A tavaszi hosszú hétvégén, amihez a Május elseje is csatlakozott, az Öreg-Bakonyba indultunk 7 autóval, 30 fővel. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, csodás tavaszi időben túrázhattunk.

04.28.

7 óra körüli gödöllői indulással a tárnoki pihenőnél volt a találkozó, de voltak akik meg sem álltak Bakonyszentlászlóig, ott várták az érkezőket. A kocsikat a parkolóban hagyva, 10 órakor innen indultunk az első napi túrára. Minden nap egy rövid,  vagy hosszú táv között lehetett választani. Most volt aki Bakonyszentlászlón maradt, ott tett egy rövid sétát. Az Ördög-réten keresztül a Cuha-patak medrében lévő az Alsó-szurdokba jutottunk, amit a kidőlt fák kerülgetése nehezített. Az időnként lehetetlennek tűnő akadályokat végül mindenki sikeresen vette. A bátrabbja felmerészkedett  a Remete és Zsivány- barlang bejáratához. Napi túránk adatai: 10,6 km, 195 m szinttel. A túra végeztével a szálláshelyünkre utaztunk Alsóperére. A hangulatos, erdővel körülvett Park Szálló, stílusából ítélve  vadászok által látogatott szálló, de nekünk is elnyerte tetszésünket. Finom bőséges vacsorával fogadtak. A szállásunkon rajtunk kívül vendégek nem voltak, így a szokásos nótázgatásba kezdtünk  H. Jani gitár kíséretével.

04.29.

A második nap a finom reggeli elfogyasztása után, Vinyén parkoltunk le, onnan indult a túra. A Vinyei-réten induláskor egy öreg tölgyet  fotózhattunk és öleltünk át, ami 450-500 éves, védetté nyilvánított fa. A beharangozott zivatar és nagy eső szerencsére elmaradt, de induláskor azért kisebb ízelítő kaptunk belőle, így esőkabátban vágtunk neki a túrának. Ezen a napon csak a Cuha-völgy egy kisebb szakaszát jártuk be, benne a Kőpince barlang és forrás. Ez esőben is olyan csodás látvány volt, mint a patak előző napi szakasza. A kis Cuha-pataki séta után átkeltünk a vasúti síneken, majd az Ökör-állás oldalában haladva elértük a Hódos-eret. Ezen átkelve felkapaszkodtunk a Likas-kőhöz, ami természeti szépségével ideális hely volt az ebédünk elfogyasztásához. Tovább haladva a Pápalátó-kőnél gyönyörű panorámában volt részünk. Az éppen Magyarországra látogató Pápát  ugyan nem, de innen a tetőről Pápa városát láthattuk. Továbbhaladva Fenyőfő szélső házaitól az aszfaltút északi oldalán haladtunk tovább, megnéztük a Hódos-éri vadászházat, ahol eredetileg a szállásunk lett volna. Ez a túra 14 km hosszú volt, 278 méter szintkülönbséggel. Alsóperére visszatérve megvacsoráztunk, majd néhányan elsétáltunk  a közvetlen szállásunk mögött található arborétumba. Később folytattuk a megszokott társalgást, borozgatást, éneklést, köszöntöttük a kerek évszámát betöltő, egyik kedves túratársunkat.

04.30.

A harmadik nap a cseszneki temető melletti parkolóból indultunk. Az első 750 métert aszfaltúton kellett megtennünk, itt kanyarodtunk be az árnyas erdőbe. A Kő- árokban haladtunk, ami egy hangulatos, vízmentes szurdok. A szintemelkedés elenyésző volt, nehézséget inkább a rengeteg bedőlt fa jelentette: ki-ki adottságai, és a pillanatnyi helyzet alapján választott, hogy átbújik, átmászik, vagy megkerüli az előtte lévő fát. A több mint 3 km hosszú vadregényes árok után a Kútház-pihenőhöz értünk, ki is használva neve szerinti lehetőséget. Pihenés után a Z+, majd Z négyszög jelzésen változatos erdei utakon előbb a P jelzést, majd a Felső-kőhegyet értük el. Innen még 3 km-re volt a parkoló, közben jól ráláttunk a várra. A túra hossza 10, 6 km volt 306 m szinttel. A parkolóból volt aki a szállás felé vette útját, de akiket érdekelt, vagy még nem jártak erre, megtekintették a cseszneki várat. A vár alatti völgyben bújik meg a Kőmosó-szurdok, ami a sziklamászók kedvelt útja, gyakorló helye. Láthattuk, ahogy kicsi gyerekek is gyakorolták a sziklamászást. Hazaérve, mint eddig is, finom vacsora fogadott, majd következett az esti beszélgetés, éneklés- elálmosodásig.

05.01.

Miután összepakoltunk, a reggeli elfogyasztása után Zirc szélén parkoltunk, majd indultunk az utolsó napi túránkra. A rövid túra a Pintér-hegyi tanösvényen haladt, hossza 7,5 km volt,202 méteres szinttel. A hosszabbik túra az OKT-n halad Borzavárig. Onnan jelzetlen úton - aminek az volt a bája, hogy több helyen fordítva működött: széles, jól kijárt út nem létezett a térképen, ahol viszont útnak kellett volna lennie, ott átjárhatatlan bozótos volt – mégiscsak elértük a Cuha-patakot. A patak mellett egy szakaszon hódok tartózkodását fedeztük fel, a kihegyezett ceruzára emlékeztető kidőlt fák láttán. A patakmedret elhagyva, megebédeltünk. Mikor visszaértünk a parkolóba, a GPS 10,4 km-t mutatott 307 méteres emelkedővel/lejtővel. Elköszöntünk egymástól, voltak akik hazafelé vették az irányt. Voltak  akik a Zircen találtak még látnivalót, esetleg hűsítő fagyit. Befejezésként többen még végigjártuk a Zirci arborétumot, ami angolkert stílusú botanikus kert,  hatalmasra nőtt ősfáival (juhar, tölgy, tűlevelűek) és értékes cserjéivel, közepén egy halakkal teli tóval. A Zirci-apátságot kívülről jártuk körbe. Méltó befejezése volt  ennek az élménydús 4 napnak, amihez a csodás napsütéses idő is hozzájárult.

A beszámolót írta U. Zsuzsa és N. Béla a képeket az utóbbi készítette.