Május 16-ára „Mátra bércein” címmel meghirdetett túránkra 19-en jelentkeztek és 22-en jöttek el. Szokásos módon Isaszegen, majd Gödöllőn volt a találkozó negyed-, illetve fél nyolckor. Négy autóval és egy motorral háromnegyed 9-re értünk Mátrafüredre, ahová két túratársunk Pestről busszal jött, hárman pedig ott üdültek és odajöttek érkezésünkre. Sajnos utóbbiaknak csábítóbb volt a gyöngyösi borfesztivál, mint a túránk. Pedig gyönyörű volt a táj és az idő.

Szóval leparkoltuk autóinkat, elájultunk Hajni frissen sült rétesétől, mások finom pogácsáitól, ki-ki kényeztette magát kávéval, capuccinóval és már indultunk is a S sáv jelzésen. Zoli hamarosan vizsgázik túravezetésből, ezért átadtam neki a túravezetés jogát és felelősségét, hadd gyakoroljon! Kb. 170 m szintkülönbség leküzdése után máris fenn voltunk a Muzsla-tetőn és élvezhettük a szép kilátást Gyöngyösre, a Sár-hegyre. Kicsit leadva a megszerzett magasságból nemsokára a Rákóczi-forráshoz értünk, melynek vizét szinte mindenki megkóstolta. Utunk folyamatosan emelkedett, így értünk kis kitérővel egy újabb nagyszerű kilátóhelyre a Hanák Kolos kilátóhoz, és emlékoszlophoz. Tovább folytatva utunkat egyre mélyebben láttuk magunk alatt a Somor-patak völgyét. Elértük a S kör jelzés kiindulópontját, mely a Gyökeres-forráshoz vezet. Nemsokára az Ózon-szálloda építkezése miatt eltereltek bennünket az eredeti útvonalról. A Kékes Turista Egyesületet dicséri, hogy az ideiglenes terelőutat is becsületesen felfestették. A Mátrai Gyógyintézetnél értünk az eredeti útvonalhoz, innen lehet visszamenni a Kecske-bérchez. Mi is elindultunk, de nem voltunk eléggé kitartóak, a S kör jelzés beérkezésénél elbizonytalanodtunk, és visszafordultunk. Így is szépen ráláttunk az 1932-ben épült Mátrai Gyógyintézetre.

Pihenőt tartottunk a Gyógyintézet bejáratánál, majd a S+ jelzésen, immár szinte végig lejtmenetben indultunk visszafelé. A 7. kilométer után meglehetősen kemény lejtő után kezdett kisimulni a Mátra, így értünk a Farkas-kúthoz. A kút környéke rendezett, a forrásvíz finom. Enyhe lejtésű úton a Sás-tóhoz értünk. A jó időt kihasználva rengetegen voltak a tó körül. A tavat nyugatról megkerülve a valamikor fúrótoronyként üzemelő kilátóhoz mentünk, és a legtöbbünk fel is kapaszkodott a 258 lépcsőfokon. Fenn erősen fújt a szél, érezhetően kilengett a torony, a kilátás viszont pazar volt. Sás-tó szigetei között lévő hídról kiskacsákat csodált meg a csapat.

Sás-tótól a S háromszög jelzésen indultunk Mátrafüred felé, a Körtvélyes oldalában. Mikor elértük a Z jelzést, választani lehetett, hogy azon visszasétál valaki a kocsihoz, vagy még egy kis kerülőt téve a Kozmáry-kilátót is felkeresi. Szinte mindenki ez utóbbi mellett döntött, újabb szép panoráma reményében. Ez be is következett. Még egy látnivaló várt ránk Mátrafüreden, mégpedig a Palóc Babamúzeum.
14 km-t tettünk meg, utunk szintvonaltérképét mellékelem.

Klubunkból ketten, Harman Marci és én vágtunk neki a Muzsla teljesítménytúrának, melyet évek óta a gyöngyösi Hanák Kolos Turistaegyesület szervez. A legrövidebb, 26 km-es távot választottuk, mely a valóságban 25.9 km volt, szintemelkedése pedig 800 méter. Szintcsökkenése viszont legalább a duplája, lévén Galyatetőről, 950 méteres tengerszint feletti magasságról indul, és mindössze 150 méteren van a cél Szurdokpüspökiben. Közben azért van 800 méter szintemelkedés is, amiről ugye szintén le is kell jönni.

1 órával buszunk indulása előtt már Gyöngyösön parkoltunk, és egy hamburgeres nyitását vártuk éhes gyomorral. Ez 8 órakor megtörtént, így 8.15 körül mentünk a szemközti buszvégállomásra, ahonnan elvileg 8.30-kor indult a busz. Ennyi embert ritkán látni egy buszra várva, de az teljesen egyértelmű volt, hogy ennyien nem férünk fel egy buszra, de talán még kettőre sem. A forgalmista is látta ezt, valahonnan kerített egy másik buszt, és így 50 perc buszozással – a tömött buszon végig állva – feljutottunk Galyatetőre, a rajtba. Közben a buszról láttuk, hogy a hosszabb, Hanák Kolos, illetve a még hosszabb, Mátrabérc túrán lévők hogyan igyekeznek Galyatetőre, ami a mi rajtunk lesz.

A kék sáv, majd sárga kereszt jelzésen indultunk az első ellenőrző pontig – mely Vörös-kő kilátó volt – többnyire lefelé, bár volt benne némi emelkedős szakasz is. Marci állt az élre, és 5.66 km/h-ás tempót diktált idáig. A következő szakasz is eleinte lefelé vezetett a sárga kereszt, kék sáv, kék háromszög útvonalon, bár ebben az Ágasvári csúcs előtt volt egy jelentős emelkedő. Ezen a majd 5 km-en fokozódott a tempó, 6.13 km/h lett a szakasz átlagsebessége.

A kék háromszög, piros kereszt, piros sáv jelzésen egy elég meredek út állt előttünk Mátrakeresztesig. Gondolná az ember, hogy lefelé menni könnyű, de ez annyira meredeknek bizonyult, hogy mindössze 3.88 km/h sebességgel sikerült teljesíteni. Pedig itt még volt bennünk szusz. Itt vettem észre igazán, hogy a vastag zoknim hiánya (reggel egyszerűen nem találtam meg) bizony ki fog ütközni pár vízhólyagban saroktájon. Zokni alá rejtett papírzsebkendővel próbáltam orvosolni ezt a problémát, több-kevesebb sikerrel.

Ezen szakasz végén elmentünk egy idősebb házaspár mellett, melynek hölgytagja láthatóan csúnyán elesett a meredek szakaszon. A túravezetői tanfolyamon kötelező tartozékunk az elsősegély-csomag, én már cipelem is, így felajánlottam némi fertőtlenítést. Hát sajnos jód nem volt a csomagomban, így ez elmaradt, ellenben megkínáltak minket házi pálinkával. Nekem sajnos ki kellett hagynom, lévén Gyöngyösről én vezetek, Marci viszont többszöri unszolásra élt a lehetőséggel. Na szép, én cipelem az eü. csomagot, és Ő iszik cserébe. Ugyanezen lejtőn egyébként a Marci elejtette a kabátját valahol, természetesen bele egy rém büdös pocsolyába. Így most már a pálinka kontra pocsolyaszag elnyomta egymást, szóval mehetünk is tovább.

Mátrakeresztesről durván 400 méter szintemelkedés várt ránk a piros sáv jelzésen, utolsó ellenőrző pontunkig, a Muzsla csúcsig 6 km folyamatos emelkedő formájában. Mivel én imádok felfelé menni, ez az én szakaszom volt. Marci közben többször kifejtette, hogy az egyenes szakaszok a kedvencei, a lefelé még elmegy, de a felfelé szerinte kimondottan utálatos. El is neveztem Alföldi turistának, de ez köztünk marad. A Mátrában valahogy hiánycikk volt a vízszintes szakasz. Lefelé én sem nagyon szeretek menni, a felfelé viszont a kedvencem. A szinte folyamatos emelkedést 4.11 km/h-val teljesítettük.

Egy nagyobbat szusszantunk, és nem maradt más hátra, mint 650 métert veszíteni magasságunkból a Szurdokpüspöki célig. Ez végig lejtőt jelentett, ráadásul egy elég köves úton. Nem győztem keresni a kijárt köves út melletti füves részeket. Le is lassultunk 3.74 km/h-ra, de közben megbeszéltük, hogy nem szabad ennyire megnyomni az elejét, mert onnan még nagyon messze a cél. Lassulásunkat azért befolyásolta a cél előtti pincesor is, ahol megálltunk, és az egyik éppen ott tartózkodó tulajdonos borából vásároltunk.

5 óra 50 perces idővel értünk a célba, és borvásárlásunkkal sikeresen le is késtük a gyöngyösi buszt. A következő 2 óra múlva indul, ám előre láthatóan 1234 turista szeretne vele eljutni Gyöngyösre. Marci kb. 5 perc tétovaságot követően odament egy indulni készülő kocsihoz. Hogy mit beszélgettek, azt nem tudom, de szinte azonnal intett nekem is, hogy menjek. Ezúton is köszönjük ezen 2 túratársunknak, és egyikük édesapjának, hogy szinte késedelem nélkül elfuvaroztak bennünket Gyöngyösre.

A szervezésen látszik a sok éves tapasztalat, nagyon jól szervezett túrán voltunk. Annyi túrázó vett rajta részt, hogy nem emlékszem olyan szakaszra a teljes távon, hogy akár előttünk, akár mögöttünk ne lett volna egy pár ember. Sőt, inkább nagyobb fürtökben kellett kerülgetni, illetve elengedni a többieket. Ezen okból is az eltévedés lehetősége kizárt volt.

A Mátra csodálatos, így biztos, hogy jövőre is megyünk. Ha edzettségi állapotunk megengedi, akkor jövőre a kb. 10 km-el hosszabb (távolabbról induló), Hanák Kolos teljesítménytúrát fogjuk teljesíteni. Így estefelé azért a jobb térdem is jelzi, hogy valahol ma történt vele valami. Hát igen, a rengeteg lejtő. Jövő héten a Vértesbe megyünk teljesítménytúrázni, az erre vonatkozó felhívás hamarosan.