Kísérletképpen egy olyan – nem is közeli – egynapos túrát terveztem, melyet nem kocsikkal, vagy busszal keresünk fel, hanem tömegközlekedési eszközökkel. A kísérlet felemásra sikeredett.

Attól való félelmünkben, hogy helyi vonat is késve fog a Keletibe érkezni – Babi javaslatára -, a tervezettnél egy korábbi vonattal indultunk (Gödöllőről fél hatkor). A MÁV előrejelzése szerint szeptember 15-étől a pécsi IC-k ugyan Kelenföldről indulnak a Keleti helyett, de nem kell még vonatpótló buszon is utazni. Ezért tettem az utat 19-ére. Ezzel szemben most is busszal kellett Százhalombattára leutaznunk, ott szálltunk fel az IC-re. Az intercity ugyan késett Sárbogárdig, de a bajai vonat bevárta. Pörbölyre fél 11-re értünk.

Pörbölyön az Őkocentrumnál kettévált a csapat, egyik fele (11 fő) kisvasúttal Malomtelelőre utazott, míg mi a maradék 8 fő gyalog indultunk. A Kerülő-Duna melletti nyári gáton haladtunk a kék jelzésen. Három km megtétele után egy szinte szabályosan kör alakú tó állt, tele sárga vízitök virággal. Tovább haladva a gát mellé kanyarodott a kisvasút. Mi átmentünk a síneken és annak nyugati oldalán haladtunk tovább. A Hármas-tónál kicsit megálltunk pihenni, volt aki bekapott pár falatot. Ezt követően ismét rátértünk az Alföldi Kéktúra jelzésére. A Rezéti-Duna mellé értünk, ismét megcsodáltuk azokat a hatalmas fűzfákat, melyeket egy évvel ezelőtti kéktúránkon már láttunk. A Nyárilegelő vasúti állomásnál kialakított pihenőhelyen ebédeltünk. Kicsit korábban indultam a többieknél, mert kerestem annak a kis horgásztanyának legalább a romjait, ahol gyermekkoromban két évben is voltunk. Nem találtam. A kék jelzést elhagyva ismét jelzetlen utakon haladtunk, így értük el a Cserna-Dunát. Ebben – ellentétben a Kerülő-Dunával – volt víz. Egy helyen olyan hínárok voltak benne, melytől rozsdavörösnek látszott a víz. Visszatértünk a Kerülő-Duna gátjára, azon pedig a kisvasút végállomására. Még fel szerettük volna keresni a Nagyrezéti vadmegfigyelőt, de vadászatok miatt 3 óra után már nem engednek be senkit a Gemenci-erdő területére. A többiek is ott voltak már a kisvasút végállomásánál. Mivel még sok időnk volt a hazafelé induló vonat indulásáig, kénytelenek voltunk egy sört meginni – meg persze szomjasak is voltunk a nyári melegben.

A másik csapat kisvonattal Malomtelelőre utazott. Útközben a kisvonat állt negyedórát Lassi megállóhelyen. Nagy szerencséjükre egy csoport számára éppen akkor nyitották ki a Halászati-múzeumot, így meg tudták nézni azt. Malomtelelőnél végigjárták a tanösvényt, aztán a vasút mellett elkezdtek visszafelé gyalogolni. A vonatra Nyárilegelőnél szálltak fel. A másik csapat útjáról Pusztay Péter (PP) készített felvételeket.

Hazafelé agyon izgultuk magunkat, hogy minden csatlakozást elérjünk. Késett a bajai vonat, de - most szerencsénkre – késett a pécsi IC is. Már úgy nézett ki, hogy nem érjük el a Keletiben a vonatunkat, de a vonatpótló busz nagyon jó időt futott Százhalombattától Kelenföldig, és behozta a vonat késését.

Szép volt a Gemenci-erdő, de a tízórás oda-vissza út a tényleges túraidőhöz képest nagyon sok.