A Közép-Dunántúli Piros újabb szakaszát jártuk be hétvégén Hárskúttól Várpalotáig. Kilencen voltunk, és a három nap alatt 45 km-t mentünk 1200 méteres szintkülönbséggel.

06.19. péntek

A járvány miatt most két kocsival utaztunk, ahol lehetett kihagytuk a tömegközlekedést. Fél kilenc után értünk Hárskútra, a megszűnt Hársfa söröző udvarára. Pár falat elfogyasztása után indultunk. A faluból kivezető úton kezdtünk kapaszkodni a Borzás-hegy felé. Még mielőtt odaértünk volna többfelé ragyogó kilátásunk volt a környékre, sőt még a Balatont is láttuk. Papod felé előbb vesztetünk megszerzett magasságunkból, aztán ismét emelkedett az út egészen 644 m magasságig. Maga a Papod-kilátó szép, és láthatóan nagyon masszív, pár centi híján 20 m magas. Nagyszerű körkilátást nyílt róla, szinte az egész Bakony látható. Jó ereszkedő után Mohos-kő felé vettük az irányt. Szép volt táj mindvégig, élveztük a napsütést. Eplénybe érve elfoglaltuk szálláshelyünket, majd Lacival busszal visszamentünk Hárskútra a kocsikért. Mikor 6 órára visszaértünk, elmentünk vacsorázni. Napi gyaloglásunk 14,7 km volt 467/568 m szintkülönbséggel.

06.20. szombat

Reggeli után nyolcan gyalogolni kezdünk Alsóperére, Laci pedig onnan jött velünk szembe. Folyamatosan emelkedő úton 436 m magasan kereszteztük a sípályát, majd onnan elég meredek lejtőn a sícentrumba értünk. Ezután a Malom-völgyön haladtunk több szép tó mellett. Mikor ezt elhagytuk és megálltunk pihenni, akkor ért Laci oda. Kocsikulcsot cseréltünk. Mi enyhén hullámzó úton, de javarészt mindig emelkedve a Kő-kúthoz értünk. Innen 1,2 km-re a Tunyog-hegy oldaláig még emelkedett az út, majd leereszkedtünk Alsóperére. Itt bélyegeztünk az arborétum bejáratánál. Egy aszfaltozott egyenes szakaszt kihagyva Bakonynána déli részétől gyalogoltunk tovább Tés felé, ahonnan megint Laci jött szembe. Több mint 15 km-t mentünk, felfelé 428, lefelé 140 méter szinttel. Tésen elfoglaltuk megrendelt szállásunkat, majd elmentünk vacsorázni. Itt is tételesen minden fogást előre megrendeltem, időpontot egyeztettünk érkezésünkről, mégis minden étel hideg volt (ezenkívül a hús rágós, és minden nagyon drága). Turista, ha erre jársz, meg ne kísérelj a Német sörözőben étkezni! Még jó, hogy volt nálunk rágcsálnivaló, amit szállásunkon elfogyaszthattunk.

06.21. vasárnap

Reggeli, összepakolás után nyolcan elindultak Várpalota felé. Vacak idő volt, az éjjeli eső után párás, ködös volt az idő, eleinte szemerkélt az eső is. Viszont emelkedő a Tési-fennsíkon át nem sok volt Márkus-szekrényéig. Innentől pedig már végig lejtett az út, kivéve Bátorkő várához való felkapaszkodást. Márkus-szekrénye után erdőben vezetett az út, az eső is elállt, a szelet pedig a nagy fák között nem lehetett annyira érezni. A XIII. század végén épült Bátorkő várából ma már jobbára csak az északi fal maradt meg. Elkeserítő volt viszont látni a vár előtti pihenőhelyen a rengeteg szemetet, félig kiürült italos üvegeget, edényeket. Úgy gondoltuk, hogy egy részeg társaság lehetett itt az éjszaka, és azok hagytak mindent itt. Tovább szép sziklafalak között vezetett a Vár-völgy Várpalota széléig, a Zsidótemetőig. Az út hossza 13 km volt, 166/413 méteres szintkülönbséggel. Én fordítva tettem meg az utat. Előbb kocsival Várpalotára mentem, onnan kezdtem gyalogolni. Az időjárást illetően szerencsésebbnek mondhatom magam, mert Várpalotáról napsütésben indultam, viszont nekem jutott a 413 méter emelkedő. Mikor már mindenki együtt volt Várpalotán, meglátogattuk a Thury-várat, utána pedig elmentünk egy cukrászdába, és csak azután indultunk haza.