Immár harmadik éve, hogy ősszel a Balaton-felvidéken rendezünk többnapos csillagtúrát. Szigligettől araszolunk kelet felé. Most jutottunk Csopakra, és jártuk be annak környékét szép számú csapattal.



Október 1. (péntek)



Reggel 6:00-kor találkoztunk Isaszegen a Művelődési Otthon előtt. Az M0-ás, M6-os,  7-es úton közelítettük meg Tárnokot, ahol a pesti lányokat vettük fel. Ők odáig vonattal jöttek.

Jó tempóban haladtunk, így kb. 9 órára Csopakra, a szálláshelyünkre értünk. Elfoglaltuk szobáinkat, kipakoltunk, majd hamarosan indulunk első túránkra.

A Füredi úton előbb kimentünk a Veszprémi útra, majd azon haladva értünk első műemlék látnivalónkhoz, a Csonkatoronyhoz. Utunk hamarosan erőteljesen kezdett emelkedni. Mikor kisimult az út, már a Csákány-hegy tetején voltunk. Előbb jobbra egy telefonerősítő tornyot, majd baloldalt az Endrődi Sándor kilátót láthattuk. Ez utóbbit nem csak láttuk, de fel is mentünk rá. Bár a nap nem vakított el, kicsit párás is volt a levegő, mégis szép kilátásban volt részünk, különösen Balatonfüred, Tihanyi-félsziget irányába. Továbbindulva rövid időn belül elhagytuk a balatoni kék jelzést, és a kék háromszögön enyhe lejtős úton értük el a veszprémi országutat. Itt bizonytalanná váltak a jelzések, a K háromszögnek egyszeriben vége szakadt, megjelent egy semmilyen térképen se ábrázolt Z+ jelzés, de az országút után ereje csak egy jelzésre futotta. A Nosztori pihenőnél voltunk. Innen a Balaton-felvidék atlaszon feltüntetett P kör jelzésen mentünk volna, de ilyen jelzés valójában nincs. Szerencsére erre nem is számítottam, ezért még otthon az utat tervezve műholdas képeken kinéztem, merre menjünk a meglehetősen kopár fennsíkon. El is értük a S sávot, majd a pirosat. Ezen mentünk pár száz métert, majd egy jelzetlen kocsiútra tértünk, így értünk Csopak határába. Szőlők, helyenként szép házak között haladtunk, útbaejtve a Ranolder-villát. Ismét kereszteztük a 73-as utat, átkelve rajta lementünk a Plul-malomhoz. Belülről nem láthattuk meg, de kívülről is élmény volt látni a most felújított malmot, kertjét, benne egy hatalmas kemencét. Hazafelé menet még betértünk egy aranyárban bort kínáló borházba. 12,3 km-t gyalogoltunk. Füreden bevásároltunk 21 embernek vacsorára, reggelire valót, aztán elkezdődött a közös főzicske. A villanyfőző kapacitása kevésnek bizonyult az emberes méretű leveses fazéknak, így leves csak másnapra készült el.



Október 2. (szombat)



Reggeli után Balatonfüredre mentünk, ahonnan gyalogtúránk kezdődött. A Tölgyfa csárda melletti parkírózóban hagytuk a kocsikat. Előbb jelzetlen úton mentünk fél kilométert, majd Z jelzésen értük el a Lóczy-barlangot, mely október 1-jétől már zárva van. Itt jelzést váltottunk, a Z háromszög lett az új jelünk. Szép sziklaalakzatok között értünk fel a 315 m magas Jókai-kilátóhoz, melyet rögtön meg is másztunk. Innen is láthattuk az előző napi tájakat, azonkívül kiteljesedett a panoráma ÉNY-ÉK felé is. Beláttunk a Koloska-völgybe, láttuk mi vár még ránk, míg elérünk utunk legtávolabbi hegyéig, a Recsek-hegyig. Látványos őszi színekben pompázó erdőben – különösen a cseszömölce jeleskedett - folytattuk utunkat kelet felé a kék jelzésen. Alig több mint egy kilométer után Balatonarácsra, a Koloska-völgybe értünk. Itt látható dr. Cholnoky Jenő emlékoszlopa. Széles úton mentünk felfelé a völgyben. A Koloska-csárdánál valahol elvesztettük a piros jelzést, ezért – miután egy pihenőben megreggeliztünk – átkeltünk a patak kissé ingoványos medrén. A túloldalon sziklák alatt megtaláltuk a piros jelzést. Ezen mentünk egészen a Koloska-forrásig, majd onnan meredek úton felkapaszkodtunk a Koloska-sziklákhoz, amely egy igen látványos sziklaszirt. Szép kilátás nyílik róla. Továbbhaladva egymásnak ellentmondó jelzések fogadtak. Végül a Z sávon indultunk vissza a völgy felé, mert az legalább irányban jól haladt. Aztán eltűnt a Z, párszáz méter után pedig a semmiből előkerült a Z+, amit korábban is kerestünk. Látványos szikláknál értük el a Koloska-völgyet, ezen mentünk tovább északi irányban. Könnyű, nyílegyenes utat csak a Recsek-hegyre felvezető meredély szakította meg. Jó kis kaptató végén elértük a Noszlopy Gáspár- kilátót. Felkapaszkodva rá először részesülhettünk olyan kilátásban, mikor a Tihanyi-félsziget mögé is beláthattunk. Pihenő és elemózsiázás után indultunk tovább. Áttértünk a S sáv jelzésre. Mikor a Z+-hez értünk, tettünk pár száz méteres kitérőt a Sárkány-lik barlanghoz. Legközelebbi nehézségeink a jelzésekkel akkor adódtak, mikor a S+ elvált a S sávtól. Tábla is jelezte, merre kell balra letérni az útról, de arrafelé áthatolhatatlan susnyás fogadott. Nem volt más választásunk, mint az, hogy a sárgán maradtunk. Terveim szerint majd valahol Balatonfüred közelében átvágunk a S+-re, ami azért is fontos volt, mert amellett álltak kocsijaink. GPS segítségével jelzetlen utakon (ami azért se volt nagy kunszt, mert a sárga jelzés is megszűnt egy legelőnél) az utolsó pár méteren megleltük mi jelzésünket. A gyalogtúra hossza 17 km volt.

Beszálltunk az autókba és Füred villanegyedébe hajtottunk. Egy kis séta keretén belül láttuk a Jókai-villát, Kerektemplomot, Blaha lujza nyaralóját, Horváth-házat, Szívkórházat, Kossuth ivócsarnokot, Balatoni Pantheont, Tagore-sétányt.

Este nagy lakmározást tartottunk, beszélgettük sokáig.



Október 3. (vasárnap)



Reggeli után Paloznakra mentünk, ahonnan gyalogtúránk indult.

A Kálvária stációi között indultunk felfelé. Elhagytuk a kék jelzést is. Szép panorámájú úton szőlők és villák között haladva értünk be az erdőbe, majd elértük a pénteki túránk egy szakaszát. Kis bizonytalanság után jobbra fordulva kényelmes erdei úton értünk le a Király-kúti-völgybe. A patak hídján átkelve egy tisztáson kiépített pihenőhelyet, kemencével is ellátott esőbeállót láttunk. Lefelé indultunk a gyönyörű sziklákkal tarkított völgyben, szép ívű gazellaugrásokkal átkeltünk a patak bal partjára, és értünk a Malom-völgybe. Ez a völgy már kevésbé volt látványos, bekerített legelők sorakoztak a patak jobb oldalán. Különleges gombákat is fényképeztünk utunk során. Lovas első házának hatalmas keritésén megebédeltünk, majd indultunk tovább. A templomoknál jobbra fordultunk és a kék jelzésen haladva présházak és szőlőtáblák között értünk vissza Paloznakra. A túratáv 11 km volt.

Kocsival visszatértünk Csopakra. Megebédeltük, összepakoltunk és indultunk Felsőörsre. Az 1200-as években épült román stílusú templomnál álltunk meg. Nagy szerencsénkre a parókián összetalálkoztunk a templom gondnokával, aki igen szeretetteljes stílusban, nagy lelkesedéssel mutatta be nekünk a templomot kívül-belül. Ezt követően a Forrás-hegyen található geológiai bemutatóhelyet látogattuk meg. A földtani feltárás a triász-kor (240 millió éves)  "emeleteinek" kőzetrétegeit fűzi fel közel fél kilométeres sétaútján. Ezután már tényleg csak a hazaút volt a program (páran ugyan már korábban lemorzsolódtak, részben azért, hogy a választásokra még hazaérjenek).