Áprilist meghazudtoló nyári melegben Bács-Kiskun megyét magunk mögött hagyva Csongrád megyébe értünk. A négy nap alatt 63 km-t gyalogoltunk.

04.19. csütörtök

Vonattal és egy kocsival 11 órára értünk a kisszállási vasútállomásra, illetve arra a pontra, ahol tavaly abbahagytuk a kéktúra szakasz bejárását. Ezen a napon még viszonylag enyhe idő volt 24 fokkal és a szél is fújdogált. A viszonylag sok erdőt legelők, tanyák és mezőgazdasági területek szakították meg. Jártunkban-keltünkben nagyon sok őzet láttunk, volt, hogy 30 fős csapat is elfutott előttünk. A Petróczi-csárdát – ahol bélyegeznünk kellett volna - sajnos zárva találtuk. Ezután két fuvarral szálláshelyünkre Mórahalomra utaztunk. Vacsorát egy pizzériából rendeltünk.

04.20. péntek

Reggeli után kocsival indultunk a Petróczi-csárdához, ahonnan folytattuk az előző napi gyaloglást. A Felső-Ásotthalmi-erdőben, majd a Csorvai-erdőben szerencsére árnyékot adó fák között mehettünk. Az 55-ös út elérése előtt volt egy pihenő, mely Rózsa Sándorról kapta a nevét. Egy hatalmas szürke nyárfa Rúzsafa néven vált ismertté. Borbás-keresztnél értük el az aszfaltozott utat. Ruzsáról busszal és kocsival visszautaztunk szálláshelyünkre, de közben Zákányszéken megvacsoráztunk. Ezen a napon gyalogoltunk a legtöbbet, 19 km-t.

04.21. szombat

Reggeli után busszal Ruzsára utaztunk. Bélyegeztünk a büfében, majd elindultunk. Pár kilométert a Kállai- majd a Pálfí-erdőben gyalogoltunk. Mikor a zákányszéki út közelébe értünk, megszűnt az erdő, a nap meg zavartalanul égethette bőrünket. Felüdülést jelentett a Vágó nevezetű tanya kocsmájában elfogyasztott pohár sör. A pár házból álló tanyán volt egy téglaépület, mely valamikor parókia lehetett, mert egy harangtorony is állt az udvarán. Később alig-alig volt fa az út mellett; a 27 fokos meleget elég nehezen viseltük a homokos, látnivalók nélküli vidéken. A Vágói-csatorna után távolban kinéztünk magunknak egy kis erdőt, gondoltuk ott fogunk pihenőt tartani. Alig hogy leültünk az út szélén, jött egy bunkó autós, és a kerekeket kifaroltatva élvezte, hogy megfulladunk a portól. Tetszett neki a produkció, mert pár perc múlva visszajött megint porfelhőt gyártani. Zákányszék előtt 2 km-el már volt bicikliút, azon értünk be a központba. Az előző napi helyen ebédeltünk megint. Szállásunkon volt idő bőven gyakorolnunk a társas életet.

03.22. vasárnap

Bordányig a kék jelzés az aszfalton vezet. Bélyegzés után Zsombó felé gyalogoltunk tovább. Sok látnivaló nem akadt, fa is alig. A Dorozsma-Majsai-főcsatorna után hamarosan kiértünk a Zsombó felé vezető útra. A bélyegzésre kijelölt vendéglő még nem nyitott ki, várnunk kellett. Az étteremben – ha már ott voltunk -, ettünk egy levest, vagy ittak egyesek az azt helyettesítő sört. Zsombó után megint mezőgazdasági terület, néhány tanya, és nagy meleg (ezen a napon már 29 fok volt árnyékban) következett. Változatosságot a Lápos nevű terület jelentett, itt égerfák álltak a vízben, és néhány fa adott árnyat – no meg persze volt békaszerenád is. A szatymazi úton aszfalton vezetett megint a jelzés. A vasútállomásnál bélyegeztünk, majd a csapat egyik fele vonattal, másik fele kocsival hazautazott.