Májusban szoktuk megtartani nagy bográcsolásunkat, ahová tagjainkon felül családtagjaikat is várjuk. Célunk békebeli hangulatban jobban megismerni egymást, egymás családját, vagy egyszerűen jól érezni magunkat.

    31 felnőtt és 5 gyerek kezdett 9 óra után serénykedni, fát szedni (pesze azért vittünk otthonról indításnak jó száraz fát), tüzet gyújtani, előkészíteni a bográcsbavalót, széppé varázsolni a környezetet magunk körül. Azért, hogy indulásra se legyen lehangoló látványú az erdei pihenő, előző nap kimentem és egy zsák szemetet összeszedtem előttünk ott járt „kultúremberek” után.
    Szóval mindenkinek akadt munka, ki is vette részét abból a csapat apraja-nagyja. Előkerültek a házisütemények, üdítők, borocskák, egy kis pálinka is. Lassan minden belevaló az üstbe került, már csak az órákig tartó fővést kellett kivárni. Közben persze nem unatkoztunk, jókat beszélgettünk, megváltottuk a világot. Működött az énekkar is, sőt egyesek még táncra is perdültek. Sajnos az ebéd teljes elkészülte előtt a hőközlés kissé intenzív volt, ezért az ízek harmóniája némileg megbomlott. Éppen mikor elhangzott a felhívás az ebédre, az eső úgy gondolta, hogy neki is jönnie kell. Pár percig tartott csak, addig az esőbeállókba, és a korábban elkészített tető alá húzódott a többség, mások dacoltak a kis esővel, nem hagyták magukat megfutamítani.
    Ebéd után egy kis 2-2,5 km-es sétára indultunk. Egy szép horhoson jutottunk a Honvédsírok közelébe, majd a piros jelzésen, később jelzetlen úton haladva jutottunk vissza az erdei pihenőhelyhez.
    Legközelebbi túránk csütörtökön kezdődik a Cserehátban, ahol négy napon keresztül rójuk az OKT-t.