műemlék
Aktív hétvége
Notter Béla, 2010. április 21. 10.59Szombat-vasárnap két olyan programunk is volt, mely többünknek vonzó lehetőséget kínált szabadidejének eltöltésére. Igaz a vasárnapi inkább kemény munka volt, mint csupán szabadidő eltöltése.
Szombaton a Tájak Korok Múzeumok Egyesület (TKME) csömöri tagcsoportja által szervezett sétán vettünk részt, mely hazánk egyik legrégibb összefüggő sírkertjében, a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben történt. 10 órakor találkoztunk a Keleti mellett, majd átsétáltunk a Sírkert főbejáratához. Lendvai István a TKME elnöke – aki történetesen az unokatestvérem – rövid ismertetőt tartott a temetőről, majd a Sírkert irodához mentünk. Innen indult a temetői körséta idegenvezetővel. Igaz kis csúszás volt a beosztásában, így várnunk kellett. Szerencsére nagyon szép idő volt, jókat beszélgettünk a vezetés kezdetéig.
Sétánkat a Vörösmarty Mihál (nem elírás!) sírjánál kezdtük, majd Arany János sírja következett. Belülről is láthattuk a Munkásmozgalmi panteont, Kossuth Lajos, Deák Ferenc mauzóleumát, láttuk Károlyi Mihály, Batthyány Lajos, Antal József, és - kis kitérővel – Jókai Mór síremlékét.
A sírkerti séta után a Rendőrség-történeti Múzeum meglátogatása következett. Nagyon jó beszélőkével megáldott idegenvezetőnktől sok érdekességet tudtunk meg a rendőrség múltjáról, konkrét bűnesetekről.
Vasárnap volt a Pest Megye Turistája harmadik 50 km-es szakaszának teljesítménytúraként megrendezett versenye. A cél Isaszeg, Falumúzeum volt, ahová az ötven-kilométeresek, és a Gyömrő vasútállomásról induló 20 km-es távot teljesítők érkeztek. Előző nap, és - a végleges létszám ismeretében - vasárnap reggel bevásároltunk 180 ember számára. 11-kor kezdtük berendezni a múzeum előterében a regisztrációs helyiséget, az udvaron pedig felállítottunk asztalokat, padokat a turisták étellel, itallal való ellátására. Bokorné Marika és Orosz Zoli Pécelre ment pontőrnek, ott is osztottak édességet. Mi itt zsíros kenyeret (savanyúsággal, hagymával, pirospaprikával), vajas-lekváros (megint vittünk házilekvárt, aminek nagy sikere volt) kenyeret készítettünk, valamint többféle szörpből italt készítettünk.
Fél nyolc után ért be az utolsó versenyző, ezt követően kezdtünk összepakolni, rendet csinálni. A nagyon fáradt turistákat több fuvarral kivittem a vasútállomásra.
Nagyon köszönöm Szmolicza József múzeumvezető önzetlen segítségét, valamint klubtagjaink - Bokorné Marika, Budaházi Zsuzsa, Nagy Mariann, nejem, Orosz Tibor, Szabó Olivér, Szmolicza Éva, Péter és István - fáradhatatlan munkáját a sikeres lebonyolításban.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Öregtemplom
A dombon álló műemlék Öregtemplom XII. század végi körtemplom helyén épült Szent Márton tiszteletére a XV. század végén. A XVIII. században, majd 1904-ben renoválták, 1971-ben az Országos Műemléki Felügyelőség szakszerű régészeti feltárást és felújítást végzett. Homlokzat előtti tornya nyolcszög-alapú, sisakja egyszerű, barokk kori, törtvonalú fazsindellyel fedett. A hajó négy boltszakaszos, fiókos dongaboltozattal fedett, három-három félköríves ablaknyílással (Szentháromság-ablak). Két oszlopon és három ívnyíláson nyugszik a barokk átépítésű kórus. A torony és a hajó nyugati végének sarkain lévő támpillérek gótikus eredetűek, a többi támpillér barokk. Szószéke XVIII. századi. Az egykor zsindelyfedésű erődtemplom ovális kerítő falának részletei újrarakva láthatók.
A templom bejelentkezéssel látogatható: Ecseri Pál temetőgondnok, telefon: (28) 493-010.
Túra a Biai-hegyekben
Notter Béla, 2009. február 8. 19.29Bár a meteorológia jelentés által beharangozott 15 fokos meleg erősen túlzónak bizonyult – ezt talán legjobban Ági bánta, aki hitt szép szavuknak -, a februárhoz képest mégis kellemes időben túrázhatott az a 28 fő, aki velünk tartott. Isaszegi, majd gödöllői találkozóhelyről összesen öt kocsival (valamint hárman Pestről busszal) mentünk Biatorbágyra, ahol a viadukt környékén parkoltunk le.
Némi vakaródzás, kávézás után elindultunk (1. kép). Természetesen első utunk a viadukthoz vezetett (2. kép). Ma már ipari műemlék ez a csodás hídeggyüttes. Az első hidat 1883–84-ben, másodikat 1898-ban építették. A Füzes-patak völgyét hidalják át 120–140 méter szélességben és 20–25 méter magasságban. Kétes hírnevet egy őrült bécsi kereskedő hozta meg számára azzal, hogy 1931-ben felrobbantotta a Budapest-Bécs között közlekedő gyorsvonatot. 22-en meghaltak, 17-en súlyosan megsérültek.
A két híd között lévő lépcsőn felmentünk a (volt) pályatestre, majd a híd túloldalán a meredek völgyoldalon (3. kép) szlalomoztunk le. A P sáv jelzésen indultunk most már tényleges gyalogtúránkra. Eleinte enyhén emelkedő aszfaltúton mentünk, majd ezt magunk mögött hagyva lassan beértünk az erdőbe. Egy utat keresztező bekerített birtokot kellett a turistaútnak megkerülni (4. kép), majd egy derékszögű jobb-kanyar után igencsak meredek emelkedő (5. kép) miatt kerültek szóba először felmenőim. A kapaszkodást nehezített az előző napokban leesett rengeteg eső, bár azt is meg kellett őszintén állapítanunk, hogy ahhoz képest még járható volt az út – köszönhetően a hegységet alkotó dolomitnak, mészkőnek. Szóval, miután felértünk a tetőre és leszálltunk kilógó nyelveinkről, továbbindultunk. Párszáz méter után előbb egy szép kilátóhelyhez (6. kép), majd a túra leglátványosabb szakaszához, a Kő-orr nevezetű sziklaformációhoz (7-8-9. kép) értünk. Itt nem csak a különös alakú sziklákat csodáltuk meg, hanem elemózsiáztunk és a következő túrákat is megbeszéltük. Továbbindulva még egy szép sziklatornyot (10. kép) kerültünk meg, majd erős lejtő után egy még erősebb emelkedő (11. kép) és a felmenőim következtek.
A P+ jelzésen folytattuk utunkat és értünk el a példásan helyreállított Szt. Vendel (Szily) sírkápolnához (12. kép). A kápolnát a XIX. század elején építette Szily József. A II. világháborúban erősen megrongálódott, helyreállítása után viszont megint nem kedvező évtizedek jöttek egy kápolna fennmaradásához. Mostanra viszont helyi alapítvány és önkormányzat, valamint a Pilisi Parkerdőgazdaság segítségével újból (majdnem) eredeti pompájában áll. Könnyű terepen 2,5 km megtétele után visszaértünk kocsijainkhoz.
Kocsival a temetőhöz hajtottunk, ahonnan elsétáltunk a Szentháromság térre. Az itt található Szentháromság-oszlop (13. kép) 1760-ban épült. Ezt követően a Sándor-Metternich kastélyt (14. kép) néztük meg kerítésen keresztül. Sajnos erre nem vonatkozik az eddigi biatorbágyi műemlékekre vonatkozó megállapításunk, miszerint szépen felújították azokat.
Visszatérve sétánk kiindulópontjára, továbbhajtottunk a következő településre, Etyekre, ahol először a Magyar-kúthoz (15. kép) mentünk. A bővizű kutat – mely a XIX. század elején épült - hányatott sorsa alatt még be is temették a 70-es években. 1996-ban ugyan visszaállították a kutat és a medencéket, de az eltelt 13 év soknak bizonyult a bizonyosan nagyon alapos és szakszerű vakolásnak, mára jobbára csak a felújítást hirdető Demján Alapítvány márványtábla az egyetlen ép pont az épületen. Ezt követően felsétáltunk a Kálváriára (16. kép), mely előtt Szent Vendel szobra áll. Még a műemlék pincesort szerettük volna megnézni Etyeken, de a vendegvaro.hu-n jelzett öreghegyi úton nem találtuk azokat. Találtunk viszont egy szép kis teret nagy szőlőpréssel, (legalábbis nyáron) virággal teli hordókkal (17. kép). Még kimentünk Botpusztára, ahol a Nazarénus rendházat és a Katolikus templomot kerestük. Tulajdonképpen amit megtaláltunk az épp az volt, csak ekkor ezt még nem tudtuk, mert a vendegvaro.hu ezt is máshol tüntette fel (18. kép).
Ilyen apró bosszúságokat leszámítva jól töltöttük a napot.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges