Némi cserebere után múlt hétvégére került a Dél-Dunántúli Piros négynaposa. Csodás tavaszi napokon a Zselicet jártuk meg, 60 km-t megtéve.

03.25. péntek

A túra indulópontjára vonattal és kocsival utaztunk. A vasútközlekedés korlátozott lehetőségei miatt csak negyed 12 után értünk túránk indulóhelyére, Magyaregresre.

Bélyegzés után indultunk egy hídjavítás miatt megváltozott útvonalon. A Deseda-patak mentén beértünk az erőbe, egyúttal a hasonnevű tó partjára. Sok tavaszi virágban gyönyörködhettünk, a tó túlsó partján pedig az arborétum fái látszottak. Elértünk ahhoz a fahídhoz, melynek javításra szorul – ez vezetne át az arborétumhoz. Már ott volt az új híd acélszerkezete. Aztán egy másik hídon átkeltünk a 8 km hosszú tó túlsó partjára. Egy darabig még a vízparton haladtunk, aztán a turistaút felkapaszkodott a Deseda-erdő gerincén futó – már kevésbé látványos –bicikliútjára. Megint egy híd következett, mely a becsatlakozó Répási-ágon vezetett át. A híd után volt a hajókikötő, később a Vizisport-telep (itt bélyegeztünk is), míg a tó vége felé a Fekete István Látogatóközpont. A gát után beértünk Toponárra, ahol meg is szálltunk. Ezen a napon 12 km-t gyalogoltunk, alig valami (90/71 m) szintkülönbséggel.

03.26. szombat

Reggeliztünk majd Kaposvárra mentünk be. A Fő utca (sétálóutca) látványosságait megnézve a vasútállomáshoz mentünk Kaposvár Gyertyános nevű része már igazi zselici hangulatot nyújtott. Kis kitérővel útba ejtettük a Négy testvér-forrást és a Hódos-tavat is. Egy izgalmas emelkedő után még egy kisebb következett, amely után a Töröcskei-tóhoz értünk (közben bélyegeztünk a Vackor-tanyán). Ezt részben megkerülve már lejtős úton értünk be Töröcskére, ahol napi túránkat be is fejeztük 12,8 km, 234/232 m szintkülönbséggel. Szállásunk (és a következő nap is) Simonfán volt.

03.27. vasárnap

 Kocsival visszamentünk Töröcskére. Az út mindjárt egy látványos mélyúttal kezdődött. A zöld sávval jelzett útig felfelé mentünk, utána pedig Ropolypusztáig (itt pihenőt tartottunk) egy széles, kaszálókkal megszakított erdei úton. Utána sajnos jó két és fél kilométeren - a DDK-val együtt - aszfalton vezetett az út, utána következett egy széles és poros erdei út, majd két kerítésmászás. Az utolsó három kilométer aszfalton vezetett, szerencsére sok látnivaló volt az út mellett: Szarvasfarm, majorságok bivalyokkal, szürkemarhákkal, szamarakkal. Kisbőszénfán bélyegeztünk. Ez volt a négy nap leghosszabb útja (21,1 km, 294/322 m szinttel). Simonfára autóztunk, ahol finom vacsora várt ránk.

03.28. hétfő

Reggeli után visszamentünk Bőszénfára, ahonnan kezdődött az utolsó napi gyaloglásunk. Az első három kilométert zárt erdőben tettük meg. Antalszállásnál kereszteztük a 67-es utat, majd erdősávok, szántóföldek között, de Almamellékig végig a valamikori Kaposvár - Szigetvár közötti vasútvonalon haladt az utunk. Például a terecsenyi bélyegzést is egy régi vasútállomáson ejtettük meg. Innen a terecsenyi halastavak felett haladtunk, és mivel még csak most indult be a lombosodás, jó rá lehetett látni rájuk. Az utolsó három kilométer sajnos megint aszfaltúton haladt Ibafáig. Itteni látnivaló a Pipamúzeum volt. A napi táv 13,3 km volt 115/134 m szintkülönbséggel. A tömegközlekedők öröme is megvolt: a Keletiből nem járt a vonat, így metró, HÉV, busz kombinációjával értünk haza.

A képeket Babi (B) és jómagam készítettük.