A ragyogó napsütés, a könnyű túra, az ilyen túrákon várható finomságok még az egyébként téli álmot alvó túratársainkat és vendégeinket is a szabadba csábította. Így talán nem is annyira meglepő, hogy 48-an voltunk.

Vonattal érkeztünk túránk kiinduló pontjára, a besnyői vasútállomásra. Pár perc várakozás után befutottak azok is, akik nem Pest felől jöttek, és késett a vonatjuk. Hosszú sorban indultunk a vasúttal párhuzamosan, majd az aluljárón áthaladva már látszott a templom is, nem csak a zajvédő fal. Itt is csatlakoztak hozzánk páran. A temetőn át mentünk, hogy Teleki Pál sírját és Ivánka Imre ’48-as honvéd ezredes kriptáját is láthassuk. Ezt követően egy út nélküli lejtőn értünk az Antal-hegy felé vezető jelzetlen, de jól járható útra. Antal-hegyen nem a legrövidebb utat választottuk, így helyenként  - a még kissé párás idő ellenére - szép kilátásban volt részünk Gödöllő irányába. Addig emelkedett az út, míg el nem értük a Pap Miska-forrás felé vezető Z kör jelzést. Nem sokat koptattuk azt, mert 250 m után megint jelzetlen útra tértünk. Hamarosan - egy bejárás során előre kinézett - kiszélesedő füves területre értünk, ahol leterített esőkabátokra pakoltuk ki a süteményeket és egyéb finom falatokat. Volt aztán pezsgődurranás, forralt bor fahéjas illata lengte körül az erdőt, de egyéb – javarészt alkoholos italokkal – is koccintgattunk, újévi jókívánságok serege hangzott el. Nem kellett sietnünk, mert 10 fok feletti, zavartalan napsütés (is) melengetett bennünket.

Egyszer azért minden jónak vége szakad, elindultunk mi is visszafelé. Miközben Incsőnél bevártam a lemaradókat, többiek a templomtól két irányba is elindultak a vasútállomás felé. Úgy gondolom nem mindenki érte el az első, Pest felé igyekvő vonatot (én is csak úgy, hogy 2 percet késett), mert nem mindenkit láttam a vasútállomáson. Az út hossza 9,5 km volt, 154 m szintkülönbséggel.