Börzsöny
Drégelyvár második nekifutásra
Notter Béla, 2010. szeptember 14. 12.46Szeptember 11-ére hirdettem meg szeptemberi túránkat Drégelyvár bevételére. Reggel viszont olyan kilátástalanul esett az eső, hogy telefonon felhívtam minden jelentkezőt, tegyük át másnapra a túrát. Sajnos a jelentkezők több mint fele nem ért rá vasárnap, így csak 11-en indultunk.isa
Sokat rágódtam szombaton-vasárnap azon, hogy helyesen cselekedtem-e? Egyrészt sok embert, akinek vasárnapra más elfoglaltsága volt, megfosztottam a túrázás lehetőségétől. Másrészt aki vasárnap eljött, szakadó eső helyett, gyönyörű napsütésben túrázhatott.
Reggel háromnegyed nyolckor – no nem egészen pontosan - találkoztunk Gödöllőn. A vácrátóti állomásra igyekeztünk, mert Juti ott csatlakozott (volna) hozzánk. Kiderült viszont, hogy félretájékoztatás áldozata lett, és hamarabb szállt le a vonatról. Irány tehát Váchartyán! Teljes lett a csapat, most már tényleg túránk kezdőpontjára a Drégelyvár vasúti megállóhoz autóztunk. Útközben helyenként köd volt, felhős is volt az idő, de mire odaértünk már sütött a nap.
A Szemes nevezetű, alig emelkedő úton indultunk együtt a piros és zöld sáv jelzéssel. Az előző napok intenzív esőzése megtette hatását, az út eleje nagyon saras volt, néhol még a fák között is állt a víz. Amint a zöld sávot elhagytuk, és elkezdett emelkedni az út, ez a negatív jelenség is elmaradt. Kővágó-hegy előtt csatlakozott hozzánk a börzsönyi kék is. Itt jegyzem meg, hogy egész utunk során a jelzések, eligazító-táblák tökéletesek voltak. Az ország nagyon kevés helyére lehet ugyanezt elmondani. Az út egyenlőre még emelkedett, Henrik büszkén számolta a perceket, amennyit rávertünk a többiekre.
Felértünk Drégelyvárra, melyről az első írás 1285-ből származik. Hírét az 1552. július 6-9-e közötti csata alapozta meg, mikor Szondi György 150 végvári harcossal felvette a küzdelmet 12000 török támadóval. Nem ők győztek, de a haza védelmében megpróbálták a lehetetlent. Nagyszerű kilátásban volt részünk a várból, különösen Drégelypalánk, Ipoly-völgy és a Börzsöny irányába. Elidőztünk egy kis időt a várban. Ráértünk, mert vonattal kellett a kocsikhoz visszamenni, az meg csak 3 óra előtt indult. A várban található az Apródok útja tanösvény utolsó, nyolcadik állomása is.
A piros rom-, és kereszt jelzésen folytattuk utunkat. Az út Drégelypalánk felől sokkal meredekebben vezet fel a várba, nem véletlen, hogy nem ezt választottuk. Lefelé menet további tanösvényes táblákat láttunk, már csak a faluhoz közeledve tapasztalhattuk a „civilizáció” áldásos hatását, a táblák megrongálását. A vandálok úgy látszik nem szeretik a meredek erdei utakat. A Schafer-kútnál tartottunk egy kis pihenőt, készítettünk egy csoportképet is – igaz erről hiányzik Zoli és Henrik. Zolinak gyermeknevelési feladatai voltak.
Áthaladtunk a vasúti pályán, a most nagyon bővizű Hévíz-patak mellett mentünk tovább. Hamarosan a Pincesorhoz értünk, ahol a filoxéra járvány előtt nagy élet lehetett, ma már kevés látszik belőle. Drégely vasúti megállóhoz érve – ahol eredetileg vonatra szálltunk volna – úgy döntöttünk, hogy a következő megállóig elgyaloglunk, mert még mindig rengeteg időnk volt a vonat indulásáig.
Megint nem volt szerencsénk a MÁV-val, mert Drégelypalánk és Nagyoroszi között a nyílt pályán bedöglött a mozdony. Jó félórát várakoztunk, mire jött egy másik mozdony, ami már mozgásba hozta szerelvényünket. Mehettünk volna gyalog is, de nem volt kedvünk a talpfákon kilométereket lépdelni.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Pest Megye Teljesítménytúrázója Túramozgalom
Balogh Zoltán, 2010. január 14. 11.04A Pest Megyei Természetbarát Szövetség a Szigeti Túrázók Természetjáró Csoport szervezésében túramozgalmat indít teljesítménytúrázók számára a 2010. évtől kezdődően. A mozgalomba minden olyan gyalogos teljesítménytúra beleszámít, amelyet Pest megye területén rendeznek és szerepel a Teljesítménytúrák itthon és külföldön 2010 teljesítménytúra-eseménynaptár kiadványban. Bővebb információ a forrásként megjelölt webhelyen, melyen sajnos az Isaszegi Csata Emléktúra (még) nem szerepel.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
OKT – Magyarkút – Ősagárd
Notter Béla, 2009. november 17. 18.58Az Országos Kéktúra (OKT) bejárására vállalkozó 15 tagunk közül 10-en vágtunk neki a 20 km-es távnak. Mivel szombaton kastélylátogatáson voltunk (lásd az előző beszámolót), vasárnapra maradt a kéktúra.
Isaszegi, gödöllői találkozó után két kocsival a vácrátóti vasútállomásra hajtottunk. Ott találkoztunk a Pestről jövő túratársainkkal és Marika vezette harmadik kocsival. Ezután Katalinpusztára autóztunk, ahonnan már csak két kocsival mentük tovább Magyarkútra, ahová negyed kilencre meg is érkeztünk. Először a Fogadóban akartunk bélyegezni, de zárva volt, csakúgy, mint az Irma-forrás melletti étterem. Nem vártuk meg a 9 órai nyitást, hanem nekivágtunk a távnak, tekintettel arra, hogy délután úgyis ide jövünk vissza a kocsikért. Az út első kilométereit állítólag aszfaltúton tettük meg, de mi ezt nem vettük észre. Lehet, hogy a vastag sárréteg alatt volt. Jól haladtunk ezen a szakaszon, 4 km-en összesen 100 m-t emelkedett az út. Átkeltünk a Keskeny-bükki patakon, aztán jött az első emelkedő. Kiértünk egy baloldalon nyitott területre, ahonnan Szendehelyre láttunk rá. Ezután - leadva az eddig megszerzett magasságot – kiértünk a 2-es országútra, azon pedig Katalinpusztára. A kocsmában bélyegeztünk, páran megkávéztak. A komoly emelkedők ezután következtek. Ahogy elhagytuk a Pest Megyei Piros (PMP) jelzést, kb. 200 méteres szintemelkedés következett. Ezután megnyugodott az út, alig emelkedett. Így értük el a Bik-kutat, ahol általános nagy evészet következett. A Naszály északi oldalán folytattuk utunkat, eleinte alig emelkedve. De aztán jött a feketeleves. 2 km-en belül 270 m-t emelkedett az út, azon belül is két nagyon meredek szakasz volt. Végre felértünk a Naszály 652 m magas csúcsára. Nem sok embernek volt kedve a toronyba felmászni, igaz el is kedvetlenítettem őket, hogy a napsütés ellenére is párás a levegő, nem igazán jó a kilátás. Rövid pihenő után indultunk tovább, hiszen még 7 km hátra volt, bár szinte végig lejtmenetben. Ősagárdra egyrészt a busz miatt kellett időben érkeznünk, de ilyenkor novemberben már a korai sötétedést is figyelembe kell venni. Az út egyes szakaszairól jól láttuk a Gyadai-rétet, Kosd és Ősagárd falut. A nagy lazítás után Török-rét előtt már egy szinte jóleső kisebb emelkedő következett. Ismét kereszteztük a PMP-t, majd beszélgetős, laza tempóban 4 órára az ősagárdi kocsmába, bélyegzőhelyünkre értünk. A borzasztó nagy füst miatt kikértük a bélyegzőt, és a kocsma előtti szépen kialakított asztalnál, padnál bélyegeztünk, nassolgattunk. Időnk volt bőven, a busz csak háromnegyed óra múlva jött. A focimeccs utáni nagy zsíroskenyér-osztásból mi sem maradtunk ki, minket is megkínáltak. Busszal Katalinpusztára, onnan kocsival Magyarkútra mentünk. Sikerült a bélyegzés a Pipás nevű étterem elhíresült fa-krokodila mellett. Ez volt az első hosszabb kéktúránk, tesztelve a csapatot, mit bír el. Elmondhatom, mindenki hősiesen, erejét nem teljesen kiadva teljesítette a 20,15 km-es távot, melynek nehézségét nem is a távolság, hanem a 847 m emelkedő, és 738 m szintesés jelentette. Következő kéktúránk 12.12-én a Gerecsében lesz. Igaz kicsit hosszabb lesz, mint ez volt, de csak 457 m a szintemelkedés.
Kis börzsönyi túra Nagybörzsönyben
Notter Béla, 2009. október 6. 09.09Vacogós reggel után napsütéses gyönyörű kirándulóidő várt arra a 21 főre, aki jelentkezett erre az Észak-börzsönyi túrára.
A szokásos isaszegi és gödöllői találkozó után 7 óra után a vácrátóti vasútállomáson csatlakoztak hozzánk a Pestről vonattal érkező túratársaink.
Talán már az is szokásosnak mondható, hogy finom sütemények kerültek elő a kocsik mélyéből. Nagyon szép látvány volt, mikor a Duna mellett haladtunk Zebegény felé, hogy a kristálytiszta időben csak a Duna felett hömpölygött vastag páraréteg. Nagybörzsönyben az erdei vasút mellett lévő parkolóban hagytuk a kocsikat. Sanyi kocsiját javítani kellett, mert elfolyt a fékfolyadék egy része. Szerencsére Marci személyében van a csapatban gépkocsiszerelő is, így a tábori körülmények ellenére ki tudták javítani a hibát. Igaz, ők ketten csak később indultak utánunk. Kicsit visszamentünk a falu irányába, majd a patakon átkelve a S kereszt jelzésen folytattuk utunkat. Pár házat magunk mögött hagyva máris kiértünk a faluból, az út igencsak meredekre váltott. Később lazábbra mérséklődött az út dőlésszöge de - kisebb megszakításokkal – kitartott Nagyirtáspusztáig. Itt pihenőt tartottunk és bevártuk a kisvonat beérkezését, ami – utánozva nagytestvérét – nagy késéssel érkezett. Utunk hátralévő része már igazán könnyű lejtmenet volt. A P kereszt jelzést használva kétszer is kersztezve a kisvasúti sineket érkeztünk Kisirtáspusztára. Itt van a kisvasút Vontatási telepe. A falon lévő emléktábla szerint 1908-ban innen indult az első fával megrakott kisvonat Ipolypásztó felé. Itt található a Csongrád Megyei Természetbarát Szövetség Toboz kulcsosháza. Innen jelzést váltva továbbiakban S sáv jelzésen - a Hosszú-völgyi patak medrét követve - értünk vissza kocsijainkhoz. Idáig 12 km-t tettünk meg, a meghirdetett 16 km-es utat úgy teljesítettük (kissé túl is), hogy elindultunk e szépfekvésű, egykori városi rangban lévő kedves falu nevezetességeit felfedezni.
Először Kókai Géza fafaragó kiállítását néztük meg. Mindenkinek tetszettek a jórészt diófából készült csipkeszerű faliképek, a szépen faragott székek. Azt a hírt kaptuk a kiállításon, hogy a Szent István templomban 3 órakor esküvő lesz, ezért nyitva lesz. Igyekeztünk is oda, de még aközelébe sem engedtek, mert az egyházi esküvőt megelőzően a polgári is a templom udvarában volt. Visszakullogtunk az egykori Bányagazda házában kialakított Tájházba. Bóna Dániel kedves, humoros idegenvezetése feledtette velünk az előbbi nagybörzsönyi kudarcot. A tájházzal átellemben lévő Bányásztemplom megtekintésével sem volt szerencsénk, mert a gondnok ugyanaz a személy, mint aki a Szt. István templomtól elhessegetett. Egyszerre két helyen nem tudott lenni, ezért itt a templom bezárását választotta a turisták távoltartására. Felemásan sikerült műemléki sétánkat a XIX. század elején épült vizimalomban fejeztük be.
A kis kellemetlenségek ellenére szép túrát tettünk, jól éreztük magunkat. Legközelebb kilencen a Gerecsébe megyünk háromnapos túrára, majd a "havi rendes" túránk a pilisszentkereszti szurdokba vezet november 7-én.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Egy túrás hétvége szombatja
Balogh Zoltán, 2009. június 17. 20.53A szombati, börzsönyi túráról Béla már írt egy beszámolót, ezt avval a résszel egészíteném ki, amikor a Bagolyvár-vadászháztól Marcival fejünkbe vettük a Vár-kúti forrás meglelését. Úgy látszik a túravezető tanfolyamon tanult susnyás iránymenetek nagyon tetszenek nekünk. Felvettük hát az irányszöget, és hajrá.
Pár tíz méter megtétele után igen meredeken kezdtük ereszkedni a cél irányába, egyáltalán nem volt könnyű talpon maradni a csúszós, igen meredek erdei talajon. A vízmosást hamar elértük, a víz csordogált benne, de a forrás nem volt az irányszöggel bemért helyen. Így elindultunk szembe a folyásiránnyal, és jó 100 méterrel arrébb megtaláltuk a forrást is, mely kiépített, de vize emberi fogyasztásra alkalmatlan.
A csapat után indultunk, kezdetben toronyiránt. Miután a méteres csalán mindkettőnket megcsípett ruhán keresztül, Marci talált egy járhatóbb részt, majd Salgóvárban utolértük a csapatot.
Néhány képet, és videót is készítettem a szombati túráról.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
A kevésbé ismert börzsönyi Salgóvár
Notter Béla, 2009. június 16. 16.04Június 13-án 21 fő jelentkezett túránkra, mely a Börzsöny kevésbé ismert tájára a Salgóvárba vezetett. Ezt a túránkat azért is erre a napra szerveztem, mert ezen a hétvégén tartják a Pest-megyei egyesületek a PTSZ népszerű volt elnökének – Georgiades Gábornak – szentelt emléktúráikat.
Negyed 7-kor találkoztunk Isaszegen, majd fél hétkor Gödölőn. A szokott módon – telekocsi akcióban – 5 kocsival indultunk. Vácrátóti vasútállomáson megvártuk Pest felöl vonattal jövő három túratársainkat, közben előkerültek a kocsik mélyéből frissen szedett cseresznyék, meggyek, még meleg palacsinták, sütemények. Vácrátótról Diósjenőn át Királyházára autóztunk. Itt a parkírozótól pár méterre lévő Georgiades Gábor kopjafához sétáltunk. Elhelyeztük az Isaszegi Természetbarát Klub koszorúját, megkértem Georgiades Évikét, hogy férjéről meséljen nekünk elfogultan – hiszen klubtagjaink legnagyobb része nem ismerte őt. Az őszinte szavak után visszamentünk a kocsikhoz, és folytattuk utunkat Perőcsényig. A buszfordulóban hagytuk autóinkat és elindultunk.
A P sáv jelzés vezetett ki minket a faluból. Állandóan emelkedve, de csodálatosan szép úton először az Ökörvágó nevű területen mentünk. A P négyszög jelzés elhagyása után még meredekebb lett az út. Ezt a jó szokását fel sem adta egészen a Jancsi-hegyig (586 m). Itt egy kicsit hosszabb pihenőt tartottunk, élvezve a Godóvárra, Miklós-tetőre nyíló szép kilátást. Hollókőig még változatosabb lett a terep, az állandó emelkedő mellett egy-egy lejtő is becsúszott. Az út mellett hatalmas sziklák voltak, pompázott az írisz. Holló-kőről ((685 m) még pompásabb kilátás várt ránk, itt van az egész Börzsöny szinte legszebb kilátóhelye. A levegő az előző napi esőzések és erős szele miatt nagyon tiszta volt, a Csóványos tornya is egész közelinek látszott. A kilátóhely környéki sziklákon sokféle kövirózsa található. A Holló-kő magasságát kicsit megfejelve sziklás úton értünk a Kövirózsás 696 méteres csúcsára. A csúcs neve mindent elmond a táj flórájáról. Innen kicsit leadva megszerzett magasságunkból a P+ jelzéshez értünk. Nem a legrövidebb úton mentünk fel innen a Salgóvárhoz, hanem egy kis kerülővel a P+ jelzésen indulva. A szép vezetésű út mellett az első látnivalónk a Bagolyvár-vadászház volt, mely mint egy mesebeli mézeskalács-ház áll az erdő közepén. Az ajtaja nyitva volt, még nincs egészen lerobbanva belül sem, kár volna átadni azt az enyészetnek. Míg mi a házat néztük meg, egy galamb tőlünk egy méterre mit sem törődve velünk, az esőcsatornából oltotta szomját. A P háromszög jelzésen mentünk a Salgóvárhoz. A várat már 1424-ben leromboltatta Zsigmond király, mert gazdája – Salgói Miklós – hamis pénzt veretett. A 715 méter magasan lévő várromból néhány falmaradvány jól kivehető, a kilátás innen is pompás.
Visszatérve a P és a P+ jelzés találkozásáig innen folyamatosan lejtős szép erdei úton, keresztező horhosok, időszakos patakmedrek mellett értünk vissza Perőcsénybe, gyalogtúránk célállomására. Egy kis izgalmat csak a Büzmöd-réti magasles környékén ravaszul erdőbe kanyarodó jelzésünk megtalálása volt. Egyébként el kell mondanunk, hogy a jelzések ezt leszámítva végig példaértékűen jól követhetők voltak. Gratulálunk a festőknek!
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Perőcsény - Salgóvár – Georgiades Gábor Emléktúra
Notter Béla, 2009. június 8. 18.00Dátum
Jelentkezési határidő
Túratáv
Szintemelkedés
Találkozó
Hazaérkezés
Megjegyzés
Budapestről jövőknek: a vonat Nyugati-pu-ról 6:00-kor indul, Vácrátótón kell leszállni róla 7:04 perckor, ott vesszük fel őket a kocsijainkba – remélhetően lesz annyi szabad hely.
Jelentkezések
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Pest Megye Turistája - 50 km
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Georgiades Gábor emléktúra
Dátum
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges