Október 8-án a Duna-kanyar egyik legszebb részén jártunk. Kerek negyvenen voltunk. A Visegrádi-hegységről már többször látott Ördög-hegyet, Remete-barlangot most közelről csodálhattuk meg. 510 méteres szintemelkedéssel 11 km-t gyalogoltunk.

Busszal közlekedve az Isaszeg - Gödöllő – Vác útvonalon értük el Nagymarost. Fél kilenc után már a Főtéren voltunk, ahol épp piac volt. Áthaladva azon és a vasúti aluljárón a katolikus templomnál rátértünk a S négyszög jelzésre. Az út jobb oldalán három régi pince és Árpádházi Szent Erzsébet szobra volt látható. Mikor jobbra letértünk az eddigi egyenes utunkról, elkezdett gyengén emelkedni az út is. Hosszú ideig a Szamaras utcában haladtunk, ahol majd’ mindenki lefényképezte a Szamaras parkoló feliratú jópofa táblát. A Nagymaros vasútállomástól induló S jelzés balról becsatlakozott, és felváltotta a mi jelzésünket. Az erdő szélén sorompó állt, de szerencsére nem a turistáknak, sokkal inkább a fatolvajoknak.

Hamarosan a S barlang jelzésre tértünk, amely egyúttal utunk legszebb részét is jelentette. A hegyoldalban oldalazva, kissé lejtős úton haladtunk, majd egy nagyobb lejtő után egy tágas pihenőhelyre és kilátópontra jutottunk. A hely kiválóan alkalmasnak bizonyult reggeliző-helynek. Továbbmenve bizonyos távolságonként mindig volt egy kilátópont, amiért kicsit le kellett térni az útról. A kilátópontokról sorra feltűntek a Visegrádi-hegység szép hegyei és falvai, így Lepence, Dömös, Pilismarót, a szlovák oldalon Helemba, és a Helembai-hegység, az börzsönyi oldalon pedig Zebegény, Szob. A lejtő legalján felkerestük a Remete-barlangokat. Kissé továbbmenve a lezárt útszakaszig, ismét gyönyörű kilátás várt ránk.

A barlang után a K barlang jelzésen szuszogtató emelkedő következett, így értük el a S+ jelzést. Innen utunk végcéljáig csak lefelé, vagy szintben mentünk. Mindenkit bevártam a kereszteződésben. A csapat eleje közben a Dobozi-oromhoz ért, sőt el is kezdtek a meredek lejtőn ereszkedni. Aztán jöhettek vissza, mert az út nem arra vezetett. A következő kilátóhely a Borostyán-kői volt. Egy mélyúton tovább ereszkedve Zebegény széléhez értünk, szemben látszott a Dőry-kastély. A Malom-patakon hídján átkelve a vasúti viadukt (Hétlyukú-híd) mellé értünk. Ezután nagyjából a patakkal párhuzamos utcákon a Kós Károly/Jánszky Béla tervezte katolikus templomhoz értünk. A templom festményeit a gödöllői Kőrösfői-Kriesch Aladár tervezte. Téblábolás, fagylalt és kürtöskalács-evés után lesétáltuk a Duna-partra, ahol várt ránk a buszunk.