A Pest Megyei Piros egy újabb szakaszát jártuk be, ezúttal Máriabesnyőről indulva a Margita irányába. Egész heti eső után ragyogó időben 12,5 km-t tettünk meg.



A találkozó 8 órakor volt a besnyői templomnál, de akik Zsámbok felől érkeztek, azok már Szárítópusztától gyalog jöttek, akik pedig vonatpótló busszal jöttek, azok is messzebbről indultak. Első feladatunk bélyegzést szerezni igazolófüzetünkbe. Ez viszonylag könnyen sikerült, mert Babi ismerőse ott a gondnok.

Elindulva megkerültük a templomot, elhaladtunk annak bekerített kertje, majd a besnyői temető mellett. Az incsői lakótelep után értünk igazán csak be az erdőbe. Eleinte még lejtett is az út, így értünk – helyenként víztócsákat kerülgetve – a Gudra-hegy lábához. A Z kör jelzésig – ahol irányt váltottunk - kb. 60 métert emelkedett az út. Innen kissé meredekebb út vitt le a Pap Miska-forrásig, mely most elég bővizűen folyt. A forrás névadója az utolsó gödöllői betyár volt – legalábbis a XIX. századig. Pár perc pihenő után tovább indultunk. A babati istállókastélyt I.Grassalkovich Antal építtette állítólag tüdőbeteg lánya számára. Babatpusztán több lovarda is található, túlhaladva ezeken megálltunk reggelizni/tízóraizni. Újabb másfél kilométer megtétele után meg szerettük volna nézni a babati templomromot, de Laci tapasztalata alapján már semmi se látgató belőle, így kihagytuk.

Alig észrevehetően emelkedett az út, talán csak a magasfeszültségi vezetékeket elhagyva egy kicsit jobban. A Margita alá értünk, de most nem mentünk fel a csúcsra (annyiszor voltunk már ott), mert a túra végén meghirdettem egy szalonnasütést Blahán, Babiék kertjében. Fél egyre már oda is értünk. Aztán amennyi kajával. gyümölcssalátával, süteménnyel Babi előrukkolt, az már minden képzeletet felülmúlt – nagyon köszönjük (de azért nem csak udvariasságból mondtam, hogy nem kellett volna!). Bár szinte mindenki sütött szalonnát, varázsa a sok finomság mellett már eltörpült. Még egy esemény is volt aznap: Babi anyukáját, Zsuzsa nénit köszöntöttük 82. születésnapján.