Hóra számítottunk ezen a túrán a Budai-hegységben. Ehelyett az út nagy részén – különösen a szélesebb erdőgazdasági utakon – jégpáncél fogadott. Ez se szegte kedvünket, jó hangulatú túrán 13 km-t gyalogoltunk mind a harmincnégyen a kb. 10 fokos melegben.

Ebben az irányban a már szokásosnak mondható útvonalon – Isaszeg, Gödöllő, Mogyoród, Pest – 9 óra után értünk Telki határában lévő pátyi elágazásához. Lekászálódva a buszról átkeltünk a meglepően forgalmas Budakeszi felé vezető úton. Itt kellett szembesülnünk a ténnyel, hogy az összetöppedt és visszafagyott hó is mennyre csúszós. Egy vadkerítésen átmászva írtáserdőn haladtunk, ezúttal a Z+ jelzésen. A Mária utat keresztelve már „rendes” erdőbe értünk. Az út egyenletesen emelkedő erdészeti út volt, haladni és megállni rajta csak a szélén lehetett, ahol még nem döngölték le az autók. Útközben is több olyan erdészeti terepjáró elől próbáltunk félrehúzódni, amelyek szénát és egyéb csemegéket szállítottak az állatoknak. Lassan tudtunk haladni, így csak fél tizenegyre értünk az Anna-vadászházhoz.

Az 1900-as évek elején épült, majd többször átépített, felújított vadászház ma igen szép látványt nyújt. A ház mellett lévő padoknál megpihentünk. Itt található Csergezán Pál grafikus és természetfestő emlékhelye is. Továbbra is emelkedő és jeges úton – immár a Z jelzésen - haladtunk a Széltörés-erdőig. Kis könnyebbség volt az úton, hogy az olvadékvíz a kocsikerekek vájatában már felolvasztotta a jeget. Ebben haladva már csak víz csurgott a cipőnkbe. Az Apatócky-ligetnél – ahol áttértünk a Z háromszög jelzésre - kellett egy kicsit meredekebb részen lecsúszkálnunk.

Innen megint emelkedett az út először kevésbé, majd a Nagy-Kopasz-hegyhez közeledve egyre jobban. A hegycsúcs előtti szakaszon a jelzett turistautat kihagyva egyenesen egy nyiladékban értünk a tetőre. Itt található a különleges formájú – Csergezán Pálról elnevezett – 23 méter magas kilátó. 100 lépcsőfokon lehet felérni a 18 méter magason lévő kilátószintre. Megéri felmenni – meg is tette ezt majdnem mindenki -, mert fönt teljes körpanoráma vár ránk. A kilátó tövében ettünk kicsit, majd indultunk tovább.

Lefelé menet a hegy déli oldalán csúszásság szempontjából már jobb volt a helyzet. Az út szélén lévő morzsalékos kőről már elolvadt a jég, ezen elég jól tudtunk haladni. A szép kilátást nyújtó Tarnai-pihenőnél elidőztünk kicsit, majd mentünk tovább. Kanyargós erdei úton megközelítettük az országutat, majd avval nagyjából párhuzamosan – most már a S+ jelzésen – értünk túránk kezdeti szakaszához, a most cseperedő tölgyfaerdőhöz. Még egy létrázás volt hátra, és már ott is voltunk a buszunknál.

A 13 kilométerhez 408 méter emelkedő, és 417 méter lejtő tartozott.