Egy vírus miatt elmaradt márciusi túrát pótoltunk múlt hétvégén. A sors fintora, hogy most azért jutott rá idő, mert egy cseh-morva utunk is elmaradt, szintén a koronavírus miatt. Már-már júliusi melegben négy nap alatt 61 km-t tettünk meg, 1404/1506 méteres szintkülönbséggel.

09.09. szerda



Négyen vonattal, négyen kocsival jutottunk le negyed tízre Zircre. Bélyegeztünk a Közép-Dunántúli Piros igazolófüzetébe, és indultunk. Most is a már jól bevált „recept” szerint szerveztem a gyaloglást, heten indultak Zircről, én pedig Vinyére autózva, elkezdtem velük szembe gyalogolni.

A többség mintegy 500 méter után elhagyta Zirc települést, és a Cuha-patak völgyébe ért be, majd egészen Vinyéig el sem hagyta azt. Az út első felében még nem olyan mély a völgy, igazi látnivalók itt a gyönyörű virágok voltak. Porva-Csesznek vasútállomáson ismét bélyegeztünk füzetünkbe, itt már együtt voltunk. Egyre több szikla díszítette a völgy oldalát, és a vasút is beszorul a magas sziklák közé, és hol támfalak tetején, hol viadukton, hol alagútban halad. Egy helyen fel is kapaszkodtunk a viaduktra, itt van a Millenniumi vasútépítési emlékhely is. Alatta nagy pihenőtér padokkal, asztalokkal, esőbeállóval. Továbbhaladva még látványosabb volt a völgy barlangokkal, nagyon sok gázlóval. Mindezek között talán legszebb a Kőpince-barlang volt. Vinyén ismét bélyegeztünk, majd Fenyőfőre a szállásunkra mentünk. 2009-ben egyszer már aludtunk itt pár napot, mikor ezt a környéket jártuk be. Vacsora után még sétáltunk egyet a faluban. Napi távunk 15 km volt 124/220 m szinttel



09.10. csütörtök



Reggeliztünk a szálláshelyünkön, majd indultunk a Bakony tetejére, Kőris-hegyre. Ezen a napon Laci volt a sofőr, ő jött velünk szembe Bakonybél melletti Odvaskő pihenőtől.  Először a fenyőfői Ősfenyvesben haladtunk, utána vegyes erdőben. Szép volt, hogy a reggeli párás levegőn átsütött a nap. Az folyamatosan emelkedett. Sokfelé láttunk fakitermelést, az út mellé összehordott farakásokat. Szerencsére – legalábbis amerre mi jártunk – nem volt tarvágás sehol. Az út igazából azután kezdett nagyobb emelkedésbe, hogy elértük az OKT nyomvonalát. Kipirulva értünk fel a Kőris-hegy 709 méteres csúcsára. Itt van egy kilátó is, rajta a bélyegző-dobozka. A kilátó alulmaradt a közelében lévő fákkal történő versengésben, így csak korlátozott kilátás nyílik róla. Ebédeltünk, majd elkezdtünk ereszkedni le a hegyről, eleinte az OKT-vel együtt. Egy legalább egyméteres siklót is láttunk. Próbáltam utánanézni, mi lehet a neve, de csak azt találtam, hogy az erdei sikló szürke, zöldesszürke. Ez pedig kifejezetten fekete volt. Elértük a Boroszlán tanösvényt, ezzel együtt ereszkedtünk le az Odvaskő hotelig. Innen Bakonybélbe autóztunk, ahol szálláshelyünk volt. Este elmentünk vacsorázni, utána kezdődött a társasélet gyakorlása. Jó ismerősökre leltünk a vendégház baktalórántházi vendégeiben. Ezen a napon 16 km-t tettünk meg 462/508 m szintkülönbséggel.



09.11. péntek



Kocsival kétszer fordulva Hotel Odvaskőig mentünk, ahol előző nap abbahagytuk a túrát. Innen indultunk gyalog. Még előző este eldöntöttük, hogy teszünk egy kitérőt a Huberlaki-tóhoz. Így a Gerence-parti pihenőhelyek után a K+ jelzésre tértünk. Szép bükkerdőben haladtunk időnként vörös színezetű sziklák mellett. Állandóan emelkedő út végén értünk a tóhoz, melyet magyar Gyilkos-tónak is neveznek a benne lévő égerfa-csonkok miatt. A vaditatónak szánt tavat 1980-as évek közepén duzzasztották fel. Csodás látvány a kis tó, érdemes volt felkeresni! Innen szétvált a csapat, mindenki a piros jelzésre tért, csak más-más útvonalon, mert nekem vissza kellett mennem a kocsiért. Ezt követően Pápavár-aljától haladva találkoztunk újra Tevelvár közelében. Látványosak voltak azok a helyek, amit a volt kisvasútnak építettek ki (sziklaáttörés, mély völgy fölött átvezető gát, hegyoldalban futó nyomvonal). Erdei, majd makadámúton addig gyalogoltunk, amíg a piros jelzés le nem tért az OKT-től. Itt hagytuk abba napi túránkat, és kocsival mentünk vissza Bakonybélbe. Este megint elmentünk vacsorázni, utána beszélgettünk még sokáig. Napi adagunk számai: 14 km, 416/424 szint.



09.12. szombat



Reggel kocsival, 2 transzporttal a KDP-OKT kereszteződéséig mentünk, onnan Laci Hárskútra hajtott, és onnan jött velünk szembe. Lejtős úton indultunk, időnként szép kilátással a Köves-tetőre. Az út mellett hatalmas kupacokban a lucfenyő pusztulása miatt kivágott fák tornyosultak. Ezután egy igen vadregényes részre értünk, a Fekete-séd kanyargós völgyébe. Ezt elhagyva egy hatalmas rét szélén álltunk meg pihenni, ahol rengeteg virágot és egy óriás pöfeteget is találtunk. A rét után kezdett emelkedni az út, és ez tartott addig, míg a Hajagra nem értünk. Közben az út baloldalán egy hatalmas Ősbükköt is láthattunk. A hegytetőn találkoztunk össze a Hárskútról érkező Lacival. Kis kitérőt tettünk egy 1973-ban lezuhant szovjet repülőgép emlékhelyéhez. Augusztin-tanya felé 2 éve változott a KDP nyomvonala, de sajnos ezt nem követte a terep megtisztítása, így szinte áthatolhatatlan szúrós bokrok kellett átverekedni magunkat. A bélyegző az Augusztin-tanyáról átkerült a mögötte kialakított pihenőhelyre, ami viszont jól karbantartott volt. Itt ebédeltünk, majd indultunk Hárskút felé. Erre már sokszor nyílt terepen vezet az út, így 30 fok fölötti melegben nem fáztunk. Hárskúton ismét kettévélt a csapat tömegközlekedőkre és kocsival utazókra. Napi távunk 16 km volt 402/354 méter szintkülönbséggel.



 

A Közép-Dunántúli Piros újabb szakaszát jártuk be hétvégén Hárskúttól Várpalotáig. Kilencen voltunk, és a három nap alatt 45 km-t mentünk 1200 méteres szintkülönbséggel.

06.19. péntek

A járvány miatt most két kocsival utaztunk, ahol lehetett kihagytuk a tömegközlekedést. Fél kilenc után értünk Hárskútra, a megszűnt Hársfa söröző udvarára. Pár falat elfogyasztása után indultunk. A faluból kivezető úton kezdtünk kapaszkodni a Borzás-hegy felé. Még mielőtt odaértünk volna többfelé ragyogó kilátásunk volt a környékre, sőt még a Balatont is láttuk. Papod felé előbb vesztetünk megszerzett magasságunkból, aztán ismét emelkedett az út egészen 644 m magasságig. Maga a Papod-kilátó szép, és láthatóan nagyon masszív, pár centi híján 20 m magas. Nagyszerű körkilátást nyílt róla, szinte az egész Bakony látható. Jó ereszkedő után Mohos-kő felé vettük az irányt. Szép volt táj mindvégig, élveztük a napsütést. Eplénybe érve elfoglaltuk szálláshelyünket, majd Lacival busszal visszamentünk Hárskútra a kocsikért. Mikor 6 órára visszaértünk, elmentünk vacsorázni. Napi gyaloglásunk 14,7 km volt 467/568 m szintkülönbséggel.

06.20. szombat

Reggeli után nyolcan gyalogolni kezdünk Alsóperére, Laci pedig onnan jött velünk szembe. Folyamatosan emelkedő úton 436 m magasan kereszteztük a sípályát, majd onnan elég meredek lejtőn a sícentrumba értünk. Ezután a Malom-völgyön haladtunk több szép tó mellett. Mikor ezt elhagytuk és megálltunk pihenni, akkor ért Laci oda. Kocsikulcsot cseréltünk. Mi enyhén hullámzó úton, de javarészt mindig emelkedve a Kő-kúthoz értünk. Innen 1,2 km-re a Tunyog-hegy oldaláig még emelkedett az út, majd leereszkedtünk Alsóperére. Itt bélyegeztünk az arborétum bejáratánál. Egy aszfaltozott egyenes szakaszt kihagyva Bakonynána déli részétől gyalogoltunk tovább Tés felé, ahonnan megint Laci jött szembe. Több mint 15 km-t mentünk, felfelé 428, lefelé 140 méter szinttel. Tésen elfoglaltuk megrendelt szállásunkat, majd elmentünk vacsorázni. Itt is tételesen minden fogást előre megrendeltem, időpontot egyeztettünk érkezésünkről, mégis minden étel hideg volt (ezenkívül a hús rágós, és minden nagyon drága). Turista, ha erre jársz, meg ne kísérelj a Német sörözőben étkezni! Még jó, hogy volt nálunk rágcsálnivaló, amit szállásunkon elfogyaszthattunk.

06.21. vasárnap

Reggeli, összepakolás után nyolcan elindultak Várpalota felé. Vacak idő volt, az éjjeli eső után párás, ködös volt az idő, eleinte szemerkélt az eső is. Viszont emelkedő a Tési-fennsíkon át nem sok volt Márkus-szekrényéig. Innentől pedig már végig lejtett az út, kivéve Bátorkő várához való felkapaszkodást. Márkus-szekrénye után erdőben vezetett az út, az eső is elállt, a szelet pedig a nagy fák között nem lehetett annyira érezni. A XIII. század végén épült Bátorkő várából ma már jobbára csak az északi fal maradt meg. Elkeserítő volt viszont látni a vár előtti pihenőhelyen a rengeteg szemetet, félig kiürült italos üvegeget, edényeket. Úgy gondoltuk, hogy egy részeg társaság lehetett itt az éjszaka, és azok hagytak mindent itt. Tovább szép sziklafalak között vezetett a Vár-völgy Várpalota széléig, a Zsidótemetőig. Az út hossza 13 km volt, 166/413 méteres szintkülönbséggel. Én fordítva tettem meg az utat. Előbb kocsival Várpalotára mentem, onnan kezdtem gyalogolni. Az időjárást illetően szerencsésebbnek mondhatom magam, mert Várpalotáról napsütésben indultam, viszont nekem jutott a 413 méter emelkedő. Mikor már mindenki együtt volt Várpalotán, meglátogattuk a Thury-várat, utána pedig elmentünk egy cukrászdába, és csak azután indultunk haza.