Egy váratlan szálláslehetőséget kihasználva páran három napig túráztunk a Keszthelyi-hegységben. A három nap alatt 49 km-t gyalogoltunk 1051 m szintkülönbséggel fűszerezve.

Az első nap Karmacsról, egy 800 fős kis zalai faluból indult. Jelzetlen, folyamatosan emelkedő – helyenként izgalmas mélyvölgyekben vezető - úton közelítettük meg Zalaköveskutat. Itt leereszkedtünk a falu széléig, majd egy újabb emelkedő következett. Nem messze az úttól láttuk a Teréz anya-kilátót. Kisforgalmú aszfaltozott úton jutottunk be a következő faluba, Nemesbükre. Itteni látnivaló egy 1860-ban épült kétlyukú kőhíd volt, melyet nagy vehemenciával védett egy kis tacskó. A hosszan elnyúló falu után rátértünk az OKT vonalára, melyen majdnem Karmacsig mentünk. Az út utolsó szakasza egy-egy parcella szőlő mellett, Vashegynek nevezett ligetes területen át ért be Karmacsba.

A második napon Sümegről, a várral szemben lévő parkolóból indultunk. Jókora emelkedővel értünk fel a Rendeki-hegy oldalába. Nagyon szép bükkerdőben haladtunk, közben két szarvast is elég jó megközelítettünk, valamint találtunk egy őzkoponyát is. A csabrendeki aszfaltútig erdőben haladtunk, utána sajnos Nyírespusztáig csak aszfalton tudtunk továbbmenni. Ezután letértünk az aszfaltról, és jelzetlen utakon közelítettük meg a Darvastói-bauxitlencsét. Az 1971 óta természetvédelem alatt álló volt külszíni fejtő bejárása igazi élmény, hasonló ahhoz, mint amit Gánt mellett láttunk. Keresztül-kasul bejártuk a területet, aztán elfogyasztottuk megérdemelt ebédünket. Visszaútban Sümeg felé 2 hatalmas Napelem-park mellett, és egy kőbánya mellett is elvezetett utunk. A sümegi Temetőkápolna mellől ismét szép rálátás kínálkozott a várra.

A harmadik nap Zalaszántóról tettünk egy körutat. Kereszteztük az OKT vonalát, de nem mentünk fel rajta a sztupa felé, hanem a hegy oldalában futó – Tátikára gyönyörű kilátást nyújtó – úton haladtunk. Később elértük a zöld jelzést, és vele a Kovácsi-patakot. A nedves völgyben égerfák álltak, és rengeteg medvehagyma is díszlett. Irányváltás után kereszteztük a sümegi utat, és egy jól kiépített pihenőben ejtőztünk egyet. Ezután a Tátikáig 200 métert emelkedett az út. A várromot körbejártuk, a kilátás csodás volt fentről, még a Balatont is lehetett látni. Lejtmenet után sajnos nem leltünk rá a vaskori temetőhalmokra, pedig nagyon közel voltunk hozzá. A faluban meg bementünk a Tájház udvarába (a ház maga zárva volt), és evvel lassan véget is ért napi túránk. Hazafelé még megálltunk Balatonbogláron, és megnéztük a Gömbkilátó nyújtotta panorámát.