Május második napján az idei év eddigi legkisebb létszámú (21 fő) csapatával Csőváron és környékén (Cserhát) tettünk egy rövidebb és egy hosszabb túrát. Négy kocsival utaztunk Csővárra, hárman pedig vonattal érkeztek Acsára, ahonnan Endre és H. Jani fuvarozta el őket a túra indulási pontjára,a községházához. Fél kilencre már mindnyájan együtt voltunk, és indulhatott a túra. A csővári várromig mindkét táv együtt haladt. A falut a Mikszáth és a Rákóczi úton haladva hagytuk el. Ezután kezdett mérsékelten emelkedni az út úgy, hogy nem toronyiránt, hanem egy nagy félkört megtéve ért fel a várhoz. A Várat a tatár-járás után kezdték építeni, a több megszakítással kb. 1400-ra fejezték be. Az 1954 és 1961 között történt állagmegóvás (megerősítették a leomlani készülő tornyot, kitisztították a területet és feltárták a ciszternát) óta sajnos nem sok minden történt, ezért a vár maradék falait is benövik, szétfeszítik a fák. Leginkább a délnyugati saroktorony, és a keleti palotaszárny egy része maradt meg. Míg fenn bóklásztunk, felértek a rövidebb túrát választók is. Ők is megnézték a vár maradékait, és megcsodálták a többfelé nyíló kilátást, majd a P jelzésen, később egy jelzetlen úton értek vissza Csővárra. Ez az út 6,5 km hosszú volt, 210 m szintkülönbséggel (az útdiagramon a vártól narancssárga színnel jelölve). Mi, a hosszabb túrások a S körút jelzésen tovább kapaszkodtunk a Vas-hegyre (szép kilátás), majd egy erős lejtőn a nézsai horgásztó közelébe értünk. Tovább a Valkói hegyet kerültük meg majd a Sinkár-patak kiszáradt medre mellett értünk vissza Csővárra. Ez az út 11,4 km hosszú volt, amihez 264 m szintkülönbség tartozott.

A képeket H. Jani (H.J. megjelöléssel) és jómagam készítettük.