gyalogtúra

Kerka-vidék

Címkék

Első (és valószínűleg egyben utolsó)  olyan négynapos túrát tartottunk, ahol felváltva voltak a gyalogtúrák és az egyéb látnivalókat kínáló programok. 5 kocsival 24-en voltunk, kellemes időt fogtunk ki.

06.14. csütörtök

A kocsik miután különböző helységekben felvették utasaikat, az M7-es tárnoki pihenőhelyénél találkoztak. Kölcsönös üdvözlések, kávé elfogyasztása után indultunk tovább. Úgy terveztük, hogy az autópálya egy pihenőhelyén megreggelizünk, de a csepergő eső miatt arra kényszerültünk, hogy egyenesen a szállásunkra hajtsunk. Ez kb. 10 órakor meg is történt. Nagyon jó szállásunk volt a szécsiszigeti Andrássy-Szapáry kastélyban. Elfoglaltuk szobáinkat, reggeliztünk, aztán meghallgattuk Bernadett ismertetőjét a faluról és a kastélyról.

Már dél lett, mire elindultunk túránkra. A faluban elhaladtunk a bivalyrezervátum és a malom mellett, átmentünk a megduzzadt Kerka hídján. Az aszfaltút után szőlők, présházak közé értünk, és az út is elkezdett emelkedni. A tormaföldei szőlők felé haladtunk szép erdei úton. Az előző napokban sok eső esett, ezért nagy víztócsákat kellett kerülgetnünk. Előbb egy lejtmenet, majd ezt követően egy emelkedő tetején felértünk a Háromszenteki-kápolnához. A kisméretű kápolna mellett szőlőfeldolgozó eszközöket állítottak ki, és volt egy szépen megépített pihenő is. Ha már ott volt, kicsit megpihentünk. Takaros présházak mellett vezetett az utunk. Következő megállónk a XIII. századból való Mároki-kápolna volt. Sikerült belülről is megnézni, mert Bernadett elkérte a kulcsát nekünk a szomszédos iklódbördöcei önkormányzattól. Innen már lejtett az út Szécsisziget felé. Mire visszaértünk a kastélyhoz 15,5 km-t tettünk meg 396 méter szintemelkedéssel. Félpanziós ellátást Pákáról rendeltem, úgyhogy visszaérkezésünk után nemsokára vacsorához ülhettünk. Utána még beszélgettünk, sütiztünk, borozgattunk-sörözgettünk.

06.15. péntek

Reggeli után kocsival 9 órakor indultunk Szlovéniába, mert 10 órára foglaltam időpontot a dobronaki Óceán Trópusi kertbe. Itt van Európa legnagyobb termálvízzel fűtött orchidea termelő üzeme. Magyar nyelvű vezetéssel bejártuk az egzotikus növényektől hemzsegő bemutatótermeket. Az eladótérben vásárolni is lehetett, a belépőjegy árának felét beszámították. Ezt követően a közeli Bakónaki-tóhoz autóztunk. A szép fekvésű tó mellett ez az energiát sugárzó pontok miatt nevezetes – már annak, aki hisz ilyen dolgokban. Következő állomásunk Lendva volt, ahol megnéztük a Szt. Katalin templomot, felsétáltunk a várhoz, onnan lejőve pedig a zsinagógát és a Makovecz-tervezte Színház- és Hangversenytermet jártuk be. A napi látogatóprogramok betetőzéseképpen felmentünk kocsival a szőlőhegyen lévő különös alakú Vinarium toronyhoz. Az 53,5 méter magas toronyba vagy 240 lépcsőfokon, vagy lifttel lehet felmenni. Fentről csodálatosan szép a kilátás, elhelyezése folytán négy országba lehet bekukkantani.

Visszatérve Magyarországra, azon belül a kastélyszállásra, megint ízes zalai ételek vártank ránk. Vacsora után Jani gitárkísérete mellett énekelgettünk, jól éreztük magunkat.

06.16. szombat

Ez a nap megint a túráé volt. Reggeliztünk, majd kocsival Gosztolára mentünk. A kocsikat leparkolva előbb aszfaltúton indultunk nyugat felé. A Liponyak-patak után hamarosan balra fordultunk és a Ledvadedesi-víztároló mellé értünk. Fényképezgetések után továbbindultunk. A falu után szép bükkerdőben haladtunk, majd megint aszfaltozott útra értünk. Azon is tovább emelkedett az út. Mikor letértünk róla, hamarosan felértünk a Nagy-Tenkére. Van ott egy geodéziai torony sok antennával, de sajnos nem lehetett felmenni rá. Művelt szőlők után megint erdőbe értünk. Egy tarvágás miatt sokat kellett keresgélni az utat, miközben a szeder és egyéb szúrós növények jól összekaszaboltak. Utóbb derült ki, hogy már felfestették az új útvonalat, de az az általunk használt navigációs térképeken nem szerepelt. Elértünk a Bakarend nevezetű szőlőkhöz, présházakhoz, aztán egy nyiladékon megebédeltünk. Az út végéig várt még ránk egy erdőirtás okozta susnyás. Mikor visszaértünk a kocsikhoz (eddig 11,6 km-t tettünk meg 337 m-es szintemelkedéssel), Budafapusztára, az arborétumhoz utaztunk. Szép fák, bokrok között sétáltunk, voltunk a vendégháznál és a játszótérnél, felkerestük az alsó- és felső tavat is. Láttunk még el nem virágzott rododendront is. Mikor visszaértünk Szécsiszigetre, elmentünk a vízimalmot megnézni idegenvezetéssel. Közben szóltak, hogy Kati néni vár a templomban. Átmentünk oda is, ahol tényleg nagy élmény volt Kati nénit hallgatni, miközben bemutatta a templomot és a sekrestyét. Szállásunkon már vártak ránk a vacsorával. Utána megint zenés estet tartottunk.

06.17. vasárnap

Reggeliztünk, összepakoltunk, kifizettük tartozásainkat és kocsival hazafelé, de nem haza indultunk. Első megállónk Somogyvár volt. A Látogatóközpontnál álltunk meg, de végül továbbmentünk az I. László által alapított bencés monostorhoz. Mindenkinek tetszett a nagy kiterjedésű monostor, a rekonstruált kerengőrészlet, a sok levendula lepkék százaival. A méretek érzékelhetőbbek lettek a kilátó megépítésével.

Mikor innen továbbmentünk Somogyvámosra, mindenki eldönthette, hogy mit akar megnézni: a Krisna-völgyet, vagy pedig a Pusztatemplomot. Természetesen az előbbire sokkal több jelentkező volt, mert aki még nem látta, annak mindenképp érdemes volt megnéznie. Öten egy rövid 4 kilométeres úttal megjártuk a templomhoz vezető utat oda-vissza. Ezután a Krisna-völgy bejáratánál megvártuk a többieket.

Még egy programunk volt hátra, ez pedig a dégi Festetics-kastély meglátogatása. Útközben történt egy kis affér. Mindigokos utastársunk viszályt próbált szítani köztünk egy benzinkút-keresési akció végén. Szerencsére ez csak részben sikerült neki. A Dég határában lévő Festetics-kastély felújítás miatt június elejétől sajnos belülről nem látogatható, de az épület körbejárása, az angolpark, a tó, a Holland-ház megtekintése miatt mégis érdemes volt odautazni. Hazafelé - egy M7-esen kialakult 8 kilométeres dugó miatt - a tervezettől eltérő úton jöttünk.

 

Pilisszentkereszt - Csobánka

Címkék

Nagy szerencsénk volt, mert a beígért esőből semmit se kaptunk, csak ijesztésképpen egy kicsit buszozás közben oda- és visszaútban. 34 en voltunk, 13 km-t gyalogoltunk 354/464 m szintkülönbséggel. Az út több mint 90 %-át zárt erdőben tettük meg, így a nagy melegre sem panaszkodhattunk.

2018.06.02-án kerítettünk sort erre a túrára. A buszról a pilisszentkereszti temetőnél szálltunk le. Az út elején a 2016-ról már ismert piros jelzésen haladtunk, ekkor a Pilis-tetőre és a Vaskapuhoz igyekeztünk. Most a Trézsi-kút előtt letértünk balra erről egy jelzetlen útra. Előbb az Orosdy-kastélyt érintettük, mely a XIX. század végén épült vadászkastélynak, ma pedig zarándokszállás funkciója van. A kastély után lefelé menve szép kilátás nyílt Pilisszántóra és a környékére. A Mészégetők-kútjánál is érdemes volt a kilátás miatt megállni.

A kúttól felkapaszkodtunk a Boldogasszony-kápolnához. A teljes egészében kőből épült kápolna 2006-ban készült el, két tornya pálos szerzeteseket szimbolizál. Innen, aki nem volt lusta, felment a Pilis Keresztjéhez és a Jézus-szoborhoz. Fentről lehetett látni a Pilis kapuját és egy nagy elegyengetett placcot, amelyre műkedvelők különböző alakokat raktak ki terméskőből. A Mészégetők-kútjához visszatérőben több hatalmas faszobrot láthattunk kálvária-szerűen kialakított úton. Pilisszentkereszt felé mentünk, de mivel a tervezett sárga jelzésű utat elvétettem, az Orosdy-kastélytól ugyanazon az úton voltunk kénytelenek haladni, mint amelyiken jöttünk.

A piros jelzést ismét elérve, most a Csobánka felé vezető Z jelésen haladtunk egészen utunk végéig. Hosszasan, de enyhén emelkedett az út, míg a Hosszú-hegy oldalában lévő nagyon szép kilátóhelyet elértük. Alattunk Pilisszántó üdülőterülete, a Placskó látszott a Határ-réti tóval, távolabbra pedig Pilisvörösvár. Míg csodáltuk a kilátást, meg is ebédeltünk. Innen szép árnyas erdőben haladtunk Csobánka felé. Csak az az utolsó ötszáz méteren nem voltak fák, de akkor már láttuk a ránk váró buszt, ez pedig erőt adott a meleg leküzdéséhez. Hazafelé közkívánatra még megálltunk Pomázon egy fagyizóban.



 

Csütörtökön Malonyán, szombaton a Gortva-völgyben jártunk

Címkék

Május 10-én, csütörtökön két busszal a Malonyai Arborétumot majd a garamszentbenedeki templomot és kolostort látogattuk meg, míg szombaton a régen várt Gortva-völgyi túrát tettük meg. Az előbbin a Nyugdíjasok Baráti Körével együtt 101-en, az utóbbin 41-en voltunk.

2018.05.10. csütörtök

Még január első napjaiban vetettem, fel, hogy májusban menjünk el a malonyai arborétumba a nyugdíjasokkal közösen. Aztán akkora lett az érdeklődés, hogy már két nagybuszt is majdnem megtöltöttünk.

Hosszú évek statisztikája alapján a rododendronok virágzása miatt május 10-e körül a leglátványosabb a park. Sajnos az idei őrült hőségben nagyon hamar kezdődött és gyorsan lefutott a virágzás. Igazán szép virágokat már csak az árnyékosabb helyeken láthattunk. Az arborétum így is szép volt, végigjártuk az Ambróczy-tanösvényt, az Észak-Amerikai, Kelet-Ázsiai és a koreai fagyűjteményt. A következő látnivalónk a kistapolcsányi várkastély és angolpark meglátogatása lett volna, de mivel a hat órai indulás ellenére is csak háromnegyed tizenegyre értünk az arborétumhoz, ezt most kihagytuk. 2 órára a garamszentbenedeki apáttal beszéltem meg a templomlátogatást, így arra az időpontra oda kellett érnünk. Ez meg is történt. Megnéztük a Géza fejedelem által alapított templomot, a Szent Vér-kápolnát, a kolostorudvart.

2018.05.12. (szombat)

A túra előzménye az, hogy a tavalyi kívánságtúrák között szerepelt ez is, de egy ismételt szavazás után mégis az Őrdög.árkot választók lettek többségben. Azért hogy mégse maradjon ki a Gortva-völgy, betettem az idei túrák közé. Hat órai indulással Isaszeg, Gödöllő, Hatvan felszállóhelyekkel 8 óra előtt Rónabányán voltunk. Innen indult kalandtúránk, melyet 10 évvel ezelőtt páran már megtettünk. Kalandtúrának azért merem nevezni, mert az első szűk két kilométert leszámítva jelzetlen, úttalan utakon, bedőlt fák, mélyen szabdalt patakvölgyek között kellett gyalogolnunk. Három nagyobb oldalággal és sok kis csermellyel is találkoztunk, mielőtt elértük a Gortva-patakot. Sokszor kellett átkelnünk a vízen és legnagyobbrészt sikerrel tettük ezt meg. A meredek partoldalakon minden segítő kézre szükség volt. Az út leglátványosabb részének egy vízesés mutatkozott. Mikor a szlovák határ közelébe értünk, megcsendesedett a patak. Egy nagy tisztáson megebédeltünk. Még egyszer átkeltünk a patakon, aztán hamarosan a tó mellé érkeztünk. Innen tábla jelezte a kilátót, melyre fel kellett kapaszkodnunk. Megérte a fáradtságot, mert nagyon szép volt a kilátás a Medves-hegységre, Tajtira, Ceredre, Vecseklőre, Egyházasbástra. Nem a felvezető úton mentünk vissza, hanem toronyiránt. Tajtiba beérve a melegben nem lehetett kikerülni a kocsmát, a becsapott pohár sör jól esett. Átgyalogoltunk Ceredre, ahol buszunk várt. 11,5 kilométert gyalogoltunk, javarészt lefelé, de a terepviszonyok miatt ez többnek véltük.

 

Bakonyi túrák

Címkék

A Május elsejéhez kapcsolódó hosszú hétvégén négy napig a Bakonyban túráztunk. Egy csepp eső nélküli ragyogó időben 19-en élveztük a hegyvidék szépségét, miközben azért gyalogoltunk is 57 km-t, összesen 1585 méteres szintemelkedéssel.

04.28. szombat

Különböző településekről 6 órakor indultunk, és az M7-es tárnoki pihenőjében találkoztunk 7 óra után. Innen megállás nélkül Bakonybélbe autóztunk, ahol 3 éjszakára szállást foglaltam. Készen is voltak szobáink, így be tudtunk pakolni. Jó félóra múltán lettünk készen, és indultunk első gyalogtúránkra. A kék, majd a kék kereszt jelzésen a bővizű Gerence-patak mentén haladtunk észak felé. Meglepődtünk a hatalmas mennyiségű medvehagyma láttán. Volt a pataknak egy olyan szakasza, ahol kötelet feszítettek ki a biztonságos haladás végett. Az Odvaskő hotel környékén megpihentünk kicsit, majd áttértünk a piros jelzésre, és egyúttal a Boroszlán-tanösvényre. A közel 20 méter összhosszúságú Odvaskői-barlang volt a következő megállónk. Népes denevérállománya van, valamint kezdődő cseppkőképződményei. Leereszkedve a barlangtól áttértünk a Z+ jelzésre, és a Bakonybéli-Szarvad-árokban haladtunk. Azon a ponton, ahol jelzésünk találkozott a Z háromszög jelzéssel, megebédeltünk. A továbbvezető út egy pontjáról kis kitérő után meglehetősen jó kilátás nyílt a környező hegyekre. Bakonyújvárra csak ketten tettek kitérőt, mert a várból már semmi se látszik. Ezután a Likas-kő barlangot kerestük fel. Ez tényleg csak egy kis lyuk. Körülbelül másfél kilométer megtétele után visszaértünk a szállásunkra. 12 km-t tettünk meg. Vacsoráig még volt időnk, így beszélgettünk, borozgattunk. Vacsora után még elmentünk sétálni, mert le kellett adni a vacsorával bevitt sok kalóriát.

04.29. vasárnap

Reggeli után indulunk túrázni. Bakonybélt hátunk mögött hagyva kereszteztük az OKT-t, majd a Hideg-völgyön mentünk tovább. Az út egyik nagy látványossága a felhagyott bauxitbánya volt. Innen meredek úton leereszkedve, egy félkörívet megtéve a bánya másik oldalát is láttuk. Később az út bal oldalán a Vaskapui-kőfülkét néztük meg. Királyszállásnál kerestük a Király-kutat, de az áthatolhatatlan bozótosban feladtuk a küzdelmet. Az út további szakaszában nagy erdei siklókat és rézsiklót is láttunk. A Vörös János-séd mellé értünk, majd elértük a régi vasútvonal nyomvonalát. Míg emelkedtünk a piros négyszög jelzésű úton, nagyon mély vízmosásokat kellet kikerülnünk.  A Z+ jelzésen láttuk a leggyönyörűbb medvehagymás területet, majd elértük megint az OKT-t, azon értünk vissza szálláshelyünkre. 15,3 km-t tettünk meg. Vacsora után az előző napinál is nagyobb sétát tettünk.

04.30. hétfő

Reggeli után útra keltünk. A Szent Mauríciusz monostor mellett elhagytuk a Fő utat, majd hamarosan a falut is. Nagy legelők mellett elhaladva értünk a Borostyán-kúthoz. Körbesétáltuk a kis tavat, bekukkantottunk a kápolnába, felkapaszkodtunk a Lourdes-i Mária-szoborhoz. A P+ jelzésen felértünk a Csúcs-hegyre, ott jelzést váltottunk. A Bányász-kút vizét kipróbáltuk, ezután pedig hamarosan elértük a Kerkes-kői-szurdokot. Eredetileg innen a Judit-forráshoz mentünk volna, de a patak felől nem találtuk meg a felvezető utat. A látványos, izgalmakban gazdag, de nem túl hosszú szurdok után felkapaszkodtunk az Oltár-kőhöz. A megnőtt fák miatt nem lehetett lelátni a szurdokba. Kis pihenő után felkerestük a Judit-forrást, innen pedig meredek, köves úton visszaereszkedtünk a szurdokba. A már ismert szakasz után egy darabig még a Gerence-patak völgyében vezetett az utunk, majd azt elhagyva folyamatos emelkedővel a Bakonybél felé vezető aszfaltozott út mellé értünk. Itt irányt váltva megint a P+ jelzésen mentünk, elhaladva a Borsó-forrás mellett. A forrás vize kis patakká állt össze, amely rengeteg kanyart leírva haladt lefelé, mi pedig libikókázva állandóan kereszteztük a meglehetősen mély völgyét. Megint a Csúcs-hegyre értünk, innen viszont most már a falu felé kanyarodtunk. Jó időben érkeztünk oda, így még megnéztük a tájházat is kedves vezetőnk ismertetőjét meghallgatva. Innen szállásunkra gyalogoltunk (15 km volt a táv idáig), és az előző nap jól bevált programjait ismételtük meg.

05.01. kedd

Reggeliztünk, majd csomagjainkat a szállás egy helyiségbe tettük be. Ezután indultunk túrázni. Eleinte az Országos Kéktúráról ismert Öreg-séd mellett gyalogoltunk aszfaltozott erdészeti úton, majd a Barátok útján lévő emelkedőt küzdöttük le. A kéket elhagyva tovább emelkedett az út, egészen a Tekeres-kútig. Innen lefelé a Tekeres-kút-árokban haladtunk Az út jobb oldalán összesen 226 halomsír található. Letérve az útról olyan helyre figyelmeztetett az ismertető tábla, ahol igen jól kivehetők a temetkezési halmok. Leértünk megint az Öreg-séd völgyébe, ahonnan felkapaszkodtunk a Pörgöl-barlanghoz. A barlang mintegy 18 m hosszú és 3-5 m széles előcsarnokát tudtuk megnézni, a többi részét a védett denevérek miatt lezárták. Jól kivehető cseppkőképződmények láthatók a mennyezeten. A barlang mellett megebédeltünk, majd indultunk vissza Bakonybélbe. Visszaérve szállásunkra nem húztuk az időt, mert el akartuk kerülni a hosszú hétvégék zárásaként mindig kialakuló dugókat. Sikerült is, így időben hazaérkeztünk.

 

Királyrét – Magas-Tax

Címkék

44-en vágtunk neki Királyrétről a Magas-Tax meghódításának. Odáig az út szinte végig emelkedett, míg visszafelé nemcsak lazsálhattunk lejtmenetben, de még látványos is volt az út. 13.5 km-t tettünk meg 481 méter szintemelkedéssel.

Fél nyolckor indult a buszunk Isaszegről, majd Gödöllőn vált teljessé a létszám. Kilenc órakor már leparkoltunk Királyréten. A gyerekek először megcsodálták a mini-vasutat, aztán indultunk. A Nagy-Vasfazék-patak baloldalt zuhogott mellettünk, míg jobbra étterem és a kastélyhotel volt. Az Erdei iskolánál jobbra felkanyarodtunk a piros jelzésen. Innen kezdett az út is emelkedni. A Taxi-nyiladék nyílegyenes útján haladtunk jó darabig villanyoszlopok társaságában. Nagyjából az egyenes szakasz közepén megálltunk reggelizni. Mikor elhagytuk az egyenes nyiladékot a Grófi útra tértünk. Ez félkörívben megkerüli a Magas-Taxot. A Taxi-rétre már pár méter lejtéssel érkeztünk.

A szebb napokat látott turistaház már régóta zárva van. Többünkben is kellemes emlékek törtek fel, mikor beszélgettünk az itt töltött éjszakáról. A ház mögött új vízvezetéket és csatorna-csöveket láttam – hátha még lesz ismét itt turistaház itt. Némi elemózsia és a Tóth István-emlékmű megtekintése után indultunk tovább. Az út első egy kilométere erősebben lejtett addig, míg el nem értük a Nagy-Vasfazék-patakot. Először avval párhuzamosan haladtunk, majd azokon a helyeken, ahol jobban összeszűkült a völgy, többször át kellett rajta valahogy kelni. Mindenki keresgélte a számára legkedvezőbb helyet az átkelésre. Kora tavasz lévén elég széles volt a patak, csak úgy átugrani sehol se lehetett rajta. Segítettük egymást, mégis előfordult pár esetben, hogy a síkos kövön megcsúszva páran beleléptek a patakba. Ki bokáig, ki térdig, ki még jobban. Elmondásuk szerint nem volt kellemes a víz hőfoka.

A Csesznyefa parkoló (ameddig régebben felmentek a kisvonatok) után már több hidat is építettek. Mivel némelyiknek hiányosak voltak a fokai, sokan ezeken a helyeken is a patak köveit választották. Megálltunk egy rövid pihenőre a Földbe vájt kunyhónál és a boksánál. Kalandos patakparti gyaloglás végén értünk ki megint a P jelzésre, azon pedig hamarosan a buszunkhoz.

 

Budai-hegység, Páty – Budakeszi Erdészet

Címkék

42 elszánt turista a vészjósló meteorológiai előjelzések ellenére úgy döntött, hogy otthon-ülés helyett inkább gyalogol egyet a jó levegőn. A tervezettől eltérő útvonalon 12 km-t gyalogoltunk.

Fél nyolckor indult a gyűjtőjárat Isaszegről, majd Gödöllőn, Mogyoródon, Pesten egészült ki a csapat. Negyed tíz felé értünk Pátyra. A Virágvölgy utcán kezdtük a gyaloglást, a Mézeshegyen. Alig hagytuk el a települést, máris utunkat állta az első vadkerítés, szerencsére mellette ott volt létra. Később utunk során még négyszer kellett létráznunk. Igazán ez nem jelent nagy fáradtságot, inkább az a gond vele, hogy ilyen létszámú emberrel nagyon lelassul a haladás. Persze még mindig jobb, mintha be se mehetnénk az erdőbe. A Hosszú-hajtás-hegynél irányt váltottunk, és az eddigi Z háromszög jelzésről jobbra letérve az elvileg a P Mária-útra értünk. Azért csak elvileg, mert a több mint öt kilométer alatt, míg ezen az úton mentünk csak egyetlen egy jelzést láttunk, Budakeszi szélén. Sajnos ez egyre általánosabb, hogy a térképen való megjelenést csak évek múlva követi (ha követi egyáltalán) a valóságos útjelzés.

Az út közepe táján elég intenzíves esni kezdett a hó, aztán hamarosan abba is hagyta. Utána egészen kivilágosodott, úgyhogy reménykedtünk, hogy a beharangozott nagy esőből semmi se lesz. Budakeszi széléhez érve egy jelzetlen úton ismét nyugati irányban gyalogoltunk. Megálltunk egy helyen éhségünket csillapítani. Mikor innen továbbmentünk, következett a nap legnagyobb átverése. Azon a helyen, ahol északnak kellett volna fordulnunk a Z+ jelzés felé, a térkép kaput és létrát jelölt, sajnos csak az előbbi volt meg. Így kénytelenek voltunk visszafordulni. Minden északnak tartó úton bementem egy darabig, de egy sem bizonyult járhatónak. Egészen addig mentünk, ahol korábban étkeztünk. Innen már eljutottunk a Z+ jelzésre. Mikor ráértünk, jó darabig egy széles mezőn vitt át az út, itt még ki tudtuk kerülni a sáros kocsiutat. Később ez már egyre nehezebben sikerült, mert az út két oldalán szorosra zártak a tüskés bokrok. Azért is volt olyan sáros az út, mert valami lovas felvonulás lehetett arrafelé. Minket is figyelmeztettek, hogy álljunk félre, mert negyedóra múlva egy 22 fős lovascsapat fog az úton végigmenni. Szerencsére nem vártunk, mert azon a félórán át, míg a sáros úton haladtunk, nem jöttek a lovasok.

Kiértünk a Telki felé vezető aszfaltútra, Ekkor már egyre jobban esett az eső, ezért úgy döntöttem, hogy már nem megyünk végig az eredetileg tervezett úton, és a Budakeszi Erdészetnél felszálltunk buszunkra. Azzal, hogy nem volt létra a lezárt kapu mellett, 2 km-t gyalogoltunk többletként, és sok idő vesztettünk.

 

Újév-köszöntő túra 2018.

Címkék

Minden év első szombatján túrát tartunk, mely se nem hosszú, se nem nehéz, viszont jókat eszünk-iszunk, együtt köszöntjük az új esztendőt. Idén se volt ez másképp. 29-en voltunk 14 km-t tettünk meg.

Menetrendszerinti busszal Gödöllőről Dányba utaztunk, közben mindenki a lakásához legközelebb lévő megállóban szállt fel rá. Háromnegyed tízre értünk Dányba, ott is Pest-megye legrosszabb buszmegállójába. Rövid lakott részt elhagyva sajnos meg kellett küzdenünk a kihordott mindennemű szemét „látványával”. Borzasztó volt. Szerencsére a lusták csak az út elején, a könnyen megközelíthető helyeken hagyták szemetüket. Ezután már szinte Isaszegig – helyenként igen látványos - erdőben haladtunk. Érintettük a Nagy-hát-erdőt, Senki-erdejét. Fél tizenkettőre értünk az előre kiszemelt tisztáshoz, rajta egy jókora farakáshoz. Ezen egy kis átalakítást végezve asztalt képeztünk ki a rönkökből. Megterítve előkerültek a hátizsákok mélyéről a finom sütemények, ízletes borok, és a köszöntő elmaradhatatlan kelléke a pezsgő. Jól elvoltunk. Ehhez hozzájárult az enyhe idő is. Igaz a nem túl sűrű köd csak az út utolsó harmadában szállt fel. de akkor is szokatlanul meleg volt januárhoz képest. (Tavaly például ehhez hasonló túránkon reggel – 20 fok volt.)

Továbbmenve egy-két cikk-cakk után a Hosszú-nyiladékon, Valkói-úton haladtunk. Itt már sütött a nap. Isaszeg közelébe érve tartottunk még egy pót-evést a maradék süteményekből, mert ilyenkor ritkábban járnak a vonatok, és inkább az erdő szélén töltöttük az időt, mint a vasútállomáson. A városszélre érve megtapasztalhattuk az isaszegi szemetelők „áldásos” tevékenységét is. Ez se volt semmi!

Örvendetes módon az út végére 6 fővel gyarapodott a létszámunk.

 

Csákberény – Csókakő - Mór

Címkék

Ez évi utolsó kívánságtúránk a Vértes nyugati peremére vitt bennünket. Változatos terep, sok látnivaló, csodás idő: ez jellemezte az utat. 34-en voltunk, 13 km-t gyalogoltunk (aki a kis borkóstoláson is részt vett, az 14-et).

6 órakor szállt fel az első utas a buszra és háromnegyed kilencre értünk Csákberénybe. Közben megálltunk pár percre az Óceánrepülők emlékművénél is. Egy szép kis dísztó mellett kezdődött a túránk, majd az Ezerjó borúton haladtunk. A szőlők felett előbb a Kopasz-hegy, majd az Arany-hegy magasodott. Az út baloldalán a 2011-ben felállított Szent Orbán fából készült szobra nagy tiszteletnek örvend: még fedelet is kapott. Később egy hatalmas prést láttunk szintén az út bal oldalán. Jobb oldalon pedig egyszerű és hivalkodó házak, présházak váltogatták egymást. A hegyoldal fái pedig az ősz minden létező színében pompáztak. 2,5 km megtétele után szerencsére a jelzés elhagyta az aszfaltozott utat. Lejtmenetbe kapcsolva megláttuk a Csóka-hegy alatt lévő különálló sziklaplatón álló Csókakő várát. Természetesen nem hagytuk ki a vár meglátogatását.

Három éve jártunk itt, de nagy örömünkre azóta sokat épült, csinosodott a vár. Most már a kápolna mellett fel lehetett menni a felsővárba is. Körül is néztünk fentről, de ahogy végig napsütésben gyalogoltunk, a távolkép nem volt ilyen szép: párás, kissé ködös időben nem volt igazán szép a panoráma.  A vár bejárása után még tovább emelkedett az út, míg el nem értük a Csóka-hegy gerincét. Itt egy jó kilátást adó tisztáson megpihentünk, ettünk. A további út igen változatos terepen, pár métert állandóan le-és fölmenve folytatódott. Nehezítette a továbbjutást a rengeteg kidőlt fa, amelyek valószínű a múlt heti viharos szél áldozatai. Viszont nem lehet mindent mostani viharra fogni, mert sok fa már láthatóan régóta ott hever. A mintaszerűen jó útfestés egyszer azért kihagyott: Mór felé közeledve a völgyből jobbra kitérő utat nem jelölték. Mi meg figyelmetlenségből kicsit túlmentünk a csábító völgyi úton, szerencsére csak 100 métert. Mór felé közeledve elértük a zöld, majd a piros jelzést.

A városba érve hosszan gyalogoltunk a Széchenyi úton. A Kapucinusok terénél várt ránk autóbuszunk. Aki már elfáradt, felülhetett rá, de a többség még felgyalogolt a Bormúzeumig, hogy megkóstolhassunk egy-két móri bort. Ez a kis kitérő még megemelte a beígért szintkülönbséget: összesen 481 métert mentünk felfelé, és 526-ot lefelé.

Ördög-árok, Kőmosó-szurdok (Bakony)

Címkék

Kívánságlista alapján most a Tarjánka-völgybe mentünk volna, de mivel az nem látogatható már, helyette – szavazás alapján – az Ördög-árkot jártuk végig. Kereken negyvenen voltunk.

Reggel hatkor kezdte a busz összeszedni utasait. Első megállónk Bicske határában az Óceánrepülők emlékműve volt. Itt mindig megállunk pár percre mikor erre járunk. Fél tízre értünk Dudarra. Miután lekászálódtunk a buszról, elindultunk a piros jelzésen. 6-700 métert gyalogoltunk a faluban, majd egy mező szélén értünk be az erdőbe. Az első magányos szikla hamarosan megjelent az út mellett, de itt igazából még csak bedőlt fákat kellett kerülgetnünk. Mikor a völgy mélyülni kezdett, akkor már rengeteg kisebb-nagyobb szikla állt utunkba. Ezekről az össze-vissza elhányt kövekről tartja a monda, hogy ez az ördög műve. Később a teljesen szűk völgyben pár nehezen leküzdhető lépcső, hanyagul egymásra dobált hatalmas sziklák lassították a tempót, ugyanakkor ezek voltak a leglátványosabb részek. A legnehezebb átjáró az Ördög-gát volt. Pár vaslétra segítette a lejutást a szikla legaljánál, de – ellentétben pár neten talált korábbi képtől -, most hiányzott ez. Segítettük egymást le, ahogy tudtuk. Lehetett a sziklába erősített acélkötél mentén is lejutni, de ez sem volt könnyebb. Még legegyszerűbben az árokból kikapaszkodva, a nagy sziklát megkerülve lehetett a gáton túljutni. Ezután már lényegesen könnyebben lehetett haladni. Egy hajtűkanyar és némi emelkedő után kiértünk az árokból.  Bakonyoszlop felé haladva messziről már láttuk a cseszneki várat, a következő úti célunkat.

Buszba ültünk és Cseszneken a vár után, a temetőnél szálltunk ki abból. Visszasétáltunk a várfeljáróig, ahol már várt bennünket Bernadett, az idegenvezetőnk. Vezetésével bejártuk a 700 éves várat, minden részéről értékes információkat kaptunk. Sokan kitöltötték a kvíz kérdéseket tartalmazó lapot, és most várják, hogy azon szerencsések közé kerüljenek, akik valamilyen ajándékot kapnak a vár vezetésétől.

Még egy programunk volt hátra, ez pedig a Kőmosó-szurdok. Ezt a nem hosszú, de igen látványos szurdokot a P+ jelzés igénybevételével értük el, miközben elhaladtunk a zsidótemető mellett. A szurdokba leérve előbb megkerültünk egy hatalmas sziklatömböt, majd egy köves sziklaperemen leereszkedtünk a völgytalpba. Itt már könnyen lehetett haladni. Sokan felmásztak a sziklaoldalban lévő barlanghoz is. Ezután enyhén emelkedve kikapaszkodtunk a szurdokból, és az autóbuszunkhoz gyalogoltunk. Már csak a hazaút maradt hátra. A két gyalogút együtt 11,5 km hosszú volt, de talán a beharangozottnál kicsit nehezebb.



 

Aggteleki-hegység (09.28-10.01.)

Címkék

Harmincan az Aggteleki-hegységben túráztunk négy napig. Kisebb sétákat leszámítva 50 km-t gyalogoltunk. Jobb időt nem is kívánhattunk volna magunknak.

Szeptember 28. (csütörtök)

Negyed hétkor indultunk Gödöllőről. Az autópályán haladtunk Miskolcig, onnan kisebb utakon a Rakacai-tóig, szállásunkig. Fél tíz körül értünk oda, lepakoltunk, majd reggeli után kocsiba szálltunk. Égerszögig mentünk, ahonnan gyalogtúránk indult. Első pihenőnk az Égerszögi-turistaház mellett volt. Továbbindulva a Pilics-hegyi-kilátóig gyalogoltunk. A kilátóra érdemes volt felkapaszkodni, mert szinte teljes körpanorámában gyönyörködhettünk. A zöld jelzést elhagyva a Z+-en folytattuk utunkat. Az út jobb oldalán pár méter távolságra találtuk a Béke-barlang Felfedező-ági bejáratát. Szép tölgyesben haladva ismét a Z jelzésre tértünk, majd azt elhagyva egy jelzetlen úton, borókabokrokkal tűzdelt legelőkön át értünk vissza Égerszögre. 11 km volt a táv 350 m szintemelkedéssel. A szállásunkon finom vacsora várt ránk. Vacsora után még egy ideig beszélgettünk, de a korai kelés miatt nem nagyon sokáig.

Szeptember 29. (péntek)

Reggeli után kocsival Jósvafőre mentünk. A falu elején leparkoltunk, majd a S jelzésen elkezdtük gyalogtúránkat. Folyamatosan emelkedő úton a Kis-Galyát megkerülve az Országos Kékúra útvonalára értünk. Itt lehetett volna egy rövidebb távra is váltani, de mindenki a hosszabbra jött. A Szőlő-tetőre felérve pár szép pincét, présházat láthattunk, valamint szép kilátásban gyönyörködhettünk. Az András-Galya oldalában értünk fel utunk legmagasabb pontjára, innen szinte állandóan lefelé haladva a Szelce-völgybe jutottunk. Itt szinte belilult a táj a sok őszi kikericstől. Jósvafőre beérve sokan elnyalogattak egy fagylaltot. Kocsival visszautaztunk szálláshelyünkre. Vacsora, beszélgetés következett. Napi gyalogtúránk 14 km volt 272 méter szintemelkedéssel.

Szeptember 30. (szombat)

Kocsival Jósvafő és Aggtelek között lévő Vöröstó Látogatóközponthoz utaztunk. Leparkoltuk az autókat és elindultunk. Először a Vörös-tavat érintettük, majd a Z jelzésen a jósvafői Tengerszemhez értünk. Gyönyörű színek domináltak: a türkizkék tó, és a föléje nyúló sárguló falevelek. A Baradla-barlang bejáratánál megvettük a belépőket, és vártuk a szakvezetőt. 10 órakor indultunk. Előbb ismét a Tengerszem mellett mentünk el, de most annak északi oldalán. A református templom után leértünk a bíró háza melletti fahídhoz, ahol előző nap is megcsodáltuk a szinte tóvá szélesedő patakot. Ezután a Tohonya-völgy szép mohás sziklái között haladtunk, majd balra kanyarodva a Vass Imre-barlang felé vettük az irányt. A barlangnál két csoportra szakadtunk, mert egyszerre nem mehettünk be annyian a barlangba. Az első csoportba azok kerültek, akik a túra végén még meg szerették volna nézni az aggteleki Baradla-barlangot. Mi a második csoporttal mentünk be. Ez a barlang maga a csoda. Túl azon, hogy csodálatos cseppkövei vannak, igazi barlangi élményt ad az, hogy közvetlenül a cseppkövek mellett, között és néha még afölött is haladt a kissé csúszós, agyagos út. Körülbelül 600 méter volt oda-vissza a bejárható szakasz. Visszafelé más úton mentünk. Jelzetlen úton elhaladtunk a Kutatóállomás mellett, majd egy mezőn a S jelzésre értünk, Ezen mentünk tovább, majd egy (térkép szerinti) úton – jobban mondva úttalan úton – a K+ közvetítésével a Z jelzésre értünk. Itt a víz fölé fektetett fákon át kellett kelnünk a Kecső-patakon. Elértük az OKT-t, majd még tovább emelkedő úton a S+ jelzést. Ez már visszavezetett a Látogatóközponthoz. Bejártuk azt is. E napi túránk 11,5 km hosszú volt, 420 m szintemelkedéssel. Elindultunk hazafelé. Útközben meg szerettük volna nézni Szinpetriben a világ legnagyobb könyvét, de egy akkor érkező nagy csoport miatt nem jutottunk be. Kárpótoltuk magunkat Perkupa bejárásával. Megkapó a falu főutcája, a közepén végig folyó patakkal, és jó pár régi szép házzal. Megint finom vacsorát kaptunk, elborozgattunk, beszélgettünk.

Október 1. (vasárnap)

Összepakoltunk, majd reggeli után Szögliget után lévő Szalamandra-házhoz hajtottunk. Innen indult első túránk, melynek végcélja a Szádvár volt. A várig végig emelkedett az út hol jobban, hol kevésbé. A Lakatos-forrásból csak éppen csordogált a víz. Háromnegyed-részben megkerültük a várnak helyet adó hegyet, majd egy erősebb emelkedővel felértünk a nagykiterjedésű várhoz. Az utóbbi években legalább állagmegóvás történik, így van némi esély arra, hogy maradjon is valami a várból. A kilátás páratlanul szép, csak észak felé nem lehet ellátni a fák fölött. Keresztül-kasul bejártuk a várat, csináltunk csoportképet, majd lecsurogtunk a Várhegyről. Ez az út 5,5 km volt, 300 méteres szintkülönbséggel.

Ismét kocsiba szálltunk, és átautóztunk Aggtelekre. A Baradla-barlang bejárata fölötti kilátóhelyre kapaszkodtunk fel először, majd az OKT-t elhagyva rátértünk a K háromszög jelzésre. Megebédeltünk és tovább gyalogoltunk a Baradla-tetőre. Innen leereszkedve áttértünk a Z jelzésre, majd mikor majdnem elértük (volt aki el is érte) a Kecső-patakot, jelzést váltottunk. A Baradla-völgyön keresztül értünk vissza Aggtelekre. Ez az út 7,2 km-es volt, 252 m-es szintemelkedéssel. Rövid búcsúzkodás után elindultunk hazafelé. Sajnos az M3-ason történt karambolok miatt sokáig tartott a hazaút. A híreket hallgatva ugyan letértünk a 3-as útra, de ez talán még rosszabb volt.