Emlékeim szerint utoljára Pécsett az általános iskola zajos, önfeledten boldog csapatával voltam, tehát itt volt az ideje annak, hogy ismét lássam Pécset. Nagy sajnálatomra az Isaszegi Természetbarát klub alelnöke, a Zoli, menetrendszerinti útitársam, nem tartott velem egyéb festenivaló okból kifolyólag.

A szombati klubos Szentendrei túránk korai kelése, no és a hétvégi pihenésünk kapcsán csak 8 órakor találkoztunk Harman Marcival szokott helyünkön, a csömöri Auchan közelében, hogy ezúttal a Visegrádi-hegységben tévedjünk el. Eltévedni végül nem sikerült, de ennek a késői indulásnak lett még buktatója. Pár hibát ott követtünk el, hogy egyikünk sem olvasta el igazán pontosan a kiírást, nem terveztük meg a pontos megközelítést (csak odajutunk valahogy), illetve másképpen képzeltük el az útvonalleírást is.

Félve a nagy melegtől, korán indultunk. 6 órakor Isaszegen gyülekeztünk, majd ezt követően Gödöllőre mentünk, ahonnan 6 óra 20-kor indultunk tovább. A megépült M0-ás és a Megyeri-híd nagyon megkönnyítette Pilisbe jutásunkat, így már 7 óra előtt a szentendrei HÉV-végállomásnál találkozni tudtunk Pestről érkező túratársainkkal.