22-en gyülekeztünk az isaszegi vasútállomáson, hogy Újév-köszöntő túránkat megtartsuk. Immár hagyomány, hogy az év első napjaiban egy viszonylag rövidebb túrán koccintunk egymás egészségére, köszöntsük egymást és az új évet.
Nagy optimizmussal indultunk, mert előbb bágyadtan, később teljes erőbedobással kezdett sütni a nap. A piros négyszög jelzésen indultunk a Tőzeg-tavak mentén. Ilka-majoron áthaladtunk, majd egy kapaszkodóval feljutottunk a gerincre, ahol a Pest Megyei Piros (PMP) útvonala halad. Ezen Gödöllő irányába indultunk, majd Ürgemajor környékén letértünk róla. Innentől jelzés nélküli, de járható utakon mentünk. A járhatóság persze inkább azt jelentette, hogy nem ruhaszaggató susnyáson kellett mennünk, „csak” csúszós úton. Az előző este rengeteg eső esett, ez megrogyasztotta a már meglévő kb. 20 cm-es havat. A fagyott föld nem tette lehetővé a víz elszivárgását, ez mind latyakként jelent meg számunkra. Szóval csúszkáltunk rendesen, de ez nem vette kedvünket. Időnként megálltunk, ittunk egy kis forralt bort, vagy épp pezsgőt bontottunk. Erre jó alkalmunk nyílott abból az alkalomból is, hogy Hajniéknak előző napon született második unokája: Boglárka egészségére koccintanunk kellett!
A valamikori mogyoró-ültetvénynél, utunk (a maga 261 méterével) legmagasabb pontján megebédeltünk, csodálatos sütemények, sajtok, panettone-k, gyümölcsök kerültek elő hátizsákjaink mélyéről. A csoportkép elkészülte után folytattuk csúszkálásunkat. 
Isaszeg városától északkeleti irányban három egymással párhuzamos dombhát fut ÉNY-DK-i irányban egymástól kb. 300 m-re. A völgytalp- és a gerinc közötti magasságkülönbség 30-60 m. E változatos terepviszonyok miatt van a területnek középhegység-jellege. A Szarka-berki dűlő Rákos-pataktól számítva a harmadik völgy, ezen indultuk vissza Isaszeg felé - sajnos közben egy félórára eleredt az eső. 3,2 km-es egyenes szakasz után értünk ahhoz a ponthoz, ahol az Isaszegi Csata Emléktúra 30-, és 45-km-es távja érkezik Pécel felől. Ennek ideiglenes jelzéseit követve 2,6 km megtétele után jutottunk a Tőzeg-tavakhoz, majd a P négyszög jelzésen a vasútállomáshoz. Ezt a szakaszt két erős emelkedő tette változatossá, melyen gyakorolhattuk „az egy lépés előre, két lépés hátra” téziseit.
A vasútállomás várótermében (miután kiszellőztettük az illegális dohányzók füstfelhőit) megvártuk, míg túratársaink vonatja Gödöllő-, ill. Budapest felé elmegy. Ez az idő sem telt haszontalanul, átbeszéltük következő túráinkat, azokra jelentkezőket regisztráltam.
 

Tavalyi városavató éjszakai túránknak nagy sikere volt, ezért idén is beterveztem egy hasonlót.
Isaszegről, Gödöllőről 18-an vonattal érkeztünk este 9 órára Pécelre. Nem egy turistaerény, de abból a megfontolásból, hogy ne kelljen sok kaját cipelni, mindjárt az állomáson nekiláttunk a rétesek, pogácsák, piték, egyéb sütemények fogyasztásához. Közben szinte teljesen besötétedett.

A Z jelzésen indultunk. Mikor ahhoz a ponthoz érkeztünk, ahol választhattunk a P+ (hosszabb és nehezebb) és a Z jelzés (rövidebb és kevésbé meredek szakaszai vannak) között válasszuk, szavazásra tettem fel a kérdést. Bármily meglepő, a társaság a P+ jelzést választotta. Sajnos egy idő után Heninek erős gyomorfájása lett, ezért Zolival visszafordultak. Később tudtam meg, hogy a vonat épp az orruk előtt ment el, ezért szobrozhattak egy órát a vasútállomáson.
Mi továbbmentünk, elkezdődött a hullámvasutazás. Két hosszabb és egy-két kisebb meredek le-fel szakasz tarkította az utat. A P+ jelzésen a PMP-re (Pest Megyei Piros) értünk ki. Ezen balra fordulva a Kovács-laposán keresztül kiértünk a  Hársas felé vezető útra. Itt ismét megcsodálhattuk azt a táblát, mely „természetvédelmi kutyával” őrzött területre hívja fel az arra járók figyelmét. Elhagytuk a S sáv jelzést, és fokozatosan emelkedő úton a volt crosspálya területén beértünk az erdőbe. Itt egy nagyobb lejtő/emelkedő van, mikoris a Mély-árkot elérjük. Ezután változatos terepen három km megtételével elértük a Honvéd-sírokat. Továbbra is sötét erdőben haladva egy hatalmas pókháló zárta el az utunkat. A pók jól viselte a vakuzás okozta megpróbáltatásokat, mi pedig hálából óvatosan, kárt nem okozva haladtunk el erődítménye mellett. A Honvéd-szobortól szép látvány volt a kivilágított Isaszeg látványa.
Az emlékműtől csak pár száz méter kellett megtennünk Sanyiék házáig. Itt előre megszerveztük, hogy picelátogatással fejezzük be a túrát. A szép boltíves pincében jó hangulatban – aminek hiányára eddig se volt panasz – kóstoltuk meg a „Notter Pincészet” fehér és vörös borát, melyhez Irénke borkorcsolyákat, szendvicseket készített. Hajnal 4 óra felé indultuk tovább az állomásra, majd ki-ki haza, vagy az autójához. Ivették még meghosszabbították a túrát, ők Gödöllőig gyalog mentek tovább.
Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy kellemes, majdnem teliholdas időben, jó hangulatban tettük meg a 14 km-t (plusz még az állomásig oda-vissza 1,5 km-t), ezért jövőre is megrendezünk egy éjszakai túrát. Talán akkor még több klubtag is eljön.

A képeket Maszlagi Sándor készítette.

A tavalyi nagy sikerre való tekintettel éves programunkba idén is bekerült egy bográcsolás, amit szombaton tartottunk meg. 26-an jelentkeztek erre a társadalmi eseményre. Csütörtök éjfélig lehetett jelentkezni; a létszám birtokában vásárolták meg Hajniék a hozzávalókat a „Mindent bele!” nevezetű ételbe. A név egyáltalán nem túlzás, a fűszereken kívül 16 féle olyan hozzávaló kell hozzá, melyek önmagában is finomak, hát még egybefőzve…

De ne szaladjunk ennyire előre! Reggel megvásároltam a kenyereket és kimentem a vasútállomásra a Gödöllő felől jövők elé. Csomagjaikat betettem a kocsiba, ők pedig a P+ jelzésen, majd az Isaszegi Csata Emléktúrára felfestett fehér kör jelzésen közelítették meg azt a nagyon szép erdei pihenőhelyet, ahol padok, asztalok, esőbeálló és tűzrakóhely is van. Nejemmel értünk oda elsőnek (nem volt nagy kunszt, hiszen mi kocsival mentünk, és vittük az üstöt, tartót, stb.). Sajnálattal kellett tudomásul vennünk, hogy az előttünk ott bográcsoló embereknek másképp tanították a tiszta erdei környezet fogalmát. Szemeteszsákba szedtük a rengeteg eldobált papírt, törött üvegeket, tűzre dobott műanyag palackok roncsait. A csikkek összeszedésébe is belekezdtem, de töredelmesen bevallom, kb. 100 db után abbahagytam. Meg se látszott, hogy valamennyi is hiányzik belőlük. Közben lassan-lassan mindenki befutott. Mindenki serénykedni kezdett, kivette részét a munkából, a lányok főleg az ételek előkészítésében (borsófejtés, krumplipucolás, hagyma-, gomba-, hús-, zöldség szeletelés), a fiúk a tűzifa-gyűjtésben, állvány felállításában, tűzgyújtásban. Anélkül, hogy bárkinek is érdemeit csorbítanám, azért a főszereplőket hadd említsem meg külön is: Hajni volt a hadtápfőnök, Péter a főszakács, Józsi a tűzmester. Voltak még előkóstolók, kiskukták, fűszermesterek, kavargatósegédek.  Nehogy az ebéd elkészültéig éhen haljuk, Hajni hozott padlizsánkrémet, mások finom pogácsát, süteményt, nassokat. Párféle jó bor is előkerült, meg egy kis törkölypálika is. Szóval el voltunk, mint a befőtt, vidám hangulatban vártuk az ebéd elkészültét.

Az ebéd egyszerűen csodálatos volt, az a rengeteg hozzávaló tökéletes harmóniájú eleggyé vált. Degeszre ettük magunkat, amit le kellett sétálni. A pihenőhely melletti horhosban indultunk felfelé. A végén egy kisebb kapaszkodóval lehetett belőle kijutni. Akinek ez kevésnek bizonyult, az egy meredek csúszós úton is megtehette mindezt. Marcinak ez a kaland egy jókora horzsolással végződött a térdén. Mikor kiértünk az Öreghegy felé vezető útra, először az ismeretlen lengyel kapitány és Harsányi Bálint síremlékénél álltunk meg, majd a Honvéd-síroknál. Ezt követően a piros jelzésen a Honvéd-szoborig gyalogoltunk, onnan jelzetlen úton vissza a pihenőhelyhez.

Még egy pár órát elbeszélgettünk, aztán szétszéledtünk. Jó ilyen összejöveteleket is tartani, egybekovácsolja a társaságot. Hab a tortán, hogy ez alakalommal öt, már egy-egy túránkon korábban résztvevő túratársunk belépett egyesületünkbe.

A hét eleje kemény festési-, útvonal-tisztítási munkával telt el. Ilyen munkákra mindig szükség van, aktuálissá, egyben sűrgössé mégis a hétvégén megrendezendő Isaszegi Csata Emléktúra miatt vált. Nagyon rosszul esne, ha a - reményeink szerint - nagyszámú turista kiszámított, drága idejét útvonal-keresgéléssel töltené. Az előző hetekben meg olyan vacak idő volt, hogy a festés szóba sem jöhetett.

Vegyük sorjában, melyik útvonalat sikerült felújítani az  Isaszegi Természetbarát Klub egyszemélyes, lelkes csapatának, azaz nekem:

2009.03.31. A tavaly alpozófestékkel feltett fehér telikör jeleket zománcfestékkel újrafestettem az Emléktúra 15 km-es távján a Római katolikus templom - Madách u. - Nap u. - Mátyás kir. u. - Szentgyörgyi út (telefon ália) - Kőkereszt - névtelen fasoron át a Sápi útig - Sápi út - Szobor-hegy útvonalon.

2009.04.01. Ezen a napon a Sápi úttól kezdtem festeni a Honvéd-sírokig, valamint az Öregtemplomtól a Rákóczi utcáig  fehér telikör,  ezenkívűl a Honvéd-sírok - Öregtemplom útvonalon a zöld sáv jelzést.. A régi jelzések felújításán felül sok új jelet és irányító nyilat is felfestettem, mert a nyáron nagyra növő csalánosban helyenként alig lehetett látni a jelzést.

2009.04.02. Február 3-án jelezte Balogh Zoli, hogy a Pest Megyei Piros jelzései részben eltűntek Pécelen a Koporsó-völgyben egy tarvágás következményeként (ld.a 2009.02.03-ai cikket). Ezt a szakaszt láttam el új jelzésekkel, és - ha már ott jártam - a P+ jelzést is felújítottam a S sáv kiágazásáig.

Ha valakiben kedvet ébresztettem útfestés-ügyben, szívesen veszem segítségét, tervem - na és javítandó út - még ezer is akad.