Bakony
Nyugat-Bakony
Notter Béla, 2024. október 3. 11.56Szeptember 27 én 4 napos őszi túrára indultunk a Bakony egy kevésbé felkapott, dombokká szelídülő, igen szép részére. Borongós reggelen, a rossz időt magunk után hagyva, 25-en, 6 kocsival, az M7 es Tárnoki pihenőjénél vártuk egymást, és indultunk a Nyugat Bakonyban lévő Gannára. Megérkezésünkkor a szálláshelyünkön a Bokréta Vendégházban hagytuk csomagjainkat, Döbröntére mentünk és megkezdtük első napi túránkat.
Szeptember 27.
A magasban lévő Szarvaskő vár romjainál eltekintve elénk tárult a Bittva patak partján fekvő két csodás település Döbrönte és Ganna. A rövidebb túra résztvevői a Mánc-hegy után, az Ödön-forrástól egy rövidebb útvonalon visszatértünk a Döbröntén álló kocsikhoz, ahol a parkolóban bevártuk a hosszabb úton résztvevő túratársainkat. A túratáv 8,3 km volt, 161 m szintkülönbséggel.
A hosszabb táv résztvevői (12 fő) az Ödön-forrás után nyugatnak, majd dél felé fordultak Magyarpolány irányába. Utunk legmagasabb pontja után a Z+ jelzésen haladva (a Nyúl-hegyen át) jutottunk Döbrente közelébe, és a már ismert Z jelzésen értünk a kocsikhoz. Ez a táv 12, 9 km hosszú volt 239 m szintkülönbséggel. A szálláshelyünkön, ami egy minden igényt kielégítő apartmanház volt, ki-ki elfoglalta a szobáját. Bár a szálláshelyünk nem volt étkeztetésre berendezkedve, de vendéglátónk vállalta, hogy félpanziós ellátást biztosít számunkra, így elfogyaszthattuk jólesően a vacsorát, ami gulyásleves és pogácsa volt. Vacsora utáni beszélgetés, társasozás után pihenés következett.
Szeptember 28.
Borús, esős időre ébredtünk, ezért az aznapi túrát megcseréltük a következő napi programmal. Reggeli után így a 13 km re levő Pápára indultunk, ahol betekintést nyerhettünk a pápai Esterházy-kastély egykori lakóinak életébe. Majd a hazánkban egyedülálló Kékfestő múzeumot néztük meg, közben végigsétáltunk Pápa belvárosán. Délután a Gannán levő templom és mauzóleum látogatói voltunk. Igen kielégítő előadást, idegenvezetést hallhattunk az Esterházyak temetkezési helyéről, amit a helyi polgármester osztott meg velünk. Többek között a néhány éve elhunyt írónk, Esterházy Péter hamvai is itt nyugszanak ebben a neo-klasszicista stílusban épült templom mauzóleumában. A templom és a mauzóleum tárlatvezetési díját (25 eFt) az ITK állta. Hazatérve a vacsora következett, ami slambuc volt káposztasalátával. A vacsorát beszélgetés, borozgatás, társasozás követett kifáradásig.
Szeptember 29.
Vasárnap reggeli után Farkasgyepűre indultunk. Az őszi időjárás előcsalogatta a különböző ehető, és látványban mutatós gombákat. A rövidített túrán résztvevők az odafelé vezető útját a Köves-patak kanyargó medre többször keresztezte, melyen át kellett kelnünk. A Csurgó-kútnál gyönyörködhettünk az apró, de hangulatos vízesésben, ahol különböző fajtájú páfrányok tették még szebbé a környéket. E látványok után Farkasgyepűre tértünk vissza. A mi megtett utunk 9.4 km volt, 146 m szintkülönbséggel.
A hosszabb távon haladók (10 fő) először a Csurgó-forrást és annak vízesését keresték fel, majd rövid pihenő után a Köves-patak átkelései jelentettek izgalmat. Később a Polányi-Mánc-hegy oldalában kapaszkodtunk fel, és értünk fel a már ismert Ödön-forrás melletti pihenőhöz. Ebédidő után változatos terepen előbb ismét a Köves patakon, később a Bittva-patakon kellett jó párszor átkelnünk. Az utolsó átkelés volt a legnehezebb, el is töltöttünk vele annyi időt, hogy ne érjük el a tervezett buszt Farkasgyepű irányába. Sebaj, a napsütésben jól elvoltunk Bakonyjákó szép közterén. Utunk16,2 km volt, 259/358 m szinttel.
Vacsoránk székelykáposzta volt, amit jóízűen elfogyasztottunk. Vacsora után mindenki megtalálta a számára megfelelő beszélgetést, játékot. Akit vonzott a csocsó, abban is kipróbálhatta magát. Előkerült H. Jani gitárja is, jó hangulatban telt az este.
Szeptember 30.
Utolsó napon összecsomagoltunk, majd a reggeli után elhagytuk szállásunkat. A kapun kikísérve vendéglátónk felszeletelt almával vett tőlünk búcsút. Németbányára utaztunk, a parkolóban különváltunk, elköszöntek egymástól a hosszú és rövid túrások. A rövidített útvonalon utunk a Hajszabarnai Pénz-lik mellett haladt, ami egy lezárt barlang, számos védett denevér faj szálláshelye. A piros kereszt jelzésen visszatértünk Németbányára. A túratáv 8,5 km, 170 m szintkülönbség. A rövid túrán résztvevők ezzel befejezték a túrát, és hazafelé indultak.
A hosszabb távra már csak hatan maradtunk. Németbányát egy jó kis emelkedővel déli irányban hagytuk el. Az emelkedő túlsó oldalán napsütésben csillogott a Pisztángos tó. Félig megkerültük a tavat, aztán emelkedők, lejtők következtek, majd részben a Savanyú-árokban haladva értünk a Szénpajta-pihenőhelyhez. Innen előbb Csehbánya felé gyalogoltunk, majd a K+ jelzésen az OKT-t értük el. Itt a volt Pénzesgyőr – Királykapu – Franciavágás kisvasút útvonalán haladtunk majd 3 km-t, és értünk megint Szénpajta-pihenőhöz. Ezután már javarészt ereszkedve értünk vissza a kocsikhoz. Távunk adatai: 13,5 km, 267 m szint.
Élményekben gazdag napokban volt részünk, és az idő is kedvezett nekünk. A beszámolót – a hosszabb túrák kivételével – U. Zsuzsa írta, a maradékot és a képeket N. Béla írta, ill. készítette.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Öreg-Bakony
Notter Béla, 2023. május 3. 13.35A tavaszi hosszú hétvégén, amihez a Május elseje is csatlakozott, az Öreg-Bakonyba indultunk 7 autóval, 30 fővel. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, csodás tavaszi időben túrázhattunk.
04.28.
7 óra körüli gödöllői indulással a tárnoki pihenőnél volt a találkozó, de voltak akik meg sem álltak Bakonyszentlászlóig, ott várták az érkezőket. A kocsikat a parkolóban hagyva, 10 órakor innen indultunk az első napi túrára. Minden nap egy rövid, vagy hosszú táv között lehetett választani. Most volt aki Bakonyszentlászlón maradt, ott tett egy rövid sétát. Az Ördög-réten keresztül a Cuha-patak medrében lévő az Alsó-szurdokba jutottunk, amit a kidőlt fák kerülgetése nehezített. Az időnként lehetetlennek tűnő akadályokat végül mindenki sikeresen vette. A bátrabbja felmerészkedett a Remete és Zsivány- barlang bejáratához. Napi túránk adatai: 10,6 km, 195 m szinttel. A túra végeztével a szálláshelyünkre utaztunk Alsóperére. A hangulatos, erdővel körülvett Park Szálló, stílusából ítélve vadászok által látogatott szálló, de nekünk is elnyerte tetszésünket. Finom bőséges vacsorával fogadtak. A szállásunkon rajtunk kívül vendégek nem voltak, így a szokásos nótázgatásba kezdtünk H. Jani gitár kíséretével.
04.29.
A második nap a finom reggeli elfogyasztása után, Vinyén parkoltunk le, onnan indult a túra. A Vinyei-réten induláskor egy öreg tölgyet fotózhattunk és öleltünk át, ami 450-500 éves, védetté nyilvánított fa. A beharangozott zivatar és nagy eső szerencsére elmaradt, de induláskor azért kisebb ízelítő kaptunk belőle, így esőkabátban vágtunk neki a túrának. Ezen a napon csak a Cuha-völgy egy kisebb szakaszát jártuk be, benne a Kőpince barlang és forrás. Ez esőben is olyan csodás látvány volt, mint a patak előző napi szakasza. A kis Cuha-pataki séta után átkeltünk a vasúti síneken, majd az Ökör-állás oldalában haladva elértük a Hódos-eret. Ezen átkelve felkapaszkodtunk a Likas-kőhöz, ami természeti szépségével ideális hely volt az ebédünk elfogyasztásához. Tovább haladva a Pápalátó-kőnél gyönyörű panorámában volt részünk. Az éppen Magyarországra látogató Pápát ugyan nem, de innen a tetőről Pápa városát láthattuk. Továbbhaladva Fenyőfő szélső házaitól az aszfaltút északi oldalán haladtunk tovább, megnéztük a Hódos-éri vadászházat, ahol eredetileg a szállásunk lett volna. Ez a túra 14 km hosszú volt, 278 méter szintkülönbséggel. Alsóperére visszatérve megvacsoráztunk, majd néhányan elsétáltunk a közvetlen szállásunk mögött található arborétumba. Később folytattuk a megszokott társalgást, borozgatást, éneklést, köszöntöttük a kerek évszámát betöltő, egyik kedves túratársunkat.
04.30.
A harmadik nap a cseszneki temető melletti parkolóból indultunk. Az első 750 métert aszfaltúton kellett megtennünk, itt kanyarodtunk be az árnyas erdőbe. A Kő- árokban haladtunk, ami egy hangulatos, vízmentes szurdok. A szintemelkedés elenyésző volt, nehézséget inkább a rengeteg bedőlt fa jelentette: ki-ki adottságai, és a pillanatnyi helyzet alapján választott, hogy átbújik, átmászik, vagy megkerüli az előtte lévő fát. A több mint 3 km hosszú vadregényes árok után a Kútház-pihenőhöz értünk, ki is használva neve szerinti lehetőséget. Pihenés után a Z+, majd Z négyszög jelzésen változatos erdei utakon előbb a P jelzést, majd a Felső-kőhegyet értük el. Innen még 3 km-re volt a parkoló, közben jól ráláttunk a várra. A túra hossza 10, 6 km volt 306 m szinttel. A parkolóból volt aki a szállás felé vette útját, de akiket érdekelt, vagy még nem jártak erre, megtekintették a cseszneki várat. A vár alatti völgyben bújik meg a Kőmosó-szurdok, ami a sziklamászók kedvelt útja, gyakorló helye. Láthattuk, ahogy kicsi gyerekek is gyakorolták a sziklamászást. Hazaérve, mint eddig is, finom vacsora fogadott, majd következett az esti beszélgetés, éneklés- elálmosodásig.
05.01.
Miután összepakoltunk, a reggeli elfogyasztása után Zirc szélén parkoltunk, majd indultunk az utolsó napi túránkra. A rövid túra a Pintér-hegyi tanösvényen haladt, hossza 7,5 km volt,202 méteres szinttel. A hosszabbik túra az OKT-n halad Borzavárig. Onnan jelzetlen úton - aminek az volt a bája, hogy több helyen fordítva működött: széles, jól kijárt út nem létezett a térképen, ahol viszont útnak kellett volna lennie, ott átjárhatatlan bozótos volt – mégiscsak elértük a Cuha-patakot. A patak mellett egy szakaszon hódok tartózkodását fedeztük fel, a kihegyezett ceruzára emlékeztető kidőlt fák láttán. A patakmedret elhagyva, megebédeltünk. Mikor visszaértünk a parkolóba, a GPS 10,4 km-t mutatott 307 méteres emelkedővel/lejtővel. Elköszöntünk egymástól, voltak akik hazafelé vették az irányt. Voltak akik a Zircen találtak még látnivalót, esetleg hűsítő fagyit. Befejezésként többen még végigjártuk a Zirci arborétumot, ami angolkert stílusú botanikus kert, hatalmasra nőtt ősfáival (juhar, tölgy, tűlevelűek) és értékes cserjéivel, közepén egy halakkal teli tóval. A Zirci-apátságot kívülről jártuk körbe. Méltó befejezése volt ennek az élménydús 4 napnak, amihez a csodás napsütéses idő is hozzájárult.
A beszámolót írta U. Zsuzsa és N. Béla a képeket az utóbbi készítette.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
KDP, Zirc - Hárskút
Notter Béla, 2020. szeptember 15. 11.13Egy vírus miatt elmaradt márciusi túrát pótoltunk múlt hétvégén. A sors fintora, hogy most azért jutott rá idő, mert egy cseh-morva utunk is elmaradt, szintén a koronavírus miatt. Már-már júliusi melegben négy nap alatt 61 km-t tettünk meg, 1404/1506 méteres szintkülönbséggel.
09.09. szerda
Négyen vonattal, négyen kocsival jutottunk le negyed tízre Zircre. Bélyegeztünk a Közép-Dunántúli Piros igazolófüzetébe, és indultunk. Most is a már jól bevált „recept” szerint szerveztem a gyaloglást, heten indultak Zircről, én pedig Vinyére autózva, elkezdtem velük szembe gyalogolni.
A többség mintegy 500 méter után elhagyta Zirc települést, és a Cuha-patak völgyébe ért be, majd egészen Vinyéig el sem hagyta azt. Az út első felében még nem olyan mély a völgy, igazi látnivalók itt a gyönyörű virágok voltak. Porva-Csesznek vasútállomáson ismét bélyegeztünk füzetünkbe, itt már együtt voltunk. Egyre több szikla díszítette a völgy oldalát, és a vasút is beszorul a magas sziklák közé, és hol támfalak tetején, hol viadukton, hol alagútban halad. Egy helyen fel is kapaszkodtunk a viaduktra, itt van a Millenniumi vasútépítési emlékhely is. Alatta nagy pihenőtér padokkal, asztalokkal, esőbeállóval. Továbbhaladva még látványosabb volt a völgy barlangokkal, nagyon sok gázlóval. Mindezek között talán legszebb a Kőpince-barlang volt. Vinyén ismét bélyegeztünk, majd Fenyőfőre a szállásunkra mentünk. 2009-ben egyszer már aludtunk itt pár napot, mikor ezt a környéket jártuk be. Vacsora után még sétáltunk egyet a faluban. Napi távunk 15 km volt 124/220 m szinttel
09.10. csütörtök
Reggeliztünk a szálláshelyünkön, majd indultunk a Bakony tetejére, Kőris-hegyre. Ezen a napon Laci volt a sofőr, ő jött velünk szembe Bakonybél melletti Odvaskő pihenőtől. Először a fenyőfői Ősfenyvesben haladtunk, utána vegyes erdőben. Szép volt, hogy a reggeli párás levegőn átsütött a nap. Az folyamatosan emelkedett. Sokfelé láttunk fakitermelést, az út mellé összehordott farakásokat. Szerencsére – legalábbis amerre mi jártunk – nem volt tarvágás sehol. Az út igazából azután kezdett nagyobb emelkedésbe, hogy elértük az OKT nyomvonalát. Kipirulva értünk fel a Kőris-hegy 709 méteres csúcsára. Itt van egy kilátó is, rajta a bélyegző-dobozka. A kilátó alulmaradt a közelében lévő fákkal történő versengésben, így csak korlátozott kilátás nyílik róla. Ebédeltünk, majd elkezdtünk ereszkedni le a hegyről, eleinte az OKT-vel együtt. Egy legalább egyméteres siklót is láttunk. Próbáltam utánanézni, mi lehet a neve, de csak azt találtam, hogy az erdei sikló szürke, zöldesszürke. Ez pedig kifejezetten fekete volt. Elértük a Boroszlán tanösvényt, ezzel együtt ereszkedtünk le az Odvaskő hotelig. Innen Bakonybélbe autóztunk, ahol szálláshelyünk volt. Este elmentünk vacsorázni, utána kezdődött a társasélet gyakorlása. Jó ismerősökre leltünk a vendégház baktalórántházi vendégeiben. Ezen a napon 16 km-t tettünk meg 462/508 m szintkülönbséggel.
09.11. péntek
Kocsival kétszer fordulva Hotel Odvaskőig mentünk, ahol előző nap abbahagytuk a túrát. Innen indultunk gyalog. Még előző este eldöntöttük, hogy teszünk egy kitérőt a Huberlaki-tóhoz. Így a Gerence-parti pihenőhelyek után a K+ jelzésre tértünk. Szép bükkerdőben haladtunk időnként vörös színezetű sziklák mellett. Állandóan emelkedő út végén értünk a tóhoz, melyet magyar Gyilkos-tónak is neveznek a benne lévő égerfa-csonkok miatt. A vaditatónak szánt tavat 1980-as évek közepén duzzasztották fel. Csodás látvány a kis tó, érdemes volt felkeresni! Innen szétvált a csapat, mindenki a piros jelzésre tért, csak más-más útvonalon, mert nekem vissza kellett mennem a kocsiért. Ezt követően Pápavár-aljától haladva találkoztunk újra Tevelvár közelében. Látványosak voltak azok a helyek, amit a volt kisvasútnak építettek ki (sziklaáttörés, mély völgy fölött átvezető gát, hegyoldalban futó nyomvonal). Erdei, majd makadámúton addig gyalogoltunk, amíg a piros jelzés le nem tért az OKT-től. Itt hagytuk abba napi túránkat, és kocsival mentünk vissza Bakonybélbe. Este megint elmentünk vacsorázni, utána beszélgettünk még sokáig. Napi adagunk számai: 14 km, 416/424 szint.
09.12. szombat
Reggel kocsival, 2 transzporttal a KDP-OKT kereszteződéséig mentünk, onnan Laci Hárskútra hajtott, és onnan jött velünk szembe. Lejtős úton indultunk, időnként szép kilátással a Köves-tetőre. Az út mellett hatalmas kupacokban a lucfenyő pusztulása miatt kivágott fák tornyosultak. Ezután egy igen vadregényes részre értünk, a Fekete-séd kanyargós völgyébe. Ezt elhagyva egy hatalmas rét szélén álltunk meg pihenni, ahol rengeteg virágot és egy óriás pöfeteget is találtunk. A rét után kezdett emelkedni az út, és ez tartott addig, míg a Hajagra nem értünk. Közben az út baloldalán egy hatalmas Ősbükköt is láthattunk. A hegytetőn találkoztunk össze a Hárskútról érkező Lacival. Kis kitérőt tettünk egy 1973-ban lezuhant szovjet repülőgép emlékhelyéhez. Augusztin-tanya felé 2 éve változott a KDP nyomvonala, de sajnos ezt nem követte a terep megtisztítása, így szinte áthatolhatatlan szúrós bokrok kellett átverekedni magunkat. A bélyegző az Augusztin-tanyáról átkerült a mögötte kialakított pihenőhelyre, ami viszont jól karbantartott volt. Itt ebédeltünk, majd indultunk Hárskút felé. Erre már sokszor nyílt terepen vezet az út, így 30 fok fölötti melegben nem fáztunk. Hárskúton ismét kettévélt a csapat tömegközlekedőkre és kocsival utazókra. Napi távunk 16 km volt 402/354 méter szintkülönbséggel.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
KDP, Hárskút – Várpalota
Notter Béla, 2020. június 22. 20.20A Közép-Dunántúli Piros újabb szakaszát jártuk be hétvégén Hárskúttól Várpalotáig. Kilencen voltunk, és a három nap alatt 45 km-t mentünk 1200 méteres szintkülönbséggel.
06.19. péntek
A járvány miatt most két kocsival utaztunk, ahol lehetett kihagytuk a tömegközlekedést. Fél kilenc után értünk Hárskútra, a megszűnt Hársfa söröző udvarára. Pár falat elfogyasztása után indultunk. A faluból kivezető úton kezdtünk kapaszkodni a Borzás-hegy felé. Még mielőtt odaértünk volna többfelé ragyogó kilátásunk volt a környékre, sőt még a Balatont is láttuk. Papod felé előbb vesztetünk megszerzett magasságunkból, aztán ismét emelkedett az út egészen 644 m magasságig. Maga a Papod-kilátó szép, és láthatóan nagyon masszív, pár centi híján 20 m magas. Nagyszerű körkilátást nyílt róla, szinte az egész Bakony látható. Jó ereszkedő után Mohos-kő felé vettük az irányt. Szép volt táj mindvégig, élveztük a napsütést. Eplénybe érve elfoglaltuk szálláshelyünket, majd Lacival busszal visszamentünk Hárskútra a kocsikért. Mikor 6 órára visszaértünk, elmentünk vacsorázni. Napi gyaloglásunk 14,7 km volt 467/568 m szintkülönbséggel.
06.20. szombat
Reggeli után nyolcan gyalogolni kezdünk Alsóperére, Laci pedig onnan jött velünk szembe. Folyamatosan emelkedő úton 436 m magasan kereszteztük a sípályát, majd onnan elég meredek lejtőn a sícentrumba értünk. Ezután a Malom-völgyön haladtunk több szép tó mellett. Mikor ezt elhagytuk és megálltunk pihenni, akkor ért Laci oda. Kocsikulcsot cseréltünk. Mi enyhén hullámzó úton, de javarészt mindig emelkedve a Kő-kúthoz értünk. Innen 1,2 km-re a Tunyog-hegy oldaláig még emelkedett az út, majd leereszkedtünk Alsóperére. Itt bélyegeztünk az arborétum bejáratánál. Egy aszfaltozott egyenes szakaszt kihagyva Bakonynána déli részétől gyalogoltunk tovább Tés felé, ahonnan megint Laci jött szembe. Több mint 15 km-t mentünk, felfelé 428, lefelé 140 méter szinttel. Tésen elfoglaltuk megrendelt szállásunkat, majd elmentünk vacsorázni. Itt is tételesen minden fogást előre megrendeltem, időpontot egyeztettünk érkezésünkről, mégis minden étel hideg volt (ezenkívül a hús rágós, és minden nagyon drága). Turista, ha erre jársz, meg ne kísérelj a Német sörözőben étkezni! Még jó, hogy volt nálunk rágcsálnivaló, amit szállásunkon elfogyaszthattunk.
06.21. vasárnap
Reggeli, összepakolás után nyolcan elindultak Várpalota felé. Vacak idő volt, az éjjeli eső után párás, ködös volt az idő, eleinte szemerkélt az eső is. Viszont emelkedő a Tési-fennsíkon át nem sok volt Márkus-szekrényéig. Innentől pedig már végig lejtett az út, kivéve Bátorkő várához való felkapaszkodást. Márkus-szekrénye után erdőben vezetett az út, az eső is elállt, a szelet pedig a nagy fák között nem lehetett annyira érezni. A XIII. század végén épült Bátorkő várából ma már jobbára csak az északi fal maradt meg. Elkeserítő volt viszont látni a vár előtti pihenőhelyen a rengeteg szemetet, félig kiürült italos üvegeget, edényeket. Úgy gondoltuk, hogy egy részeg társaság lehetett itt az éjszaka, és azok hagytak mindent itt. Tovább szép sziklafalak között vezetett a Vár-völgy Várpalota széléig, a Zsidótemetőig. Az út hossza 13 km volt, 166/413 méteres szintkülönbséggel. Én fordítva tettem meg az utat. Előbb kocsival Várpalotára mentem, onnan kezdtem gyalogolni. Az időjárást illetően szerencsésebbnek mondhatom magam, mert Várpalotáról napsütésben indultam, viszont nekem jutott a 413 méter emelkedő. Mikor már mindenki együtt volt Várpalotán, meglátogattuk a Thury-várat, utána pedig elmentünk egy cukrászdába, és csak azután indultunk haza.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Bakonyi túrák
Notter Béla, 2018. május 3. 11.03A Május elsejéhez kapcsolódó hosszú hétvégén négy napig a Bakonyban túráztunk. Egy csepp eső nélküli ragyogó időben 19-en élveztük a hegyvidék szépségét, miközben azért gyalogoltunk is 57 km-t, összesen 1585 méteres szintemelkedéssel.
04.28. szombat
Különböző településekről 6 órakor indultunk, és az M7-es tárnoki pihenőjében találkoztunk 7 óra után. Innen megállás nélkül Bakonybélbe autóztunk, ahol 3 éjszakára szállást foglaltam. Készen is voltak szobáink, így be tudtunk pakolni. Jó félóra múltán lettünk készen, és indultunk első gyalogtúránkra. A kék, majd a kék kereszt jelzésen a bővizű Gerence-patak mentén haladtunk észak felé. Meglepődtünk a hatalmas mennyiségű medvehagyma láttán. Volt a pataknak egy olyan szakasza, ahol kötelet feszítettek ki a biztonságos haladás végett. Az Odvaskő hotel környékén megpihentünk kicsit, majd áttértünk a piros jelzésre, és egyúttal a Boroszlán-tanösvényre. A közel 20 méter összhosszúságú Odvaskői-barlang volt a következő megállónk. Népes denevérállománya van, valamint kezdődő cseppkőképződményei. Leereszkedve a barlangtól áttértünk a Z+ jelzésre, és a Bakonybéli-Szarvad-árokban haladtunk. Azon a ponton, ahol jelzésünk találkozott a Z háromszög jelzéssel, megebédeltünk. A továbbvezető út egy pontjáról kis kitérő után meglehetősen jó kilátás nyílt a környező hegyekre. Bakonyújvárra csak ketten tettek kitérőt, mert a várból már semmi se látszik. Ezután a Likas-kő barlangot kerestük fel. Ez tényleg csak egy kis lyuk. Körülbelül másfél kilométer megtétele után visszaértünk a szállásunkra. 12 km-t tettünk meg. Vacsoráig még volt időnk, így beszélgettünk, borozgattunk. Vacsora után még elmentünk sétálni, mert le kellett adni a vacsorával bevitt sok kalóriát.
04.29. vasárnap
Reggeli után indulunk túrázni. Bakonybélt hátunk mögött hagyva kereszteztük az OKT-t, majd a Hideg-völgyön mentünk tovább. Az út egyik nagy látványossága a felhagyott bauxitbánya volt. Innen meredek úton leereszkedve, egy félkörívet megtéve a bánya másik oldalát is láttuk. Később az út bal oldalán a Vaskapui-kőfülkét néztük meg. Királyszállásnál kerestük a Király-kutat, de az áthatolhatatlan bozótosban feladtuk a küzdelmet. Az út további szakaszában nagy erdei siklókat és rézsiklót is láttunk. A Vörös János-séd mellé értünk, majd elértük a régi vasútvonal nyomvonalát. Míg emelkedtünk a piros négyszög jelzésű úton, nagyon mély vízmosásokat kellet kikerülnünk. A Z+ jelzésen láttuk a leggyönyörűbb medvehagymás területet, majd elértük megint az OKT-t, azon értünk vissza szálláshelyünkre. 15,3 km-t tettünk meg. Vacsora után az előző napinál is nagyobb sétát tettünk.
04.30. hétfő
Reggeli után útra keltünk. A Szent Mauríciusz monostor mellett elhagytuk a Fő utat, majd hamarosan a falut is. Nagy legelők mellett elhaladva értünk a Borostyán-kúthoz. Körbesétáltuk a kis tavat, bekukkantottunk a kápolnába, felkapaszkodtunk a Lourdes-i Mária-szoborhoz. A P+ jelzésen felértünk a Csúcs-hegyre, ott jelzést váltottunk. A Bányász-kút vizét kipróbáltuk, ezután pedig hamarosan elértük a Kerkes-kői-szurdokot. Eredetileg innen a Judit-forráshoz mentünk volna, de a patak felől nem találtuk meg a felvezető utat. A látványos, izgalmakban gazdag, de nem túl hosszú szurdok után felkapaszkodtunk az Oltár-kőhöz. A megnőtt fák miatt nem lehetett lelátni a szurdokba. Kis pihenő után felkerestük a Judit-forrást, innen pedig meredek, köves úton visszaereszkedtünk a szurdokba. A már ismert szakasz után egy darabig még a Gerence-patak völgyében vezetett az utunk, majd azt elhagyva folyamatos emelkedővel a Bakonybél felé vezető aszfaltozott út mellé értünk. Itt irányt váltva megint a P+ jelzésen mentünk, elhaladva a Borsó-forrás mellett. A forrás vize kis patakká állt össze, amely rengeteg kanyart leírva haladt lefelé, mi pedig libikókázva állandóan kereszteztük a meglehetősen mély völgyét. Megint a Csúcs-hegyre értünk, innen viszont most már a falu felé kanyarodtunk. Jó időben érkeztünk oda, így még megnéztük a tájházat is kedves vezetőnk ismertetőjét meghallgatva. Innen szállásunkra gyalogoltunk (15 km volt a táv idáig), és az előző nap jól bevált programjait ismételtük meg.
05.01. kedd
Reggeliztünk, majd csomagjainkat a szállás egy helyiségbe tettük be. Ezután indultunk túrázni. Eleinte az Országos Kéktúráról ismert Öreg-séd mellett gyalogoltunk aszfaltozott erdészeti úton, majd a Barátok útján lévő emelkedőt küzdöttük le. A kéket elhagyva tovább emelkedett az út, egészen a Tekeres-kútig. Innen lefelé a Tekeres-kút-árokban haladtunk Az út jobb oldalán összesen 226 halomsír található. Letérve az útról olyan helyre figyelmeztetett az ismertető tábla, ahol igen jól kivehetők a temetkezési halmok. Leértünk megint az Öreg-séd völgyébe, ahonnan felkapaszkodtunk a Pörgöl-barlanghoz. A barlang mintegy 18 m hosszú és 3-5 m széles előcsarnokát tudtuk megnézni, a többi részét a védett denevérek miatt lezárták. Jól kivehető cseppkőképződmények láthatók a mennyezeten. A barlang mellett megebédeltünk, majd indultunk vissza Bakonybélbe. Visszaérve szállásunkra nem húztuk az időt, mert el akartuk kerülni a hosszú hétvégék zárásaként mindig kialakuló dugókat. Sikerült is, így időben hazaérkeztünk.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Ördög-árok, Kőmosó-szurdok (Bakony)
Notter Béla, 2017. október 10. 15.57Kívánságlista alapján most a Tarjánka-völgybe mentünk volna, de mivel az nem látogatható már, helyette – szavazás alapján – az Ördög-árkot jártuk végig. Kereken negyvenen voltunk.
Reggel hatkor kezdte a busz összeszedni utasait. Első megállónk Bicske határában az Óceánrepülők emlékműve volt. Itt mindig megállunk pár percre mikor erre járunk. Fél tízre értünk Dudarra. Miután lekászálódtunk a buszról, elindultunk a piros jelzésen. 6-700 métert gyalogoltunk a faluban, majd egy mező szélén értünk be az erdőbe. Az első magányos szikla hamarosan megjelent az út mellett, de itt igazából még csak bedőlt fákat kellett kerülgetnünk. Mikor a völgy mélyülni kezdett, akkor már rengeteg kisebb-nagyobb szikla állt utunkba. Ezekről az össze-vissza elhányt kövekről tartja a monda, hogy ez az ördög műve. Később a teljesen szűk völgyben pár nehezen leküzdhető lépcső, hanyagul egymásra dobált hatalmas sziklák lassították a tempót, ugyanakkor ezek voltak a leglátványosabb részek. A legnehezebb átjáró az Ördög-gát volt. Pár vaslétra segítette a lejutást a szikla legaljánál, de – ellentétben pár neten talált korábbi képtől -, most hiányzott ez. Segítettük egymást le, ahogy tudtuk. Lehetett a sziklába erősített acélkötél mentén is lejutni, de ez sem volt könnyebb. Még legegyszerűbben az árokból kikapaszkodva, a nagy sziklát megkerülve lehetett a gáton túljutni. Ezután már lényegesen könnyebben lehetett haladni. Egy hajtűkanyar és némi emelkedő után kiértünk az árokból. Bakonyoszlop felé haladva messziről már láttuk a cseszneki várat, a következő úti célunkat.
Buszba ültünk és Cseszneken a vár után, a temetőnél szálltunk ki abból. Visszasétáltunk a várfeljáróig, ahol már várt bennünket Bernadett, az idegenvezetőnk. Vezetésével bejártuk a 700 éves várat, minden részéről értékes információkat kaptunk. Sokan kitöltötték a kvíz kérdéseket tartalmazó lapot, és most várják, hogy azon szerencsések közé kerüljenek, akik valamilyen ajándékot kapnak a vár vezetésétől.
Még egy programunk volt hátra, ez pedig a Kőmosó-szurdok. Ezt a nem hosszú, de igen látványos szurdokot a P+ jelzés igénybevételével értük el, miközben elhaladtunk a zsidótemető mellett. A szurdokba leérve előbb megkerültünk egy hatalmas sziklatömböt, majd egy köves sziklaperemen leereszkedtünk a völgytalpba. Itt már könnyen lehetett haladni. Sokan felmásztak a sziklaoldalban lévő barlanghoz is. Ezután enyhén emelkedve kikapaszkodtunk a szurdokból, és az autóbuszunkhoz gyalogoltunk. Már csak a hazaút maradt hátra. A két gyalogút együtt 11,5 km hosszú volt, de talán a beharangozottnál kicsit nehezebb.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Gaja-szurdokok, Csókakő-vára
Notter Béla, 2014. május 6. 14.00Május első szombatján buszkirándulásra indultunk. Ezúttal a Gaja két szurdokvölgyét, valamint Csókakő várát tekintettük meg. Kereken ötvenen voltuk. Féltünk a beharangozott sok esőtől, de szerencsénkre azt csak a busz ablakából láttuk.
A busz Isaszegről indult, majd még utasokat vett fel Gödöllőn és Pesten. Csak az utazás napján derült ki, hogy a megrendelt 50 személyes busz helyett 56 személyest kaptunk. Pedig simán azt is megtöltöttük volna, mert sajnálatomra jó pár ember jelentkezését kellett visszautasítanom helyhiány miatt. Útközben egyszer álltunk meg Bicske után az Óceánrepülők emlékművét megnézni. Továbbhaladva kissé szemerkélt az eső, de mire Bakonynánára értünk, beleunt bosszantásunkba. Háromnegyed kilencre kiszállhattunk buszunkból. Csatasorba álltunk és elindultunk.
Először a volt Prém-malmot értük el. A XIX. században épült malom ma vendégház, és birtoklási vágyában mindig nagyobb területet kerít be, ezáltal nagyobb kitérőre kényszeríti a túrázókat. E kerülő meredek, csúszós talaján sokáig tartott, míg ötven ember feltornászta magát. Visszatérve a patak mellé folyásirányban követtük azt. Az előző nap nagy esőzései miatt sok víz volt a mederben, színe viszont szépnek nem mondhatóan erősen agyagos-sárga volt. Később egy kiálló gyökérzetű facsoport látványa állított meg mindenkit. Két kilométer után értünk a patak kanyarulatában kiépített pihenőhelyhez. Innen kis szünet után mindnyájan elmentünk a Római-fürdőig, és az annak kezdetét jelentő vízesésig. A bátrabbak ezután felkapaszkodtak a patak bal oldalán lévő dombra. Ez még viszonylag könnyűszerrel ment, de lejtmenet a csúszós úton sokkal nehezebb volt. Kerestünk egy megfelelő átjárót a patakon. Ezt a most épülő híd mellett meg is találtuk, ahol két lefektetett farönk segítette az átjutást. A túlsó parton ittunk a finom forrásvízből, majd visszafelé menet felkapaszkodtunk a Római-fürdő felett lévő platóra, ahonnan rá lehetett látni a vízesésre. A pihenőhelyre visszatérve annak rendje és módja szerint végigkínálgattuk egymást, majd a K+ jelzésen indultunk vissza a buszhoz. Ez a szakasz 7 km hosszú volt.
Buszra szállva Balinka után, a Varjúvár felé vezető útig mentünk és innen kezdtünk gyalogolni. A patak bal partján haladtunk. Láthatóan sokat tisztult a vize azóta a 20 km óta, míg nem láttuk. Nagyon kényelmes sétaút kezdetén a gyerekek nagy élvezettel másztak át a nem-létező kerítés felett átvezető létrán. A jobb oldalon a hegyoldalban láttuk a Rigó-lyuk barlangot, melyben épp egy érettségire készülő lány tanult. A bal oldalon is szép sziklaalakzatok találhatók, melyeket persze Domonkosnak elsőként kellett megmásznia. Sok fénykép készült az Ádám-fa kikorhadt üregénél. A hídon átkelve megálltunk az Erdei-tónál - meg persze a büfénél. Még egy kilométer, és megint buszunknál voltunk. A séta 3,6 km hosszú volt.
Még egy program várt ránk, mégpedig a Csókakő-vár felkeresése. Rövid buszozás után a parkolóban álltunk meg. Most a várkápolna építkezése miatt az OKT irányából nem lehet felmenni a várba, ezért a KL jelzésen, aszfaltozott úton közelítettük meg a kaputornyot az alatt lévő farkasveremmel. Nagy csodálkozásunkra, a pénztáron volt egy tábla, miszerint a vár ingyenesen látogatható. Az már csak belül derült ki, hogy tulajdonképpen mégsem látogatható a kápolna felújítási munkálatai miatt. Így is szép volt, a párás idő ellenére szép kilátással. Visszatérve a buszhoz indultunk hazafelé. Bicske felé már ömlött az eső, de mi örültünk neki, hogy az nem gyaloglás közben ért el bennünket.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
OKT, Szentbékkálla – Úrkút
Notter Béla, 2014. március 25. 14.08Háromnapos kéktúrát tartottunk az elmúlt hétvégén Káli-medencétől Úrkútig. Tizenegyen voltunk, 43 km-t gyalogoltunk. Az első két napunkon csodálatos időnk volt, a harmadik napnak már nem volt ennyire egyértelmű a megítélése.
Március 21. (péntek). Két átszállással vonattal utaztunk – közben egy kis metrózással – Révfülöpre, onnan pedig busszal Szentbékkállára. Fél tizenegyre értünk oda, aztán végre már gyalogolhattunk is. Szőlők között emelkedő úton értünk fel az Öreg-hegyi-kútig. Ittunk a finom vízből és indultunk tovább. Az erdőbe érve jobban kezdett emelkedni az út, de zihálásunk eredménye az Eötvös Károly-kilátói gyönyörű panoráma lett. Beláthattuk az egész Káli-medencét Badacsonytól Hegyestűig. Tovább menve szebbnél-szebb virágok pompáztak az út mellett, az Öreg-hegyi emelkedőt leszámítva a terep sem volt nehéz. Balatonhenyére érve bélyegeztünk füzetünkbe, aztán indultunk tovább. A falu után borókákkal tarkított kopár mezőn mentünk ismét felfelé. A hajnali kelés, az őt és fél órás utazás itt már éreztette hatását, a megtett kilométerekhez képest jobban fáradtunk. A Csicsói-erdőnél elhagytuk a kék jelzést, hogy lefoglalt szállásunkra Balatoncsicsóra, a Gyöngyvirág-vendégházba menjünk. A vendégház 1,5 km-re van az OKT-től, de megéri a többlet-táv, mert egy nagyon kellemes hely, jó árakkal, kedves házigazdákkal. Este hat órakor elfogyasztottuk a finom babgulyást, mely elkészítését korábban megbeszéltük háziasszonyunkkal. Utána még kicsit borozgattunk, de fél kilenc után már nagyon vonzott az ágy, így lefeküdtünk. Ezen a napon 13,5 km-t gyalogoltunk.
Március 22. (szombat). Reggel hatkor keltünk, megreggeliztünk, és 8 órakor már indultunk is. Előbb a zöld jelzésen visszakapaszkodtunk az OKT-re, majd onnan kb. két kilométerre bélyegeztünk a csicsói erdészháznál. A bélyegzőnél esőbeálló, padok és asztalok is vannak, igazán kellemes környezet. Valóságos odvas keltike-özönben folytattuk utunkat, és értünk a Tálodi kolostorromhoz. Itt egy XIII. században épült pálos kolostorrom és egy bővizű forrás (Kinizsi) található. A forrás vize mellett haladva leértünk a Vázsonyi-séd völgyébe. Szerencsére most bőven volt benne víz. A völgyben megtett egy kilométer után máris a Szent Ilona templom romjánál voltunk. Ezt a kis templomot a XVI. században elhagyták a hívők, és csak az 1970-es években találták meg. Nagyvázsony előtt még egy kolostorrom várt ránk, ez pedig a Szent Mihály nevet viseli. Ennek a XV. században épült kolostornak templomában temették el Kinizsi Pált. A temetőn át értünk be a faluba, ahol szállásunk is volt. Megebédeltünk a Turistaház büféjében, aztán megnéztük Vázsonykő várát ától-cetig. Ezután még sétáltunk Nagyvázsonyban, jártunk a horgásztónál, a katolikus és református templomnál. Este kis borozgatással egybekötve gyakoroltuk a társasági életet. A napi túratáv 12,6 km volt, de emellett négy történeti emlékhelyet is felkerestünk.
Március 23. (vasárnap). Hatkor keltünk, mert Úrkúton el akartuk érni a két óra előtti buszt, addig pedig 17 km volt a táv. A vár mellett vezetett el a kék jelzés, átkeltünk a patak hídján, majd kiértünk a kapolcsi országútra. 700 métert kellett az út szélén poroszkálni, aztán Baráti-pusztánál jobbra kanyarodva elhagytuk azt. Az első kilométereket javarészt kopár területen tettük meg, alig emelkedve valamit. Az erdőbe érve megreggeliztünk. Ezután egy darabig még szinte sík úton haladtunk, de miután kereszteztük az adótoronyhoz vezető aszfaltutat, nekikezdtünk a toronyig meglévő 200 m-es szintemelkedés legyűréséhez. Közben kétszer kellett kerítés felett átkelni létrán. Az eső is szitálni kezdett, szerencsére nem tartott sokáig, mire felértünk a Kab-hegyre, el is állt. Mikor fenn megvártam a hátul jövőket is, az eleje már lefelé indult. Így ők már nem láthatták a TV-torony melletti kilátót, amihez vezető táblát csak később vettem észre. Párás volt a levegő, így nem volt igazi a kilátás, de azért ki lehetett venni Nagyvázsonyt, a Balatont. Leültünk pihenni a kilátó melletti padokhoz, és csúcs-csoki helyett jutalomként kisütött a nap. A vadászháznál vártak meg a többiek, ők ott pihentek. Bélyegeztünk kéktúra füzetünkbe és indultunk tovább. Még további másfél kilométert kellett aszfalton menni, de akkor végre letértünk erdei utakra. Az út mellett volt egy - majdnem természetesnek tűnő - kis tó is, majd egy ideig a régi vasút töltésén haladtunk. Még két kerítés-átkelésünk volt, aztán beérkeztünk Úrkútra. A busz indulásáig volt még 50 percünk, ezt fagyizással, egyéb frissítők elfogyasztásával töltöttük el. Ajkán megint várni kellett a csatlakozó vonatra több mint egy és negyedórát. Ez a sors várt ránk a Keletiben is. Napi túratávunk 17,3 km volt 450 méteres szintemelkedéssel.
Már csak két kéktúra szakaszunk – egy háromnapos és egy egynapos - maradt!
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Háromnapos kéktúra a Bakonyban
Notter Béla, 2013. március 26. 19.012013-ban három darab háromnapos kéktúrát tartunk. Az elsőt március utolsó harmadában, tavaszi napsütésben terveztem be. A tavasz helyett még tél várt ránk a Bakonyban, de így is elégedetten jöttünk haza, miután 53-al csökkent a hátralévő kilométerek száma. 15-en vágtunk neki a túrának.
Március 22. (péntek)
Gödöllőről, Isaszegről vonattal utaztunk előbb a Keletibe, majd metróval a Délibe, utána megint vonattal Ajkára. Hogy ne legyen minden ilyen egyszerű, a hatvani vonat késett, és csak nagy sietve értük el a szombathelyi gyorsot. Ajkán átgyalogoltunk a busz pályaudvarra, és onnan Úrkútra mentünk. Ott először bélyegeztünk a Kéktúra bisztróban, majd irány a Csárdahegyi őskarszt. Az 1920-as években mangánércet bányásztak itt kézi erővel. Ekkor került napvilágra a trópusi őskarszt. Az igen látványos őskarszt bejárása nem jelent fáradtságot, érdemes a lépcsőkön lemenni a mélybe, és fenn is körbejárni azt. Továbbindulva hamarosan válaszúthoz értünk. Az ajánlatban szerepelt a könnyebben járható, de talán nem olyan látványos kéktúra útvonal, és egy végig erdőben vezető tanösvény sok ismertető táblával. A többség az utóbbira szavazott. Ha tudtuk volna, hogy fanyűvők több helyen járhatatlanná teszik az utat, valamint azt, hogy az ismeretterjesztő táblák fele kidöntve a földön hever... Erősen fújt a szél, de hó csak foltokban egy-egy mélyebb völgyben volt. Városlőd határába érve elhaladtunk a kalandpark mellett, átmentünk a vasúti aluljárón, majd jobbra fordulva hamarosan a vasútállomásnál voltunk, ami egyben kéktúra igazolóhely is. Elfoglaltuk szállásunkat, este finom pörköltet ettünk krumplival, utána beszélgettünk lefekvésig. 10,6 km-t gyalogoltunk ezen a napon.
Március 23. (szombat)
Reggeli után indultunk tovább. A Tarna-patak mellett vezetett utunk, majd azon átkelve elértük a templomot, és a mellette lévő – Bajorországban szokásos – Mesterségek fáját. Vásároltunk a közeli boltban, majd indultunk tovább Csehbánya irányába. A vasúti aluljáró után balra elhagytuk az aszfaltutat. Széles mező szélén emelkedett az út, majd közel a dombtetőhöz ismét balra fordulva betértünk az erdőbe. Nemsokára elértük a Tarna-patakot, melyen sikerült száraz lábbal átkelni. Kereszteztük még a Vámos-patakot is, majd egy látszólag feleslegesen megtett nagy kurfli után a Vámos-patak mellett, a volt kisvasúti pályán haladtunk északi irányban. A keresztező volt bauxit szállítóút előtt volt egy esőbeálló és pihenő, ahol megebédeltünk. Egy erdészház, a mellette lévő szép kis befagyott tó után Németbányáig jó darabig aszfaltúton mentünk. Németbányán bélyegeztünk füzetünkbe. További utunkon délről megkerültük a Pápavárat. Innen megint aszfaltúton voltunk kénytelenek araszolni. Bakonybélbélbe érve átkeltünk a Gerence-patak hídján és hamarosan szálláshelyünkre értünk. Este vacsoráztunk szálláshelyünk éttermében. Napi gyalogtáv: 21,7 km.
Március 24. (vasárnap)
Összepakolás és reggeli után, 8 óra előtt pár perccel folytattuk utunkat, de már csak tizen. Volt aki így is tervezte, volt akinek a térde fájt, másnak nagyon feltörte lábát a cipője. Kicsit szállingózott a hó, de talán összesen fél centit esett. Hamarosan elhagytuk a falut és az Öreg-séd partján haladó aszfaltúton poroszkáltunk. A Barátok útja nevezetű mély horhos mellett meglehetősen meredeken vezetett a kék jelzés. Egy erdészeti utat időnként keresztezve jutottunk egyre feljebb. Sajnos több helyen a faritkítás során levágott gallyakat módszeresen a turistaútra hordták ki, megnehezítve rajta a haladást. Már csak 50 méter szintemelkedés volt hátra Kőris-hegy csúcsáig, mikor az utolsó előtti szerpentin levágásakor - rövid távon - igazi sziklás meredélyt kellett legyőznünk. A radarállomásnál bélyegeztünk, majd tovább mentünk a kilátóhoz. Csak páran kapaszkodtunk fel rá, mert ott fenn elég erős szél fújt, és a kilátás se volt páratlan. Nem sokat időztünk a csúcson, indultunk lefelé összetöpörödött, már eléggé jól kijárt 10 centis hóban. Kisszépalmapusztán fár falat erejéig megálltunk. Kényelmes úton folyamatosan lefelé haladva előbb Kisszépalma üdülőterületre, majd Borzavárra jutottunk. Szerencsére még épp nyitva találtuk a kocsmát, ahol bélyegeznünk kellett. A falu végén elhagytuk az országutat és kissé emelkedő úton, elhagyott mészégetők mellett a Pintér-hegy oldalában haladtunk. Egy kis patakkal kettészelt réten ebédeltünk. Még egy emelkedő következett, aztán már több nem volt az út végéig. Zircre a Pintér-hegyi Parkerdő mellett értünk be. Túl jól haladtunk, így még rengeteg időnk volt a vonatindulásig – persze úgy, hogy csak öt óránként indul az vasárnap Veszprém felé. Busszal próbálkoztunk, de az se jött be, így kigyalogoltunk a vasútállomásra. 2 és fél óránk volt még. Szerencsére hírét vettük egy közeli cukrászdának, és Éva kivételével – aki önfeláldozóan vállalta az őrző-védő feladatokat hátizsákjaink mellett – átvonultunk oda. Finom süteményekkel kényeztettük magunkat. A vonatozás már nem volt ilyen sikertörténet, mert a mindegyik késett (a szombathelyi gyors 20 percet, ezáltal alig értük el a Keletiben vonatunkat). Ezen a napon 20,7 km-t gyalogoltunk.
A felvételeket Dalmi Éva (D.É.) és jómagam készítettük.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Bakony, Kemenesalja, Gödöllői-dombság
Notter Béla, 2011. november 10. 17.00Az elmúlt két hétben hibádzott honlapunk, ezért most röviden beszámolok ennek az időszaknak túráiról. Az elsőn csak szűk körben képviseltük az ITK-t, a másodikon azonban 18-an voltunk.
Háromnapos túra első állomásaként Herenden jártunk, és megnéztük a Porcelánmúzeumot. Ezután Úrkúton a Csárda-hegyi őskarsztot kerestük fel. Nagyon látványos hely. Ezt ugyan érinteni fogjuk kéktúránk során is, de nem mindenki rója itt a kilométereket. Következő megállónk Magyarpolány volt, ahol az Európa Nostra díjas Petőfi utcában, majd az egyedülálló Kálváriánál jártunk. Évát elvittük barátnőjéhez Hetyefőre, ahol baráti látogatáson felül egyik közelben haladó kéktúránk szálláshelyét is egyeztette. Legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre terített asztal várt ránk. Továbbutazva még megálltunk a jánosházai Erdődy-várkastélynál, megnéztük a Kissomlyót, aztán szálláshelyünkre hajtottunk.
Délelőtti program Celldömölk nevezetességeinek felkeresése volt, majd Kemenesmihályfalván a két Vidos-kastélyé. Ezután Sitkére autóztunk és két hírességét (Kálvária-kápolna, Nagy-kastély) néztük meg. Délután a túrázásé volt. Ság-hegyet jártuk végig, megtekintve a Trianoni-kereszt emlékművet, a felhagyott bazaltbánya védett területét, két tanúhegyre is felkapaszkodtunk. A Bányászati múzeumot érintve fejeztük be a körutat.
Először Sümeg szélén lévő Sintérlapi tanösvényt jártuk végig. A gondosan megépített tanösvény jó benyomását sajnos tönretette barbár „emberek” tevékenysége, „akik” szinte minden táblát összetörtek. A Darvastói lefejtett bauxitlencse egyszerűen gyönyörű volt, hasonlított a nyár folyamán felkeresett gántihoz. Következő gyaloglásunk helyszíne a Padragi-sziklák voltak. A látványos eocénkori sziklatömbök megmászása nem volt kis feladat. Utolsó sétánk az Ajka-csingervölgyi Parkerdő egy részének bejárása volt, benne a Sárcsi-kút és a Pokol-lik barlang.
Múlt szombaton a Gödöllői-dombság csúcsai elnevezésű túramozgalom keretében gödöllői csúcsokat kerestük fel. Elsőnek az Öreg-hegy II-t könnyűszerrel, mert parkírozótól mindössze 30 m-re volt. Ezután az Öreg-hegy I. következett, ami 2,3 km-re van az I-től. Innen jelzetlen utakon, majd a Pest Megyei Piroson, végül ismét jelzés nélküli - helyenként már nem is - utakon, hanem szántáson, sűrű bozótoson értük el Boncsok-hegy csúcskövét. Maga a csúcs is nehezen megközelíthető fiatal cserjésben található. Visszamentünk kocsijainkhoz, majd a napi program Jutka meghívására szalonnasütéssel fejeződött be. A sült szalonna mellett borok, sütemények segítették emésztésünket. A túra hossza 9 km volt.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges