Vértes
Aktívan a négynapos ünnepen
Notter Béla, 2012. március 19. 22.15Ragyogó tavaszi időben három programunk is volt. Csütörtökön két tagunk az egyesület nevében koszorúzott az isaszegi Szobor-hegyen, mások pedig turistautat alakítottak ki, jelzést festettek. Szombaton tízen jártuk végig az OKT Gánt-Bodajk közti szakaszát.
Örvendetesen sokan – 21-en – jöttek el, hogy - a röpke két és fél év alatt megkapott engedély birtokában - a valóságban is megjelenjenek a Z+ jelzések a Pécelen és Isaszegen futó Z sáv jelzések összekötésére. Hét, átlagban háromfős csapatot alakítottunk ki, melyekből két-két csapat egymással szemben indult el az utat kialakítani, jelzést zavaró gallyakat kivágni, sablonnal szabványos jelzést festeni. Először a gyorsan száradó vizes bázisú alapozó került fel, ezután pedig a zománcfesték. Munka végén a jól megérdemelt pihenést szalonnasütéssel, borozgatással fűszereztük.
Szombaton kéktúrázni mentünk a Vértes nyugati felébe. Vonattal Székesfehérvárra utaztunk. Eddig minden rendben, terv szerint történt. A bonyodalmak Fehérváron kezdődtek. Az első gond az volt, hogy késett a vonat pár percet. Ez a „természetes” dolog most viszont sokat számított, lévén erősen kiszámított volt az időnk a buszindulásig. Tetézte a bajt, hogy nem jól emlékeztem az útra, és sajnos nem a legrövidebb úton próbáltunk a buszállomásra eljutni. Itthon utólag megnéztem a térképet, hogy hol rontottam el a dolgot. Sajnos esélyünk se lett volna a busz elérésére, mert a legrövidebb úton is 18 perc lett volna az útidő.
Ezért aztán ráérősen „kényszer-városnéztünk”. Nem mintha nem lenne nagyon is szép Fehérvár belvárosa, de egyrészt tavaly végigjártuk minden nevezetességét, másrészt 20 km-nyi gyaloglás várt ránk, illő lett volna időben elkezdeni azt – mint ahogy terveztem is. Tovább rontotta a helyzetet, hogy a busz csak két óra múlva indult. Ezért ismét őgyelgésbe kezdtünk.
Végre negyed tizenkettőkor lekászálódtunk a buszról Gánton. Előbb a falu központja felé indultunk, majd egy mellékutcán át rátértünk a kék jelzésre. Hosszú egyenes út következett, jobbra magasodott felettünk a Gánti-barlang, majd továbbmenve egy újabb látványos szikla fehérlett ki a kopár fák közül. Az egyenes út K kör jelzésre váltott, mi balra tértünk. Az Antal-árokban haladó kék jelzést balra elhagytuk, hogy egy nagyon látványos gerincúton kapaszkodjunk fel a Redl-emlékműhöz. Az emlékmű után még egy darabig emelkedett az út, aztán „toronyiránt” leereszkedtünk a Juh-völgybe. 350 méter kényelmes út után ismét úttalan, meredek emelkedőn – a Szikla-kilátót megkerülve – kapaszkodtunk fel a K+ jelzéshez. Evvel megszűnt a „kalandozások kora”, innentől már csak jelzett úton haladtunk – kivéve egy kis eltévedést. A Géza-pihenőnél kicsit körülnéztünk és megebédeltünk; nem a szokásos módon ráérősen, hanem bekapkodva szendvicseinket.
Rátértünk a hűtlenül elhagyott kék jelzésre, amely a Pátrácos környékén sajnos hosszú ideig aszfalton haladt. 4,5 km galopp után kis pihenőt tartottunk egy farakásnál, aztán rossz felé indultunk tovább. Szerencsére csak 500 m-t kerültünk, de a nagyon kiszámított idő miatt ez se jött jól. Alig volt szintkülönbség a Határnyiladékig, onnan azonban erősen lejteni kezdett az út. Sajnos arra nem maradt idő, hogy a csókakői várba felmenjünk (majd egyszer útba fogjuk ejteni!). A vár alatti nyomos kútból feltöltöttük vízkészletünket és máris indultunk tovább. A falu végefelé már nyilvánvaló volt, hogy elérjük a vonatot, ezért egy kocsmánál megálltunk egy kávéra, pohár sörre. Csókakőt elhagyva még jó négy kilométeres aszfaltút várt ránk a vasútállomásig. Különösen kellemetlen volt a 81-es út 300 m-es nagy forgalmú, zajos szakasza.
Majd fél órával a vonat érkezése előtt kinn voltunk Csókakő vasúti megállóban. A GPS soha nem látott értékeket mutatott: teljes átlagsebességünk 3,8 km/óra, mozgási átlagsebességünk 4,7 km/óra volt. 5 óra 26 perc alatt tettük meg Gánt és Bodajk közötti 20,74 km-es távot, amiben benne volt a gerinctúra-kitérő, a két pihenő és a kocsma is. Ez már teljesítménytúra-tempó.
Vonattal székesfehérvári átszállással Kelenföldre utaztunk. Innen a szombathelyi gyorssal akartunk a Keletibe menni, de 15 perces késést jeleztek az információs táblák. Gyorsan kimentünk az Etele térre, és egy gyorsjáratú busszal elértük a 20:35-kor induló vonatunkat.
Köszönet mindenkinek, aki március 15-én valamilyen formában részt vett közös munkánkban, valamint gratuláció azoknak, akik erőltetett menetben kéktúráztak szombaton.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Vértesben jártunk
Notter Béla, 2011. október 10. 13.23Talán az utóbbi hetek sok ITK-programja, talán a beígért rossz idő volt az oka annak, hogy csak 12-en indultunk a Vértes látványos helyeinek felkeresésére. A hitetleneknek mondom, hogy az időjárás kiválóan alkalmas volt túrázásra.
Szárligetig kocsival az M0-áson és az 1-es úton, illetve vonattal utaztunk. A Birka-csárdánál találkoztunk. A kék sávon haladva egy gondosan bekerített, halastóval rendelkező birtok, egy lepusztulóban lévő állattartó telep mellett elhaladva értünk a Csákányospusztai kulcsosházhoz. Itt egy ismertető tábla van, ami már a közelben lévő, igen látványos Mária-szakadékra hívja fel a figyelmet. A szakadékot valaha nagy vízhozammal rendelkező Csákány-patak mosta ki. Most már víz is alig található benne. Nem sokkal ezután a Körtvélyesi erdei temetőhöz értünk. 15 magyar- és német feliratú sírkő található itt a környék ma már nem lakott településeiről. Újabb párszáz méter után útkereszteződés következett. Innen 200 m-re lévő Béla-forrás vize (ez táplálja a Csákány-patakot) éppen hogy csak csordogált. Változatos terepen a Körtvélyes oldalában továbbra is az OKT-n mentünk. Utunk során változatosságot a keresztbe dőlt fák jelentették.
Vitányvár felé vezető K rom jelzést nem vettem észre, csak egy kört megtéve láttuk miért: egy MTB verseny lefóliázott fehér lapját - mások munkájával nem törődő rendezők - pont a KL jelzésre szögelték fel! Ezért mi a Z és az igen meredek, morzsalékos kövű ZL jelzésen jutottunk fel a várba. A tatárjárás után épült vár tornyának egy 15 méter magas fala ma is áll. A kilátás Környe, Tatabánya irányába pompás.
A Zsidó-hegy oldalában ismét a kék és zöld jelen mentünk tovább. A jelzések egy vízmosásban vezetnek, de felette egy pár méterrel kis gerincen kiépített biciklis úton is lehet menni. Nemsokára megtaláltuk a Rockenbauer Pál emlékfát. Ismét jelzésváltás következett, elhagytuk a kék jelzést é a zöldön gyalogoltunk tovább. Több jel összetalálkozása közelében van a jóízű Szép Ilonka-forrás. Itt megpihentünk, ebédeltünk.
A piros és a K kereszt jelzésen jóllakva nem esett annyira jó a Macska-bükkre való felkapaszkodás. Itt elváltunk a piros jelzéstől. Körtvélyespusztáig végig lejtett az út. Szép kis kápolna található a település szélén. Jelzetlen úton kis rétekkel tarkított erdei úton vágtunk át a Felső-Csákányon. Csákányospuszta szélén értük el az aszfaltozott utat. Elkezdett esni az eső, mindaddig, míg fel nem vettük esőkabátjainkat. Mikor ez megtörtént, abba is hagyta. Elhaladtunk a sífelvonó mellett és máris a reggelről már ismert úton voltunk.
Visszatérve a kocsikhoz a pesti lányokat kivittem a vasútállomásra, aztán indultunk hazafelé. 16,26 km-t tettünk meg gyalogosan.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Kirándulások a Velencei-tó környékén
Notter Béla, 2011. augusztus 2. 12.20Tavaly ITK-nyaralás címen meghirdetett programunkra csak mérsékelt érdeklődés mutatkozott, ezért idén csak három szobát foglaltam le a horgásztanyán. Így viszont lehettek olyanok, akiknek nem jutott hely. Sajnálom, ha valaki így járt.
Gyerekkorom óta járok le a Velencei-tóra, de strandolásra ilyen rossz időt még sohasem fogtam ki júliusban. Egy alkalommal fürödtünk csak meg a tóban hárman: Inci, Jani és jómagam. Ha fürdésre nem is, kirándulásra annál jobb volt az idő, így minden nap elmentünk valahová.
Pákozd-környéki túránk kb. 10 km hosszú volt. A S jelzésen indultunk, majd a különleges sziklaalakzatok jobb megismerése miatt időnként a tölgyfalevéllel jelölt tanösvényen haladtunk. Több anonim szikla után érintettük a Pandúr-követ, a Kockát, Oroszlán-sziklát és a Pogány-követ, melyeknek összefoglaló neve Pákozdi-ingókövek. A Z és a Z+ jelzésen értünk vissza a faluba.
Másnap székesfehérvári városnézést tartottunk. Először a Bory-várat néztük meg. Bár páran már többször jártunk itt, mégis mindig valami újat nyújt a vár. Ezután a Belvárosban sétáltunk, néztük meg a legfontosabb látnivalókat, így a Vörösmarty Színházat, Varkocs vitéz szobrát, Mátyás király-emlékművet, Nepomuki Szent János templomot, Órajátékot, Romkertet, Szent István székesegyházat.
Következő napon Tácra, a Gorsiumba mentünk. Itt van az I. század közepén épült római tábor, melynek rendeltetése az évszázadok során többször megváltozott. A most látható romok legnagyobb része a II-V. századból valóak. Több sírkő tejesen jó állapotban látható. Ezt követően Seregélyesen szerettük volna meglátogatni a Zichy – Hadik kastélyt. A kert felől is próbálkoztunk, majd a falu felöli bejáratoknál, de mindhiába. Nem sikerült bejutnunk. Útépítő munkásoktól tudtuk meg, hogy a kastély már évek óta bezárt. Ennek ellenére honlapjukon minden úgy szerepel, mintha működő kastély lenne.
Csákvárra és Gántra mentünk pénteken. Csákváron az Esterházy kastélyt jártuk körbe. A kastély kórházként funkcionál, belül ezért nem nézhettük meg. Az épület és parkja nagyon szép és rendezett, öröm volt benne sétálni. Gánton egy gyalogtúrát tettünk, melynek fő attrakciója a Balás Jenő Bauxitbányászati múzeum és a Földtani Tanösvény volt. A Bagoly-hegy egykori külszíni bauxitbányájában ma egy kiépített tanösvény vezet végig. E holdbéli tájon járva megismerhetjük, hogy mi zajlott le évmilliók alatt. A bányászatnak köszönhetően felszínre került színek, rétegek, alakzatok tükrözik a hajdani folyamatokat, lenyűgöztek mindenkit. A kőzetgyűjtésnek sem tudtak páran ellenállni. A túra hossza kb. 13 km volt.
Szombati programunk során először Pázmándra mentünk, ahol jellegzetes kvarcitképződmények találhatók. A nagyon kemény kvarcit a gránitban lezajlott utóvulkáni hidrotermális tevékenység hatására alakult ki. Védett a környező sziklagyep és a jellemző növénytársulás is. A sziklák környékén már nagyon finomra érett a szeder, meg is dézsmáltuk. Ezt követően a pákozdi emlékműhöz autóztunk. A környék uniós pénzből finanszírozott nagy átalakítások után ma Katonai Emlékpark. Szép kilátás nyílik innen a Velencei-tóra.
A strandolásra alkalmatlan idő ellenére jól éreztük magunkat, sok szépet láttunk.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Vértesi kéktúránk
Notter Béla, 2010. augusztus 1. 21.10Szerencséje volt annak a kilenc főnek, aki nekivágott a Gánt – Várgesztes kéktúra szakasz teljesítésének. Miben is nyilvánult meg ez a szerencse? Hát abban, hogy nem teljesedett be az, amitől legjobban lehet félni egy júliusi túra során: a kánikulai melegtől. Nekünk igazán kellemes kirándulóidőnk volt. Ugyan kis ideig esett az eső, de csak annyi, amennyit a fák levelei képesek felfogni; hozzánk már nem érkezett le.
Hat óra körül indultunk. Vonattal először a Keletiig, majd - a pestiek csatlakozása után – Székesfehérvárig utaztunk. A süteményhozási moratórium ellenére előkerült egy kis harapnivaló:ha nehezen is, de megbocsájtható, mert azt a (50. -35. -25. )születésnapját ünneplő Juti hozta. Itt volt az útvonal-tervezés egy kritikus pontja: 17 perc alatt meg tudjuk-e tenni a vasútállomás és a buszpályaudvar közti 1,7 km-t? Aztán a vonaton közös megegyezés született: nem kísérletezünk mozgási sebesség döntésével, taxival megyünk oda. Jó döntés volt.
9:10-re értünk Gántra. Előbb a Gránás turistaházat kerestük meg, bélyegzés céljából. A villanyóra-szekrényben rendben meg is találtuk a szép nyomatú bélyegzőt. Egy tétova kis kör megtétele után, - mikoris rossz irányban indultunk először – felvettük a helyes irányt. Az irigyelt nagyságú és szépségű játszótér mellett elhaladva hamarosan elértük a kék jelzést Ettől kezdve már nem kellett variálni, mindvégig ezen haladtunk. A falut elhagyva hatalmas legelőt övező bokorsor mellett haladtunk közel másfél kilométert, mindaddig, míg el nem értük a keresztező sárga jelzést, és a Pap-völgyet. Az út alig emelkedett a szűkülő völgyben. Jókat beszélgetve észre sem vettük a megtett távolságot és máris Mindszentpusztán, az újabb bélyegzőhelyen voltunk. Sajnálatos módon a volt kulcsosházat nagyon lepusztult állapotban találtuk. Kár érte! Bélyegeztünk, csemegéztünk kicsit az udvaron lévő eperfa terméséből, aztán indultunk tovább. A Som-hegy oldalában egy kis szakaszon ritkán látható hatalmas páfrányok között vezetett utunk. Mikor másodszor kereszteztük az erdészeti műutat, a mellette lévő szép tisztáson megebédeltünk.
Nemsokára egy kitérő lehetősége kínálkozott: a K rom jelzés felvezetett a Csáki (Oroszlánkő)-vár romjaihoz. Igazán a várnak csak a nyugati oldalán vehető ki egyértelműen egy épített fal. A vártól még kb. 800 m-t emelkedett az út, aztán már csak alig észrevehetően: így értünk fel a Balonna-hegyre. Innen már lejtős úton jutottunk le Kőhányás-pusztára, következő bélyegzőhelyünkre. A kis település dísze az 1878-ban épült Eszterházy-kápolna.
Kis ideig az országúttal párhuzamosan mentünk, majd áttérve azon előbb tisztásokon áthaladva a Német-völgybe jutottunk. A Cseresznyefa-hajtáson sok kidőlt fán kellett átmászni, vagy megkerülni. A Gesztesi-vár közelében át kellett gondolnunk, belefér-e még az időnkbe, hogy a várba is felmenjünk? Erre most sajnos nem jutott idő, de a csapat nagy többsége tavaly járt már ott. Így lesétáltunk Várgesztesre, bélyegeztünk a sörözőben, fel is lendítettük kicsit az álmos délutáni forgalmat.
Összességében több mint 19 km-es, nem megerőltető, kellemes túrát tettünk. Legközelebbi kéktúránk szeptember 25-én lesz, és a Cserhátba megyünk.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Vértesi útvonal-bejárás
Notter Béla, 2009. szeptember 29. 14.22Az isaszegi Damjanich iskola felkért, hogy egy busznyi gyereknek túrát vezessek a Vértesben. Nagy blama lenne ennyi gyerek türelmét igénybe venni arra, hogy jelzéseket keresgéljek a kereszteződésekben. Ezért tegnap útvonal-bejárásra indultam.
Tatabányáig vonattal mentem, ott a Várgesztes felé busszal kellett volna továbbutaznom. Már itthon aggódtam amiatt, hogy a menetrendek szerinti öt perc nem lesz elegendő az átszállásra, ezért vészforgatókönyveket gyártottam. Nem is okozott csalódást a tömegközlekedés. A vonat természetesen késett. 50 m-re voltam a buszpályaudvartól, de átjárás nem lévén többszáz métert kellett kerülni. A buszpályaudvaron mire meghallgattam, hogy az információs ablaknál (itt akartam megtudakolni, melyik állásról indul a buszom) lévő hölgy unokája hányszor büfizett a reggeli után, elment a buszom. Jött a vészhelyzeti 1-es számú variáció. Visszamentem a vasútállomásra, majd onnan vonattal Szárligetre utaztam. Itt halad át az Országos Kéktúra (OKT) útvonala, ezen 1,8 km megtétele után értem a Birka-csárdához. Továbbra is a kék sávon haladva elhaladtam a Csákányospusztai kulcsosház mellett, majd az igen látványos Mária-szakadékba értem. Nem sokkal ezután a Körtvélyesi erdei temetőhöz értem. 15 magyar- és német feliratú sírkő található itt a környék ma már nem lakott településeiről. Újabb párszáz méter után útkereszteződés következett. Innen 200 m-re lévő Béla-forrás vize éppen hogy csak csordogált. Változatos terepen a Körtvélyes oldalában továbbra is az OKT-n mentem. Vitányvár előtt jelzést váltottam azért, hogy a várba feljussak. A tatárjárás után épült vár tornyának egy 15 méter magas fala ma is áll. A kilátás Környe, Tatabánya irányába pompás. Kis kerülővel a Z rom jelzésen folytattam az utat, de ezt a gyerekekkel ki fogjuk hagyni, mert nagyon meredek és a morzsalékos köveken nehéz megállni. A Zsidó-hegy oldalában ismét a kék jelen mentem tovább. Nemsokára megtaláltam a Rockenbauer Pál emlékfát. Ismét jelzésváltás következett, elhagytam a kék jelzést é a zöldön gyalogoltam tovább, majd ehhez is hűtlen lettem, és a piroson, K kereszt jelzésen haladtam tovább. Itt végre egy bővizű - Szép Ilonka - forrásnál jót kortyoltam a hideg vízből. Egy erdőgazdasági útnál ismét a kék jelzésre tértem. (Ezeket a kék jelzéstől való „eltévelyedéseket” már abból a megfontolásból tettem, hogy egy jövőbeni ITK-s túra útvonalát is bejárjam, ha már erre járok.) A Mátyás-kút teljesen kiapadt, a mellette kiépített pihenőt láthatóan sokan használják, mert rengeteg szemét éktelenítette a környékét. Innen 2,5 km-re kis kitérővel egy igen szép kilátóhelyet, a Zsigmond-követ kereshetjük fel. Nagyszerű a kilátás Várgesztesre, Vértessomlóra. A kilátóból már csak le kellett ereszkednem, és már Várgesztesen is voltam. Pontosan 17 km-t mentem. A hazáig tartó 115 km-t a jól szervezett tömegközlekedési csatlakozások, vonatkésések miatt 4 és negyed óra alatt sikerült megtennem.
A látottak alapján a buszkirándulást a Birka-csárdától az OKT-n vezetem végig Várgesztesig, majd tovább a Gesztesi-várig, ahol buszra szállunk. A táv így kb. 15 km lesz. Az ITK túrák között is részben szerepelni fog a tegnap bejárt út - valószínűleg jövőre.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Vérteskozma 30 teljesítménytúra
Balogh Zoltán, 2009. május 4. 23.24Korai keléssel és indulással kezdődött a vasárnap, hiszen 06.20-kor már találkoztunk Marcival Budapesten. Hátizsákomban semmi ehető, vagy iható nem volt, ezért ennek elhárítására fél nyolc magasságában megálltunk Bicskén a Spar parkolójában. A bolt előtt ténfergő 3 hölgy észrevette, hogy vásárlási szándékkal haladunk az üzlet felé, ezért az egyikük odaszólt nekünk úgy félvállról: Nincs nyitva a bóóót. Magának is jó napot! Cserébe szemben nyitva volt a pékség, meg 1 sarokkal arrébb a Lidl is, így ez az akadály is elhárult.
A parkolást, rajthoz sétálást, nevezést követően 08.20-kor vágtunk neki a Vérteskozma 30 teljesítménytúrának, mely a Fő utcából, a kulcsos háztól indult. A zöld négyszög, zöld sáv jelzésen haladtunk felfelé, majd átvágva a sárga sávra el is értük első ellenőrző pontunkat, a Mária-képet. A nagy sietségben ennek megtekintése azonban kimaradt. A sárga sávon továbbhaladva, közvetlenül a második ellenőrző pont előtt egy szarvasleány maradványa feküdt az út mellett.
A Német-völgyi elágazás után rátértünk az OKT-ra, és meg sem álltunk Várgesztesig. A vár előtt volt a harmadik ellenőrző pont, ahol azt az információt kaptuk, hogy a Gesztesi várat nem igazán tudjuk megtekinteni, így haladtunk is tovább. Várgesztesen nincs cukrászda, így be kellett érnünk egy kocsmai kávéval.
Az OKT-n tovahaladva a Mátyás-kút volt a következő pontunk. Ezt követte Szarvas-kút, melynél azért lehetne némi karbantartási munkát eszközölni. Ötödik pontként megtámadtuk Vitányvárat, bár nem teljesen abból az irányból, ami a leírásban szerepelt. Az előttünk menők hatására egy „kicsit” meredekebb módját választottuk a vár bevételének. Itt egy nagyobbat pihentünk, mely tán 10 perc is lehetett,
Hatodik pontként a Körtvélyespusztai kápolna érintése után letértünk az OKT-ről, és a kék kereszt, piros sáv, zöld sáv jelzésen 9 km várt ránk a Hirczy-emlékig. Itt csatlakozott hozzánk Gábor, akivel az út során már többször találkoztunk. Itt már megunta, hogy Ő egyedül megy, így leült, és várt túratársakat. Egy nagyobb emelkedő után megjegyezte, hogy nélkülünk biztosan nem jött volna fel megállás nélkül, és köszöni, hogy „felhúztuk”.
Az utolsó pontig már alig volt hátra 3 km, ezt végigbeszélgettük, bár Marci azért adta a tempót elöl. 14.53-kor értem be a célba, tehát egy perccel kikaptam Tőle, mivel Ő adta oda először a papírt, és mire a hölgy kikereste az emléklapját, meg átadta a kitűzőt, addig én 1 percet toporogtam mellette.
4.75-ös átlaggal teljesítettük a 30.9 km-t, szokás szerint a vége felé enyhén lassulva. Nagyon szép útvonalon vezetett az utunk, jövőre is itt a helyünk. Immáron hagyományos, túra utáni somlói galuskánk elfogyasztására Csákváron került sor. Nem volt rossz, de a Nagykovácsihoz képest fasorban sem volt. Azt mondjuk nehéz is lesz túlszárnyalni bárkinek.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Felhívás: Vérteskozma teljesítménytúra
Balogh Zoltán, 2009. április 29. 15.362009. május 3-án, vasárnap részt veszünk Vérteskozmán, egy újabb teljesítménytúrán. Az indulás Isaszegről kb. 6 órakor lesz, és 3 szabad helyünk van az autóban. A teljesítménytúrán 10, 20, illetve 30 km-es távokból lehet választani. Mi a Marcival a 30-ason indulunk, de ez a velünk utazók számára egyáltalán nem kötelező. A túráról picit részletesebb információ ide kattintva érhető el. Aki eljönne, az kérem a 20-581-7931-es számon keressen meg a találkozás miatt.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Vértesi buszkirándulásunk
Notter Béla, 2009. április 22. 10.12Éves programunkban minden évben egy busztúra szerepel. A tavalyi Burok-völgyi utunk mindenki számára emlékezetes maradt, de az első visszajelzések alapján a szombati vértesi túra sem szégyenkezhet látnivalók terén. A Vértes legszebb arcát mutatta meg nekünk.
Hosszas szervezés után 41-en jelentkeztek a túrára. A meteorológia szép időt ígért, legfeljebb kicsinyke záporral, mégis volt, aki megijedt az utóbbitól, és otthon maradt. Meg is bánhatta, mert a szombatinál kellemesebb túraidőt el se lehetne képzelni.
A busz 6 órakor Gödöllőn kezdte begyűjteni az embereket, majd Isaszeg, és Pest következett. Nem volt az utakon túl nagy forgalom, jól át tudtunk Pesten is menni, fél kilenc körül Vérteskozmán voltunk. Három táv közül lehetett választani, ezek: 11.5, 14.5 és 17.7 km. Azokat, akik a legrövidebb távon indultak, elkísértem a S négyszög jelzés indulópontjára, irányba állítottam őket, még egy GPS-t is kaptak beprogramozva, hogy tudják, hol találkozzunk. Az út egyszerű volt, mert a falu után szinte nyílegyenesen vezet az úgynevezett Malom-út Várgesztesre. A másik két távra nevezettekkel együtt kezdtük meg a gyaloglást a Z sáv, majd az Ördög-szószék után a S sáv jelzésen. Az első kilométereket ugyan a „nem szeretem” kategóriába sorolt aszfaltozott erdőgazdasági úton hagytuk magunk mögött, de utána szebbnél-szebb mélyutakon, gyönyörű gyertyánosban haladtunk. Várgesztes határába érve csatlakozott hozzánk a K+ jelzés is, így értünk egy kereszteződéshez, ahol találkoztunk azokkal a túratársainkkal, akik a Malom-úton jöttek. Jobbról az Országos Kéktúra jelzése jött be, melyet innen majd öt kilométeren keresztül követtünk. A Gesztesi-kőfülkére szinte mindenki kíváncsi volt, pedig meredek, lépcsőzött úton lehetett azt megközelíteni. Ezután felkapaszkodtunk a várba, felmentünk a kilátóba, csodáltuk a panorámát. A vár alatti asztalokkal, padokkal, szemétgyűjtővel kulturáltan kiépített réten tartottunk egy kicsit hosszabb pihenőt az elmaradhatatlan körbekínálásokkal – igaz, ez a kialakult jó szokás már a buszon is kezdetét vette.
Még három km-t az egész csapat együtt tett meg, aztán a két rövidebb távot választók az OKT-n maradva Kőhányás-pusztára mentek. Mi a K+ jelzésen értük el a S négyszöggel jelölt már többször említett Malom-utat, és azon értünk be az egyik magyarországi mesefaluba, Vérteskozmára. Az út bal oldalán találjuk a Kitelepítettek-emlékművét, később jobb oldalon a Millenniumi emlékművet. És közben a tájba harmonikusan belesimuló hófehér házakat, pincéket. Láthatón már üdülőfaluként funkcionál, de a falu egységes képe valószínű épp ezért maradt meg.
Buszunk türelmesen várt ránk, majd miután elindultunk Kőhányás-pusztán felvettük a másik két táv résztvevőit. Mire kicsit kinyújtóztunk a buszon, már következő úticélunknál, a majkpusztai remeteségnél voltunk. A gyönyörű tó mellett elhaladva előbb a kis kápolnát, majd kamalduli szerzetesrend épületeit, végül az Eszterháziak kastélyát néztük meg idegenvezető segítségével. Műemléki nap volt, így a műemlékegyüttes meglátogatásáért még fizetni sem kellett – ennek is tudható be, hogy felajánlottam még a belépés előtt, hogy mindenki az én vendégem a múzeumban.
A múzeumlátogatás után még egy program volt hátra. Ez pedig a tatabányai Turul-madár és a Szelim-barlang felkeresése. Míg buszoztunk fel a parkírozóhoz, rengeteg turistát láttunk – mint utóbb kiderült ők a Gerecse 50-en vettek részt. Volt is elég nagy tolongás Európa legnagyobb madár-szobránál, melynek fesztávolsága 15 méter. A ragyogó, tiszta időben messzire el lehetett látni az emlékműnek helyet adó Kő-hegy pereméről. Átsétáltunk még a tekintélyes méretű (40X12m) Szelim-barlanghoz. Ennek szépsége méltó volt az egész napi csodás látnivalókhoz.
Kép és szöveg: Notter Béla
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges