Mátra
Téli Mátra Teljesítménytúra
Balogh Zoltán, 2010. február 1. 19.06Hó, jég, hideg, tömeg, csúszkálás. Röviden így lehetne összefoglalni az év (számomra) első teljesítménytúráját, melyet a Hanák Kolos Turistaegyesület szervez minden évben. Szombaton reggel 8 órakor találkoztuk Marcival Gödöllőn, a Művelődési Ház parkolójában, úgy gondolván, hogy Mátrafüredig azt az 59 km-t 1 óra alatt letudjuk kocsival. Az éjjel óta szakadó, sőt egyenesen ömlő hóesés azonban keresztülhúzta a számításunkat. A csúcssebességünk néhol a 40 km/h-t is elérte, így majd 2 órát kocsikáztunk Mátrafüredre, ahol a rajt épületéhez - a Mátra Szakképző Intézet épülete - már nem is mertem lekanyadorni. Inkább a Palóc Babamúzeumtól - ahal tavaly jártunk a klubbal - nem messze parkoltunk a főúton. Így (kétszer) párszáz méterrel meg is toldottuk a távot.
A kocsiban az M (25.4 km) és az S (19 km) táv között gondolkodván - az időjárást látva - az S-re szavaztunk, a nevezésnél azonban mégiscsak az M lett belőle. A különbség annyi, hogy az S nem megy fel Kékestetőre. 10 óra 07 perces rajtunkat követően az épületből kilépve kapcsoltam be a GPS-t, hogy jegyezze merre járunk, ám az első pár méter - a műholdkeresés miatt - kimaradt a rögzítésből. A kisvasutat keresztezve a Z+, majd Z jelzéseken a Cserkő-bánya mellett elhaladva értünk első ellenörző pontunkhoz Lajosházára.
Már itt megtapasztaltuk ennek a túrának az egyik legnagyobb „hátrányát”, mégpedig azt, hogy a folyamatosan ömlő hó ellenére is borzasztóan népszerű. Ez most azért volt hátrány, mert az előttünk elhaladó sok-sok száz ember alaposan kitaposott egy nagyon keskeny nyomot, ami gyakorlatilag tükörjéggé vált. A jelzéseket nem is kellett nézni, csak ezt a nyomot. Bár egy alkalommal a Marci észrevette, hogy a zöld sáv „letér” a nyomtól, így mi kiváltunk a vonatozásból a zöld jelzést követve, és így egy nagy kanyart levágva vagy 100 embert előztünk meg egyszerre.
Mindenkinek más a tempója, aki az S-en megy, az úgymond ráér, de az M-eseknek menni kell, ha sötétedés előtt célba akarnak jutni. Eleinte sűrűn előzgettük is a lassabban haladó túratársainkat, de ezt csak a kijárt nyomból kilépve a 40-50 centis hóban tudtuk megejteni. Sok értelme mondjuk nem volt, mert 10-20 (!) méterrel előrébb ismét utolértünk egy kisebb csoportot. És ez így ment végig. Egyszerűen nem volt olyan pontja a túrának, hogy senki ne legyen a közelünkben.
Marci néha panaszkodott is, hogy ezekben a nyomból kilépős előzésekben beázott a cipője. Igazából az volt a roppant fárasztó a dologban, hogy nem tudta senki sem a saját tempóját menni, valamint minden egyes lépésnél koncentrálni kellett, és felkészülni egy esetleges megcsúszásra. Feltűnt az is, hogy Marci sokkal többször csúszik meg, mint én. Viccesen kérdeztem is, hogy mi van, Te korcsolyát húztál fel ma? Ez a végére sajnos nem is lett olyan vicces.
Lajosházán nem sokat időztünk, egy szendvics, egy kávé és indulás is tovább a Z+ jelzésen a Vörösmarty Fogadóig. Itt vált szét a 19 és 25 km-es táv, és meglepődésemre Marci úgy gondolta, hogy neki mára elég lesz a rövidebb is. Így Ő a P jelzésen elindult visszafelé, nekem viszont a P+ jelzésen a Pisztrángos tavi ellenörző pont következett. Itt sem időztem sokat, a K+, K jelzéseken felértem Kékestetőre. A fényképezőgép nagyon le volt merülve, így az egész túráról viszonylag kevés kép készült - és jelenleg technikai problémák miatt azokat sem tudom áttölteni -, de úgy voltam vele, hogy az ország tetejét mindenképpen lefényképezem. Le is vettem a kesztyűmet, ám legalább 1 percet várnom kellett, mert mások is ott fotózkodtak. Közben kiírta a masina, hogy gyenge az elem, nyomjam meg az OK gombot. Hát alig bírtam, úgy szétfagyott a kezem 1 perc alatt. Jól esett tehát az ellenörző ponton a forró tea.
Szemem kerek lett, midőn az egyik sporttárs megjelent az ország tetején 1 szál pólóban, valamint a feszülős, rövid futónadrágban. Ja, volt még rajta zokni, cipő, és egy sapka, hogy meg ne fázzon! Emberünket többen fényképezték, mint a piros-fehér-zöld kavicsot a hegytetőn.
A K+, P+ jelzéseken ereszkedtem lefelé a hegyről, itt azonban érdekes módon nem tudták letaposni a havat, így annyira nem csúszott, ellenben eléggé süppedt. Erre elvileg csak a 25-ösök jöttek, talán ezért. Valahol a Gyökeres-forrás felé vezető úton csörgött rám a Marci, hogy most ért be a célba, csak mivel épp egy völgyben voltam, térerő hiányában megszakadtunk. Ránéztem a GPS-re, majdnem 21 km-nél jártam. Gondoltam magamban, valami tényleg nem stimmelhet a barátommal. Elválásunk óta neki szinte csak lefelé kellett menni, nekem meg átugrani a Kékest, és így is majd 2 kilométerrel mentem többet. Mivel megszakadtunk, ekkor még nem tudtam, hogy ez nem volt véletlen.
A P jelzésen találkozott ismét az M és az S nyomvonala, így megint jött a csúszkálás. 16.42-kor pecsételtem az utolsót Gyökeres-forrásnál. Ekkor már sejtettem, hogy 30 perc alatt lehetetlen a hátralévő 4.4 km-t teljesíteni, ráadásul sötétben, tükörjégen. Előttem és mögöttem átlag 5 percenként borult valaki, nekem is jónéhányszor kellett óriásit szambázni, hogy ne essek el. De szerencsére én esés nélkül megúsztam. Végül 23 perccel léptem túl a 7 órás szintidőt, így a jutalom ezúttal elmaradt.
A célban a Marci elmondta, hogy neki nem volt ilyen szerencséje, mert 5 km-el a cél előtt sajnos elesett, elég rosszul, és hallott valami roppanást is. Ezért lett a nagy különbség, de azért csak bebicegett a célba. Mint utóbb kiderült, sajnos részleges szalagszakadást szenvedett. Ezúton is mielőbbi gyógyulást kívánok állandó túratársamnak, mert egyedül azért nem olyan jó menni, no meg ki veszi majd észre, ha épp lemegyek a térképről? És persze a kevésbé csúszós, és abszolút beázásmentes cipőt is, melyet a tök száraz zoknimról beszélgetve irigyelt meg a célban. Gyógyulj meg Marci!
Az autót kiásva immáron másfél óra alatt visszaértünk Gödöllőre, volt olyan is, ahol már 70-el tudtunk jönni. Otthon kb. 3 métert tudtam bemenni a telekre a kocsival, épp annyit, hogy a kaput be tudjam csukni. Ekkor már egy jelentősebb hókupacot toltam magam előtt. A kellő fáradtság miatt szegény autó ott aludt kinn a vasárnapi kiszabadulásáig.
Csatolmány | Méret |
---|---|
Teli_Matra_M.gdb | 48.89 kB |
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Ilona-völgyi vízesés
Balogh Zoltán, 2009. augusztus 17. 19.34Igen korai keléssel indult a vasárnap, lévén 8 órára Parádfürdőre kellett érnünk, a Kisnyuszi Túraklub e havi programjára, és ez együtt járt a Mátra túloldalára kocsikázással mindenféle szerpentin utakon keresztül. Ezúttal Henrik fiamat sikerült rávenni a természetjárásra, no és útközben felvettük anyukámat is, aki megirigyelte a beszámolókhoz kapcsolt gyönyörű képeket.
Egy ősparkon át, majd a zöld jelzésen indultunk el dél felé, enyhe, de folyamatos emelkedéssel az Ilona-völgyben. Jó fél óra elteltével jelezte anyu, hogy ez neki, így sok-sok év kihagyás után túl gyors tempó, így inkább visszatért az autóhoz, hogy ne tartsa fel az egész csapatot. Nem sokkal ez után elhaladtunk a Mária-képoszlop mellett, majd ez követően jó 3 kilométeren keresztül a műúton szereztünk még némi magasságot.
A zöld kör jelzésre váltva elértünk utunk célját, az Ilona-völgyi vízesést, mely Magyarország legnagyobb szintkülönbségű természetes zuhataga. Kis pénz - kis foci, nagy pénz - nagy foci, mondta annak idején Puskás Ferenc, de ezek szerint így van ez a vízesésekkel is. Kis ország, kis vízesés, tehát összességében nem egy Niagarát kell elképzelni. Olyan 7-8 méter magasról folyik le némi vízmennyiség, bár valószínűleg esősebb időt követően azért jobban megnyílnak a csapok itt is.
Némi élelemfelvételt és pihenést követően a zöld kör jelzésen folytattuk utunkat, majd egy jelöletlen dózerúton szintben haladva átvágtunk a sárga kereszt, sárga kör jelzésekre, hogy eljussunk a Pisztrángos-tó melletti Petőfi-forráshoz. Itt jött az első holtpont a Henriknél, aki eddig kb. 2 kilométerrel tehetett meg többet, mint a csapat felnőtt tagjai. Hiába mondja neki az ember, hogy Henrik, ne fuss, messze még a vége, csak szaladt előre, hátra. Mivel kezdődő fáradtsága miatt mi ketten itt jelentősen lemaradtunk a csoporttól, elő kellett venni a térképet, és a tájolót, hogy magunk is megtaláljuk a következő pihenőhelyet, a forrást, ahol egy nagyobbat szusszant a csapat. Természetesen Henriknek esze ágában nem volt pihenni, mikor lehet itt hajókásat is játszani a vízzel.
Innentől a P+ jelzésen, folyamatosan lefelé haladva, egy kellemes vasárnapi séta keretében tértünk vissza az Ilona-völgyi zöld jelzésre. Ez sem volt rövid szakasz, így ennek vége felé, az immáron tűző napon ismét lemaradtunk a Henrikkel. Nagyon remélem, hogy tanul belőle egy kis erőbeosztást a következő alkalomra. A csoport a zöld jelzést elérve, a betonút közepén csücsülve várt be minket, majd rövid pihenést követően legyűrtük az utolsó másfél kilométert is, és egy óriási fagyival érkeztünk meg az autóhoz, mintegy 18 kilométernyi séta után.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Egy túrás hétvége vasárnapja
Balogh Zoltán, 2009. június 21. 18.21Kicsit megkésett ez a beszámoló, mivel a múlt vasárnapról szól, ám idő hiányában csak most kerül rá a sor. A Kisnyuszi Túraklub - melynek alapítója Nagy Sándor volt az oktatónk a túravezetői tanfolyamon - meghívásának tettem eleget Henriett lányommal, és a Tarjánka-völgy környékét jártuk be. Hosszú idő után sikerült ismét rávenni a leányzót egy kis természetjárásra.
Ismerős terepre indultam tehát, mivel tavalyelőtt az ITK egyik túrájának szintén ez volt a célpontja, ám most Markaz központjában, a templom mögött volt a gyülekező. Innen azért jelentős betonút melletti séta a szurdok bejárata, amit Heni szinte gyilkoló szemekkel járt végig. A szurdokban aztán teljesen megváltozott, az élen ugrált kőről-kőre. A teljes létszámnak csak a 80%-a volt túravezető, így sikerült a Tarjánka helyett a Csonka-patak medrében feljutni, így egy jelentősebb kerülővel jutottunk csak el a Felső-Tarjánkai erdészházig, ahol egy nagyobb pihenőt tartottunk.
Visszafelé egy elég hosszú sétán először a Z, majd a Z rom jelzésen jutottunk el a Markazi-várromig, ahol ismét gyönyörű kilátásban volt részünk. Kellemesen fárasztó utunkon kb. 18 kilométert tettünk meg.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Mátrafüredi körút
Notter Béla, 2009. május 19. 08.04Május 16-ára „Mátra bércein” címmel meghirdetett túránkra 19-en jelentkeztek és 22-en jöttek el. Szokásos módon Isaszegen, majd Gödöllőn volt a találkozó negyed-, illetve fél nyolckor. Négy autóval és egy motorral háromnegyed 9-re értünk Mátrafüredre, ahová két túratársunk Pestről busszal jött, hárman pedig ott üdültek és odajöttek érkezésünkre. Sajnos utóbbiaknak csábítóbb volt a gyöngyösi borfesztivál, mint a túránk. Pedig gyönyörű volt a táj és az idő.
Szóval leparkoltuk autóinkat, elájultunk Hajni frissen sült rétesétől, mások finom pogácsáitól, ki-ki kényeztette magát kávéval, capuccinóval és már indultunk is a S sáv jelzésen. Zoli hamarosan vizsgázik túravezetésből, ezért átadtam neki a túravezetés jogát és felelősségét, hadd gyakoroljon! Kb. 170 m szintkülönbség leküzdése után máris fenn voltunk a Muzsla-tetőn és élvezhettük a szép kilátást Gyöngyösre, a Sár-hegyre. Kicsit leadva a megszerzett magasságból nemsokára a Rákóczi-forráshoz értünk, melynek vizét szinte mindenki megkóstolta. Utunk folyamatosan emelkedett, így értünk kis kitérővel egy újabb nagyszerű kilátóhelyre a Hanák Kolos kilátóhoz, és emlékoszlophoz. Tovább folytatva utunkat egyre mélyebben láttuk magunk alatt a Somor-patak völgyét. Elértük a S kör jelzés kiindulópontját, mely a Gyökeres-forráshoz vezet. Nemsokára az Ózon-szálloda építkezése miatt eltereltek bennünket az eredeti útvonalról. A Kékes Turista Egyesületet dicséri, hogy az ideiglenes terelőutat is becsületesen felfestették. A Mátrai Gyógyintézetnél értünk az eredeti útvonalhoz, innen lehet visszamenni a Kecske-bérchez. Mi is elindultunk, de nem voltunk eléggé kitartóak, a S kör jelzés beérkezésénél elbizonytalanodtunk, és visszafordultunk. Így is szépen ráláttunk az 1932-ben épült Mátrai Gyógyintézetre.
Pihenőt tartottunk a Gyógyintézet bejáratánál, majd a S+ jelzésen, immár szinte végig lejtmenetben indultunk visszafelé. A 7. kilométer után meglehetősen kemény lejtő után kezdett kisimulni a Mátra, így értünk a Farkas-kúthoz. A kút környéke rendezett, a forrásvíz finom. Enyhe lejtésű úton a Sás-tóhoz értünk. A jó időt kihasználva rengetegen voltak a tó körül. A tavat nyugatról megkerülve a valamikor fúrótoronyként üzemelő kilátóhoz mentünk, és a legtöbbünk fel is kapaszkodott a 258 lépcsőfokon. Fenn erősen fújt a szél, érezhetően kilengett a torony, a kilátás viszont pazar volt. Sás-tó szigetei között lévő hídról kiskacsákat csodált meg a csapat.
Sás-tótól a S háromszög jelzésen indultunk Mátrafüred felé, a Körtvélyes oldalában. Mikor elértük a Z jelzést, választani lehetett, hogy azon visszasétál valaki a kocsihoz, vagy még egy kis kerülőt téve a Kozmáry-kilátót is felkeresi. Szinte mindenki ez utóbbi mellett döntött, újabb szép panoráma reményében. Ez be is következett. Még egy látnivaló várt ránk Mátrafüreden, mégpedig a Palóc Babamúzeum.
14 km-t tettünk meg, utunk szintvonaltérképét mellékelem.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Mátra bércein
Notter Béla, 2009. április 29. 10.36Dátum
Jelentkezési határidő
Túratáv
Szintemelkedés
Találkozó
Látnivalók
Hazaérkezés
Vészforgatókönyv
Ha véletlenül nem lesz annyi kocsi mint ahány jelentkező, vagy valakinek egyszerűbb tömegközlekedési eszközzel Mátrafüredre utazni, akkor a következő lehetőségek közül választhat:
A vonat Isaszegről 07.10-kor, Gödöllőről 07.18-kor indul, Gyöngyösre ér 08.33-kor (átszállás Hatvanban és Vámosgyörkön), Bp. Keleti pu.-ról a vonat 07.03-kor indul, Gyöngyösre ér 08.33-kor (átszállás Vámosgyörkön). Gyöngyösről Mátrafüredre kocsival el tudjuk vinni a vonattal érkezőket (ha kell úgy, hogy Mátrafüredről visszajövünk értük).
Budapestről lehet a fenti vonatközlekedésen felül a Stadion autóbusz pu.-ról 07.15-kor induló busszal, amellyel közvetlenül lehet Mátrafüredre utazni.
Jelentkezések
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Muzsla teljesítménytúra
Balogh Zoltán, 2009. április 25. 19.20Klubunkból ketten, Harman Marci és én vágtunk neki a Muzsla teljesítménytúrának, melyet évek óta a gyöngyösi Hanák Kolos Turistaegyesület szervez. A legrövidebb, 26 km-es távot választottuk, mely a valóságban 25.9 km volt, szintemelkedése pedig 800 méter. Szintcsökkenése viszont legalább a duplája, lévén Galyatetőről, 950 méteres tengerszint feletti magasságról indul, és mindössze 150 méteren van a cél Szurdokpüspökiben. Közben azért van 800 méter szintemelkedés is, amiről ugye szintén le is kell jönni.
1 órával buszunk indulása előtt már Gyöngyösön parkoltunk, és egy hamburgeres nyitását vártuk éhes gyomorral. Ez 8 órakor megtörtént, így 8.15 körül mentünk a szemközti buszvégállomásra, ahonnan elvileg 8.30-kor indult a busz. Ennyi embert ritkán látni egy buszra várva, de az teljesen egyértelmű volt, hogy ennyien nem férünk fel egy buszra, de talán még kettőre sem. A forgalmista is látta ezt, valahonnan kerített egy másik buszt, és így 50 perc buszozással – a tömött buszon végig állva – feljutottunk Galyatetőre, a rajtba. Közben a buszról láttuk, hogy a hosszabb, Hanák Kolos, illetve a még hosszabb, Mátrabérc túrán lévők hogyan igyekeznek Galyatetőre, ami a mi rajtunk lesz.
A kék sáv, majd sárga kereszt jelzésen indultunk az első ellenőrző pontig – mely Vörös-kő kilátó volt – többnyire lefelé, bár volt benne némi emelkedős szakasz is. Marci állt az élre, és 5.66 km/h-ás tempót diktált idáig. A következő szakasz is eleinte lefelé vezetett a sárga kereszt, kék sáv, kék háromszög útvonalon, bár ebben az Ágasvári csúcs előtt volt egy jelentős emelkedő. Ezen a majd 5 km-en fokozódott a tempó, 6.13 km/h lett a szakasz átlagsebessége.
A kék háromszög, piros kereszt, piros sáv jelzésen egy elég meredek út állt előttünk Mátrakeresztesig. Gondolná az ember, hogy lefelé menni könnyű, de ez annyira meredeknek bizonyult, hogy mindössze 3.88 km/h sebességgel sikerült teljesíteni. Pedig itt még volt bennünk szusz. Itt vettem észre igazán, hogy a vastag zoknim hiánya (reggel egyszerűen nem találtam meg) bizony ki fog ütközni pár vízhólyagban saroktájon. Zokni alá rejtett papírzsebkendővel próbáltam orvosolni ezt a problémát, több-kevesebb sikerrel.
Ezen szakasz végén elmentünk egy idősebb házaspár mellett, melynek hölgytagja láthatóan csúnyán elesett a meredek szakaszon. A túravezetői tanfolyamon kötelező tartozékunk az elsősegély-csomag, én már cipelem is, így felajánlottam némi fertőtlenítést. Hát sajnos jód nem volt a csomagomban, így ez elmaradt, ellenben megkínáltak minket házi pálinkával. Nekem sajnos ki kellett hagynom, lévén Gyöngyösről én vezetek, Marci viszont többszöri unszolásra élt a lehetőséggel. Na szép, én cipelem az eü. csomagot, és Ő iszik cserébe. Ugyanezen lejtőn egyébként a Marci elejtette a kabátját valahol, természetesen bele egy rém büdös pocsolyába. Így most már a pálinka kontra pocsolyaszag elnyomta egymást, szóval mehetünk is tovább.
Mátrakeresztesről durván 400 méter szintemelkedés várt ránk a piros sáv jelzésen, utolsó ellenőrző pontunkig, a Muzsla csúcsig 6 km folyamatos emelkedő formájában. Mivel én imádok felfelé menni, ez az én szakaszom volt. Marci közben többször kifejtette, hogy az egyenes szakaszok a kedvencei, a lefelé még elmegy, de a felfelé szerinte kimondottan utálatos. El is neveztem Alföldi turistának, de ez köztünk marad. A Mátrában valahogy hiánycikk volt a vízszintes szakasz. Lefelé én sem nagyon szeretek menni, a felfelé viszont a kedvencem. A szinte folyamatos emelkedést 4.11 km/h-val teljesítettük.
Egy nagyobbat szusszantunk, és nem maradt más hátra, mint 650 métert veszíteni magasságunkból a Szurdokpüspöki célig. Ez végig lejtőt jelentett, ráadásul egy elég köves úton. Nem győztem keresni a kijárt köves út melletti füves részeket. Le is lassultunk 3.74 km/h-ra, de közben megbeszéltük, hogy nem szabad ennyire megnyomni az elejét, mert onnan még nagyon messze a cél. Lassulásunkat azért befolyásolta a cél előtti pincesor is, ahol megálltunk, és az egyik éppen ott tartózkodó tulajdonos borából vásároltunk.
5 óra 50 perces idővel értünk a célba, és borvásárlásunkkal sikeresen le is késtük a gyöngyösi buszt. A következő 2 óra múlva indul, ám előre láthatóan 1234 turista szeretne vele eljutni Gyöngyösre. Marci kb. 5 perc tétovaságot követően odament egy indulni készülő kocsihoz. Hogy mit beszélgettek, azt nem tudom, de szinte azonnal intett nekem is, hogy menjek. Ezúton is köszönjük ezen 2 túratársunknak, és egyikük édesapjának, hogy szinte késedelem nélkül elfuvaroztak bennünket Gyöngyösre.
A szervezésen látszik a sok éves tapasztalat, nagyon jól szervezett túrán voltunk. Annyi túrázó vett rajta részt, hogy nem emlékszem olyan szakaszra a teljes távon, hogy akár előttünk, akár mögöttünk ne lett volna egy pár ember. Sőt, inkább nagyobb fürtökben kellett kerülgetni, illetve elengedni a többieket. Ezen okból is az eltévedés lehetősége kizárt volt.
A Mátra csodálatos, így biztos, hogy jövőre is megyünk. Ha edzettségi állapotunk megengedi, akkor jövőre a kb. 10 km-el hosszabb (távolabbról induló), Hanák Kolos teljesítménytúrát fogjuk teljesíteni. Így estefelé azért a jobb térdem is jelzi, hogy valahol ma történt vele valami. Hát igen, a rengeteg lejtő. Jövő héten a Vértesbe megyünk teljesítménytúrázni, az erre vonatkozó felhívás hamarosan.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges
Felhívás: Muzsla Teljesítménytúra
Balogh Zoltán, 2009. április 14. 20.02Klubunk adhoc teljesítménytúra albizottsága 2009. április 25-én szombaton, telekocsi akcióban megcélozza a Muzsla Teljesítménytúrát, melyet a gyöngyösi Hanák Kolos Turistaegyesület szervez. A részletes túrakiírás itt olvasható.
Jelenleg még 3 szabad helyünk van az autóban, mellyel Isaszegről kb. 7.00 órakor indulunk, és Gödöllő érintésével Gyöngyösön fogunk leparkolni az autóbusz állomás közelében. Innen a 8.30-kor induló autóbusszal megyünk fel Galyatetőre, a rajtba (a busz kb. 500 Ft/fő). Ez durván 1 órás buszozást jelent, így elég szűk 6 óránk marad a 26 km megtételére, tehát kb. 4.5-5 km/h átlagot kell teljesíteni ahhoz, hogy a Szurdokpüspöki célból 15.23-kor induló menetrend szerinti autóbusszal vissza tudjunk utazni Gyöngyösre az autóhoz. Ha a Mátra bércei, vagy nem várt problémák ezt a számítást keresztülhúzzák, akkor 17.45-kor indul egy különbusz, amivel visszatérünk az autóhoz.
Akinek van kedve csatlakozni, az kérem keressen meg a 20-5817931-es számon.
- A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges