Tízen tíz napig túráztunk Észak-Csehország különböző tájain, de elsősorban a homokköveiről híres vidékeken. Jelen beszámoló csak egy rövid kivonata a gyönyörű útnak, részleteket 2015.01.17-én, az isaszegi Falumúzeumban tartandó vetítettképes élménybeszámolónkon lehet megtudni.

    09.08. hétfő. Odaút

7 órakor elkezdtük összeszedni a kocsik utasait. Három kocsiban utaztunk. Az utazáson felül még megnéztük Rumcájsz városát, Jičint.

Útvonal: Isaszeg – Gödöllő – Mogyoród – Budapest – Győr – Pozsony – Brno – Prága – Mláda Boleslav – Jičin – Rokytnyce nad Jizerou. Az út hossza 710 km volt.

    09.09. kedd.  Kirándulás a Cseh Óriáshegységbe

Reggeli után 8 órakor indultunk a Rokytnice – Vitkovice – Horni Misečky útvonalon. Gyalogtúra: Horni Misečky parkírozó – Špindlerúv Mlyn – Elba-völgy – Elba-vízesés – Labské bouda – Ambrozova-kilátó – Vrbatova bouda - Jilemnička bouda - Horni Misečky parkírozó.

18 km-t gyalogoltunk 750 m-es szintemelkedéssel.

    09.10. szerda.  Utazás a Jizerské-hegységbe

Komótos reggelizés után fél tízkor indultunk.

Útterelések miatt először Lázné Libverda fürdőhelyet, majd Frydland-várát néztük meg. Ezután a Liberec mellett lévő, 1012 m magasan lévő Jeśtĕd TV-toronyhoz mentünk fel, de csak az utolsó 800 m-t gyalogosan.

    09.11. csütörtök. Cseh Paradicsom 1. rész.

Először Hrubá Skála-ba utaztunk. Letettük a kocsikat, majd megnéztük a kastélyt kívülről.

Ezután kezdődött gyalogtúránk a kastély – Marianské-kilátó – Antoninúv-forrás – Janova-kilátó – Valdśtein-vár – U Lvičká-kilátó – Arborétum – parkírozó útvonalon.

A túratáv 9,5 km volt.

Továbbutaztunk kocsival Rot Valdśtein-vár alá, majd felgyalogoltunk a várba. Utána Klokoči-ba mentünk. Gyalogtúránkat a Klokoči-szikláknál lerövidítettük, mert esni kezdett az eső.

    09.12. péntek. Karkanosze (az Óriáshegység lengyel oldala)

Éjjel is esett az eső, és erre a napra is ezt ígérték a meteorológusok, ezért megváltoztattuk az eredeti programot. Cseh-Svájc helyett Lengyelországba mentünk, mert itt javarészt városnézés volt a program.

A Kamieńczika-vízesésnél nagy köd volt, így ennek bejárását az út végére hagytuk. Jelenia Górába mentünk helyette, ahol sétáltunk a piactér XVII-XVIII. századból való rokokó-barokk házai között. Megnéztük még a klasszicista városházát, a barokk Neptun-szökőkutat, a Szent Kereszt templomot. Ezt követően Karpaczba utaztunk, ahol a város sétálóutcáján sétafikáltunk, vásároltunk ezt-azt, majd megnéztük a XIX- sz-ban ideszállított norvég dongatemplomot. Hazafelé 2 km gyaloglással értük el a Kamieńczika-vízesést.

    09.13. szombat.  Kirándulás Cseh-Svájcba

Reggeli nélkül 7 óra után indultunk, 9 órára értünk Hřensko-ba. Leparkoltunk, majd kis gyaloglás után Tři prameni-nél egy esőbeállóban megreggeliztünk. További útvonalunk: Pravčická Brama (Európa legnagyobb természetes kőkapuja) – Mezní Louka – Edmundova soutéska (szurdokvölgy, benne csónaktúra) – Hřensko.

A megtett távolság 18,1 km volt. Hazafelé megálltunk még Panská Skála bazalt szikláinál.  

    09.14. vasárnap Cseh Paradicsom 2. (Prachovi-sziklák)

Gyalogtúránkat a turistaháztól kezdtük, majd a Nad Fortnou – Šikmá vež. –kilátó – Vyhlada Miru – Rumcajsová, Hakenova, Šlikova, Česky ráj-kilátók -  Źelená rokle útvonalon értünk vissza túránk kiindulópontjára. Az út hossza 5,5 km volt, de a változatos terep és libikókázás miatt sokkal többnek tűnt.

Ezután kocsival továbbmentünk a Trosky-várhoz. Felmentünk a várba. Eleinte még láttunk valamennyit, de később leszállt a köd – vagy felhő (?).

Ismét kocsiba szálltunk, és a Jizery-szurdokvölgyet közelítettük meg, majd egy kilátópontjához gyalogoltunk.

    09.15. hétfő.  Kirándulás Kokořinsko-ba

A Rokytnyce - Źelezny Brod - Turnov – Mláda Boleslav útvonalon haladva értünk túránk kiindulópontjára, Sedlec-be.

Gyalogtúra: Sedlec – Bilká – Nachová rokle – Poklicky („sapkás” szikla) – Kokořin dolina – Kokořin-vár – Na Panském – Sedlec. Az út hossza 11,1 km volt. Ezután kocsival Źelizy-be mentünk, ahol egy fél kilométeres gyaloglással felkerestük az Ördögfejeket (Čertovy hlavy). Itt meg is ebédeltünk. Mielőtt hazamentünk volna tettünk még egy kitérőt Sloup várába. Este elmentünk egy étterembe vacsorázni.

    09.16. kedd. Adršpach-teplicei sziklaváros

 Adršpach-ból indultunk túrázni. Nagyon változatos terepen az Adršpach-tó – Cukor-hegy Viči-rokle (Farkas-sziklák) – Střmen-vár - Horolezecká chata úton mentünk. Ide érve a lányok már elfáradtak és visszaindultak a kocsik felé. Mi hárman fiúk magas sziklafalak között még mintegy fél kilométert megtettünk, de aztán a lányok után iramodtunk. A teplicei kijáraton át hagytuk el sziklavárost, majd a Metuje folyó mellett mentünk vissza Adršpach-ba.

    09.17. szerda. Hazautazás kis kitérővel, sok bosszúsággal

Összepakoltunk és elindultunk hazafelé. Úgy döntöttünk, hogy elkerüljük Prágát, és Jihlaváig nem autópályán megyünk. Rengeteg útlezárás lassította a haladást, de a legnagyobb baj az útkezelők esztelenségével volt. Szinte sohasem jelöltek ki a lezárt szakasz helyett terelőutat. Előfordult, hogy a terelőútról is letereltek. A jihlavai autópálya felhajtót már legalább 50 km-e jelölték, de mikor odaértünk, behajtani tilos tábla díszelgett ott. Ezért csak negyed négyre értünk a Világörökség részét képező lednicei kastélyhoz, belülről is megnézni már nem volt időnk. Nagyon szép, a kertje külön élmény. Fél öt felé indultunk onnan és gond nélkül értünk Pestre 8 órára.

 

Nem fázott az a 36 ember, aki eljött szombaton a Mátrába túrázni. A faluban tett sétával együtt 13 km-t mentünk, 500 m-es szintemelkedéssel. Örvendetes, hogy 8 gyerek (a legkisebb 3 éves) is volt velünk – igaz ebből 5 vendégként. Hősiesen gyalogoltak, ezúttal is gratulálunk nekik!

    7 órakor Gödöllőn volt a találkahely, de többen közvetlenül Markazra jöttek. Összesen 8 kocsival mentünk. A templom mögötti parkírozóból indultunk a zöld jelzésen. A temető után kicsit keresgélni kellett a továbbvezető utat, de a GPS ebben is nagy segítséget jelentett. Ez még egy-két helyen előfordult, de alapvetően jól jelzett a Z sáv, és a ZL jelzés is, amiken haladtunk. Folyamatosan emelkedő úton az első kis vízszintes placc a Cseresi-erdészház volt. Időnként kereszteztük az erdőgazdasági utat, melyen biciklisek izzadtak. Mielőtt kiértünk másodjára az útra, volt egy szederindákkal bőségesen ellátott szakasz is. Ez főleg a kis gyerekeknek okozott gondot, mert nekik nem csak a lábukat karcolta össze, hanem fejük búbjáig is elért.

    A Mária-képesfánál nagy pihenőt tartottunk, megebédeltünk. Mikor továbbindultunk a Hatra-patak.tetőn vezetett az út, hol fel, hol le. Az utat kisebb-nagyobb szikladarabok borították. A Hegyes-tető környékén már időnként lehetett látni a Markazi-víztárolót. Vár-bércen kitérőt tettünk a Markazi-vár romjaihoz. Sajnos a XIII. században épült vár állaga folyamatosan romlik, a kilátás viszont csodás innen. A vártól faluig vezető út jó egyharmada nem erdőben vezet, itt már nagyon meleg volt. Markazra érve felüdülést jelentett az első közkút hideg vize, majd a fagyaltozás.

    Felfrissülve még egy sétát tettünk a faluban. Először a melegvizű-tóhoz mentünk. Szépen kialakított parkban található a télen-nyáron 16 fokos vizű kis tó, melyben hatalmas pontyok, és koi pontyok is élnek. Szinte mindenki beáztatta elgyötört lábát a hűs vízben. Még egy látnivaló várt ránk Markazon. László Gyula István tojáspatkoló népi iparművész kiállítását néztük meg. Itt patkolt tojásokon kívül festetteket is láthattunk. A megbeszélt időponthoz képest túl későn érkeztünk oda, így  a gyerekek legnagyobb bánatára, már a patkolás bemutatására - sőt kipróbálására -  sajnos már nem maradt időnk.

 

Egyáltalán nem riasztotta el tagjainkat, vendégeinket a furcsa nevű völgy, melyből túránk indult. 38-an voltunk 10 kocsival jutottunk el oda. Időnk nagyon szép volt, búbánatnak semmi jelét nem tapasztaltuk, sőt… 16 km-t gyalogoltunk ezen a napon.

Negyed nyolckor indultunk Gödöllőről nyolc kocsival, további két kocsi a startban csatlakozott hozzánk. Háromnegyed 9-kor indultunk, kényelmes, szinte sík úton. Elhaladtunk előbb a Halastó, majd a Mini-tó mellett. Az előbbi láthatóan már iszaposodásnak indult, de az utóbbin nyüzsgő horgász-élet zajlott. Elértük a P jelzést, most már kicsit emelkedve ezen értünk fel a Fáry-kúthoz. A jóízű forrást mellvéd-szerű kőfal határolja. A kiépített pihenőben megreggeliztünk, sőt még arra is jutott idő, hogy új belépő tagokat üdvözölhessünk.

    Továbbindulva kis keresgélés után megtaláltuk a Z+ jelzést, amely folyamatosan emelkedve a Mély-völgyben haladt. A Vaskapui-oldalra felérve jobbra fordultunk, és fél kilométeres libikókázás után felértünk a Vaskapura. Itt mindenkit bevártunk.  A kicsit párás idő ellenére jól lehetett látni Esztergomot, a Duna túloldalán lévő Párkányt. Pihenő után előbb a Z jelzésen indultunk tovább. Először a Mária-oszlopnál álltunk meg. A zöld jelzést elhagyva áttértünk a ritkán jelzett Z-forrás jelre, majd jelzés nélküli úton a Holop-árokban araszoltunk lefelé. Keresztező útnál-  egy szépen karbantartott feszületnél -  jobbra, majd pár méter után balra fordultunk. Ezen teljesen sík úton a Csenke-patakig mentünk, közben kis kitérővel árnyas fák alatt megebédeltünk.

    A patakátkelés után víkendházak között a Szamár-hegy Duna felöli oldaláig kapaszkodtunk, közben nagyszerű kilátás nyílt a Duna túlsó partján lévő Kovács-pataki-sziklákra. Itt választani lehetett, hogy vagy a Szamár-hegyet kihagyva, emelkedők nélküli úton ér valaki vissza a kocsihoz, vagy a nehezebbik úton. Döntő többség az utóbbit választotta. A Szamár-hegy oldalában, midig kicsit emelkedve jutottunk arra a pontra, hogy aki nem akarta a hegyet megmászni, az ott megvárhatta a többieket, hiszen ugyanoda értünk vissza a „csúcstámadás” után. Mindenki feljött a csúcsra, melyre az ösvény kíméletesen, a hegyet kissé megkerülve ért fel. Mikor felértünk, elsőre elkeseredtünk, mert a fáktól semmit se láttunk. Nem messze találtam egy íriszes, tavaszi héricses kis tisztást, ahonnan viszont szépen ráláttunk Esztergomra, előtte pedig a Bíró-réti tóra.

    Lefelé "elbeszélgettem" az ösvényt, így sré-viza-vé átvágtunk a ligetes erdőn. Hazafelé még megálltunk egy fagyizónál, majd bosszankodtunk, hogy egy leányfalui rosszul beállított közlekedési lámpa miatt sok kilométert csak lépésben tudtuk megtenni.

 

A pár centis hó és a minuszok biztosították a téli túra hangulatát, mégsem volt olyan megerőltető, mint egy nagy hóban megtett út. 27-en voltunk és 15 km-t gyalogoltunk.

Gödöllőn találkoztunk 8 órakor, ide sok településről érkeztek az ITK-tagok. 5 kocsival indultunk tovább, de ezúttal nem messzire utaztunk, csupán a 10 km-re lévő Zöldházhoz.  Itt - az Erdészettől korábban megkért engedély alapján – leparkoltunk. Az első bő kilométeren még együtt halad a Z és a S jelzés. Mindjárt az első métereknél volt egy mászásunk – egy létra segítségével lehetett a kerítésen átjutni. Utunk során további három létrázásunk volt, de ez nem jelent gondot egy turista számára – legalább megvolt a beharangozott szintemelkedés. A folyamatosan emelkedő úton értünk fel a dombtetőre, ahol különvált a két jelzés. Mi a sárgán mentünk tovább. Alig észrevehető le- s föl menet után a Látóhegyen voltunk. Innen lejtett az út egészen az Erzsébet-pihenőig.

          Ha már a neve is pihenő, nem tehettünk mást, megpihentünk mi is. Persze a havas padokra leülni nemigen lehetett, így „állva ettünk, mint a lovak”. Továbbindulva most már a kék jelzésen, az Ebédlő-úton haladtunk. A térképen jelzett Szkíta-halomsírokat kigúvadt szemekkel se láttuk meg. Kényelmes úton haladva a Ménescsapás-tetőre értünk, ahol a Z jelzésre, és egyúttal lejtős útra is váltottuk. Az útnak neve is van: Rab Jancsi-út. A lejtős szakasz a Nagy-völgyig tartott, innentől egészen a Faház-tetőig ismét emelkedett.

          Mikor letértünk a Z jelzésről, kicsit megálltunk pihenni, elemózsiázni. Ezt követően alig emelkedő úton a Faház-tetőre értünk. Innen korlátozott kilátás nyílik Domonyvölgy felé. A csúcs után már nem mentünk vissza ugyanazon az úton a zöld jelzésre, hanem szép erdőnyiladékban – igaz a végén meglehetősen meredek szakaszon – értük el a reggel már bejárt mélyutat. Még egy létrázás várt ránk, aztán már a kocsiknál is voltunk. Akivel csak beszéltem, mind azt mondta, hogy jólesett neki e téli túra.