt, megkínzott erdészek emlékére készített – kőtábla mellett haladtunk el. Adamov-ba érve, megnéztük a katolikus templomot, és benne a híres Zwettl-oltárt. 14,5 km-t gyalogoltunk ezen a napon 388 méter szintkülönbséggel. Ez utóbbi csalódás lehet mindenki számára, mert a túrakiírásban 622 m-t írtam. A túra végén sokan emlegették, hogy milyen jól vettük az akadályt, meg se kottyant a több mint 600 m-es szintemelkedés. Pedig – sajnos - csak a tervezőprogram hibázott ennyit, én meg elmulasztottam felülbírálni azt, elhittem neki.

 

06.18. vasárnap

Összepakolás és reggeli után fél kilenckor Sloupba autóztunk. A templom melletti parkolóban hagytuk az autókat. Először a Sloupsko-šošúvské cseppkőbarlangot látogattuk meg. Itt az volt a szerencsénk, hogy a vezető cseh nyelv mellett angolul is tájékoztatott bennünket, és Laci volt olyan kedves, hogy fordított nekünk. A barlang véleményem szerint - ha lehet -, még szebb volt, mint a Kateřinská-cseppkőbarlang. Nagy termekben óriás cseppkövek, míg kis, félreeső helyeken finom és részletdús képződmények váltogatták egymást. Nagy volt a szintkülönbség a barlangon belül, így ez mindjárt egy kis túrának is beillett. A kijáratnál filmvetítés és egy kiállítás is volt a neandervölgyi ember korszakáról. Gyalogtúránk ezután kezdődött. A Novoročni-barlangot ugyan nem találtuk, maga a szurdok (Pustý žleb) viszont nagyon szép volt. Mikor a szurdokot balra elhagytuk, elég meredeken vezetett fel az út a S jelzésig. Az erdő szélére kiérve kis kitérőt tettünk egy dolináig, de az egyáltalán nem volt látványos. Ezután egy farakáson megebédeltünk. Jelzetlen úton és - egy kis szakaszon - országúton haladtunk, majd a cseppkőbarlang felett dombra kapaszkodtunk fel. Közben egy kissé megbillent hutát is láttunk. Ez a túra 10 km hosszú volt 277 m (+ a barlang) szintkülönbséggel. A kocsikhoz visszatérve némi cihelődés után elindultunk hazafelé. Sajnos egy útlezárás teljesen eltérített a megtervezett úttól, aztán Brno-t délről megkerülő autópályán kb. 1 órát araszoltunk. nem csoda, hogy csak este ¾ kilencre értünk haza.