Az elmúlt héten Létavértestől Bakonszegig 60 km-t gyalogoltunk az Alföldi Kéktúrán. Utazásunk előtt pár nappal megváltozott e szakasz nyomvonala, ezért több helyen változtatnunk kellett az előre megtervezett programon. Az út döntő többségét az Ér és a Berettyó gátján tettük meg végig napsütésben. Nem csoda, ha az út végére gát-fóbiánk lett.

03.21. csütörtök

Egy kocsival, valamint vonattal, busszal jutottunk el Létavértesre. Cserekertig aszfaltozott út vezet, onnan először szántóföldek között haladt az út, majd kis emelkedővel a Laponya-halom oldalában. Innen leereszkedve értük el az Ér-főcsatornát. Átkelve a hídon, már a gát fogadott minket, ami Pocsajig kitartott. Némi változatosságot jelentett egy-két őz, nyúl, valamint rengeteg virágzó ibolya és boglárka látványa. No meg az, hogy megjelent két civil rendszámú autó, benne szintén civil ruhás emberek, akik azt mondták magukról, hogy rendőrök. Érdeklődtek mit keresünk arra, honnan-hová megyünk, és miért a határ közelében? Nagy csalódás volt számukra, hogy „echte” magyarok vagyunk, és nem sikerült migránsokat fogniuk. Pocsajon bélyegeztünk a füzetünkbe aztán Kismarja felé vettük az irányt. Gátat váltottunk, áttértünk a Berettyóéra. Itt is akadtak tudálékosak, akik azt kérdezték tőlünk, kértünk-e engedélyt a határőrségtől? Röhej! Pár kilométer után jobbra, a falu irányába elhagytuk a gátat. A Bocskai utca elején - a Várdomb tetején - állt valamikor a Bocskaiak-vára. Most egy szépen faragott székelykapu, egy hajdú faszobra áll itt. A csonkatornyú református templom gondnoka – Nagy Dénes -, szívesen bemutatta nekünk a felújítás alatt lévő templomot. Kiderült, hogy ő faragta a Várdombon, és a templom mellett lévő székelykaput is. Vonattal és kocsival Pocsajra utaztunk szálláshelyünkre, a Sinka Miska vendégházhoz. Gitta és Miska igazi vendéglátók szeretetével fogadtak bennünket, kényeztettek finomabbnál-finomabb ételekkel, sőt még éneküket, Miska citeramuzsikáját is élvezhettük. Három éjszakát töltöttünk ott, de lelkesedésüket mindvégig megőrizték. Köszönet érte nekik! Este ünnepeltük meg Babi születésnapját is. Napi gyalogtávunk 15,2 km volt.

03.22. péntek

Reggeli után vonattal és kocsival Nagykerekibe utaztunk, hogy megnézzük a Bocskai Várkastélyt, valamint itt bélyegeztünk is. A kastélyt – benne a könyvtárat és a múzeumi tárlatot - vezetéssel néztük meg. A XV-XVI. századi várkastély több átalakítás után 1870-ben nyerte el mai formáját. Ezután kocsival két turnussal Hencidára utaztunk. Elmentünk bélyegezni a füzetünkbe, majd folytattuk gyaloglásunkat a Berettyó gátján. Utunk során érintettük Gáborjánt. Kívülről megnéztük a református templomot, elmentünk a Bethlen Gábor szoborhoz. A falut rengeteg szélfútta nejlonzacskó, teherautónyi szemétrakások között hagytuk el. Eseménytelen gáton-haladás után Szentpéterszegnél tértünk le róla. Az út elején több horgásztó is volt, a Berettyóból épp akkor töltötték fel vízzel. Rendezett, szép tiszta falu volt. Megnéztük a frissen felújított Zsellérházat, majd fél órai várakozás után busszal visszamentünk Pocsajra. Az útvonal-változások miatt ezen a napon csak 11,5 km-t gyalogoltunk.

03.23. szombat

Reggeliztünk, majd 8 órakor túrázni indultunk. Pocsajt az Ady E. utcán hagytuk el. Hamarosan oda értünk, ahol az Ér és a Berettyó összefolyik. Lehet, hogy máskor nem így van, de most az határozottan bővízűbbnek tűnt az Ér, a Berettyó viszont sokkal gyorsabb folyású volt. Áthaladtunk a vasúti pályán, aztán egy egyenes szakasz után Esztár szélére értünk. Láttuk egy kúriát és egy templomot, ezért egy kis kitérővel megnéztük azokat. Az út elején egy különös szerkezet volt felállítva, majd a kerítésfalon egy szellemes felirat, egy házfalon pedig ötletes festmények. A XVIII. században épült Erdődy-kúriát most újították fel. Továbbiakban ismét a töltésen baktattunk. Volt egy rozoga magasles az út szélén, erről tudtam a többiekről fotót készíteni. Korábban érkeztünk Hencidára, ahonnan a buszunk indult vissza Pocsajra, ezért kicsi pihiztünk a folyóparton. Pocsajon kis pihenő után házigazdánkkal elindultunk felfedezni a települést. Először a tájházat néztük meg, aztán a görögkeleti templomot. Terveinkben szerepelt még a református templom megtekintése is, de kifutottunk az időből, így az elmaradt. Sietségünknek az volt az oka, vendéglátóink kemencében sült kenyeret és töltött káposztát készítettek nekünk. A kemence felfűtése, az előkészületek sok időt vesznek igénybe. Sütés közben se unatkoztunk, Gittának és Miskának kimeríthetetlen vicckészlete volt. A frissen sült kenyér, a káposzta isteni finom volt. Vacsora után visszasétáltunk szállásunkra. A délutáni sétával együtt 15,5 km-t tettünk meg.

03.24. vasárnap

9 órakor indult a buszunk Szentpéterszegre, a csapat egyik fele evvel utazott, a többiek kocsival. A tavaknál kezdtük a túrát, majd „felkapaszkodtunk” a gátra, hogy azon 15 kilométert tegyünk meg. Nem sokkal indulásunk után az épülő M4-es út Berettyó-hídnál lévő építési területen haladtunk át gond nélkül. Egy sikló és egy-két számunkra ismeretlen növény látványa törte meg az út egyhangúságát. Berettyóújfaluhoz közeledve először a 42-es út, majd a vasúti híd lába alatt kellett áthaladnunk. A városhoz közelítve már nagy élet volt a gáton, sokan kocogtak, futottak. A Vízügynél bélyegeztünk, majd ismét visszatértünk álmaink gátjára. Innen kezdve annyival romlott a helyzet, hogy aszfaltozott út vezetett a tetején. Ezért inkább lementünk a vízpartra. Itt egyszer pihenőt tartottunk, egyszer pedig ebédeltünk. Sokszor kellett kerülgetni a keresztirányú árkokat, de még így is élvezetesebb volt a gyaloglás, mint az aszfalton. Bakonszegre érve a Bessenyei György emlékháznál álltunk meg. A házat és a környékét most hozzák rendbe, látogatni még nem lehet. Bélyegezni viszont tudtunk, mert még a kerítés se készült el. 15,5 km-t gyalogoltunk idáig. Elbúcsúztunk egymástól; négyen busszal, vonattal mentek haza, öten pedig kocsival.