Csákvár
Közép-Dunántúli kolostorok, kastélyok
Notter Béla, 2012. május 14. 08.38Május 12-én, szombaton a változatosság kedvéért ezúttal buszkirándulás szerepelt programunkban. Társaink is akadtak: az Isaszegi Nyugdíjasok Baráti Körével utaztunk. Ami viszont változatlan volt: ismét nagyszerű időt fogtunk ki.
Isaszegi, gödöllői és pesti találkozóhelyeken vált teljessé létszámunk, ami 51 kíváncsi embert jelentett. A gyűjtőjárat első állomása 6 órakor volt. Buszos viszonylatban jól haladtunk, 9 órára első megállónkhoz érkeztünk. Ez pedig nem volt más, mint az Óceánrepülők emlékműve. Endresz György és Magyar Sándor 1931-ben végrehajtott óceán-átrepülésének emlékére szép emlékművet állítottak fel még 2006-ban. Igaz, hogy repülőgépükkel nem Bicske határában akartak leszállni, hanem a mátyásföldi repülőtéren, de ha minden simán történt volna, hol lett volna az első megállónk?!
Továbbutazva Csákváron, az Esterházy kastélynál álltunk meg. Pár perc múlva megérkezett idegenvezetőnk is. A bő 1 órás ismertető séta során megismerkedhettünk az Esterházy családdal, a kastély építésének történetével, részben a kastély belsejével (kórházként funkcionál, ezért nem látogatható), a park pár nevezetességével, úgy mint a Szentháromság-szobor, Grotta („Pokol-mennyország”), és a napóra. A 200 m-es pincéről csak hallhattunk, és a szellőzőkürtőit láthattuk, mert nem látogatható. Visszaútban a lovarda és a színház-szárnyat láttuk.
A Vértes összefüggő erdőségein át buszoztunk, egy-egy villanás erejéig láttuk korábbi utainkról ismert kőhányáspusztai Esterházy-kápolnát és majki műemlékegyüttest. Oroszlányon keresztül, majd erdőségek között volt bányaterületek mellett értünk vérteszentkereszti apátság közelébe. Itt leszálltunk a buszról és pár száz méteres – némi emelkedővel nehezített - erdei úton máris a kolostornál voltunk. Kalauzunk hozzáértéséhez és elkötelezettségéhez - ami a romterület megvédését illeti -, semmi kétségünk nincs, nyers modorával mégis sikerült pár túratársunk lelkivilágába belegázolni. Mindemellett csak ajánlati tudom mindenkinek hazánk e kiemelkedő műemlékének megtekintését, melynek épületei a XII. század elejétől a XVI. század elejéig épültek. Kár, hogy korábban nem alakult ki a régi értékek megőrzésének igénye, mert innen hordták el a köveket a környék templomainak építéséhez, de került belőle a tatai műromba is.
Kulturális szomjunkat egy időre oltva, gondoltunk esendő szervezetünk valódi szomjára is. Mi lett volna erre alkalmasabb Móron átutazva, mint a híres móri borok megkóstolása? Időnk nem engedte meg, hogy többféle bort elnyalogassunk, de egy-egy félét azért mindenki kipróbált – már aki egyáltalán szereti az efféle nedűket. A buszról leszállva két közeli Bormúzeumhoz igyekeztünk. Az Ezerjó utcában lévő Bormúzeumba csak pár felvétel erejéig ugrottam be, a Pince utcában lévőt viszont végigjártam sok túratársammal egyetemben. A felújított közel 300 éves pince előterében a szőlőfeldolgozás eszközei láthatók. A pince labirintusában palackozva és fektetve találhatók a különböző évjáratú muzeális borok, eszenciák.
Ismét buszoztunk egyet, és Nádasladányba hajtottunk, természetesen a Nádasdy kastélyhoz. Épp a megbeszélt időre (2 órára) értünk oda, mégsem tudtunk rögtön bemenni. Az előző csoportok tudniillik „megcsúsztak”. Ezért úgy beszéltem meg az idegenvezetővel, hogy 3 órára halasztjuk látogatásunkat a kastélyban. Ezért így előbb az angolparkban sétáltunk, körüljártuk a romantikus, Tudor stílusban épült kastélyt. Többen elsétáltak a park sarkában álló, vöröstéglából épült katolikus templomhoz. Volt a parkban kisállat-bemutató, virágvásár, lovasbemutató is. Így aztán könnyen eltelt az az egy óra. Idegenvezetőnkkel végigjártuk azokat a helyiségeket, melyeket már sikerült felújítani. A legcsodálatosabb volt az Ősök Csarnoka hatalmas kandallójával, a család tagjairól készült egész-alakos festményeivel, fafaragványaival, öntöttvas csilláraival, festett üvegablakaival. Mindezen szépségekkel vetekszik a könyvtár Hauszmann Alajos tervei alapján épült kazettás fa mennyezete, csavart oszlopai, a galérián kovácsoltvas mellvédje.
Mindezek után már csak a hazaút volt hátra. Igaz, a sárszentmihályi Zichy-kastélyt legalább kívülről még szerettük volna megnézni, de a magántulajdonban lévő kastély elzárkózott előlünk. A közlekedési dugókat megúszva hét órára értünk haza.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges