Minden elismerésem azoké, akik ebben a melegben jelentkeztek, és el is jöttek túrázni. Júliusban a várható meleg miatt a közelben teszünk egy alföldinek nevezhető könnyű túrát. Hogy könnyű volt-e, a résztvevőknek (15 fő) kell eldöntenie. A túra hossza (10,2 km) és szintkülönbsége (84/93) miatt bizonyára igen, de volt pár nehezítő körülmény.

Menetrendszerű busszal értünk túránk kezdőpontjára, Dányba. A kezdő (már bejárt és ismert szakaszt) - ezúttal nem az én ötletemre - megváltoztattuk. A falut elhagyva eleinte semmi gond nem volt, vadvirágos, parlagon hagyott réten, majd ligetes erdőben gyalogoltunk. Aztán összezárt előttünk az erdő, látszólag áthatolhatatlanná vált. Próbálkoztunk a lehető legkevesebb karcolással és csaláncsípéssel megúszni a dolgot (csak 150 m-re voltunk a kijárt úttól), de abban az irányban végképp nem tudtunk haladni. Valamivel jobban járhatónak tűnt, ha párhuzamosan megyünk a kívánt úttal nagy nyárfák között. Aztán mikor arra sem lehetett továbbmenni, nekivágtunk légvonalban megtenni a maradék utat egy kaszálóig.

Ott már a tervezett úton haladtunk, de ismét erdőbe jutva a magas aljnövényzet miatt alig lehetett meglátni, merre vezet(ne) az út. Így értünk utunk egyik céljához, a Mosch Béla vadász emlékműhöz, melyet társai emeltek 1932-ben a kitűnő szervező, és vadászkönyv-író emlékére. A feliratot elolvasni már nem lehet, de ez a szöveg volt rajta: Mosch Béla - az igaz vadász mintaképe - emlékére emelték hálás követői. Érdekessége az emlékműnek, hogy rajta vízmedence is van, az arra járó madarak itatására.

Továbbiakban valamivel javult a helyzetünk, mert a nyílegyenes úton Kóka felé már „csak” a csalán, kidőlt fák, falopások mérséklésére keresztbe húzott mély árkok nehezítették haladásunkat. Többször jártam már errefelé, de ilyen dzsungelt még sosem láttam. Mielőtt kiértünk az erdőből, leültünk ebédelni. Ezt követően elértük Kóka szélső házait, majd a Szőlőhegy felé vettük az irányt. Sajnos hosszú árnyéknélküli szakaszok is voltak a következő kilométerekben 32 fok meleg volt, de szerencsére elég erősen fújkált a szél. Egy hideg sör, vagy üdítő reményében Dány, Temető buszmegálló felé mentünk, de a söröző és a presszó is a jelek szerint befuccsolt Szerencsére egy boltot nyitva találtunk. Három órára a gödöllőiek, isaszegiek már haza is értek.