KDP-túra
KDP, Várpalota – Mecsértelep
Notter Béla, 2020. október 20. 19.37A Közép-Dunántúli Piros újabb 60 km-es szakaszát jártuk be az elmúlt hétvégén. Legnagyobb része igen szép, változatos volt (1436 m emelkedő, 1452 m lejtő), benne a nagy kedvenc Burok-völgy is – igaz az eddigiektől eltérő körülmények között.
10.15. csütörtök
Tömegközlekedéssel és kocsival utaztunk Várpalotára, ahonnan 9 óra után indultunk gyalogtúránkra. A tési utat kereszteztük, majd hosszan egy elektromos vezeték alatti tüskés, bozótos úton tépettük magunkat. Innen kiérve már nyílt terepen vezetett az út, láttuk előttünk a megmászásra váró Baglyas-hegyet. Leértünk az Inotai- víztárolóhoz, látványos volt mögötte a félig lebányászott mészkőoldal. Ezen felkapaszkodva nagyszerű kilátás nyílt tó Várpalota keleti részére, a halastavakra, távolban a péti gyárak kéményeire. Inota szélső házai után pár emelkedő/lejtő után egy kőbánya közelébe értünk. Ezt balra kerülte meg a jelzett út. Hideg-völgy után kezdődött az erősebb emelkedő a 363 m magas Baglyas-hegyre. Fenn a csúcson bélyegeztünk, de rögtön siettünk is tovább, mert erős és hideg szél fújt. Lefelé menet az eső is elkezdett csöpörögni, szerencsére nem sokáig. A kopár hegyoldal után erdőbe érve ettünk, majd szép utakon Csórra érkeztünk be. 16 km-t gyalogoltunk le 479/541 méteres szinttel. Busszal utaztunk vissza Várpalotára, ahol megebédeltünk (vacsoráztunk?), majd elfoglaltuk szállásunkat.
10.16. péntek
Reggeliztünk a szálláshelyünkön, majd 2 transzporttal Csórra autóztunk. Itt rátértünk a piros jelzésre. A Kút-hegy és a Gomba-hegy között leglátványosabb szakasz a Szenes-horog nevezetű mészkőgerincen való áthaladás volt. Az út bal oldalán, később a jobb oldalán is hatalmas kőbányák vannak, feledtetve a csendes túrázás élményét. A Piramita tetején egy kilátóra kapaszkodtunk fel. Az uniós pénzből felújított kilátó sajnos túl alacsonyra sikerült, alig lehetett valamit kilátni onnan. Következő látnivaló egy hatalmas Kőasztal volt, majd a Kastélybirtok tanösvényen az Amadé- Bajzáth-Pappenheim-kastélyhoz értünk és jártuk körbe azt. A kastély egyik részében iskola működik, másik része elvileg látogatható, amit erősen megnehezít, hogy kontakt személynek egy pesti telefonszámot adtak meg. Iszkaszentgyörgyön bélyegeztünk, majd indultunk tovább. A Fehérvárcsurgói-víztároló felé haladva két nagyobb emelkedő volt, a Szén-, és a Vontató-hegy. Itt találkoztunk az OKT-vel, amely a tó irányába halad, mi pedig Guttamási, Isztimér irányába mentünk tovább. 16 km-t gyalogoltunk 438/36m méteres emelkedővel/lejtővel. Szállásunk az isztiméri Önkormányzat tulajdonában lévő Anna-turistaházban volt. Vacsorát Kincsesbányáról hozattunk.
10.17. szombat
Vártuk már ezt a napot, hogy a Burok-völgyben túrázhassunk Eddig kétszer is voltunk itt az ITK-val, mindkétszer napsütésben. Most is ezt ígérték a meteorológusok, ellentétben az előző napokkal. Valami hiba csúszhatott a számításba, mert csütörtökön volt csak egy kis eső, most szombaton viszont csöpörgő esőben indultunk. Két és fél kilométeres úttal közelítettük meg a völgyet, de most nem a szokásos úton jutottunk le az aljára, hanem egy nagyon meredek, vadregényes úton. A völgyben eleinte nem volt olyan sok kidőlt fa, később felszaporodott a számuk. Alig csöpörészett valami fentről, el sem tudtuk dönteni, hogy eső-e az, vagy csak a fákról sodorja le a vizet az enyhe szél. Mindenesetre izgalmas út volt a számtalan fa alatti átbujkálással, átmászással. Nehezítette dolgunkat, hogy az átázott fák a nagyon csúsztak, és a völgytalpon időnként állt a víz. Három és fél óra tornászással jutottunk el a Bükkös-árokig. Ennek csak az eleje volt meredek és tele kidőlt fákkal. Onnantól kezdve, hogy a K háromszög jelzés csatlakozott mellénk, már nyitottabb volt a terep. Még a Hárs-hegyre kellett feljutnunk, onnan jobbára már lefelé mentünk. Elhaladtunk az Úttörő-forrás mellett, majd hamarosan a Hamuház közelébe értünk. Innen nem követtük a piros jelzést, hanem a kéken mentünk Csőszpuszta felé. Idáig 15 km-t tettünk meg 391/216 m szintkülönbséggel. Szállásunk ugyanis Tésen volt. Júniusban már egyszer aludtunk itt. A Német Sörözőben elköltött rossz és drága vacsora miatt – Babi/Laci jóvoltából – inkább helyben oldottuk meg azt.
10.18. vasárnap
Csőszpusztától kezdtük a gyaloglást. Hamuházban bélyegeztünk, majd kis kitérővel a Csiklingvárhoz jutottunk. A 420 méter magasan lévő várból (ha az volt egyáltalán) vajmi kevés maradt meg. Végig erdőben haladva lejtős úton értünk Kisgyón Természetbarát Telepre. Itt bélyegeznünk kellett és ettünk is pár falatot. A hátrahagyott bányászlakásokat 1982-ben a Fejér Megyei természetbarátok kaphatták meg A telepen 12 kulcsosház létesült. Az egyikben – Pentele-kulcsosházban – mi is aludtunk már, mikor az Országos Kéktúrát jártuk. Mecsértelepig továbbra is lejtett az út. Jól haladtunk, így a nem kocsival utazók elérték a fél egy előtt induló buszt. Napi túránk 13 km volt 128/332 m szinttel.
A képeket Babi (B), Laci (L) és jómagam készítettük.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
KDP, Mecsértelep – Vértessomló
Notter Béla, 2020. szeptember 21. 18.26A Közép-Dunántúli Piros újabb szakaszát jártuk be múlt hét végén, ezúttal a Mecsértelep – Vértessomló között. Szerencsére – ellentétben az előjelzésekkel – nagyon szép időnk volt az a körülbelül harmincegy kilométer alatt, amit megtettünk.
09.18. péntek
Kocsival és tömegközlekedési eszközökkel 9 óra előtt értünk Mecsértelepre. Itt mindjárt bélyegeztünk, majd máris indultunk. Eleinte dimbes-dombos tájon, de javarészt szántóföldek között haladtunk. Utána kezdődött az emelkedő a Vadhányás nevezetű dombra. Onnan leereszkedve kereszteztük a Velegi-vízfolyást, majd láttunk egy tavat is. Ismét szántóföldek között kezdett emelkedni az út, együtt haladtunk egy kis ideig a Nagyveleg felé vezető aszfaltúttal, majd a Hancsákos-hegy következett. Az út bal oldalán erdő volt, jobb oldalán pedig hatalmas cirokültetvény. Innen lefelé vezetett az út, és egyre közelebb kerültünk Mór városához. Itt kiváló vezetéssel megnéztük a Lamberg-kastélyt, utána egy grillezőben megebédeltünk. Ezt követően felsétáltunk a pincék közé az Ezerjó utcába. Itt van ugyanis a Bormúzeum, ami egyúttal bélyegzőhely is. Kis könnyítéssel Mór szélső házáig utaztunk, onnan 170 méter szintemelkedéssel az Antal-hegy oldalában emelkedtünk. Leérve innen bekukucskáltunk a Vértes Táborba, ahol eredetileg (az áprilisban elmaradt túrán) a szállásunk lett volna. Széles erdei úton a Csuka-tó érintésével a megszűnt festékgyárig gyalogoltunk, onnan kocsival szálláshelyünkre a Rigófészek-vendégházba - nagyon jó hely, tudom ajánlani mindenkinek – érkeztünk. Vacsoráztunk, majd viszonylag korán lefeküdtünk. Ezen a napon 15,5 km-t gyalogoltunk 427/370 m szintkülönbséggel.
09.19. szombat
Kocsival visszamentünk addig, ahol pénteken abbahagytuk a túrát. Az első tó itt megint a Csuka-tó, volt, melynek már alig van szabad vízfelülete, benőtte a nád. Annál szebb a Festékgyái-tó, melynek kristálytiszta vize van, és le is lehet menni a partjára. Nem úgy, mint a következő tónál, amit egy Macskadomb nevezetű hely, és egy erdőgazdasági aszfaltozott út után értünk el. Ez a következő tó a Dobai-tó volt, melyet teljesen körbekerítettek. Oroszlán előtt még egy nagyon vadregényes tavat láttunk, ez Új Mindszent mellett van. Oroszlányban az aszfaltot kihagytuk, bélyegeztünk füzetünkbe.
Következő látnivalónk a Majkpusztán volt. Itt először megebédeltünk a tónál, majd felkerestük a Majki Kamalduli Remeteséget. Itt sajnos nem volt szerencsénk, mert a felújítás alatt lévő remeteséget csak vezetéssel lehet látogatni, erre pedig 50 percet kellett volna várni. Ennyi időnk nem volt, mert még négy kilométer volt hátra Vértessomlóig. Itt a tavaly augusztusi utunkhoz hasonlóan (ekkor jártunk itt KDP-túrán) egy cukrászdában elfogyasztott jutalomfalatokkal zártuk be a túrát. Ez most ténylegesen 16 km hosszú volt 190/287 m szintkülönbséggel.
A képeket Dalmi Éva (D.É.) és N. Béla készítette.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
KDP, Zirc - Hárskút
Notter Béla, 2020. szeptember 15. 12.13Egy vírus miatt elmaradt márciusi túrát pótoltunk múlt hétvégén. A sors fintora, hogy most azért jutott rá idő, mert egy cseh-morva utunk is elmaradt, szintén a koronavírus miatt. Már-már júliusi melegben négy nap alatt 61 km-t tettünk meg, 1404/1506 méteres szintkülönbséggel.
09.09. szerda
Négyen vonattal, négyen kocsival jutottunk le negyed tízre Zircre. Bélyegeztünk a Közép-Dunántúli Piros igazolófüzetébe, és indultunk. Most is a már jól bevált „recept” szerint szerveztem a gyaloglást, heten indultak Zircről, én pedig Vinyére autózva, elkezdtem velük szembe gyalogolni.
A többség mintegy 500 méter után elhagyta Zirc települést, és a Cuha-patak völgyébe ért be, majd egészen Vinyéig el sem hagyta azt. Az út első felében még nem olyan mély a völgy, igazi látnivalók itt a gyönyörű virágok voltak. Porva-Csesznek vasútállomáson ismét bélyegeztünk füzetünkbe, itt már együtt voltunk. Egyre több szikla díszítette a völgy oldalát, és a vasút is beszorul a magas sziklák közé, és hol támfalak tetején, hol viadukton, hol alagútban halad. Egy helyen fel is kapaszkodtunk a viaduktra, itt van a Millenniumi vasútépítési emlékhely is. Alatta nagy pihenőtér padokkal, asztalokkal, esőbeállóval. Továbbhaladva még látványosabb volt a völgy barlangokkal, nagyon sok gázlóval. Mindezek között talán legszebb a Kőpince-barlang volt. Vinyén ismét bélyegeztünk, majd Fenyőfőre a szállásunkra mentünk. 2009-ben egyszer már aludtunk itt pár napot, mikor ezt a környéket jártuk be. Vacsora után még sétáltunk egyet a faluban. Napi távunk 15 km volt 124/220 m szinttel
09.10. csütörtök
Reggeliztünk a szálláshelyünkön, majd indultunk a Bakony tetejére, Kőris-hegyre. Ezen a napon Laci volt a sofőr, ő jött velünk szembe Bakonybél melletti Odvaskő pihenőtől. Először a fenyőfői Ősfenyvesben haladtunk, utána vegyes erdőben. Szép volt, hogy a reggeli párás levegőn átsütött a nap. Az folyamatosan emelkedett. Sokfelé láttunk fakitermelést, az út mellé összehordott farakásokat. Szerencsére – legalábbis amerre mi jártunk – nem volt tarvágás sehol. Az út igazából azután kezdett nagyobb emelkedésbe, hogy elértük az OKT nyomvonalát. Kipirulva értünk fel a Kőris-hegy 709 méteres csúcsára. Itt van egy kilátó is, rajta a bélyegző-dobozka. A kilátó alulmaradt a közelében lévő fákkal történő versengésben, így csak korlátozott kilátás nyílik róla. Ebédeltünk, majd elkezdtünk ereszkedni le a hegyről, eleinte az OKT-vel együtt. Egy legalább egyméteres siklót is láttunk. Próbáltam utánanézni, mi lehet a neve, de csak azt találtam, hogy az erdei sikló szürke, zöldesszürke. Ez pedig kifejezetten fekete volt. Elértük a Boroszlán tanösvényt, ezzel együtt ereszkedtünk le az Odvaskő hotelig. Innen Bakonybélbe autóztunk, ahol szálláshelyünk volt. Este elmentünk vacsorázni, utána kezdődött a társasélet gyakorlása. Jó ismerősökre leltünk a vendégház baktalórántházi vendégeiben. Ezen a napon 16 km-t tettünk meg 462/508 m szintkülönbséggel.
09.11. péntek
Kocsival kétszer fordulva Hotel Odvaskőig mentünk, ahol előző nap abbahagytuk a túrát. Innen indultunk gyalog. Még előző este eldöntöttük, hogy teszünk egy kitérőt a Huberlaki-tóhoz. Így a Gerence-parti pihenőhelyek után a K+ jelzésre tértünk. Szép bükkerdőben haladtunk időnként vörös színezetű sziklák mellett. Állandóan emelkedő út végén értünk a tóhoz, melyet magyar Gyilkos-tónak is neveznek a benne lévő égerfa-csonkok miatt. A vaditatónak szánt tavat 1980-as évek közepén duzzasztották fel. Csodás látvány a kis tó, érdemes volt felkeresni! Innen szétvált a csapat, mindenki a piros jelzésre tért, csak más-más útvonalon, mert nekem vissza kellett mennem a kocsiért. Ezt követően Pápavár-aljától haladva találkoztunk újra Tevelvár közelében. Látványosak voltak azok a helyek, amit a volt kisvasútnak építettek ki (sziklaáttörés, mély völgy fölött átvezető gát, hegyoldalban futó nyomvonal). Erdei, majd makadámúton addig gyalogoltunk, amíg a piros jelzés le nem tért az OKT-től. Itt hagytuk abba napi túránkat, és kocsival mentünk vissza Bakonybélbe. Este megint elmentünk vacsorázni, utána beszélgettünk még sokáig. Napi adagunk számai: 14 km, 416/424 szint.
09.12. szombat
Reggel kocsival, 2 transzporttal a KDP-OKT kereszteződéséig mentünk, onnan Laci Hárskútra hajtott, és onnan jött velünk szembe. Lejtős úton indultunk, időnként szép kilátással a Köves-tetőre. Az út mellett hatalmas kupacokban a lucfenyő pusztulása miatt kivágott fák tornyosultak. Ezután egy igen vadregényes részre értünk, a Fekete-séd kanyargós völgyébe. Ezt elhagyva egy hatalmas rét szélén álltunk meg pihenni, ahol rengeteg virágot és egy óriás pöfeteget is találtunk. A rét után kezdett emelkedni az út, és ez tartott addig, míg a Hajagra nem értünk. Közben az út baloldalán egy hatalmas Ősbükköt is láthattunk. A hegytetőn találkoztunk össze a Hárskútról érkező Lacival. Kis kitérőt tettünk egy 1973-ban lezuhant szovjet repülőgép emlékhelyéhez. Augusztin-tanya felé 2 éve változott a KDP nyomvonala, de sajnos ezt nem követte a terep megtisztítása, így szinte áthatolhatatlan szúrós bokrok kellett átverekedni magunkat. A bélyegző az Augusztin-tanyáról átkerült a mögötte kialakított pihenőhelyre, ami viszont jól karbantartott volt. Itt ebédeltünk, majd indultunk Hárskút felé. Erre már sokszor nyílt terepen vezet az út, így 30 fok fölötti melegben nem fáztunk. Hárskúton ismét kettévélt a csapat tömegközlekedőkre és kocsival utazókra. Napi távunk 16 km volt 402/354 méter szintkülönbséggel.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Szár – Csabdi (Gerecse)
Notter Béla, 2020. augusztus 3. 21.38Mérsékelt érdeklődés mellett (25-en voltunk) tartottuk meg augusztusi túránkat. Ennek oka talán a beígért meleg volt, ami végül az enyhe szellő miatt egyáltalán nem volt elviselhetetlen. 14 km-t gyalogoltunk 267/326 m szintkülönbséggel. Ez a túra egyúttal a Közép-Dunántúli Piros egy szakasza is volt.
Isaszeg, Gödöllő, Mogyoród és Pest volt az a hely, ahol utasokat vettünk fel. A túra kiindulópontjára 9 óra előtt pár perccel érkeztünk. Némi szerelvényigazítás után indultunk. A Zappa oldalában emelkedett az út, majd később jelzetlen útra váltottunk. Nem is volt vele semmi baj, amíg Óbarok szélén lévő Vázsonypusztához nem értünk. Itt a térkép szerint kerítés és létra lett volna. Ebből az összeállításból csak a kerítés volt meg, így elkezdtünk kerülőutat keresni. Meg is leltük a Váli-yíz egy mellékágának hídjánál. Ezután begyalogoltunk a”pusztára”, majd Óbarokba. A Fő úton megtaláltuk a láthatóan már végleg bezárt sörözőt, amelynek a falán szerencsére ott volt a bélyegzőt tartalmazó ládikó. Bélyegzés után átmentünk az autópálya alatt, és a Fehér-sziklák felé vettük az irányt. Itt választani lehetett, hogy feljön-e valaki a régi kőfejtőhöz és a szikla tetejére, vagy lenn megvárja a többieket. A döntő többség feljött a csúcsra, és biztosan nem bánta meg, mert szép kilátás nyílt róla.
Csabdi felé széles makadámút vezetett eleinte, bal kéz felől több helyen is láttunk felhagyott kőbányát. Aztán úgy 1 óra felé a Bicskei-erdőnél megebédeltünk. Már egészen Csabdi közelébe értünk, mikor kezdett az út lejteni. E lejtő közepén volt egy nagy tisztás, amelyen egy - vélhetően XIII. században épült - templom romja található. Úgy vélik a szakemberek, hogy erősen hasonlíthatott a zsámbéki templomhoz. A réten voltak pihenőpad, egy szovjet emlékmű, és egy hideg vizet adó nyomós kút.
Kis pihenő után máris benn voltunk a házak között Csabdin. A Szent László patak mellett lévő söröző még zárva volt, így továbbmentünk a piros jelzésen. Egy kávézóban aztán mindent találtunk, ami a szomjoltáshoz kell: üdítőket, sört, fagylaltot. Miután mindenki elfogyasztotta italát, elnyalta fagyiját, busszal elindultunk hazafelé.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
KDP, Hárskút – Várpalota
Notter Béla, 2020. június 22. 21.20A Közép-Dunántúli Piros újabb szakaszát jártuk be hétvégén Hárskúttól Várpalotáig. Kilencen voltunk, és a három nap alatt 45 km-t mentünk 1200 méteres szintkülönbséggel.
06.19. péntek
A járvány miatt most két kocsival utaztunk, ahol lehetett kihagytuk a tömegközlekedést. Fél kilenc után értünk Hárskútra, a megszűnt Hársfa söröző udvarára. Pár falat elfogyasztása után indultunk. A faluból kivezető úton kezdtünk kapaszkodni a Borzás-hegy felé. Még mielőtt odaértünk volna többfelé ragyogó kilátásunk volt a környékre, sőt még a Balatont is láttuk. Papod felé előbb vesztetünk megszerzett magasságunkból, aztán ismét emelkedett az út egészen 644 m magasságig. Maga a Papod-kilátó szép, és láthatóan nagyon masszív, pár centi híján 20 m magas. Nagyszerű körkilátást nyílt róla, szinte az egész Bakony látható. Jó ereszkedő után Mohos-kő felé vettük az irányt. Szép volt táj mindvégig, élveztük a napsütést. Eplénybe érve elfoglaltuk szálláshelyünket, majd Lacival busszal visszamentünk Hárskútra a kocsikért. Mikor 6 órára visszaértünk, elmentünk vacsorázni. Napi gyaloglásunk 14,7 km volt 467/568 m szintkülönbséggel.
06.20. szombat
Reggeli után nyolcan gyalogolni kezdünk Alsóperére, Laci pedig onnan jött velünk szembe. Folyamatosan emelkedő úton 436 m magasan kereszteztük a sípályát, majd onnan elég meredek lejtőn a sícentrumba értünk. Ezután a Malom-völgyön haladtunk több szép tó mellett. Mikor ezt elhagytuk és megálltunk pihenni, akkor ért Laci oda. Kocsikulcsot cseréltünk. Mi enyhén hullámzó úton, de javarészt mindig emelkedve a Kő-kúthoz értünk. Innen 1,2 km-re a Tunyog-hegy oldaláig még emelkedett az út, majd leereszkedtünk Alsóperére. Itt bélyegeztünk az arborétum bejáratánál. Egy aszfaltozott egyenes szakaszt kihagyva Bakonynána déli részétől gyalogoltunk tovább Tés felé, ahonnan megint Laci jött szembe. Több mint 15 km-t mentünk, felfelé 428, lefelé 140 méter szinttel. Tésen elfoglaltuk megrendelt szállásunkat, majd elmentünk vacsorázni. Itt is tételesen minden fogást előre megrendeltem, időpontot egyeztettünk érkezésünkről, mégis minden étel hideg volt (ezenkívül a hús rágós, és minden nagyon drága). Turista, ha erre jársz, meg ne kísérelj a Német sörözőben étkezni! Még jó, hogy volt nálunk rágcsálnivaló, amit szállásunkon elfogyaszthattunk.
06.21. vasárnap
Reggeli, összepakolás után nyolcan elindultak Várpalota felé. Vacak idő volt, az éjjeli eső után párás, ködös volt az idő, eleinte szemerkélt az eső is. Viszont emelkedő a Tési-fennsíkon át nem sok volt Márkus-szekrényéig. Innentől pedig már végig lejtett az út, kivéve Bátorkő várához való felkapaszkodást. Márkus-szekrénye után erdőben vezetett az út, az eső is elállt, a szelet pedig a nagy fák között nem lehetett annyira érezni. A XIII. század végén épült Bátorkő várából ma már jobbára csak az északi fal maradt meg. Elkeserítő volt viszont látni a vár előtti pihenőhelyen a rengeteg szemetet, félig kiürült italos üvegeget, edényeket. Úgy gondoltuk, hogy egy részeg társaság lehetett itt az éjszaka, és azok hagytak mindent itt. Tovább szép sziklafalak között vezetett a Vár-völgy Várpalota széléig, a Zsidótemetőig. Az út hossza 13 km volt, 166/413 méteres szintkülönbséggel. Én fordítva tettem meg az utat. Előbb kocsival Várpalotára mentem, onnan kezdtem gyalogolni. Az időjárást illetően szerencsésebbnek mondhatom magam, mert Várpalotáról napsütésben indultam, viszont nekem jutott a 413 méter emelkedő. Mikor már mindenki együtt volt Várpalotán, meglátogattuk a Thury-várat, utána pedig elmentünk egy cukrászdába, és csak azután indultunk haza.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Lábatlan – Pusztamarót (Gerecse)
Notter Béla, 2020. június 9. 09.36Június 6-án egy májusban elmaradt gerecsei túrát pótoltunk. Örvendetes, hogy az utazási megszorítások ellenére 37-en voltunk.13,5 km-t gyalogoltunk 355/312 m szintkülönbség mellett.
7 órakor indultunk Isaszegről, majd Gödöllőn, Mogyoródon, Budakalászon egészült ki a létszám. 9 órára értünk Lábatlanba. Akik járják a Közép-Dunántúli Piros túrát, azoknak rögtön ott volt az Erika cukrászda, benne a bélyegző. Szerencsénk volt, mert egyébként csak 11-kor nyitottak volna, csak valamiért beugrottak oda, így tudtunk bélyegezni. Ha már a szerencsénél tartunk, azoknak viszont nem volt, akiknek a rövidebb túra részeként a Gerenday-arborétum lett volna első programjuk, az nem volt még nyitva. A cukrászda a Cementgyári Emlékház és Tudásközpont részeként üzemel, azért található előtte egy hatalmas fogaskerék.
Elkezdtünk a József A. utcán felfelé kapaszkodni. Az élelmesebbeknek egy hatalmas cseresznyefa és egy eperfa is szolgáltatott finom csemegét. Mikor az utolsó nyaralóházakhoz értünk, szép kilátás nyílt a Duna nyergesújfalui szakaszára. Virágos rétek között értük el az erdőt. Egy helyről a Gerecse 633 m-es csúcsát láttuk a TV-toronnyal. A Nyagda nevezetű helyen egy csodálatos szép réten megpihentünk és gyönyörködtünk a kilátásban. Nemrég kaptuk meg hárman (Éva, Babi és én) az Országos Kékkör a jelvényeit, melyet itt adott át nekünk Babi. Még tapsot is kaptunk a többiektől. Folytatva utunkat a Törökös-bükk és a Nagy-Eménkes között értük el utunk legmagasabb pontját, 478 méteres magasságot. Lefelé haladva az út baloldalán egy mély gödör volt, valószínű, hogy egy geológiai kutatóárok lehetett régen. Lementem, és szóltam a többieknek, hogy semmi különlegesség nincs benne, erre aztán jó páran szintén lejöttek, hátha becsapom őket, és letagadom az ott meglelt kincset. Továbbra is lefelé ereszkedve értünk Marót-hegyre, itt találkoztunk az OKT jelzésével is. Ezután megint láttuk a TV-tornyot, de már sokkal közelebbről.
A pusztamaróti Történelmi Emlékhelynél (a mohácsi csata után szeptember 15-én itt 25 ezer ember lelte halálát török ágyúzásban) bélyegeztünk füzetünkbe, ebédeltünk, pár következő programot ismertettem. A rövidebb távra jelentkezők is jártak itt, de ők a bajnai országút felől jöttek, így nekik a táv oda-vissza 9 km volt. Mi jelzetlen utakon értük el az országút mellett parkoló autóbuszunkat, majd elindultunk vele hazafelé.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
KDP, Szár - Vértessomló
Notter Béla, 2019. szeptember 9. 20.39Ezen a héten befejezzük a Pest Megyei Pirost, novemberben pedig az Alföldi Kéktúrát. Gondoskodni kell a jövőről is, ezért evvel a túrával megkezdtük a Közép-Dunántúli Piros 296 km-es távját legyűrni.
Isaszegen, Gödöllőn át jutottunk Herceghalomra, ahol a két pesti lánnyal kiegészülve értük el a 39-es létszámot. 7 órai indulással kilenc óra előtt pár perccel értünk Szárra. Helyhiány miatt csak kilencen fogjuk végigjárni a KDP-t, de – ahol lehet – egy-egy túrára lehetősége lesz többeknek is bekapcsolódni. Most ennek a kilenc embernek az igazolófüzetükbe történő bélyegzéssel kezdődött a túra.
Szép rövidujjas időben indultunk, de azért bennünk volt a félsz a beígért eső miatt. Alig emelkedő út a Kis-Szállás-hegy aljában kezdett erősödni. Innen 1,4 km alatt 207 m-t emelkedett az út. Innen újból csak alig volt emelkedő. Körtvélyesnél elkezdett esni az eső, és kb. fél óráig esett. Továbbiakban meg kétszer próbálkozott, de már csak kis ideig. A Szállás-hegyen egy szakaszon rengeteg szeder volt, vitaminkészletünket itt pótoltuk. A Szép Ilonka-forráshoz jutottunk. Itt utolsó látogatásunk után örömteli változások történtek: épült egy Mária-kápolna, egy esőbeálló (sajnos mérete kicsinek bizonyult létszámunkhoz), felújították a forrásházat (itt is van egy kis sajnos: a Vértes hegység ismertető táblája már nem áll meg saját lábán, neki kellett támasztani a forrásháznak), a forrás kifolyóját. A forrásnál ettünk, pihentünk, majd indultunk tovább.
A Mocsár-rét után kereszteztük a kéktúra útvonalát, majd a Bödön-bükk felé vettük az irányt. Az út egy szakasza mélyúton haladt. Megérkeztünk Vértessomló határába, itt a Vértesi Natúrpark ismertető táblánál pihentünk, de ott volt a vértessomlói bélyegzőhely is. A Rákóczi utcán haladva láttuk a szépen rendbe hozott tájházat, és a XIX. században épült kápolnát. Túránkat kényeztető süteményevéssel fejeztük be. 15,6 km-t gyalogoltunk, miközben 362 m-t emelkedett, és 387 m-t süllyedt az út.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges