Váci Lakóterületi SE Túraszakosztálya

Holló-kőtől Vörös-kőig - Pilisi szakasz teljesítmény túra

Címkék

Vasárnap reggel, a szombati szép napos időn felbuzdulva, azon kaptam magam, hogy az idei év első túrájára tartok, Visegrád felé. A terv az volt hogy a célban (Leányfalu) lerakom a kocsit és busszal lemegyek a rajtig Visegrádra. Sajna későn indultam és Leányfalun lemaradtam az óránkét közlekedő buszról két perccel. A következő busz 9:50-re ért volna Visegrádra, és mivel a rajt 9 órakkor így taktikát változtattam. Leautóztam Visegrádra, és bevállaltam hogy majd a túra végén tök fáradtan fogok busszal visszamenni Visegrádra. Nem akarom lelőni a poént de a célba érkezés úgy sikerült hogy ismét lekéstem a buszt két perccel.

Rajt, Visegrád Nagymarosi rév. Forralt borral és megannyi túrázásra éhes emberrel találkoztam. Villámgyors nevezés, itiner kézben és már indultam is elemre vadászva a fényképezőgépembe. A második boltban végre találtam és út közben kezdtem el tanulmányozni az itinert. Végül is nem volt túl komplikálva a bejárandó útvonal, a piros sávon kellett végig követni, Visegrád, Pilisszentlászló, Vörös kő és a cél Leányfaluig.

Az első etap Pilisszentlászló felé, Malomkerti völgy folytatása Apát kúti völgy ahol töbször át kellett kelni a Apát kúti patakon. Az átkelés sikerére száraz lábbal már az első alkalommal tudatosult bennem hogy hamvába holt próbálkozás. A kemény talpú cipőt a több centis jégréteggel bevont hegyes köveken megtartani lehetetlen volt. Tehát töretlen lelkesedéssel de vizes lábbal folytattam az utat. Nem egyszer előfordult hogy kollégámmal, a Zolival, lebecsültük azon túrázókat, akik két botot hívnak segítségül gyaloglásaik során. Viszont itt az átkelésnél láttam volna értelmét ezen segítőeszközöknek.

Pilisszentlászlóig az út völgyeken vezetett tehát nem volt fárasztó az út. A következő szakaszban viszont már volt szintemelkedés, ha jól emlékszem az itinerre úgy 500 méter. A talaj fagyott volt és mivel jó sok csapadék hullott a tájra igen csúszós. Ezt három remekbe szabott eséssel és megannyi leszúrt Rittbergerrel tudom bizonyítani. Bár sohasem voltam képes a spárgát megcsinálni, az egyik eséskor elég közel jártam hozzá, amikor a két lábam egymással ellentétes irányban próbált földet érni.Vörös kőtől Leányfaluig majd 300 méteres szintesés volt kb. 160 méteren belül. Itt nagy szerep jutott a fáknak amik a gyakori fékezéseket szolgálták.

Leányfaluban várt a jól megérdemelt meleg tea és az a tudat hogy a következő busz indulásáig még hátravan jó egy óra várakozás.

A TÚRÁRÓL KÉSZÜLT KÉPEKET, ITT LEHET MEGTEKINTENI.

Beszámoló a Váci Csata Emléktúráról

Címkék

Klubunkból ketten, Harman Marci és én vágtunk neki április 11-én a Tavaszi hadjárat 160 éves évfordulója tiszteletére rendezett túrasorozat záró állomásának, a Váci Csata Emléktúrának, melyet a Váci Lakóterületi SE Túraszakosztálya szervezett. A leghosszabb, 30 km-es távot választottuk, mely a valóságban 33.5 km volt, szintemelkedése pedig összesen 480 méter.

A rajtnál (Vác, Zenepavilon) rögtön 5 perc hátrányba kerültem, mivel a Marci kb. fél perccel később adta le a nevezési lapját, és a szervezők 5 percenként írtak új rajtidőt. Szóval együtt indultunk, bár én papíron 8.10-kor, a Marci csak 8.15-kor. Vicces volt. Pár száz méter betonjárda után utunk első része egy árnyékos parkon vezetett keresztül az első ellenőrző pontig, ami a Honvéd-emlékmű volt. Innen a Gödöllői úton átsétáltunk Csörögre, eleinte a betonút mellett, majd evvel párhuzamosan, de kissé beljebb egy dózerúton. Keresztül sétáltunk a falu egyik földútján a második, kódos ellenőrő ponthoz, majd a Pest Megyei Piros jelzést követtük Vácduka, Cseke-dűlő, Rád, Kosd útvonalon. Itt váltottunk a P négyszögre, melyet egy új, a térképeken még nem jelölt P+ jelzés követett. Ez átvitt minket a sárga jelzésre, melyen becammogtunk majdnem a célig (Vác, Zenepavilon).

Kétségtelen, hogy nem ez volt a leglátványosabb túra, amin eddig részt vettünk. Az útvonal döntő többségében (kb. 80%) dózer, vagy aszfaltúton vezetett. Igen erős volt a napsütés, így néha jó lett volna bemenni egy erdőbe, de általában pont előtte kellett elkanyarodnunk a másik irányba. Magas ponton nem voltunk, szintemelkedés is alig volt. Ami plusz nehézséget okozott számomra, hogy a nem sokkal előtte vásárolt új túracipőm kb. 15-20 km megtétele után jelezte, hogy lefelé menni nem is olyan jó benne. Ez kissé kihatott a tempóra is, így csak 15.35-kor szakítottuk át a képzeletbeli célszalagot. 4.6 km/órás átlagunknál volt már jobb, bár ezt jelentősen lefelé húzta az útvonalon található valamennyi cukrászda is. A szervezésben nem volt hiba, bár nekem az útvonal nem annyira tetszett.

Szép nagy jelzés

A legjellemzőbb úttípus

Sokszor láttuk a Naszályt, de elkerültük

Váci csata-emléktúra

Címkék

Április 11-én szombaton a Tavaszi hadjárat 160 éves évfordulója tiszteletére kiötlött túrasorozat záró állomása lesz a Váci Lakóterületi SE Túraszakosztálya rendezésében. A részletek az alábbi honlapon olvashatók. Fiammal és Harman Marcival indulunk a 30 km-es távon, a kocsiban azonban egy kényelmes, illetve másfél kényelmetlen hely szabadon figyel. Akinek van kedve csatlakozni, az kérem keressen meg a 20-5817931-es számon (Nem muszáj Neked is a 30-ason menni, van rövidebb is). Indulás Isaszegről kb. 6:45-kor, Gödöllőről kb. 7:00 órakor.