Három évvel ezelőtt jártunk már a Szlovák Paradicsomban. Annyira megtetszett e táj (és a szállás is kedves házigazdánkkal egyetemben), hogy most visszatértünk ide. Tizenöten utaztunk, csodás időben emlékezetesen szép túrákat tettünk.

08.30. péntek

Miután összeszedtük utasainkat, 7 órakor találkoztunk a Salgótarján felé vezető út egy benzinkútjánál. Kevés megállóval Rimaszombat,Tisovec érintésével negyed 12-re értünk Letanovce-be (Létánfalvára), ahonnan első túránk kezdődik.

Enyhén lejtős úton értünk le a Hernádhoz. Most a Hernád-áttörés egy eddig általunk nem járt szakaszát jártuk be a Kláštorská roklina-ig. Volt itt minden, ami élvezetessé tudja tenni az utat: függőhidak, doronglétrák, tálcák a folyó felett, láncos kapaszkodók. A szurdoknál kettévált csapatunk: nagyobb része a vadregényes szurdokban kapaszkodott fel, kisebb része pedig a szurdokot elkerülő erdei úton. Aki még nem járt a Kolostor-szurdokban, annak okvetlenül a szurdokutat ajánlottam annak vadregényessége miatt. Az elkerülő úton a XIII. században épült karthauzi kolostor-rom mellett vezetett az út. Vártunk egy kicsit a csapat másik felére, aztán együtt indultunk lefelé. A Khartauzi-hídon átkeltünk a Hernádon, visszaértünk a délelőtt már bejárt szakaszra, és azon a kocsikhoz. Nem messze innen volt a Jendral-panzió nevezetű szállásunk. Vacsora, majd esti csevej következett. Napi túránk 10 km hosszú volt 397 m szintkülönbséggel.

08.31. szombat

Ezen a napon is két túra között lehetett választani.

Az egyik túra a Szlovák Paradicsom leghosszabb szurdokába, a Nagy-Szokol völgybe vezetett, benne a Kis- és Nagy-vízesés, Róth-szakadék. Öten voltak, Pila-ból indultak, miután parkírozóban hagyták az autót. A sárga jelzés vezet át a szurdokon, felérve a Glac-fennsíkra a piros és a sárga jelzésen lehet visszamenni Pila-ba. A gyalogút hossza 16,7 km volt, hozzá 440 m szintkülönbség tartozott.

A másik túra Đurkovec-ből indult és végig emelkedő úton ért fel a híres Tamásfalvi-kilátóba. Innen leereszkedve értünk le a Hernád-völgybe. A Fehér-patak mély szorosát megkerülve a Hernád-áttörés már kevésbé vad szakaszán értünk Čingov-ba. Innen kis pihenő után tovább haladtunk a Hernád mellett Smižany település üdülőövezetéig, közben megebédeltünk. Onnan visszafordulva felkapaszkodtunk a Hernád feletti dombokra, majd ismét Čingov-ba értünk. Egy fagyi vagy sör elfogyasztása után a kocsikhoz gyalogoltunk, majd visszatértünk szállásunkra. Ez az út 13,5 km volt, 405 m szintkülönbséggel.

09.01. vasárnap

Változatosság kedvéért ezen a napon a Tátrában túráztunk.

Kocsival a Magas-Tátrába, Poprád-tó villamos megállóig utaztunk. Vasárnap lévén rengeteg ember volt, így csak messzebb találtunk parkolóhelyet és a visszautat át kellett tervezni. Már a reggeli órákban is elég meleg volt. Folyamatosan emelkedő úton 1540 m magasig gyalogolunk Egy kitérővel megnéztük a szimbolikus temetőt, amely a Tátrában meghalt embereknek állít emléket, függetlenül attól, hogy hol temették el őket. A Poprád-tóhoz érve nem győztünk betelni a látvánnyal: tükrében láthattuk a kétezer méteres sziklacsúcsokat. Fényképezkedtünk, pihenőt tartottunk, majd indultunk most már lefelé, a Csorba-tó irányába. Közben esett egy pár csepp eső is. A tó közelébe érve ismét ragyogóan sütött a nap. A tópart egy szakaszát bejártuk, megnéztük a régi szép épületeket, elszörnyedtünk a mellé épített rondaságokon. A tervezettől eltérő úton jutottunk vissza a kocsikhoz. Napi távunk 13,5 km volt 395 m szintkülönbséggel.

09.02. hétfő

Összepakoltunk, reggelizünk, majd kocsival Dedinky-tó parkolójába utaztunk.

Gyaloglásunkat elkezdve előbb az üdülőtelep házait hagytuk magunk mögött. Jól felkapaszkodott az út a tó fölé, hogy mindjárt le is adjuk a megszerzett magasságot. Mlynky település szélén balra kanyarodott az út, és elkezdett emelkedni. A Zejmár-szurdokban jártunk immár. Bevezetésképp egy huszonhat fokos létrán kellett felkapaszkodnunk, aztán pár lánccal biztosított meredek szakasz következett, végül jött egy vízesés melletti még nagyobb létra. A kapaszkodó után felértünk a Geravy-fennsíkra. Lovak legelésztek fenn. Tovább folytatva utunkat a fennsík ligetes, erdőfoltokkal tarkított területén haladtunk. Aztán Nagy-, és Kis Zajfy völgybe értünk, ami látványos patakmeder és kis tavak után a Gölnic-patak visszaduzzasztott medréhez vezetett. Egy kis félszigeten felállított esőbeállóban megebédeltünk. Még egy kapaszkodó következett, aztán leértünk a Dedinky-tó mellé, majd a parkolóba. 12,5 km-t gyalogoltunk, és volt benne 452 méter emelkedő, illetve lejtő.

Ezután már csak a hazaút volt hátra. Rozsnyón, Rimaszombaton, Füleken át értünk Magyarországra.

E túra vetítettképes beszámolója 2020.01.18-án lesz az isaszegi Falumúzeumban.

A monogrammal megjelölt képeket Endre (H.E.) és Laci (N.L.) készítette.