Minden évben egy alkalommal buszkirándulást szervezünk. Idén az Esztergomból már sokszor megcsodált Helembai-hegységbe utazott az a 34 ember, aki nem ijedt meg a beharangozott ítéletidőtől.

    Két kisebb busszal utaztunk. Az egyik Zsámbok, Valkó gyűjtőútra indult, a másik pedig Isaszegről tartott Gödöllőre, ahonnan aztán együtt indultunk tovább. Letkésnél léptük át a határt, ahonnan a hegységet északról megkerülve értünk túránk kiindulópontjára, Garamkövesdre.
    A szokásos trakta most is megelőzte a gyaloglást, de aztán nekivágtunk az „éhhomra” elég erősnek tűnő emelkedőnek. Nem sokkal később a fák közül már feltűnt az a látvány, amiért ennyit utaztunk, mégpedig Esztergom, Párkány, Duna, Visegrádi-hegység, és a távolban magasodó Gerecse páratlan kilátása. Később e látvány a Kovács-pataki-szikláknál még kiegészült a Garam torkolatával is. Utunk az 1966-ban létesített Kovácspataki Dombok - Dél elnevezésű természetvédelmi területén halad, háromnyelvű – szét nem vert – ismertetőtáblák kíséretében. Értékes, ezért mindenképp megóvandó a hegység növényvilága (különösen a szárazságtűrő sztyeppei növénytársulások), valamint állatvilága (itt van a Pannon gyík egyik legnagyobb populációja – bár mi nem láttunk egyet sem, csak Marcit ijesztgettük vele). A sziklák után elhagytuk a piros jelzést, amin eddig haladtunk, és a K sávon mentünk tovább (meghagyva mindenkinek a választás lehetőségét, hogy a piroson maradva a volt Kovácspatak vasútállomáson fejezze be a túráját).
    A kékkel jelzett út a Király-hegy, Sós-hegy oldalában haladt, majd hosszan egy erdőgazdasági úton  vezetett a Kő-hegyen. Így értünk fel Helembapusztára, a kulcsosházhoz. Innen már lefelé mentünk. Nehezítette utunkat, hogy a gyalogúton sok helyen víz csörgedezett, de e nélkül is nagyon saras volt. Ezért mindenki jobbra-balra a hegyoldalon kapaszkodva próbálta kikerülni a sarat. Ez többé-kevésbé sikerült is, bár jó néhányan vittek haza egy kis sarat az ülepükön - nekem is volt egy nem szépségdíjas esésem. A Nagy-völgy nagyon látványos része az útnak, ennek ellenére túl sokat nem nézelődtünk, mert elkezdett szemerkélni az eső. Szerencsére csak épp ijesztgetésképpen, a Helembán várakozó buszokat megázás nélkül elértük.
    Párkányba mentünk, ahol egy városi séta során láttuk a Sobieski János 2008-ban felavatott szobrát, a katolikus templomot, a Főteret (azon belül is elsősorban a fagyizókat), Mária Valéria-hidat alulnézetben.
    Ezt követően átkeltünk a Duna-hídon, és Esztergomba mentünk – most már tényleg esőben. Itt szabad program volt, mindenki kedve szerint választott a rengeteg látnivaló közül. A Bazilikát azt hiszem senki se hagyta ki. Negyed 5 után indultunk haza.

Legközelebbi  gyalogtúránk 06.12-én az Ócsai Tájvédelmi Körzetben lesz, ahol vezetővel bejárjuk a Turjánost és a Selyemrétet.