Klubunkból ketten, Harman Marci és én vágtunk neki április 11-én a Tavaszi hadjárat 160 éves évfordulója tiszteletére rendezett túrasorozat záró állomásának, a Váci Csata Emléktúrának, melyet a Váci Lakóterületi SE Túraszakosztálya szervezett. A leghosszabb, 30 km-es távot választottuk, mely a valóságban 33.5 km volt, szintemelkedése pedig összesen 480 méter.

A rajtnál (Vác, Zenepavilon) rögtön 5 perc hátrányba kerültem, mivel a Marci kb. fél perccel később adta le a nevezési lapját, és a szervezők 5 percenként írtak új rajtidőt. Szóval együtt indultunk, bár én papíron 8.10-kor, a Marci csak 8.15-kor. Vicces volt. Pár száz méter betonjárda után utunk első része egy árnyékos parkon vezetett keresztül az első ellenőrző pontig, ami a Honvéd-emlékmű volt. Innen a Gödöllői úton átsétáltunk Csörögre, eleinte a betonút mellett, majd evvel párhuzamosan, de kissé beljebb egy dózerúton. Keresztül sétáltunk a falu egyik földútján a második, kódos ellenőrő ponthoz, majd a Pest Megyei Piros jelzést követtük Vácduka, Cseke-dűlő, Rád, Kosd útvonalon. Itt váltottunk a P négyszögre, melyet egy új, a térképeken még nem jelölt P+ jelzés követett. Ez átvitt minket a sárga jelzésre, melyen becammogtunk majdnem a célig (Vác, Zenepavilon).

Kétségtelen, hogy nem ez volt a leglátványosabb túra, amin eddig részt vettünk. Az útvonal döntő többségében (kb. 80%) dózer, vagy aszfaltúton vezetett. Igen erős volt a napsütés, így néha jó lett volna bemenni egy erdőbe, de általában pont előtte kellett elkanyarodnunk a másik irányba. Magas ponton nem voltunk, szintemelkedés is alig volt. Ami plusz nehézséget okozott számomra, hogy a nem sokkal előtte vásárolt új túracipőm kb. 15-20 km megtétele után jelezte, hogy lefelé menni nem is olyan jó benne. Ez kissé kihatott a tempóra is, így csak 15.35-kor szakítottuk át a képzeletbeli célszalagot. 4.6 km/órás átlagunknál volt már jobb, bár ezt jelentősen lefelé húzta az útvonalon található valamennyi cukrászda is. A szervezésben nem volt hiba, bár nekem az útvonal nem annyira tetszett.