Vasárnap a Pest Megyei Természetbarát Szövetség szervezte Erdei Mikulás-kereső túrán 28-an vettünk részt a Budai-hegységben.  Legnagyobb sajnálatunkra azonban pont a gyerekek hiányoztak a túráról. Öten is jöttek volna, de beteget jelentettek. Pedig épp az ő kedvükért nem hosszabbítottuk meg az eredeti 7 km-es távot – na jó, egy kicsit, mert túlbeszélgettem egy letérőt ahelyett, hogy figyeltem volna.
Negyed nyolckor indultunk Gödöllőről. A vasárnapi gyér forgalom kedvező volt számunkra, még az is belefért az időnkbe, hogy először nem jó helyen álltunk meg. Az utasokat kitéve mentünk Telki felé, mikor láttuk Georgiades Évikééket az indítóállomáson. Ekkor jöttem rá, hogy mi rossz helyen hagytuk utasainkat. Gyorsan visszamentünk értük, aztán már a megfelelő helyen, a Hidegvölgyi erdészháznál tettük ki őket. Kocsikkal Telkire mentünk, beálltunk a parkírozóba, majd busszal visszautaztunk a többiekhez. A szükséges adminisztrációt elvégezve összeálltunk egy fénykép erejéig (nagyon egységes képet mutattunk a Mikulás-sapkákban), és máris indultunk. Ideje is volt, mert a nem kocsival rohangáló túratársaink már kezdtek fázni az ácsorgásban.
A Z háromszög jelzésen indultunk (ez a jelzés vezet egyébként februári túránk célpontjához, a Csergezán-kilátóhoz). Az út épp csak annyit emelkedett, hogy kimelegedjen a csapat. Később a Z+ jelzésen folytattuk utunkat. Ez egy Budai-hegységre nagyon jellemző, kővel leszórt széles kocsiút volt. Különösebb megerőltetés nélkül értünk az Anna-vadászházhoz. Az út mellet lévő Mikulás-képek nagysága is jelezte a Mikulás közelségét, de az ismerős zöld sátor, valamint a sok gyerek és felnőtt is. Találkoztunk ott a csömöriekkel, battaiakkal, a közszolgálatosokkal. Vidám társaságunk a Mikulás kérésére még dalra is fakadt. Kicsivel továbbsétáltunk a Csergezán Pál festőművész emlékére felállított hatalmas emlékmű  közelébe. Megreggeliztünk, kínálgattuk egymást mindenféle földi jóval.
A Z sáv jelzésen mentünk tovább. Annyira belemelegedtünk egy vitába, hogy nem vettem észre, hogy a jelzés letér a falu irányába. Párszáz métert továbbmentünk, de ott végig kerítés volt az úttal párhuzamosan, így nem tudtunk lemenni Telki felé. Visszamentünk az elhagyott jelzésig, majd állandóan lejtős úton a faluba értünk. Megcsodáltuk a frissen felújított faluközpontot, majd hazafelé indultunk .