Az év első szombatja most Újév napjára esett. No de egy szilveszter éjjele után kinek lenne kedve túrázni menni? Ezért évköszöntő túránkat - a szokástól eltérően – nem a hónap első szombatján tartottuk. A napsütéses jó idő, kicsi táv vonzotta tagjainkat. Két vendégünkkel együtt 38-an jöttünk össze. A táv 10,7 km volt enyhe emelkedőkkel/lejtőkkel (162/143 m).

Negyed tízkor gyülekeztünk az Állami telepek vasúi megállóban. Nem rohanva értünk a Gödöllői Arborétumba. Az új játszótér mellett szokásos pihenőhelyünkre jutottunk.  Itt az asztalokra kipakoltuk ki-mit hozott. A választék óriási volt sós és édes süteményekből, italokból. Köszöntöttük egymást az újév alkalmából, jókat beszélgettünk. A nap még fátyolosan sütött, a fagypont alatt hőmérsékleten túl sokáig nem ácsoroghattunk, pedig mindenkinek volt mondanivalója. A fő téma természetesen a Covid volt. Továbbindulva egyre tisztábban sütött a nap, az arborétum sétányain jól esett a mozgás. Később elértük a szárítópusztai utat, majd arról bal felé fordultunk. Balról két adótornyot is elhagyva Gödöllő szélén termettünk. Itt még egyszer nekiláttunk a maradék sütemények, italok elpusztításához. Gödöllő Fenyves nevű részén haladva elértük a Pest Megyei Piros jelzést. Azon az Agrár-erdőn át haladtunk tovább az egyetem felé. Megálltunk a Premontrei-temetőnél. Ekkor hívott Olgi, és elmondta, hogy késve indult otthonról, ezért biciklivel eredt nyomunkba. Valahogy mégis elkerült minket. Miután nem talált a gödöllői vasútállomáson, elindult Isaszeg felé, aztán mikor beazonosítottuk helyzetünket, visszafordult és sikerült találkoznunk. Neki is volt egy üveg pezsgője, azt már nem cipelhette haza, megszántuk őt, megittuk.