Csütörtöktől vasárnapig az Alföldi Kéktúra egy újabb szakaszát teljesítettük, ezúttal 73,5 km gyalogolva. Egy napot leszámítva kellemes gyaloglóidőnk volt.04.11. csütörtök

Vonattal, kocsival jutottunk el Gádorosra, Eperjesre, ahonnan a gyaloglás kezdődött. Egy pótbélyegzőt tettünk füzetünkbe az eperjesi sörözőben. A falu szélén egy szép kis tó volt, utána egy-két irányváltással nyílegyenes úton, jobbára a K1 Öntöző-főcsatorna mellett mentünk. Utána érintettük a Kákai-főmajort, majd egy kávéra, üdítőre betértünk a Bikazugi kocsmába (kár volt). Kicsit látványosabb rész következett a bikazugi Kőrös-holtággal. 5 órára értünk a Kőrös-völgyi Látogatóközponthoz, ahol bélyegeztünk, de a kiállítást már csak kapkodva tudtuk volna megnézni. Így csak elsétáltunk a Csáky-Bolza kastélyig. Az Anna-ligeti tanösvényen át jutottunk ki a Holt-Kőrös hídjáig. Innen már kocsival utaztunk a szálláshelyünkig, a Timi-apartmanig. Kedvesen fogadtak, segítettek a vacsora beszerzésében is. 20 km-t tettünk meg ezen a napon.

04.12. péntek

Esőre ébredtünk, és sajnos az egész nap kitartott. Reggeli után folytattuk túránkat. Komppal átkeltünk a Hármas-Kőrösön, majd kilométereken át annak gátján haladtunk. Lefűzött holtágak, átemelő-zsilipek tették változatosabbá a tájat. A Hortobágy-Berettyó beömlésénél kiépített árvízkapu után, a kék jelzés elhagyta a gátat, továbbmenni azon csak a Peresi-gátőrházig kellett, azt is csak bélyegzés céljából. Felsőrészi nyomás nevezetű területen át értünk Mezőtúrra. Ott ebédelni szerettünk volna, de csak a harmadik étteremben tudtak nekünk asztalt biztosítani. Ebéd után szálláshelyünkre hajtottunk. A vendégházról megoszlott a társaság véleménye. A gyalogtáv 18 km lett.

04.13. szombat

Nem indultunk korán, mert egyrészt még esett az eső, másrészt pedig nem volt hosszú (14,5 km) a napi táv. Kocsival a kék jelzésig utaztunk, innen végig a Hortobágy-Berettyó mellett haladtunk Túrkeve Batai-hídig. Érdemes volt taktikázni az indulással, mert csak az út elején volt szitáló eső, az út végén még foltokban kék égboltot is láthattunk. A sár – melyet úgy próbáltunk kivédeni, hogy inkább a füvön mentünk - viszont végig megmaradt. A Nagykunsági-főcsatorna beömlésénél, fás részen ettünk. A Batai-hídnál fejeztük be a túrát. Kocsival bementünk Túrkevére. Ebédelő helyet kerestünk, de a térképeken jelöltek közül csak az ötödik, a termálfürdő melletti volt nyitva. Ott viszont jót, és viszonylag olcsón ettünk. Ezután lefoglalt szálláshelyünkre mentünk. Este megpróbáltuk felenni a megmaradt süteményeket, de persze nem sikerült.

04.14. vasárnap

Balai hídig kocsival utaztunk, onnan gyalog. Az út első harmada volt a szebb, ott a gát mindkét oldalán erdő húzódott. Ha letértünk a gát tetejéről az erdő szélére, akkor szárazabb úton tudtunk haladni. Egy vízáteresznél reggeliztünk. Nem sokkal utána egy tanya mellett három fiatal bivaly is beállt pózolni a kamerák elé. Elhaladtunk Balogh János akadémikus síremléke, és a Gastyási-gátörház mellett. Minden órában tartottunk pár perc pihenőt, hogy még az út végére is maradjon erőnk. Ecsegfalvától 3 km-re akinek már nagyon fájt a lába, az meg tudta szakítani az utat. Ecsegfalván a gátőrháznál pecsételtünk igazolófüzetünkbe. Ezt követően elmentünk egy kocsmába valamit meginni, aztán indultunk hazafelé részben kocsival, részben vonattal. Ezen a napon mentünk a legtöbbet, 21 km-t.