Címlap

körutazás

Erdély, Moldova, Ukrajna

Notter Béla, 2013. augusztus 7. 20.58
Címkék

Az ITK tízfős csapata ezúttal kelet felé vette az irányt. Július 20-a és 31-e között során túráztunk a Gutin-hegységben, Radnai-havasokban, Moldovában a Raut-, és Saharna-völgyben, a Dnyeszter mellett, valamint Kárpátalján. Rengeteg szépet láttunk, jól éreztük magunkat, csak az utakat tudnánk feledni.... Jelen beszámoló csak nagy vonalakban ismerteti az utat, részleteket a november 9-ei vetítésen láthat a Tisztelt Nagyérdemű!

    Július 20. (szombat). Negyed nyolckor találkoztunk Gödöllőn. Az M3-ason, majd a 49-es úton jutottunk a határra. Szatmárnémetin keresztül kora délután értünk Nagybányára (380 km). Rövid városnézés után Felsőbányán elfoglaltuk szállásunkat, majd egy kirándulást tettünk a Kék-tóhoz és a Bánya-hegyre. Este egy sörözőben tettünk villámlátogatást.

    Július 21. (vasárnap). Reggeli után kocsival felmentünk a Gutin-hágóhoz, ahonnan egésznapos gyalogtúrára indultunk a Gutin-hegység leglátványosabb helyére, a Kakastaréjra. Útközben érintettük az Ökör-rétet, Pintea ugratóját. A Kakastaréj után páran még feljebb gyalogoltunk a Gutin-csúcsra (1443 m). Sajnálatos módon ez a szakasz kiégett borókabokrok között haladt. Táv kb. 15 km, szintemelkedés kb. 600 m.

    Július 22. (hétfő). Kocsival a Suior Turisztikai Komplexushoz hajtottunk. Kiderült, hogy hétfő lévén délelőtt nem közlekedik a libegő, így – az előzetes tervvel szemben - a teljes utat gyalogosan tettük meg. Bódi-tóhoz mentünk fel először. Innen már csak heten mentünk tovább. 970 m magasan értük el a Turisztikai Komplexum felső bázisát. Tovább  kemény emelkedőn szerpentinezve jutottunk fel a Fekete-hegyre (1246 m). A fennsík-szerű hegytetőt körbejártuk, mert minden irányban szép volt a kilátás. Lefelé a természetvédelmi területen egy crosspályán (!) mentünk a libegő középső állomásáig. A lányok libegővel, három fiú pedig gyalog ért vissza a kocsikhoz.

    Július 23. (kedd). Reggeli után indultunk tovább Borsafüred felé, de útközben sokszor megálltunk a gyönyörű látnivalók miatt. Így Krácsfalva szélén a vízesésnél, Deszén a XVIII. századbeli fatemplomnál, Szaploncán a Vidám temetőnél, Barcánfalván a kolostoregyüttesnél. A járhatatlan út miatt sikertelenül próbáltunk a Vasér-völgyön felmenni kocsival. Ezután már csak szállásunk elfoglalása volt hátra (Borsafüred, Medve-panzió - kedves magyar házigazda-hölggyel).

    Július 24. (szerda). Reggeli után libegővel felmentünk 1380 m-re lévő sípályához. Onnan mintegy 150 m-t emelkedve feljutottunk az Asztal-rétre. Kis pihenő után 1900 m-en értünk fel a Gargaló-nyeregre. Innen egy darabig alig változott a szintünk, aztán megmásztuk az 2050 m-es Gargaló-csúcsot. A csúcs után a nyeregből levezető utat nem találtuk, ezért toronyirányt – már ahol lehetett – nekivágtunk a Cimbolyás-patak völgyét megkeresni. Miután ez sikerült, azon mentünk vissza Borsafüredre, közben pásztoroktól vásároltunk finom ordát. Mintegy 900 m szintemelkedés mellett 17,7 km-t gyalogoltunk.

    Július 25. (csütörtök). Busszal felmentünk a Prislop-hágóra. Először megnéztük az ortodox templomot és kápolnát, majd gyalogolni kezdtünk először felfelé, majd az Asztal-rétig lejtmenetben. Erősen lejtős úton a Lóhavas-vízeséshez (ami Romániában a legnagyobb) értünk, onnan a patak mellett végig lejtős úton jutottunk vissza Borsafüredre.

A táv 11,5 km volt. Este még elmentünk sétálni az üdülőhelyen.

    Július 26. (péntek). Szállásunkat elhagyva továbbindulunk Moldva, majd a Moldáv Köztársaság felé. Az első 70 km rémálom volt a kátyúk tengere miatt. Útközben megálltunk megnézni a Voroneţ-i kolostort (világörökség része) és felkerestük az első vulkanizálót. Az út mellett egy étteremben megebédeltünk. Iaşi (Jászvásár) után kiderült, hogy Ungheni, a moldovai határállomás már bezárt. Vissza Jászvásárra, majd egy újabb határátkelő. A határátlépés kb. másfél órát vett igénybe, utána jöttek a szinte járhatatlan utak útjelző táblák és falunevek nélkül. Így nem csoda, hogy csak éjjel 2-re értünk szálláshelyünkre.

    Július 27. (szombat). Reggel persze tovább aludtunk. Délelőtt a környék nevezetességeit jártuk be gyalog. A kanyonszerűen mély Răut-folyó S-kanyarulatában Trebujeni faluból átgyalogoltunk Butucenibe. E két falu között található Ó-Őrhely romterülete (világörökség része), ami az árpád-házi királyok korában a legkeletibb várhelye volt Magyarországnak. Más úton – a gerincre felkapaszkodva – jutottunk vissza panziónkba.

    Július 26. (vasárnap). Reggeli után kocsival Orhei-en keresztül Rezinába, majd onnan a saharnai kolostorhoz mentünk. Istentisztelet miatt hatalmas tömeg volt, alig tudtunk kocsijainkkal leparkolni. Megnéztük a kolostort, utána pedig a közelben lévő Saharna-patak völgyét játjuk be, felkeresve ott két szép vízesést is. Innen embertelen rossz úton Ţipovaba jutottunk. Megnéztük a templomot, a magaspartba vésett sziklakolostort. Ezután lementünk a Dnyeszter-partra. A folyó mellett haladtunk felfelé a patakig, aztán annak mentén felfelé indultunk. Szikláról-sziklára ugrálva azonban rá kellett jönnünk, hogy sötétedés előtt már nem érjük el a vízeséseket, ezért visszafordultunk.

    Július 27. (hétfő). Ezen a napon szétvált a csapat. Marciéknak vissza kellett indulniuk, Ági és Éva átült Péterék kocsijába. Kocsival Kisinyovba mentünk. Az első órák avval mentek el, hogy kinyomozzuk, hol vannak a cricovai bormúzeumba lefoglalt jegyeink. Szegény Klári rengeteget kínlódott a sok értelmetlen ember tesze-toszaságán. Mire már majdnem egyenesbe jutottunk, nem maradt elegendő idő, hogy még a jegyeket is felvegyük, és még Cricovába is kijussunk. Városnézés keretében felkerestük Kisinyov legfontosabb látnivalóit. Hazafelé még megálltunk a Raut-folyó egy szép kilátóhelyén.

    Július 28. (kedd). Reggeli után elindulunk hazafelé. Orhei, Bălţi, Edineţ útvonalon értünk az ukrán határra. Közben a már szokásos felnijavítás, kikalapálás, gumijavító keresése. Az ukrán határon kb. 1 óra jutottunk át. Chernivtsi után ha lehet még tovább romlott az út minősége. Szerencsére ahogy elértük a Kárpátok vonulatát, a táj egyre szebb lett. Megálltunk kicsit Jaremcsében, a Prut-folyó mellett, Európa Geológiai Középpontjánál, a Trufanec-vízesésnél. Késő estére értünk szálláshelyünkre Viskbe.

    Július 29. (szerda). Egésznapos (ami használható utak mellett félnapos lenne) kirándulásra indultunk a Szinevéri-hágóhoz és a Szinevéri-tóhoz. A Szloboda-patak közelében lévő parkolóból először a tóhoz gyalogoltunk fel, majd kényelmes úton körbesétáltuk azt. A Talabor folyó völgyén haladva megálltunk egy szépen kialakított pihenőhelyen ebédelni. Ezután jöttek a rémálom-utak, egy GPS-vezette eltévedés. Azt hiszem örökre megtanultam, nem lehet csak a GPS-re hagyatkozni, főleg olyan helyen, ahol még a cirilbetűs helységnevek átírása is gondot jelenthet. Este 10 felé értünk szállásunkra.

    Július 30. (csütörtök). Házigazdáink kalauzolása mellett megnéztük a festett kazettás mennyezetű református templomot, a haranglábat és a Tájházat. Elindultunk Beregszász felé. Bene szélén megálltunk a Borzsa-folyó mellett egy kicsit nosztalgiázni. Beregszászban elköltöttük maradék hrivnyánkat, majd irány a határ, amelyen másfél óra alatt jutottunk át. Annyi borzasztó út után jólesett végre Magyarországon jó minőségű úton haladni, pedig de sokszor szidjuk azokat is!

 

Isztria kicsit másképpen, Szlovén-Alpok

Notter Béla, 2011. szeptember 13. 19.22
Címkék

ITK-s túrának indult, de különböző okok miatt mégis csak családi kivitelezésű lett az isztriai félszigeten és az „Alpok napos oldalán” megtett utunk. Szombaton még a Börzsönyben túráztunk a csapattal, ezért csak vasárnap tudtunk indulni.

    Ahogy közeledett az indulás időpontja, úgy – vélhetően – egyre pontosabbak a meteorológiai előrejelzések, ezért csak szombat este 10 órakor döntöttünk aról, merre kezdjük az utat. Ilyenkor látszik, mennyivel előnyösebb a le nem foglalt szállás. A kedvenc hegyekben nagy esőt ígértek hétfőre-keddre, ezért fordítottunk az eredeti sorrenden. Ugyan a tengerpartra is esőt jósoltak erre az időre, de csak mérsékelt mennyiséget. Az előjelzések pontosságáról annyit, hogy valóban esett az eső háromszor is Isztriában, de illemtudóan csak éjjel - az esernyőt elő se kellett venni. Viszont a legmelegebb napunk épp hétfőn volt.

    Vasárnap reggel fél nyolc felé indultunk, Különösebb esemény nélkül jól haladtunk az M7-esen, majd a horvát autópályán. Rijeka körül, mikor elhagytuk a pályát, tettünk egy pár km be nem tervezett kerülőt, de aztán pár km-enként felállított fizető-kapukat leküzdve délután négy órára megérkeztünk első látnivalónkhoz, Hum-ba. Ez a világ legkisebb városa, 17 állandó lakossal. Itt megállt az idő, mintha a középkor elevenedne meg. Fél hét felé már Vrsarban, a kempingben voltunk.

    Mivel erre a napra esőt ígértek, ezért csak a 30 km-re lévő Rovinj-ba mentünk. Útközben felkerestük a Limski kanal végét, ahonnan egy turistaút egy barlanghoz vezet fel. A barlang zárva volt, ezért továbbálltunk addig a fjord mentén, ahol a turistahajók megfordulnak. Rovinjt bejártuk keresztül-kasul, különös figyelemmel a St. Euphemia templomot. Ennek harangtornyából nagyszerű kilátás nyílik a városra, és a környező szigetekre. Hazafelé egy kilátóhegyen álltunk meg, ahonnan szinte az egész fjord belátható. Estefelé fürödtem a tengerben, később pedig egy folklór műsort néztünk meg. A műsor második részét elmosta az eső, de így is jó buli volt, mert a táncosok és a nézők egy része is ruhástól beugrott a színpad melletti medencébe.

    Éjszakai eső után ragyogó napsütésben először Porečbe mentünk. Itt van a világörökség részét képező St. Euphrasius templom, a méltán világhírű IV. és V. századi mozaikokkal. Következő megállónk Novigrad volt, amely egy jellegzetes olasz kisváros szép templommal és városházával. Ezután elhagytuk a tengerpartot és Belső-Isztria néhány nevezetességével ismerkedtünk. Először Buje-ben álltunk meg, majd a híres velencei határvárat, Motovunt kerestük fel. A 277 m magas domb tetejét elfoglaló várfalon belül van ma is a középkort idéző város. A nap utolsó látnivalója Pazin város, de méginkább a kastély melletti szakadék. Verne Gyula regényében Sándor Mátyás gróf itt vetette le magát börtönéből a Pazinčica folyóba.

    Viszonylag korán keltünk, hogy helyet kapjunk a Brioni-szigetekre induló Nemzeti park által szervezett útra. Fažanában történik mindez. Fél tizenkettőre kaptunk helyet, addig megnéztük a várost. Hajóval mentünk át a Nagy-Brioni szigetre. Itt vezetővel gyalog voltunk a Tito múzeumban, a Robert Koch sétányon, megnéztük az 1600 éves olajfát, több templomot (az egyikben láttuk először az Isztria középkori templomfestészet jellegzetességét, a Haláltáncot). Ezután kisbusszal végigjártuk a szigetet, jártunk a Szafari-parkban, láttuk a bizánci bazilika romjait. Partraérés után Pólába mentünk. Voltunk az Amfiteátrumban (mely nagyobb mint a római Colosseum), bejártuk a sok-sok római és középkori épülettel rendelkező

Óvárost.

    Ez volt a pihenőnap, ezért délelőtt „csak” Vrsar városát jártuk be. Voltunk a meredek domb tetején lévő XIII. sz-ból való bazilikában, megmásztuk a különálló harangtornyot, láttuk a római erődöt, jártunk a kőbányában. Délután búvárkodtam, egy nyeszlett kagylóhéjat sikerült is zsákmányolnom.

    6-kor keltünk, mert erre a napra nagyon sok látnivaló várt ránk. 25 perc alatt átevickéltünk a horvát-szlovén határon. Először Hrastovlje-ba autóztunk. Ennek a kis falunak van egy XII-XIII. században épült román bazilikatemploma, melynek szinte minden tenyérnyi helyét kihasználták freskók festésére. Itt látható Isztria leghíresebb Haláltánca. A templomot a törökök közeledtére erős várfallal vették körül. Következő állomásunk az olasz határon lévő Socerb lovagvár volt. A hegytetőn lévő várból belátni szinte Trieszt és Koper udvaraiba is. Pár tíz km-t autópályán mentünk, majd betértünk a hegyek közé. Egy darabig még „rendes” úton, majd kezdődött a nagy kaland. Majdhogynem bicikliút szélességű utakon vágtunk át a Júliai-Alpokon Rekától  Bohinjska Bistricáig. Egy útzár miatt egy darabon még kisebb utakra kényszerültünk. Bled mellett lévő Vintgar-szurdokba értünk ezután. A Radovna-folyó itt tör át két, kb. 900 méteres hegy között. Az út kényelmesen bejárható a folyó felett lévő kiépített pallókon. A szurdok végén van a Sum-vízesés. Már csak 100 km-t és 1000 kanyart kellett leküzdeni, és máris a kempingben voltunk.

    Reggeli pára után hamarosan ragyogó napsütésben Logarska dolinába mentünk. Gyalog vágtunk neki a kb. 18 km-es útnak, de két és fél km után le volt zárva gyalogút. Jelezhették volna korábban is! Még egy darabig továbbmentünk az aszfaltúton, aztán visszamentem a kocsiért. Avval mentünk a kiépített út végéig, aztán gyalog először a negyedórára lévő 90 m magas Rinka-vízesésig. Én még innen továbbgyalogoltam az 1400 m magasan lévő Okrešelj turistaházig. A szintemelkedés ezen a szakaszon 400 m. A kilátás viszont páratlanul szép volt odafönt. Visszatérve a parkírozóba a Palenk-villához mentünk kocsival, majd innen először a Palenk-vízeséshez, majd félórás gyaloglással favágó-házhoz, ahol bemutattak a pl. egy facsúzdát is.  Még egy vízesést néztünk meg a völgyben, neve Rostovški. Itt két lépcsőben zuhog le a víz, a felső megközelítése emberpróbáló, főleg azután, hogy egy kb. ötkilós kőre rálépve az megsértődött, és kifordulva helyéről jól sípcsonton vágott.  Kocsival még elmentünk két Logarskával párhuzamos völgybe, megnéztünk egy különleges sziklatűt.

    Erre a napra már csak hazautazást terveztem, de egy - a kempingben talált - prospektus kedvet csinált egy különlegesen szép Virágpark felkeresésére, ami Mozirje-ben van. Megérte, gyönyörű volt. A virágokon kívül vesszőből készült szobrok, kilátótorony, halastavak, népi bútorokkal berendezett házak, méhészeti bemutató is volt a parkban. Szinte végig autópályán jól haladva délután szerencsésen hazaértünk.

 

Az útról bővebben és sok fényképpel illusztrálva jövő év márciusában lesz a vetítés az isaszegi Falumúzeumban.

 

Messzebbre merészkedtünk

Notter Béla, 2010. július 9. 10.17
Címkék

Az ITK 6 tagja szervezett úton június 27-től Dél-Balkánon járt. A szolgáltatások, tisztaság, közbiztonság állapotára vonatkozó rémisztgetések szerencsére nem igazolódtak be. Kellemesen, nagyon sok élményt begyűjtve 9 napot töltöttünk el. Élményeinkről a tél folyamán vetítést fogunk tartani, most nagyon röviden, szinte csak az útvonal ismertetésre szorítkozom.

Vasárnap reggel indultunk. A röszkei határ túlzsúfolt volt a hazatérő vendégmunkások hada miatt, ezért Tompánál léptük át a határt. Első hosszabb megállónk Belgrádban volt. A Köztársaság térről indulva felsétáltunk a Kalemegdánba, vagyis a várba. Szállásunk Čačakban volt.
Másnap Užice után csodás tájakon utaztunk, érintve a Zlatari-, és a Biogradi Nemzeti Parkot, a Tara és a Morača folyó völgyét, megnéztük a Morača kolostort. Podgorica után átkeltünk a Skodrai-tavon, majd hamarosan megláttuk a tengert.
Kedden két gyönyörű tengerparti városban, Kotorban és Budván jártunk. Este megnéztük Cetinje műemlékeit.
Szerdán a montenegrói tengerparton haladtunk, majd Sukobinnál átléptük az albán határt, rögtön belebotlottunk a 750 ezer betonbunker egyikébe. Skodrában felmásztunk Rozafa-várába, Lezha-ban voltunk Szkander bég mauzóleumában, Tiranában felkerestük a legfontosabb látnivalókat.
Következő napon Durrësben jártunk (kikötő, amfiteátrum), fürödtünk a tengerben.
Pénteken a berati várat, és az „ezerablakos” várost kerestük fel először, majd egy – virágkorát i.e. III. évezredben elért – görög-római város (Appolonia) romjait néztük meg, legvégül Ardenica kolostorában jártunk.
Szombaton Krujában megnéztük a Szkander bég-, és az Etnográfiai múzeumot, a bazárt, Skodrában egy mecsetet és Albánia legnagyobb katolikus templomát. Szép tájakon utazva estére megint Cetinjében kötöttünk ki.
Következő nap programja szerint a horvát tengerparton utaztunk, láttuk Dubrovnikot és Lokrum szigetet (igaz csak felülről), a Neretva-völgyön elértük csodás Mostart, ahol városnézésen vettünk részt. Ezután következett a Neretva-völgy igazán látványos szakasza. Estére Szarajevóba értünk, ahol vacsora után nagy sétát tettünk.
Az utolsó nap nagy része utazással telt, de délelőtt még bejártuk Szarajevó legfontosabb nevezetességeit.
Az út végén abban mindnyájan egyetértettünk, hogy érdemes volt elmennünk. Akinek felkeltettem érdeklődését, várjuk a vetítésre (a később véglegesedő időpontot honlapunkon is közölni fogjuk).