Mint minden évben, így idén is négynapos túrára indultunk április végén. Az időjárás  egyáltalán nem a tavaszt idézte, inkább a nyár közepét. Ezúttal egy sokak által nem ismert, de annál kedvesebb tájra, a Zselicbe mentünk. Pont negyedszázadnyian.

Április 28. (szombat)



6 órakor találkoztunk Gödöllőn. Rövid létszámellenőrzés után indultunk is, nehogy kivárjuk a négynapos ünnep miatt várhatóan beinduló nagy forgalmat. Kerepesen csatlakozott hozzánk Piroska és Péter, majd a Keletinél a pesti lányok. Gond nélkül jó tempóban autóztunk Kaposvárig. Ott bevásároltunk négy napra egy nagy áruházban, majd Simonfára autóztunk.

Elfoglaltuk szállásunkat a Meteor turistaházban, ettünk egy kicsikét és indultunk első túránkra. Először Gálosfára mentünk, a volt vasútállomás mellett leparkíroztunk. Egy autóval elugortunk a kistótvárosi farmhoz, megkérdezni, hogy átengednek-e a lezárt területen. Szerencsénk volt, épp összefutottunk a tulajjal, aki készségesen megengedte azt. A dél-dunántúli kéken indultunk, az útról megcsodálhattuk Zselic lankáit és a mintafarmot. Egy kaptató után felértünk a gerincre, elhagytuk a kék jelzést és rátértünk a K körre. Párhuzamosan lefutó horhosok közt értünk a Csepegő-kőhöz, ami tulajdonképpen egy homokkő fal bővizű forrással. Vízszintes hasadékokban cseppkő is található. A forrás egyúttal a Kistótvárosi-patak indulópontja is. Emellett indultunk el az erdőben, majd a rétre ereszkedve – immár engedély birtokában – a farm területére értünk. Nagyon szép és kulturált farmon minden megtalálható volt: legelésző tehéncsorda, szép épületek, kis kápolna, tó. Nagyon tetszett mindenkinek. A gyalogtúra 12 km hosszú volt. Hazaútban még felmásztunk a 67-es út mellett lévő kilátóba.

Visszaérve Simonfára, megvacsoráztunk, beszélgettünk, míg bírtunk, de a korai kelés miatt fáradtak voltunk, és viszonylag hamar ágyainkba szállingóztunk.



Április 29. (vasárnap)



Reggeli után kocsival Terecsénybe mentünk. A focipálya mellett hagytuk autóinkat. A P négyszögön először kikapaszkodtunk a faluból, majd rátértünk a piros jelzésre. Árnyékos erdőben, a tavak feletti gerincen haladtunk, időnkénti rálátással a tófüzérre. Az Almamellék felöl érkező országút aszfaltját kis ideig koptattuk, majd a P+ jelzésen északi irány vettünk fel. A nap nagyon erősen sütött, pár km-en háborítatlanul sütötte koponyánkat. Az út balodalán egy forrás és egy szép pihenő is volt, itt megebédeltünk. Sasrétpusztán elég sok ember nyüzsgött, láttuk az épp induló erdei vasutat, egy szép kis tavat, a Biedermann-vadászkastélyt. Ezután választani lehetett a rövidebb P négyzet, vagy a hosszabb P+, K+ jelzésen való visszaút között. Az előbbit hárman választották. A hosszabb táv 17 km volt, a rövidebbnek tervezett - egy eltévedés miatt – kicsit hosszabb.

Visszaérve a turistaházba kis pihenő után vacsorafőzés, vacsora következett. Utána még majd’ mindenki lesétált a faluba, ahol trófea-kiállítás volt, meg focimeccs. Késő este tábortüzet gyújtottunk és jól elhülyéskedtünk mellette.



Április 30. (hétfő)

Reggeli után először Kaposvárra autóztunk, annak kaposszentjakabi részén megnéztük a Szentjakabi Bencés Apátság romjait. A XI. századból valók a templom romjai, majd a későbbi századokból a temetőkápolna és a kolostor maradványai. Felmentünk az ott lévő kilátóba, ahonnan jobbára csak az iparterületet, és egynéhány - érezhetően bűzős – tavat láttunk. Következő megállónk Kaposgyarmat volt. A cseppköves mésztufa-hasadék megközelítése az általam ismert út helyett csak kerülővel volt lehetséges egy odatelepült csoda-farm miatt. Mivel arra nem ismertem az utat, ezért előbb magam kutattam azt fel GPS segítségével, és csak azután indultunk el közösen. Maga a mésztufa fal, és a benne lapuló kis cseppköves barlangok megközelítése nem könnyű feladat. Előbb le kell ereszkedni meredeken a patakvölgybe, majd onnan bedőlt fákon, csúszós avaron felkapaszkodni a hasadékokhoz. A patakmedret követve értünk a farm kerítéséig, majd azt jobbról megkerülve értünk a faluba. Szépen gondozott parkban található egy kis horgásztó is.

Ropolypusztára menet Gálosfán megálltunk egy kocsmában bélyegezni (előző nap elfelejtettük), közben szomjunkat is oltottuk. Az erdészház közelében szép kilátást nyújtva egy pihenőhely van, ahol megebédeltünk.  Zselickisfaludot járva átláttunk a szomszédos Szilvásszentmártonra, amelynek sziluettjét egy tó tükrözte vissza. Szennára mentünk. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum megtekintése igazi élmény volt számunkra. De evvel még nem ért végett a nap, Kaposvárra autóztunk. A Fő út közelében leparkoltunk. Módszeresen kezdtük a látnivalókat sorra venni (katedrális, zsinagóga, városház, Kossuth-szobor), de aztán egy fagyizó eltérítette a társaságot a magas kultúrától. Úgy elment vele az idő, hogy már csak a visszaútra gondolhattunk. Közben azért láttunk két nagyszerű alkotást: Kaposvár festőjének, Rippl-Rónai Józsefnek szobrát, valamint a Tótágas szobrot. Este vacsora után kellemes nagy beszélgetésekkel múlattuk az időt.



Május 1. (kedd)



Reggeli után összepakoltunk, kitakarítottuk a házat. Cuccainkat egy szobába berakva ismét túrázni indultunk. A már ismert úton Ropolypuszta felé vettük az irányt. Egy farakodóban hagytuk a kocsikat, és elkezdtük a Zselic legösszefüggőbb erdőterületének bejárását. A piros, K+, majd a kék sáv jelzésen gyalogoltunk. Nem volt nehéz a terep, csak a Pölöskei-rétnél perzselő a nap, valamint a Kecske-hátra való felkapaszkodás jelentett kihívást. Visszaérve a kocsikhoz Mariann vezetésével felkerestük még egy Bíboros kosbor termőhelyet. (Mariannak korábban egy erdész és egy természetfotós mutatta meg azt a helyet.) A túra legvégén sokan lázas medvehagyma-begyűjtésbe kezdtek, ami abszolút nem jelentett problémát, hiszen elképesztő mennység volt belőle. A gyalogút hossza 11 km volt, plusz a kosborok felkeresése (oda-vissza kb. 2 km).

A turistaházhoz visszatérve összeszedtük cuccainkat, kajáltunk, valamint szétosztottuk azt a sok megmaradt ételt, amivel túlvásároltuk magunkat. Három óra körül indultunk haza, így sikerült megúszni a nagy csúcsforgalmat.



Gyönyörű négy napot töltöttünk együtt, azt hiszem sok túratársammal sikerült megszerettetnem a Zselic kedves dombjait, völgyeit, tavait.